Trump ketrecharcos önünneplése a Fehér Ház kertjében még saját választóiban is visszatetszést kelt
Idén ünnepli 250. születésnapját az Egyesült Államok, csakhogy a demokrácia pátriárkája nem épp ereje teljében érkezik a neves évfordulóhoz. Sokat másolt közjogi rendszere csontritkulással, bevándorlók tízmillióit vonzó társadalma keringési zavarokkal küzd, a globális trendeket diktáló gazdasága pedig elkezdett féloldalasságokat produkálni. És miközben USA bácsi kérges tenyerét még mindig az egész világon rettegik, a cél nélkül jobbra-balra kiosztogatott csicskalángosokkal már inkább csak nevetségessé teszi magát.
Az aggkorra jellemző zavarok közül talán az a legszembetűnőbb, hogy a teljes politikai rendszerét az egyszemélyi uralom elleni biztosítékokra felhúzó Egyesült Államokat jelenleg egy önmagára szinte uralkodóként tekintő elnök vezeti. Donald Trump nem is igyekszik titkolni, hogy a kormányzatot saját királyi udvarává, a Fehér Házat gigantikus báltermének mellékszárnyává, Washingtont pedig egy Néró-korabeli Rómává akarja átalakítani, és azzal kapcsolatban sincsenek erkölcsi aggályai, hogy saját, június 14-re eső 80. születésnapjának megünneplését a július 4-i Függetlenség Napjában kicsúcsosodó nemzeti ünnepségsorozat részeként kezelje.
A születésnapi ünnepség csúcspontját egy külsőségeit és pénzügyi hátterét tekintve egyaránt Trumphoz méltó esemény jelenti:
a Fehér Ház kertjében egy külön erre az alkalomra felállított óriásemelvényen, több ezer meghívott vendég jelenlétében rendezett ketrecharc-gálát rendeznek.
Ahogy az amerikai politikától, úgy az elnöki rezidenciától sem állt soha távol bizonyos sportesemények befogadása, de ilyen méretű és jellegű rendezvényre még nem volt példa.
Szúnyograjoktól féltik a világ legjobb bunyósait
Amellett, hogy az USA 250. születésnapi eseményeinek koordinálására és finanszírozására a kongresszus és a kormányzat is létrehozott egy-egy alapot, a „Freedom 250” névre keresztelt gálát szervező Ultimate Fighting Championship (UFC) hangsúlyozta, hogy a rendezvényre nem kell közpénzt költeni. Ugyan a gála költségvetését a UFC nem hozta nyilvánosságra, sajtóértesülések szerint a büdzsé nagyjából 60 millió dollárra (kb. 18,2 milliárd forintra) rúg.
A kiadások közül a legnagyobb tételt a Karomnak becézett 28 méter magas, 47 méter széles, 600 tonnás acélszerkezet felállítása jelenti. Ez egyébként az amerikai ipar helyzetére jellemző módon már nem Detroitból érkezett, hanem egy fesztiválinfrastruktúrára szakosodott belga cég gyártotta és szállította át az óceánon. Annak ellenére, hogy Trumpnak annyira tetszik a Fehér Ház fölé magasodó Karom, hogy szívesen meg is tartaná, a szerződés értelmében sokkal prózaibb sors vár a szerkezetre: a gála utáni héten elbontják, visszaszállítják Európába, és a hollandiai Lowlands fesztiválra újból felállítják.
A Fehér Ház kertjében megjelenő több ezer ember, köztük rengeteg politikai vezető és a nagy mennyiségű felhalmozott, behozott eszköz a rendvédelmi erőket is komoly kihívás elé állítja. Az elnök védelmére specializálódó Secret Service „különleges nemzetbiztonsági eseménynek” minősítette a gálát. Ez azt jelenti, hogy a vegyvédelmi egységektől a mesterlövészeken át a bombakereső kutyákig mindenkit mozgósítanak, és arra kérik a Washington-szerte felállított kivetítőkhöz sereglő nézőket, hogy a „drónokat és a nagyobb táskákat” hagyják otthon.
A UFC esetében a kihívás inkább logisztikai jelleget ölt. A szervezet harmincéves története során mindig is ódzkodott a szabadtéri helyszínektől – ettől a gyakorlattól egyedül az Abu-Dzabiban rendezett 2010-es UFC 112 gálánál tért el –, mivel nem akar a helyi éghajlati viszonyokkal és rendkívüli időjárási jelenségekkel bajlódni. Márpedig egyesek attól tartanak, hogy a június közepi Washington túl meleg, túl párás és túl szúnyogos ahhoz, hogy a gála bunyósai csúcsteljesítményt nyújthassanak.
Bár a Fehér Ház gyepszőnyegében lapuló szúnyograjokról nehéz innen, Közép-Európából megbizonyosodni, az előrejelzések szerint a gála estéjén 32 fokra lehet számítani, és 40 százalék az esélye egy komolyabb esőnek, viharnak. A UFC illetékesei mindenesetre állítják, hogy a gálát semmiképp nem fogják elhalasztani, mivel minden rendkívüli eseményre felkészültek.
