Egy megbokrosodott ló, az utolsó nyálminta és egy fejrúgás – így éltük meg az olimpia ötszázadik napját

Oké, tudom, persze, nem az ötszázadik, de a Telexen kőkeményen dolgozik egy csapat az olimpiai tudósításon, sokan már kóros alváshiányban szenvednek, szóval kicsit hosszabbnak tűnik ez az elmúlt két hét. Ezért a mai napon az olimpiás cikkeken, tudósításokon dolgozók mesélik el, emelnek ki egy-két dolgot a pénteki események közül.

Ághassi Attila például nap mint nap cikázik az olimpia helyszínei között, Tokióban, ez azért békeidőben sem egyszerű, nemhogy akkor, amikor buborékban rendeznek olimpiát egy nagyvárosban. Ma például majdnem beragadt a forgalomba, és nem ért oda az öttusára, szerencsére az utolsó pillanatban kimenekítették, úgyhogy holnap jelentkezik egy anyaggal, amit a bronzérmes Kovács Saroltával készített. És hogy ezen túl mi maradt meg neki a mai napból?

„Ma adtam utoljára nyáltesztet. Szabad ember vagyok holnaptól, ugyanis most jött meg a tesztem: negatív, így mehetek a repülőre. Most megyek elalszom”

– írta Attila helyi idő szerint éjjel háromnegyed egykor.

A napi ügyeletes Csatári Flóra Dóra volt, aki reggel hétkor szállt be a napi melóba, és igyekezett lépést tartani az eseményekkel, ami azért nem olyan egyszerű ilyenkor. A hírek mellett szánkázni kell a csatornák között, figyelni a magyar vonatkozású eseményeket, ezeket ráadásul sokszor egyik adón sem lehet követni, így a livescore-okból kell bogarászni. Na de mi volt az a három dolog, ami megmaradt Flórának erről a szupersűrű napról?

"Hát az utolsó pillanatokban bevitt karatés fejrúgás, mert olvastam az olimpia előtti nyilatkozatát, hogy Hárspataki éremért jött. Volt egy nyert, egy elvesztett és egy döntetlenre hozott meccse az utolsó csoportmeccse előtt, aztán az utolsó csoportmeccsen is hátrányban volt egészen addig a pillanatig.

Aztán biztos uncsi dolog a 4x100-as váltót mondani, de hát basszus, mi a jóistent futott az olaszok utolsó embere, aki mindenkit lehajrázott?

És a harmadik legyen egy nem győztes, nem érmes, hanem tökutolsó, mondhatni történelmi legeslegutolsó Claudio Villanueva Flores, mert elképesztő akaraterő kellhet ahhoz, hogy 85 százalékos páratartalomban valaki végiggyalogolja az 50 kilométeres távot úgy, hogy semmi esélye egy előkelő helyezésre, sőt, az utolsó 20 percet teljesen egyedül szenvedi végig."

Fehér János kollégánk mindannyiunk között az egyik legpengébb, ha olimpiáról van szó, pillanatok alatt képbe tud helyezni minket, ha felmerülne valamilyen kérdés. Na, őt nem szólaltattam meg, felhívni sem nagyon akartam, ugyanis pár órája ment el aludni, mert már harminckét órája volt ébren az olimpia miatt, ugyanis az éjjel még megnézte és megírta az olimpia egyik legkeményebb számát, az 50 km-es férfi gyaloglást, ahol két magyar is jól szerepelt. Jó éjszakát, János!

A címlapot ma Pál Tamás kollégám szerkesztette, és egy ilyen világesemény alatt nincs könnyű dolga a címlaposnak sem. Az olimpiás stáb ontja magából az anyagokat, persze a szerzők mindent a lehető legjobb helyre, jó magasra kérnek a címlapon, miközben mondjuk közéleti vagy koronavírusos témákból is akad bőven, ami fontos és jó helyre kívánkozik. És higgyék el, nincs durvább, mint egy csapat megvadult újságíró, ami a címlap különböző helyeire követeli a saját anyagait. Mit olvastak jól és mi maradt meg neki a címlaposi székből?

"A megbokrosodott lovat és a két magyar érmet jól olvasták, és reggel a magyar válogatott pólómeccse is jól pörgött. Az öttusa eléggé megmaradt, a karate kata versenyen volt igazán először az az érzésem, hogy "ez most tényleg az olimpia?"

