A médiatudatosságnak már olyan alaptantárgynak kellene lennie, mint a mateknak

„A médiaműveltséget úgy kellene tanítani, mint a matematikát.”

Ezt a mondatot a Guardian riportja idézi a Queenslandi Egyetem információs rendszerekkel foglalkozó docensétől, Stan Karanasiostól. A brit lap annak járt utána, hogy Ausztráliában milyen civil kezdeményezésekkel próbálják felkészíteni a gyerekeket a közösségi médiában terjedő dezinformációkra – ha már az állam egyelőre elhanyagolja ezt a feladatot.

Hogy a fiatalok könnyű prédái lehetnek a tudatos online félretájékoztatásnak, az évtizedes probléma. A gyerekek nagy része a közösségi médiában találkozik először hírekkel – vagyis egy olyan közegben, ahol a komoly tényanyagok és a nyilvánvaló ostobaságok hasonló esélyekkel versenyeznek az olvasók figyelméért.

Ez az alaphelyzet tovább súlyosbodott az elmúlt években, 2016-ban például nagyot erősödtek az online dezinformációs kampányok. Abban az évben – a Brexit-szavazás és Donald Trump elnökké választásának évében – lett felkapott a „post-truth” kifejezés is. Ennek jelentése nagyjából annyi, hogy az emberekre és a közvéleményre egyre kevésbé hat az igazság és a tények (vagy ha úgy tetszik: a valóság) és egyre jobban befolyásolják őket az érzelmekre, személyes hitre ható érvek és a populista eszközök. Hogy ez a viselkedésminta miért káros, hogy ebben milyen szerepe van a véleménybuborékok kialakulásának, abban pedig a közösségi médiának, az ma már közhelyszámba megy. Mindezt 2020-ban is megfigyelhettük, amikor a Covid-járvánnyal az áltudományos félretájékoztatások is új lendületet kaptak. De nemcsak a félrevezető tartalom, hanem a technológiai fejlemények miatt is lehet aggódni: a deepfake- és mesterségesintelligencia-szoftverek egyre könnyebbé teszik a hamis információk vagy hírek előállítását.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a gyerekek kicsit elveszettnek érzik magukat a közösségi médiában. A Guardian cikke idéz egy tavalyi kutatást, ami szerint Ausztráliában a 8 és 16 év közötti korosztály csupán 41 százaléka van meggyőződve arról, hogy meg tudja különböztetni az álhíreket a valódi hírektől.

Hogy milyen irányban lehet keresni a megoldást, abban nem mindenki ért egyet. Van, aki a Metára és más technológiai vállalatokra hárítaná a fiatalok védelmének felelősségét, mások szerint naivitás ilyesmit várni olyan cégektől, amiknek elsődleges érdeke az, hogy a felhasználók fogyasszanak bármilyen tartalmat. Rendszeresen felmerül a kiskorúak kitiltásának lehetősége is, de a digitális bennszülöttként nevelkedő gyerekek vélhetően könnyen kijátszanának ilyen tilalmakat (mint ahogy sok hasonló tiltást most is kijátszanak).

A Guardiannek megszólaló szakemberek az oktatásban látják a lehetőséget, vagyis szeretnék a lehető legalaposabban felkészíteni a fiatalokat arra, hogyan lehet kiválogatni a rengeteg félrevezető virális tartalom közül a hiteles információkat. Az egyik megszólaló Bryce Corbett, aki húsz éve foglalkozik a témával és iskoláknak készít felvilágosító gyerekhíradókat. Corbett úgy véli, „egy disztópikus jövő felé haladunk alvajárva”, és ehhez képest az ausztrál kormány nem igyekszik médiatudatosságra oktatni a gyerekeket. Ezzel egyetért Tanya Notley is, Nyugat-Sydney-i Egyetem digitálismédia-professzora, aki szerint Ausztrália a fejlett demokráciák között is lemaradásban van ezen a téren. Corbett és a hozzá hasonlók próbálják megoldani a helyzetet, az országban az utóbbi években több civil kezdeményezés és vállalkozás indult, amik az álhírek felismerésére oktatják a gyerekeket.

Notley szerint Ausztráliának „nemzeti médiaműveltségi politikára” lenne szüksége. Ilyesmi már számos országban létezik, például Finnországban és Brazíliában. Finnország sokszor előkerülő pozitív példa, ott már az óvodától kezdve az oktatásba ágyazták a médiatudatosság fejlesztését. Brazília pedig azután tette prioritássá a dezinformáció elleni küzdelmet, hogy tavaly év elején dezinformációs kampánnyal kísért puccskísérletet kíséreltek meg az országban, azelőtt pedig több ezer ember halt meg szükségtelenül a Covid-járvány alatti félretájékoztatás miatt. A brazil kormány létrehozott egy médiaműveltséggel foglalkozó hivatalt és médiaoktatási stratégiát, a gyerekek mellett a tanárok képzését is célul tűzve ki.

Magyarországon is lenne teendő a téren. Az EU-ban elvileg létezik egységes médiatudatosság-stratégia, de ez több ponton túl általános, illetve az alkalmazása nem igazán számonkérhető. A magyar kormány 2022-2030 közötti időszakra tervezett digitalizációs stratégiája [pdf] egyetlen ponton említi a médiatudatosság fejlesztésének problémáját: leírja, hogy az NMHH-nak vannak „lakossági digitális kompetencia- és médiatudatosság-fejlesztési irányú törekvései is (pl. a Bűvösvölgy médiaértés-oktató központ)”. A közoktatásról nem esik szó, az említett Bűvösvölgy pedig nem tűnik nagyon aktívnak: YouTube-csatornája több mint két éve, Instagram-oldala 2021 elején frissült utoljára. A magyar médiahelyzet egyébként különösen problémás, mert a kormányközeli cégek és szervezetek a sajtó több mint felét kontroll alatt tartják és a kormánysajtó kiveszi a részét az álhírek terjesztéséből. Nem meglepő, hogy nálunk is indultak az ausztrálokhoz hasonló civil kezdeményezések, például a tavaly debütált Detekto.hu. De a Telex saját képzéseit is lehetne említeni, amiket a Telex Akadémia fog össze.