A Fehér Ház gyepén csak 4300 ülőhelyet alakítanak ki, ide a jegyeket meghívásos alapon osztják ki – Trump 1000, a szervezők 400 vendégnek postáztak ki tiszteletjegyet, a többi, csaknem 3000 jegyet a fegyveres erők tagjainak tartják fenn. Az elnöki rezidenciához közeli Ellipszis parkban felállított kivetítőkhöz további 85 ezer nézőt várnak,
Trump pedig arra számít, hogy a UFC közvetítési jogait 2025-ben 7,7 milliárd dollárért megvásároló Paramounton sugárzott gála a hagyományosan a legnagyobb amerikai televíziós eseménynek számító Super Bowl nézettségét hozza majd.
Azonban a UFC Freedom 250-nek nemcsak az Elefántcsontpart–Ecuador vagy a Svédország–Tunézia foci világbajnoki szuperrangadókkal kell versengenie a nézők kegyeiért, hanem a Stanley Kupa hatodik meccsével is. És annak ellenére, hogy az MMA professzionalizmusában és népszerűségében rég maga mögött hagyta a botrányos „ketrecharcos” időket, a 2010-es évek lendülete ellenére nem tudta utolérni a profi bokszot, a klasszikus amerikai sporttriászt pedig végképp nem.
Egy 25 éves barátság ünnepe
A UFC hosszú utat járt be a Fehér Házig, és ezt az utat kétségkívül a szervezet feje, Dana White és Donald Trump több évtizedes barátsága kövezte ki. Az MMA a kétezres évek elején még nem számított elfogadott sportnak, a UFC pedig egyáltalán nem számított sikeres üzleti vállalkozásnak. Frissen kinevezett vezetője, Dana White az „emberi kakasviadal”-lal szembeni általános ellenérzéseknek köszönhetően nehezen tudott helyszínt találni két soron következő gálájának, és végül Trump segítette ki azzal, hogy rendelkezésére bocsátotta Atlantic Cityben található kaszinóját, a Trump Taj Mahalt.
White azóta rengetegszer elmondta, mennyire hálás Trumpnak ezért a lehetőségért, és azóta ápolt jó viszonyukat az sem tudta elrontani, hogy Trump 2008-ban az Affliction ruhamárkával közösen egy rivális MMA-szervezetet is létrehozott. Az Affliction irtózatos meccspénzekkel próbálta megtörni a UFC egyeduralmát, végül két gálát követően kifarolt a vállalkozásból, és a szervezet megszűnt.
Bár a UFC természetesen mindkét pártnak juttat adományokat, maga a mára milliárdossá vált Dana White a republikánusok egyik legbőkezűbb donorának számít, sőt, személyesen is rendszeresen korteskedik Trump mellett. White egyaránt felszólalt a 2016-os és a 2024-es republikánus elnökjelölő nagygyűléseken, politikai befolyását és tekintélyét pedig jól jellemzi, hogy az elnök 2025-ös beiktatási ünnepségén Bill Clinton és George W. Bush között kapott helyet.
Persze, amikor Trump „barátairól” van szó, lehetetlen megmondani, hol végződik a személyes szimpátia, és hol kezdődik a szimpla üzleti és politikai érdek. Annak ellenére, hogy az elnök valóban szereti az MMA-t, rendszeres megjelenésének a UFC rendezvényein politikailag is megvan a haszna. A kőkemény sporttal történő meghitt kapcsolata erősíti az amúgy a golfnál megerőltetőbb tevékenységre soha nem vállalkozó elnök férfias-energikus imázsát.
A UFC közönsége ráadásul demográfiai jellemzőit tekintve nagy átfedést mutat Trump egyik legfontosabb szavazói csoportjával, a fiatalabb, fehér, a hagyományos társadalmi szerepekhez ragaszkodó férfiakkal. Lehet, hogy az Epstein-botrányt és az iráni háború mellékhatásait nyögő Trump népszerűsége mélypontra került, de egy UFC-gálán soha nem fogják úgy kifütyülni az elnököt, mint mondjuk az NBA-nagydöntő hétfői meccsén a Madison Square Gardenben.
Trump szimpátiáján természetesen a UFC is szépen kaszál. A gála balhémentes lebonyolítása önmagában is óriási PR-győzelem lesz a cégnek, Marco Rubio pedig a gála előtti napokban írt alá egy megállapodást a UFC-vel. Ennek értelmében az MMA-szervezet nemzetközi gáláival a jövőben hozzájárul majd az országimázs fényezéséhez. Mindezt úgy, hogy a második Trump-kormány az amerikai „soft power” kulcsfontosságú elemeinek számító nemzetközi segély- és kulturális programok nagy részét elkaszálta.
