Két taktikusan versenyző magyarral búcsúzott az olimpiák műsorától a leghosszabb atlétikai szám

Közel 90 év után búcsúzott az olimpiától az 50 kilométeres gyaloglás, a 2024-es játékon már nem szerepel a párizsi játékokon az eddigi leghosszabb és talán leginkább emberpróbáló atlétikai szám. Az 50 kilométeres gyaloglásról a magyaroknak is vannak szép emlékeik, 1968-ban Kiss Antal ezüstérmes lett Mexikóban.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) májusban döntött úgy, hogy törli a programból az 50 kilométert, amely az 1932-es játékok óta mindig szerepelt a műsorban. Egyrészt erős szándék van arra, hogy kevesebb versenyszám legyen az olimpiákon, a tokiói 339-et 329-re lefaragják Párizsra, másrészt az volt a baj az 50 kilométerrel, hogy a nők nem versenyeznek ezen a távon. A NOB egyre erősebben érvényesíti a nemek közötti egyenlőséget a programban is. Ezek alapján akár a nőket is engedhette volna indulni 50-en, a világbajnokságokon már kétszer ők is versenyeztek a távon, de inkább úgy döntött a NOB, hogy egy 4x5 kilométeres vegyes váltót hoz be. A világbajnokságokon pedig a 30 kilométer lesz a leghosszabb táv, ami az ellenzők szerint szinte sprintnek számít, nem érvényesül az 50-hez szükséges stratégia és kitartás.

A maratonfutás mellett a gyaloglás is Szapporóba került, abból a megfontolásból, hogy a Tokiótól jóval északabbra fekvő városban talán elviselhetőbb lesz a hőség. Ez csak részben jött be, hiszen a reggel fél hatos rajtnál már 26 fok volt a városban, és 85 százalék körüli páratartalom. Nem véletlen, hogy a gyaloglók már az első kilométereken frissítettek, öntötték magukra a vizet, nyakukba tett kendőkkel próbálták hűteni magukat.

Az 50 kilométer eleve nagyon nehéz szám, nagyfokú önismeret kell hozzá, hogy jól be tudja lőni a gyalogló, mit bír el, anélkül, hogy fejre állna, de a meleg még inkább emelte a bizonytalansági faktorok számát. Nem véletlen, hogy ez a szám a tapasztaltak területe, több 40 éven felüli induló is volt, és az 51 éves Jesús Ángel García is ott volt a mezőnyben. A spanyol egyedülálló karriert futott, vagy inkább gyalogolt be, 1992 óta minden olimpián elindult, az idei már a nyolcadik neki.

A versenyen 25 darab két kilométeres kört kellett teljesíteni, ami praktikusan egy hosszú egyenest jelentett a belvárosban. A rajt után a kínai Luo Ja-tung és a 2017-es világbajnok Yohann Diniz lépett meg. Vagy fél percre el is húztak, de Diniz visszaesett, miután folyamatosan gyomorpanaszai voltak. Luo talpalt elöl továbbra is, tíz kilométernél is körülbelül fél perc előnye volt. A két magyar, Helebrandt Máté és Venyercsán Bence a második bolyban, 45 másodperces hátránnyal gyalogolt. Helebrandt és Venyercsán is rutinos versenyzőnek számít, utóbbi a 2019-es vb-n is célba ért. Dohában szintén pokoli melegben zajlott az 50 kilométer, a mezőny harmada feladta a versenyt.

Húsz kilométernél Luo előnye elfogyott, a kínai beleolvadt a címvédő Maciej Tóth által irányított 17 fős bolyba. Féltávnál is ez a csoport volt az élen, Helebrandt 1:20-as hátránnyal 35., Venyercsán 1:58-cal a 41. helyen állt az 59 fős mezőnyben, ami láthatólag küzdött az egyre inkább erőre kapó meleggel. A következő öt kilométert a lengyel Dawid Tomala nyomta meg, és 10 másodpercre meg is lépett, Helebrandt hátránya nőtt, de már 26. volt 30 kilométernél.

Tomala aztán szinte eszeveszett tempóba váltott, öt kilométer alatt odavágott az egész mezőnynek, már közel két perccel vezetett 35-nél az első bolyhoz képest. Helebrandt megint nyert pár pozíciót, már a 23. helyen gyalogolt, Venyercsán is feljebb lépett, a 32. volt. Mindketten tudtak gyorsulni is, miközben több versenyző feladta a versenyt, a meleg szedte az áldozatait, és jöttek a kizárások is a szabálytalan gyaloglásokra.

A következő kilométeren kiderült, hogy Tomala nem egy kamikázeakciót vállalt be, megint növelni tudta a különbséget, miközben már teljesen szétrázódott a mezőny. A magyarok megint fogtak pár helyet, nem csökkent az iramuk.

Az utolsó 3 kilométeren Tomala látványosan megzuhant, eléggé megközelítették riválisai, de 36 másodperc megmaradt az előnyéből. A második a német Jonathan Hilbert lett, aki az utolsó kilométeren leszakította magáról Marc Turt. A spanyol még az érmet is elveszítette, kétszáz méterre lehajrázta őt a kanadai Evan Dunfee.

Mindkét magyar jól építette fel a versenyét a nagy melegben, Helebrandt és Venyercsán is négy órán belül célba ért. Helebrandt 3:57:53-mal a 17. lett, míg Venyercsán 3:59:05-tel a 20. lett.

„Fáradtság és a kimerültségen kívül nincs nagyobb baj” – mondta a verseny után egy kerekes székben ülve a nyíregyházi atléta az M4 Sportnak. – „Tényleg sikerült kiadnom magamból mindent, egy másodperccel sem tudtam volna jobbat menni.”

Helebrandt azt mondta, hogy taktikailag nem teljesen elégedett, helyezésben végezhetett volna előrébb, de a körülmények egyáltalán nem kedveztek neki. „Katarban két éve a világbajnokságon nem tudtam befejezni a versenyt, mert a meleg, párás idő egyáltalán nem kedvez nekem, de a mostani felkészülésem nagyon jól sikerült.”

„Az 50 kilométer önmagában is elég kemény, de a nyári 50-re ez hatványozottan igaz. Próbáltam okosan versenyezni, jól beosztani az erőmet és ez nagyjából sikerült” – értékelte versenyét Venyercsán, hozzátéve, hogy végig csak magára figyelt, nem nézte, hogy hol áll, majd beszélt a szapporói időjárásról is. „Sokkal párásabb, sokkal nehezebb itt a levegő mint otthon és ha süt a nap, nagyon nagy az ereje, ezért a hőérzet is három-négy fokkal magasabb.”

Eredmények:
50 kilométeres gyaloglás
1. Dawid Tomala (Lengyelország) 3:50:08
2. Jonathan Hilbert (Németország) 3:50:44
3. Evan Dunfee (Kanada) 3:50:59