Őrült ska-buliba torkollott a tokiói olimpia záróünnepsége

Hihetetlen, de ez a nap is eljött: vasárnap véget ért a XXXII. nyári olimpiai játékok Tokióban. A bő kéthetes esemény maratoninak tűnt, ebben a cikkben össze is szedtük, hogyan élték meg a Telex újságírói ezt az alváshiányos időszakot. Még a zárónapon is volt miért izgulniuk a korán kelő magyar szurkolóknak, a férfi vízilabda-válogatott a bronzéremért meccselt Spanolyországgal, és nyert 9-5-re. A férfi pólósok szerezték a magyar küldöttség 20. érmét Tokióban, ami az 1996-os atlantai olimpia óta a legjobb eredményünk.

Magyarország hat arany, hét ezüst és hét bronzéremmel 15. helyen zárt az éremtáblázaton.

Nemcsak a megszerzett bronzérem miatt marad emlékezetes ez a mérkőzés, hanem amiatt is, hogy a csapat 37 éves kapusa, Nagy Viktor ekkor jelentette be visszavonulását. „Férfiasan vállalom, könnyre fakasztottak a srácok, éreztem, hogy értem is játszanak” – nyilatkozta.

És akkor nézzük gyorsan végig, milyen egyéb említésre méltó sportsikerek születték Tokióban az utolsó napon:

• Két nap különbséggel feleség és férj is nyert olimpiai aranyat: Jason Kenny a keirin versenyszámban nyert az utolsó napon, míg felesége, Laura Kenny egy nappal korábban a madison aranyát húzta be.
• Először nyert Franciaország női csapatsportban aranyérmet: a történelmi siket a kézicsapatuknak jött össze, az oroszokat győzték le a döntőben. Érdekesség, hogy a férfiak között is a franciák lettek az olimpiai bajnokok.
• Magyar származású szövetségi kapitánnyal nyert olimpiai aranyérmet az Egyesült Államok női röplabda-válogatottja: Karch László 1956-ban disszidált az USA-ba, fia, Karch Károly már amerikai színekben lett játékosként háromszoros olimpia bajnok, most pedig edzőként is felért a csúcsra.
• Folytatódott egy hihetetlen sorozat: 55 meccs óta nem kapott ki olimpián, sorban hetedszer aranyérmes az amerikai női kosárcsapat. A döntőben a házigazda japánokat győzték le 90-75-re, utoljára 1992-ben, a barcelonai olimpia elődöntőjében kaptak ki az amerikaiak.
• A kenyai Eliud Kipchoge megvédte olimpiai bajnoki címét maratonfutásban, ez korábban mindössze két futónak sikerült a játékok történetében.
• És végül egy felemelő sportpillanat szintén maratonfutásból: a holland Abdi Nageeye az ezüstéremért hajrázva biztatta barátját, a belga Bashir Abdit, hogy meglegyen neki a bronz. Ez össze is jött neki, a két szomáliai származású és Európába menekültként érkező futó a célba érkezve egymás nyakába borult. De sajnos akadt a maratonfutásnál kirívó sportszerűtlenség is.

Teljes őrületet hozott a ska-bulival fűszerezett záróünnepség

A versenyek lezárultával következett a záróünnepség, a közel 2 órás ceremónia a legemlékezetesebb pillanatok felidézésével vette kezdetét. Bár az olimpia ugye lezajlott, az esemény előtt több tucatnyian tüntettek az olimpia megrendezése ellen a stadionon kívül.

Az első tűzijáték után Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke és Akisino herceg, a japán trónörökös jelent meg a VIP-páholyban. A házigazda Japán zászlóját egy hatfős csapat vitte be az üres olimpiai stadionba, köztük egy egészségügyi dolgozóval és egy fogyatékkal élő sportolóval, majd a himnusz alatt fel is vonták a rendező ország lobogóját.

Ezután bevonultak a résztvevő országok zászlóvivői, a magyar zászlót az aranyérmes kajakos, Kopasz Bálint vitte. Eltartott pár percig, mire mind a 206 ország képviselője beért; volt olyan küldöttség, aminek a lobogóját a szervezők vitték, mert sportolóik már hazautaztak. Miután a zászlóvivők összeálltak egy körbe a stadion közepén, megint bejátszottak egy videós összeállítást a tokiói olimpia leglátványosabb, legdrámaibb momentumairól.

