Ha valami erőszakos történik, az annyit jelent: most lehet tapsolni

Mikor dőlt el, hogy egy film helyett egy trilógiát készít?

Eredetileg csak az X volt tervben. Új-Zélandra mentünk forgatni, mert éppen beütött a Covid az Egyesült Államokban. Akkoriban szerintem hivatalosan nagyjából öt film forgott az egész világon. Őszintén szólva akkora munka volt mindent leszervezni, vízumokat és engedélyeket kérni, mindenkit odarángatni a világ másik feléről – és aztán a forgatás végeztével az egészet veszni hagyni. Óriási kihagyott ziccernek tűnt volna. Minden készen állt, megvolt a stáb, a szereplők, az összes engedély, úgyhogy presszionáltam az A24-et, hogy mi lenne, ha két filmet készítenénk ott akkor, amikor a világon alig készül bármi. Elkezdtem agyalni a második filmen. Folytatás nem készülhetett, hiszen nagyjából mindenki meghalt azon a farmon. De mivel Mia két karaktert játszott, visszamehettünk a múltba az ő segítségével. A díszletet meg elég volt lefesteni, ami egy nagyon olcsó megoldás. Igazából a második film szinte féláron készült.

Az eredeti ötletem az volt, hogy az első film legyen az X, a második az XX, a harmadik pedig az XXX – ahogy az amerikai pornókorhatárok változtak. Az A24-nek tetszett az ötlet, de szerintem nem vették annyira komolyan. Két hétig karanténban kellett lennem, az idő alatt Miával együtt kitaláltuk a Pearlt. A MaXXXine-nal kapcsolatban az volt a kikötés, hogy nézzük meg, hogy muzsikál az első két film. Annyira, hogy most itt vagyunk. Egy őrült, szürreális, megállás nélküli munkafolyamat volt az egész.

Korábban azt nyilatkozta, hogy az egész trilógia a moziról és a filmkészítésről szól. Miért pont erre a három évtizedre (1910-es, '70-es, 80-as) esett a választása?

Az egész az X-szel kezdődött. Az ötletem az volt, hogy egy nem túl igényes történetet akarok elmondani nagyon igényesen, és szóljon arról, hogyan készül egy film, lássunk be a függönyök mögé. Ezért aztán egy pornóforgatás lett belőle, hiszen egy erotikus film készítése minden, csak nem erotikus. Azért ez még sokaknak nem olyan egyértelmű. Azért is kellett, hogy pornósok legyenek, mert a hollywoodi rendszeren kívül kellett létezniük. A hetvenes években a horror és a pornó gyakran hasonló függetlenséggel és vállalkozó szellemben készült. Az X DNS-ében ez a fajta mentalitás volt meg. A Pearl esetében vissza akartam menni Hollywood aranykorába, hogy a főszereplő azt gondolhassa, micsoda fantasztikus életet élhetne, ha olyanok lennének a mindennapjai, mint egy csillogó filmben. A MaXXXine pedig arról szól, hogy mi történik, ha valaki már jelen van a filmiparban.

Nagyon rég készített olyan filmet, ami nem napjainkban játszódik. Mi vonzza ennyire a múltban?

Nagyrészt az, hogy ha valaki a jelenről készít filmet, akkor mindent készen kap, elég csak kimenni az utcára, és csinálni. De ha egy bizonyos korban játszódik ez a film, akkor minden részletét kitalálni, a kosztümöktől a díszleteken át a kameramozgásokig már egy kreatív kollaboráció lesz, egy intenzív projekt eldönteni, mi hogyan nézzen ki, és ez engem nagyon vonz. A MaXXXine esetében minden egyes kamera előtt látszó dolog megalkotásában szerepem volt. Ez pedig engem sokkal jobban kielégít. De ebben annak is fontos szerepe van, hogy a modern technológia nem ideális a történetmeséléshez. Néha annyira részletesen és hihetően kell kitalálni, hogy egy bizonyos filmben hogyan működik a technológia, hogy elvész a mozi mágiája.

Mennyire érez felelősséget a múlt iránt? A filmben fontos szerepe van a valóban létező Night Stalker nevű sorozatgyilkosnak. Ilyenkor kell az áldozatokra gondolnia?

