A magyar színház „szabadságharcosai”: a LOUPE Színházi Társulás (x)

A magyar kulturális szféra köztudottan nem ideális a Loupe-hoz hasonló független formációk fenntartásához. Az elmúlt 16 évben a magyar kormány fokozatosan átalakította és központosította a színházi rendszert, megszilárdítva ellenőrzését az állami támogatások és a művészeti döntések felett. Ennek eredményeként, minden központi finanszírozással rendelkező intézmény, kiszolgáltatottá vált a kormányzati befolyásnak és irányításnak.

Ez a folyamat számos nagy múltú és nemzetközileg elismert társulat működésének ellehetetlenüléséhez vagy megszűnéséhez vezetett. Lengyel Tamás és barátai azonban megpróbálták azt, amire nem sokan mernek vállalkozni ebben a környezetben: egy saját, független társulást alapítottak, melyet kizárólag piaci alapon tartanak fenn, minden központi finanszírozástól mentesen, szabadságuk teljes megőrzése érdekében, alternatív utat kínálva a kritikus és társadalmilag érzékeny színház megvalósítására.

Első előadásuk Dennis Kelly: Árvák című darabja, mely azokról a dolgokról szól, melyek a legjobban meghatározzák mindennapjainkat; az előítéletekről, gyűlöletkeltésről, mindezt egy érdekfeszítő krimi cselekményén keresztül. A darab sikere után Lengyel Tamás, a Loupe produkciós vezetője és színésze, valamint Horváth János Antal, író, rendező, a Loupe művészeti vezetője alapították meg a társulatot. Az Art is Business kulturális fórumán pitchelték a projektet, ami elvezette őket a Marczibányi Téri Művelődési Központhoz, amely a mai napig budapesti bázisukként működik.

A ’loupe’ nagyítót, prizmát jelent. Ez az előadásaik témáira utal: korunk Magyarországának égető, kibeszéletlen problémáira emelnek nagyítót, hogy azokat érzelmileg átélhető, közvetlen módon vigyék a közönség elé.

Céljuk, hogy színdarabjaik a szórakoztatás mellett elgondolkodtassák a nézőket. Fontos számukra, hogy individualista társadalmunkban, melyben a „közösség” egyre nehezebben értelmezhető szó, megszüntessék azt az érzést, hogy a nézők egyedül vannak problémáikkal. Igyekeznek olyan műveket választani, feldolgozni, amelyek igazi, sokak számára releváns, tabusított problémákra fókuszálnak, hogy együtt kapjunk válaszokat a minket érdeklő kérdésekre. A témák mélysége és egyedisége olyan kapcsolódást eredményez a színészek és a nézők között, ami újszerű a mai színházi világban. Erre a kapcsolódásra erősít rá az, hogy a nézők minden előadás után találkozhatnak a színészekkel egy rövid beszélgetésre, amely sokszor, pont a témák súlya miatt, igazán felszabadító, léleksimogató hatású lehet.

Az Árvák óta lendületes fejlődésen ment keresztül a társulás.

2023 tavaszán érkezett a ’Becsapódás’ című előadás, ami 2024-ben elnyerte a Kortárs Magyar Dráma-díjat. A tavalyi évad során pedig bemutattak további három előadást: Elsőként Cordelia O’Neill Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá című darabját, Sodró Eliza és Rusznák András főszereplésével, ami egy szívmelengető szerelmi történet, amely a perinatális gyász traumáját járja körbe. Játékuk mesterien vegyíti az őszinte humort és azt a szívszakító gyászt, ami párkapcsolatuk nagy próbájává válik. A Loupe fontosnak tartja a civil szervezetekkel való együttműködést is. Legutóbb, a perinatális gyász világnapja alkalmából, 2024. október 27-én, a ’Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá’ előadást követően, segítő-beszélgetést folytattak az Élet. Érzés Egyesület szakértőivel és a nézőkkel.

Negyedik bemutatójuk Dennis Kelly: Lányok, fiúk című monodrámája volt. Lovas Rozi bravúrosan vezeti végig a nézőket, egy érzelmekkel teli, egyszerre megrendítő és szórakoztató történeten a szerelemről, az anyaság és a karrier egyensúlyáról, a családon belüli erőszak szélsőségeiről és a gyászról, őszintén, humorral átszőve. Erről az előadásról D. Tóth Kriszta legutóbb azt írta közösségi oldalán: „Lovas Rozi kivételes arányérzékkel tölti be egymagában a rendelkezésére álló teret és időt. … Praktikus, szikár, vicces, tragikus, igazi. Szétröhögöd magad és csendben sírsz a végén, a kettő között meg próbálod megemészteni, ami történik. Pont, mint az élet.”

Végül a 23/24-es évad utolsó bemutatója, Sean O’Casey ’A kezdet vége’ című művének inspirációjára, Horváth János Antal művészeti vezető tollából és rendezésében született. Az előadás a modern párkapcsolatok dinamikáit és hétköznapi helyzeteit járja körbe, ötvözve a cirkusz, a zene és a színház világát. Az artistamutatványokat világszínvonalú szakemberek, Frányó Viktor és Csuzi Márton tanították be a színészeknek. Az eredmény egy lélegzetelállító, a színház határait minden tekintetben feszegető előadás.

Az idei 24/25-ös évadra 3 új bemutatót terveznek, melyekből az elsőt, James Fritz: 4:12 című négyszereplősét az online tér veszélyeiről, már láthatják a Marczibányi Téri Művelődési Központban vagy vidéki helyszíneik egyikén. Februári bemutatójuk, Vinnai András: Titkosszolgák című darabjának próbafolyamata már el is kezdődött. Az előadás egy abszurd vígjáték, amely az Információs Hivatal irodájában játszódik, és erősen reflektál korunk dezinformációs valóságára.

A Loupe Színházi Társulás egy igazán friss, különleges színfolt a magyar színházi élet palettáján. Nemcsak Budapesten, de az egész országban játszanak, már több mint 30 vidéki városban jártak, több nagyvárosban már bérlettel is jelentkeztek.

Fáradhatatlanságuk, a közéletre irányított górcsövük hangsúlyosabbá teszi a problémák mihamarabbi megoldásának szükségességét. Egy olyan űrt töltenek be a kulturális élet terén, amely vitális fontosságú társadalmunk számára. Mindezt országosan ismert, tehetségüket, szorgalmukat, szaktudásukat korábban több ízben bizonyított színészekkel együtt teszik, akiknek széleskörű ismertségük lehetőséget ad arra, hogy előadásaik kibújjanak a buborékukból és széles közönségréteget mozgassanak meg az egész országban.

Azzal, hogy jegyet, bérletet vagy ajándékutalványt vásárolsz előadásaikra, nemcsak egy valószínűleg sokáig benned dolgozó élménnyel gazdagodhatsz, de a független, szabad művészetet is támogatod.