A zászlóvivők után bevonultak az országok sportolói is, itt már jóval oldottabb volt a hangulat, mint mondjuk a megnyitón; mindenki táncolt, ünnepelt, ment a fotózkodás, többen a megszerzett érmükkel pózoltak a kameráknak. Elég foghíjasak voltak a nemzeti csapatok, alapvetően azok voltak ott a záróünnepségen, akik az utolsó napokban még versenyeztek. Utolsóként a japánok érkeztek meg a stadionba, házigazdához méltóan ők voltak a legtöbben.

Amikor már az összes sportoló bent volt a stadionban, elsötétült minden, és egy fényjátékot vetítettek a középen üresen hagyott részre, az örvényként kígyózó fénypontokból az olimpiai ötkarikai rajzolódott ki az égen. Innentől jött a teljes őrület, a Tokyo Ska Paradise Orchestra nevű japán ska-zenekar (!) zenéjére artisták, táncosok és freestyle focisták jelentek meg a küzdőtéren. Tudták meg fokozni a szervezők: egyszer csak BMX-esek kezdtek el trükközgetni az emelvényen, őket breaktáncosok, a ska-zenekart pedig egy DJ váltotta egy rövid időre. (A 2024-es párizsi olimpián már versenyszám lesz a breaktánc.) A zárásra visszajött a zenekar és kétszer előadták az Örömóda ska-verzióját, végső csapást mérve a józan észre.

A bulinak egy kis komolykodás vetett véget, a hagyományoknak megfelelően a házigazda ország és az olimpiai mozgalom zászlója mellé felvonták a görögöt is. A megszokott módon most adták át a maratonfutás érmeit is: a nőknél a kenyai Peres Jepchirchir nyert, a szintén kenyai Brigid Kosgei és az amerikai Molly Seidel előtt. A férfiaknál Eliud Kipchoge megvédte címét, a holland Abdi Nageeye lett a második, a belga Bashir Abdit pedig a harmadik.

Vadászgépekkel és egy űrhajóssal vette át az olimpiai stafétát Párizs

Az éremátadó után a japán hagyományokat bemutató táncelőadássokkal folytatódott a show, ekkor már több mint másfél órája tartott a záróünnepség. Mialatt egy japán operaénekes hihetetlen átéléssel előadta az olimpiai himnuszt, a háttérben elkezdték levonni az olimpiai lobogót, amit aztán ünnepélyesen átadtak a következő rendező város, Párizs polgármesterének, Anne Hidalgónak. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, eljátszották a soron következő rendező ország himnuszát. Ezt is megcifrázták, az utolsó traktusokat Thomas Pesquet francia asztronauta adta elő szaxofonon a Nemzetközi Űrállomáson. (Természetesen ezt csak videóról játszották be.)

A kissé átdolgozott Marseillaise-t egy rövid imázsfilm követte Párizsról, majd élőben kapcsolták az Eiffel-torony lábainál tomboló franciákat, a tömegben ott voltak a Tokióban érmet szerző francia olimpikonok is, közben vadászgépek parádéztak a város felett. Az eredeti tervek szerint egy Guinness-rekordba illő méretű zászlót vontak volna fel, de az időjárás miatt ez meghiúsult, csak egy korábbi számítógépes grafikával mutatták meg, hogyan is nézett volna ki a látványosság. Ezzel Párizs hivatalosan is átvette az olimpiai stafétát.

Thomas Bach NOB-elnök beszédében arról beszélt, hogy a sportolók hitet és reményt adtak a világnak, először volt együtt a világ a járvány kitörése óta. A 2024-es a remény, a béke és a szolidaritás olimpiája lesz, amit a japán emberek tettek lehetővé. Soha nem látott erőfeszítéseket igényelt a tokiói olimpia megrendezése, mondta, egyúttal megköszönte a szervezők, az önkéntesek és a hatóságok munkáját munkáját. „Megcsináltuk, együtt megcsináltuk.”

Beszéde végén hivatalosan is lezárta a tokiói olimpiát. A látványos fényjáték végén kihunyt az olimpiai láng Tokióban, és egy újabb tűzijátékkal a záróünnepség is véget ért.