Felemelő pillanatok a maratonon: a második helyen beérő futó hajrá közben a barátját is érembe hajszolta

2021. augusztus 8. – 11:25

Felemelő pillanatok a maratonon: a második helyen beérő futó hajrá közben a barátját is érembe hajszolta
A holland Abdi Nageeye a belga Bashir Abdit biztatja a bronzéremért Fotó: The Yomiuri Shimbun via AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Felemelő és megmosolyogtató pillanatokat hozott a tokiói olimpia férfi maratonjának utolsó néhány száz métere, amikor a holland színekben versenyző Abdi Nageeye az ezüstéremért hajrázva is azért tekingetett hátra, hogy barátját, a belga Bashir Abdit biztassa a bronzéremét.

Az egy pillanatig sem volt kérdés, hogy maratonban a szám királya, Eliud Kipchoge nyer, de a második helyért egészen a 42. kilométer végéig nyitott maradt a küzdelem. A célegyeneshez hárman, a már említett két futó és a kenyai Lawrence Cherono érkezett meg együtt. Először Nageeye nyitotta meg a hajrát, de úgy, hogy három-négy lépésenként hátrafordult, és integető mozdulatokat tett. Így próbálta meg jelezni Abdinak, hogy tartsa vele a lépést, és akkor bronzérmes lesz.

Nageeye szinte beleszédült, annyit forgolódott, de a második helye nem volt veszélyben, és Abid is összeszedte magát az utolsó száz méterre, lehajrázta Cheronót az éremért. A célba érkezve a két futó egymás nyakába borult, majd Kipchogével is ölelkeztek.

Bár Nageeye és Abdi két külön országot képviselnek, de mindketten Szomáliában születtek, gyerekkorukban menekültként érkeztek új hazájukba. A közös gyökerek mellet az is összeköti őket, hogy gyakran együtt is edzenek.

„Már az utolsó 800 méteren meg akartam indulni, de Bashírra is gondoltam, közelebb engedtem magamhoz. Megpróbáltam segíteni neki miközben görcsei voltak. Egy kicsit vártam, és amikor mellém ért, akkor azt gondoltam, akkor menjünk biztosra. Elhúztam tőlük, de még mindig hátrafelé figyeltem, igazából elég veszélyes volt ennyiszer forgolódni” – idézte Nageeyét a Reuters.

Abdi arról beszélt, hogy az utolsó három kilométeren már görcsei voltak, és barátja nélkül nem valószínű, hogy túl tudta volna magát tenni a nehézségein. „Azt mondta, muszáj jönnöd. Ha nem lett volna ott, nehéz lett volna az utolsó három kilométeren. Az edzéseken az egyikünk mindig erősebb, mint a másik egy másik napon. Bátorítjuk egymást, ahogy csapattársakhoz illik. Nagyon örülök, hogy második lett, és nagyon boldog vagyok a bronzérmemmel is.”

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!