A Night Stalker azért szerepel a filmben, mert a MaXXXine akkor játszódik. Azt akartam bemutatni hitelesen, hogy a média hogyan tartotta fenn az érdeklődést a sorozatgyilkos iránt. De a film nem róla szól. Ha erről az ügyről szólna, akkor nagyon akkurátusan kellett volna feldolgoznom. De mivel ‘85 nyaráról szól, inkább körbeveszi a cselekményt.

Így látja a filmipart, ahogy a MaXXXine bemutatja? Egy cinikus, erőszakos hely, ahol folyton veszélyben vannak az emberek?

Azért van a filmben egy jó adag abszurd is. De Los Angeles, és főleg Hollywood egyszerre nagyon glamúros, és annak a szöges ellentéte. Érdekes azt látni, hogy valaki tud ott nagyon híres lenni, de egy szempillantás alatt a hírnevét el is vehetik tőle. Ez nem feltétlenül egy egyértelműen rossz dolog. Arról nem is beszélve, hogy mennyire ritka az, hogy valaki tényleg befut. Mégis nagyon vonzó a gondolat milliók számára.

A MaXXXine nem kifejezetten félelmetes, hanem inkább egy popkulturális gyűjtemény. Mi volt ilyen tekintetben a szándéka?

Azt akartam, hogy a trilógiában minden film más legyen. Hasonlíthatott volna a Pearlre, de azt már elkészítettem egyszer. Meg akartam mutatni, hogy ezek a zsánerfilmek mennyire különbözőek lehetnek. A MaXXXine nem arról szól, hogy milyen rémisztő egy farmon ragadni, nincsenek benne ijesztgetések, de cserébe sokkal véresebb és gusztustalanabb, mint az előző filmek. Stílusában nem jellemző rá a feszültség, de a Pearlre sem. A MaXXXine azzal a szándékkal készült, hogy egyszerre legyen egy különálló történet, de le is zárja az egész trilógiát, ne pedig egy olyan film legyen, amiben valaki sétál egy sötét folyosón, és valami jól megijeszti.

A legnagyobb utalást a filmben a Psycho kapja, a szereplők eljutnak a díszletébe is. Miért pont ez a film kapta ezt a figyelmet?

Az X-ben a szereplők beszélgetnek a Psychóról, és az igazság az, hogy Hitchcock filmjének az árnyéka vetül minden slasher horrorra. Amikor a forgatókönyvet írtam, tudtam, hogy több jelenet is Los Angeles-i stúdiókban fog játszódni, és beleírtam a Bates Motelt és Norman Bates házát. Gondoltam, hogy szép utalás lesz az X-re, és amúgy is egy szürreális lehetőség lenne. Amikor írtam, akkor nem tudtam, hogy megkapjuk-e az engedélyt, de a Universal Studios és a Hitchcock-hagyaték kezelői is megadták.

Azok a díszletek ilyen formában léteznek? Nem kellett hozzányúlni?

Nem, ezek mind így megvannak a stúdióban. Szervezett túrákon meg lehet nézni.

Ezt a három filmet lehet feminista horrornak is tekinteni. Lehet így őket értelmezni?

Ha igen, nem volt szándékos. A horrorfilmek esetében a főszereplő sokszor egy áldozat, egy passzív szereplő. Az X esetében egy olyan főszerepet írtam, aki bírja a szexet, a drogokat és a rock & rollt, és ugyanannyira veszélyes, mint a gonoszok. Ez nekem egy friss megközelítésnek tűnt. A többi filmben is leselkednek veszélyek rá, de ő is nagyon veszélyes. Ez nekem mindig érdekesebbnek tűnt, mintha folyton sikítozna és menekülne.

A filmben szó van arról, hogy a horrorok sosem nyernek Oscarokat. Ön szeretne?

Az ember mindig az szeretné, hogy inkább szeressék a filmjeit, mint nem. Biztos vicces lenne, ha abszurd módon sikeres lennék. De az embernek azt kell csinálnia, amit szeret. Egy film két év az ember életéből. Az első napon ugyanannyira kell szeretni, mint az utolsó napon. Én nem gondoltam volna, hogy ezek a filmek ennyire rezonálni fognak a közönséggel. Vannak olyan vetítések, ahol a nézők beöltöznek a szereplőknek.

