A 37 éves vízilabdakapus, Nagy Viktor a tokiói olimpia bronzmeccse után bejelentette a visszavonulását. Utoljára a spanyolok ellen 9-5-re megnyert meccsen remekül védett, elbizonytalanította az ellenfél játékosait, a második félidőben gólt sem kapott, 5-5 után hibátlanul védett.
Az volt a célja, hogy mindegyik aranyból begyűjtsön egyet, az olimpiai arany nem sikerült, és egy bronzzal zárta le a karrierjét. A BVSC-ben kezdte a pályafutását, onnan szerződött a Vasasba, és 2004-től 2013-ig volt a klub játékosa. Egy évet Szegeden töltött, 2014-től lett a Szolnok játékosa, amelyikkel Bajnokok Ligája-győzelmet ünnepelhetett. 2006-ban mutatkozott be először a felnőtt magyar válogatottban.
Nagy a 2008-as olimpia előtt júniusban megrendezett málagai Európa-bajnokságon még tagja volt a csapatnak, aztán Kemény Dénes kapitány még az utolsó pillanatban változtatott egyet, és a helyére Gergely István került, így kimaradt a Pekingben olimpiai bajnoki aranyat szerző csapatból. A 2012-es és a 2016-os olimpiai csapatban már benne volt, de akkor nem jutottak be a négy közé.
Nagy 2013-ban világbajnoki címet szerzett Barcelonában, és akkor ismerte meg az ország jellegzetes mozdulatát, amikor rázza a mutatóujját, és a szállóigévé váló mondását: „ma nem, ma nem.” A mozdulataira a védések után nem szokott emlékezni, azok csak úgy ösztönösen jönnek maguktól, ismertette akkor. Három büntetőt hárított a csapat menetelésekor, az elődöntőben a horvátok ellen kettőt és egyet a fináléban Montenegróval szemben.
A döntő után azt nyilatkozta, hogy a nyakában lévő aranyérem azt jelenti: nincs lehetetlen. A világbajnokság legjobb kapusának is megválasztották, nagyon büszke volt arra a kupára.
A 2014-es budapesti Európa-bajnokságon ezüstérmet nyert, a 2020-as januári budapesti Európa-bajnokságon győztes csapatnak is az oszlopa volt. Érzékenyen érintette ugyan, hogy egy évvel elhalasztották az olimpiát a koronavírus-járvány miatt, de kitartott, és ezzel az olimpiai éremmel zárta le a pályafutását.
„Férfiasan vállalom, könnyre fakasztottak a srácok, éreztem, hogy értem is játszanak. Nagyon jólesett, hogy értem is küzdöttek. Köszönöm a családomnak is az érmeket, amiket sikerült megszerezni, a feleségemnek is köszönhetem, 20 éve tart a kapcsolatunk. Ez az én napom, azt kiabáltam, kicsit önző voltam. Bíztam abban, hogy a döntő lesz az utolsó meccsem, nem jött össze, tegnapig bánkódtunk rajta. Sok sportpszichológus megirigyelte volna azt az energiabombát, amit bevittünk a medencébe. Úgy is tudtunk nyerni, hogy a bírók a spanyolokat megtámogatták. Csapatmunka volt a mai meccs, akkor tudok megőrülni a kapuban, ha előttem komfortosan mozognak a társak, és most ez történt”
– nyilatkozta a bronzmérkőzés után Nagy.
„Volt bennünk annyi betyárbecsület, hogy Viktorért is külön küzdjünk, ne csak az országunkért, az éremért. Kérte ezt, de kérnie sem kellett volna. Szerencsére Viktornak, és nekünk is jól ment a játék. Az a kulcsa egy ilyen bronzmeccsnek, hogy mindkét csapat számít az első félidőben egy valamilyen lefolyású játékra. Nem úgy alakult, ahogy a spanyolok gondolták, utána pedig megremegett a kezük. Amikor lélektani kulcsot keresünk egy meccshez, annyit elmondhatok, hogy most volt a legnehezebb megtalálni. Nem ültünk össze a meccs előtt, hanem WhatsApp-on értekeztünk. Megkönnyebbült pár játékos, amikor kiírta magából ezen a felületen, amit gondolt, ami benne volt. A harmadik és a negyedik hely ég és föld a különbség, ezt mindenki tudja. Éremmel megyünk haza” – ezek már a csapatkapitány, Varga Dénes szavai voltak.
A szövetségi kapitány, Märcz Tamás megköszönte a kapus kitartását, elképesztő munkát végzett szerinte, extrát nyújtott, igazolta, hogy mentálisan mennyire tud fókuszálni a fontos meccsekre. „Örülök, hogy éremmel távozik, nagyon megérdemli.”
A vízilabdában először fordult elő, hogy mindkét magyar csapat érmes az olimpián. A 2019-es koreai világbajnokságon is együtt mozgott a két társulat, de akkor mindkettő a negyedik helyen végzett, az előrelépés a legjobbkor sikerült.