Ha nem tudnák, mi az a karate kata, itt képbe kerülhetnek az avatatlan szemnek egyedi élményt jelentő számról.

Dull Szabolcs volt ma az ügyeletes szerkesztő, jókat szoktunk vele mérgelődni, ámuldozni a kézilabda-meccseken, neki ilyen volt az olimpiai péntek:

“Az előzetes tervezésnél úgy számoltunk, hogy a nap fénypontja, amit kiemelten kezelünk, a férfi pólósok döntőbe jutása. Hát, sajnos erről tulajdonképpen elég simán lecsúsztunk. Viszont ezután jött a két, számomra kifejezetten meglepő bronzérem: persze akkor is vezető helyen futottak, ha nem arany lett. Erről a napról nekem viszont egyértelműen az a legerősebb képsor, amikor szerencsétlen német sportoló zokog a lován, amely csakazértsem hajlandó elindulni. Az öttusa tényleg a világ legkegyetlenebb sportja, nemcsak az öt iszonyatosan kemény sportnem miatt, hanem mert a lovaglásnál a lovakat sorsolják, és tényleg négy, (sőt, ez esetben öt) év munkája a semmivé lesz, ha rossz lovat dob a gép. A német nő pályáját tuti követni fogom, mert innentől a legnagyobb teljesítmény az, ha egy következő versenyen is lóra mer szállni.”

Koroknai Gergely az olimpiás projekt egyik szerkesztője, és amikor éppen az ő napja van, akkor hajnalban kezd és kora este zár, szóval nem unatkozik ezekben a napokban ő sem. És a mai napon látottak alapján egészen formabontó ötlete van az olimpiák megreformálására.

“Ma kivételesen csak a háttérben ment az olimpia, egyéb anyagokon dolgoztam, de a lósztrájk, lóforradalom, vagy minek is nevezzem egészen szürreális volt, főleg szegény Annika Schleu-vel, aki csak zokogott a Saint Boy nevű ló hátán, tehetetlenül, miközben nyilván csak arra tudott gondolni, hogy ennyin, egy szerencsétlen sorsoláson ment el az olimpiai álma. Én meg csak arra tudtam gondolni, hogy két dolgot lehet tenni, vagy sztenderdizálni a lovakat az öttusázóknak, vagy behozni a sorsolást a többi sportágba, úszásban egy random pálya alatt kihúzhatnák a dugót (a többire nem lenne hatással), a sprinterek között random méretű cipőket oszthatnának szét, és felcserélhetnék a különféle hajókat, aztán ha valaki egy vitorlást kapott a kajak 200-ra, hát így járt. Ez egy sportesemény, nem a Kenó-húzás, nem múlhat ilyenen négy – most épp öt – év felkészülés.”

Külpolitikai szerkesztőnk, Iván András is aktívan követi az olimpia eseményeit, olimpiai összefoglalókkal és tudósításokkal is jelentkezett már a napokban. Átadom neki a szót:

"Pénteken csak fél szemmel tudtam követni a magyar számokon túl az olimpiát, de kiemelném Allyson Felixet, az amerikai ugyanis 35 évesen bronzérmet nyert női 400 méteren atlétikában, ezzel összesen tizedik olimpiai érmét szerezte meg, ennyi még egyetlen atlétának sincs a nők között.

És persze a 4x100-as férfi váltót a britek előtt egy századmásodperccel megnyerő olaszokat, akik egyébként is egészen elképesztőt mennek a héten atlétikában, persze most is ott volt közöttük a Usain Bolt trónjára a 100 méter egyéniben felülő Marcell Jacobs. Jamaica pedig csak ötödik tudott lenni.

Már vártam, mikor kezdődik el az olimpia szokásos értékelése a különböző hivatalos emberektől, most, két nappal a vége előtt a NOB elnöke, Thomas Bach arról beszélt, hogy a tokiói játékok felülmúlták a várakozásait, a sportolók fantasztikus légkört teremtettek nézők nélkül is. Kíváncsi vagyok, mások mit emelnek majd ki."

Szóval nagyjából így éltük meg az olimpia valójában tizennegyedik napját, de még van kettő, ráadásul magyar éremesélyekkel, úgyhogy olvassanak minket a hátralévő két napban is. Szombaton például egészen korán jöhetnek magyar érmek, és lesz egy vízilabda-bronzmeccs is.

(Ha ennél részletesebben érdeklik a ma történtek, itt találja napi összegzőnket a magyar eredményekről.)