Tudna mesélni arról, milyen együtt dolgozni Mia Goth-tal?

Zoomon készítettem vele interjút, amikor az X-hez kerestem a főszereplőt. Jól kijöttünk. Azt láttam rajta, hogy már szeretné, ha főszereplőnek tekintenék. Korábban sok olyan filmben szerepelt, amiben dicsérték, de sosem ő volt a középpontban. Szerintem úgy gondolta, hogy alulértékelik, ezért meg akarta mutatni a világnak, hogy mire képes. Ez pont egybevágott azzal a karakterrel, amit megírtam. Amikor megkértem arra, hogy játsszon el két szerepet is, akkor nem volt benne félelem. Óriási feladat volt ez neki, egyik nap eljátszotta a főszerepet, másik nap meg hajnali kettőre jött, és hat órán át sminkelték, hogy idősnek nézzen ki. Egymás után forgattunk két olyan filmet, aminek szinte minden jelenetében szerepel. Hajlandó volt ugyanolyan keményen dolgozni, mint én, ami nem semmi, mert én öt éven keresztül, heti hét nap, napi tizenkét órán dolgoztam ezeken a filmeken.

Mia Goth a Pearl stáblistáján forgatókönyvíróként is szerepelt, de ebben a filmben nem. Volt azért bármilyen befolyása a karakterre vagy a történetre?

Nem volt, az X-et egyedül írtam, ezért a MaXXXine esetében is így döntöttem. Ideje sem volt rá, valami máson dolgozott, ezért sem tudott besegíteni. De a karaktert legalább olyan jól ismeri, mint én – MaXXXine legalább annyira az ő teremtménye, mint bárki másé.

Mit gondol az erőszak ábrázolásáról? Hogy érzi, most már többet mutathat meg, mint, mondjuk, tíz évvel korábban?

Ez a történettől is függ. A MaXXXine esetében… nem is a fun a jó szó rá, de végeredményben arra invitálod a nézőket, hogy élvezzék veled együtt. Az erőszak nem nihilista. Persze, nagyon gusztustalan és sokkoló, ahogy valakinek széttapossák a heréit, de azt szeretném, ha a nézők éreznék a katarzist. Egy sötét, gonosz dolog, de a film szórakoztató hatásának a része. Amikor valami erőszak történik, az annyit jelent, mintha azt mondanám: most lehet tapsolni.

A MaXXXine-ban van a legtöbb ismert színész, olyanok, mint Kevin Bacon vagy Giancarlo Esposito. Mi vonzotta őket?

Azt akartam, hogy a MaXXXine-nak sokkal nagyobb legyen a merítése, mint az előző két filmnek, ezért több karakter is kellett bele. És tényleg nagyobb volt az érdeklődés a korábbiak miatt.

Ez a három film a legnagyobb sikere horrorrendezőként, hogy látja, megváltoztatta a karrierjét a siker? Szeretne más műfajokban is alkotni?

A változást nem érzékelem, mert ezekkel az interjúkkal még mindig a filmen dolgozom. Nem tudom, mi lesz a következő addig, amíg meg nem történik. De azt tudom, hogy ezek a filmek sokkal több emberhez eljutottak, mint a korábbi alkotásaim. Őszintén szólva nem tudom, mi lesz a következő lépésem. Vannak ötleteim, vannak megérzéseim, de sosem lehet tudni, hogy mi lesz belőlük.

Nem fél attól, hogy beskatulyázzák ezek a filmek?

Nem. És ez végeredményben rajtam múlik. Hogyha nagyon lelkes lennék egy olyan ötlet miatt, ami ebben az univerzumban játszódik, akkor megcsinálnám. De ha aztán egy romantikus komédia ötletébe zúgnék bele, akkor azt csinálnám következőnek.

Az X a Max műsorán, a Pearl pedig a SkyShowtime-on látható Magyarországon. A MaXXXine-nak még nincs hazai bemutatója.