A nyílt politizálástól tartózkodó UFC-nek PR-gondot okozhat az a tény, hogy az amerikai közvélemény nagy része a gálát Trump személyi kultuszának részként értelmezi, és elutasítja a nemzeti jelképnek számító Fehér Ház személyes felhasználását. A Reuters és az Ipsos közös felmérése szerint csak a megkérdezettek 16 százaléka támogatta Trump vízióját, miközben 46 százalékuk egyértelműen elutasította. Még a republikánusoknak is csak a 31 százaléka tartotta helyesnek az egész rendezvényt, ami különösen annak fényében sokatmondó, hogy 10-ből 8 republikánus egyébként elégedett Trump elnöki teljesítményével.
Annak ellenére, hogy olyan, közismerten UFC-rajongó sztárok is meghívást kaptak a gálára, mint Adam Sandler, Dwayne „The Rock” Johnson vagy Jared Leto, cikkünk megjelenéséig egyetlen A-listás hírességet sem sikerült beszervezni.
Azért ne feledkezzünk meg a harcosokról sem
Annak ellenére, hogy a gála puszta létét is sokan kritizálták a köz- és magánérdek összemosását, a személyi kultuszt vagy a gálát belengő nacionalista tesztoszteronvurstlit felhánytorgatva, nem szabad elfelejteni, hogy a UFC igyekezett egy bombaerős mezőnyt összetrombitálni a Fehér Ház elé.
A szokásos tizenkettőtől eltérően a gála csak hét meccsből áll, ezek a tömörebb műsor érdekében egyetlen blokkban mennek le. A felhozatalra nem lehet panasz, a UFC igyekezett Sean O’Malleytől Bo Nickalon át Josh Hokitig a lehető legtöbb ismert vagy feltörekvő amerikai bunyóst bepréselni. Mondjuk a gála legnagyobb sztárjai a külföldi bajnokok lesznek, és a UFC Freedom 250 jelentőségben, izgalomban, vagy sztárfaktorban meg sem közelíti a UFC korábbi jubileumi erődemonstrációit. Sőt, utóbbi szempontból még a júliusban esedékes UFC 329 is felülmúlja Conor McGregor totális lezüllésből és ötévnyi kamuból való visszatérésével vagy az olimpiai birkózóbajnok Gable Stevenson debütálásával.
A UFC Freedom 250 meccseiről hétfő hajnalban részletesen beszámolunk majd, de érdemes megemlíteni, hogy a gálára sikerült leszerződtetni az elmúlt évek legsziporkázóbb és legmagabiztosabb bunyósát, Ilia Topuriát. A grúz származású spanyol az elmúlt két év alatt előbb a pehelysúly (65 kiló) két legendáját kiütve, hazájából elsőként elnyerte a súlycsoport bajnoki övét, majd Iszlám Mahacsevet üldözve felment könnyűsúlyba (70 kilóba), ahol az addigra szintén feljebb lépő dagesztáni klasszis utódját, Charles Oliveirát semmisítette meg.
Ellenfele Justin Gaethje lesz: a korábban két címmeccset is elbukó amerikai a brit Paddy Pimblett legyőzésével nyerte el az újabb lehetőséget a bajnoki címre. A meccsen egy fiatal, meccsről meccsre fejlődő, ellenfeleit új elemekkel meglepő magabiztos extraklasszis találkozik egy keményfejű és keményöklű, ámde mindig is korlátozott repertoárral rendelkező, harmincas évei végére ráadásul már leszállóágra került harcossal. Az óriási technikai és taktikai hátrány miatt így kevesen adnak esélyt Gaethje-nek.
A gála másik főmeccsén a közép- majd félnehézsúly bajnoka, Alex Pereira a nehézsúly ideiglenes bajnoki övéért mérkőzik meg Cyril Gane ellen. „Az ideiglenes bajnok” titulus ugyan szépen cseng (a külön a UFC Freedom 250-re készített öv pedig szép aranyosan és csillagos-sávosan csillog), ámde semmi mást nem jelent, minthogy a győztes kiállhat a súlycsoport valódi bajnoka, Tom Aspinall ellen. A brit ugyanis még mindig nem heverte ki, hogy Gane 2025 októberi – eredményhirdetés nélkül lefújt – meccsükön ki akarta tolni a szemét.
Maga a Gane–Pereira-összecsapás papíron kiegyenlítettebbnek ígérkezik a Topuria–Gaethje-meccsnél, hiszen mindenki kíváncsi arra, hogyan muzsikál a legnehezebb súlycsoportban az elmúlt öt évben ellenfeleit félelmetes hatékonysággal felmorzsoló brazil klasszis (egy súlycsoportváltás mindig sok kockázatot rejt magában) a hozzá hasonló termetű, ámde igen könnyed mozgású francia ellen. Ő Gaethje-hez hasonlóan kétszer is megtorpant a bajnoki cím kapujában, és csak Aspinall súlyos szemsérülésének köszönhetően veselkedhet neki a harmadik kísérletnek.
