Megeszem! Felzzabálom a húsáát!, harsogom, miközben Idát a kanapéra dobom. Elrrágom a csontjait! A kölykök kilőnek, mint a golyó, az anyjuk visítására (Segítség! Mentsetek meg!) csépelni kezdenek kicsi ökleikkel. Hónom alá kapom őket, úgy üvöltök, mint egy fékevesztett vadállat. Sózsákok! Kipörgetem belőletek a lelket is! Szédülésig forgok velük. Sikonganak, nevetnek, és mikor Ida mellé borulunk, Márkó mászik fel rajtam, még! Rekedt, ősöreg hangra váltok, öreg vagyok én már ehhez, mondom, megvénültem, de Márkó és Zsu nem hisznek nekem. Egyik a lábamat, másik a karomat húzza, így leesek, összetörnek vénséges csontjaim, azt akarjátok, hogy szilánkokra törjek, mint egy pohár? Elkapom őket újra, a kanapéba nyomkodom, göcögnek, ahogy a rugó miatt visszapattannak. Ida közben meglóg, kávét főz, a gyerekek kicsi pohárban tejszínhabot kapnak, megszórva kakaóporral. Elcsitulunk.
A kávét a gangon iszom meg. A szemközti ajtó előtt a Szőke gyerekek guggolva tologatják kisautóikat. Rágyújtok. Hirtelen csattanást, sikoltozást hallunk, a gyerekek tátott szájjal felfelé néznek, Molnár vérrákoskibaszottélősködőkje visszhangozva betölti az udvart. Az anyjuk kijön, mars befelé, becsukja mögöttük az ajtót, összeszedi a kinn maradt játékokat. Akkor vesz észre, rám néz, visszanézek, odafönn az asszony és a gyerekek kegyelemért könyörögnek, aztán csönd. Szőkéné hátat fordít, bemegy. Elnyomom a cigit.
Márkó és Zsu a szőnyegen hasalva videójátékoznak, Márkó legyőzi Zsut, Zsu belerúg. Ésszel, mondom, aztán segítek Idának bepakolni a mosogatógépbe. Az a kretén megint öli a családját. Mitcsináljunk, kérdez vissza. A szószos fazekat a mosogatóba teszi, felönti vízzel, én letörlöm az asztalt.
Márkó sántít, amikor másnap érte megyek az iskolába. Mi történt, kérdezem, átveszi tőlem a biciklijét, felül. Tudsz így tekerni? Tudok. Kismolnár akkor rohan ki az udvarra a haverjaival, csúzlival a verebeket lövik, röhögnek. Márkó összerezzen.
Kismolnárt sokszor látom, az apja vele viteti le a szemetet, vele vásároltat be. Sápadt, csontsovány kiskamasz, de idén látványosan megnyurgult, fel-felhúzza magát a szőnyegporolón, élvezi az erejét. A kukáknál várom, egyik cigiről a másikra gyújtok. Dani, szólítom meg, mire megtorpan, felkapja a fejét. Akisgeci, szalad ki a száján, majd önkéntelenül hátralép. Most mi lesz, megver? Farkasszemet nézünk. Holnap Ida töltött káposztát főz, mondom, szívesen látunk. Miafasz, nyögi, mé mennék?
Nem jön, de Márkót sem veri többet. A meghívást újra és újra megismétlem. Tojásos nokedli lesz, holnap gulyás. Nézem, ahogy Szőkéné tereget, Tóni bácsi megint felrángatja üvegekkel teli banyatankját a lépcsőn, hiába jár a lift. Újra Molnárt hallom, újra a sikoltozást.
Fél óra múlva csöngetnek, Kismolnár áll a küszöbön a húgával, vérzik az orra. Evelin jobban szereti a gulyást, mint én, mondja. Ida elővesz még két tányért.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .
