Nehézsúlyú bajnoki címmel tért vissza a UFC koksz- és vérfoltos legendája

2008-ban új csillag tűnt fel az MMA akkoriban eleve igen sűrűn pettyezett égboltján. Az alig 20 éves amerikai Jon Jones-t néhány keleti parti regionális gála után szerződtette a világ vezető promóciós szervezete, az Ultimate Fighting Championship, és a New York-i származású langaléta srác soha nem látott komplex és kegyetlen hatékonysággal kezdte leszedni a félnehézsúly (93 kiló) veteránjait.

Jones nem mixelte a különböző harcművészeti stílusokat, hanem egy teljesen új, 100 százalékig az MMA követelményeire optimalizált bunyót mutatott be. Az új-mexikói Greg Jackson és Mike Winkeljohn edzőpárosnak is köszönhetően maga mögött hagyta a klasszikus ütés-védés dinamikáját a kézlefogásos védekezés, és a kézfogásból indított könyökütések kedvéért, dobásait nem egyszerűen az ellenfél földre teremtésére indította, hanem új ütés-szekvenciák előkészítésére – és fordítva: az ütéseket is sokszor csak egy olyan védelmi reakció kiváltására használta, melyek azután utat nyitottak dobásai előtt.

Jones a küzdőtér szűkítésének is mesterévé vált, hosszú végtagjaival pedig olyan unortodox – mondjuk néha kifejezetten aljas – technikákat vezetett be, mint az ellenfél előrelépését megakasztó térdízület-taposás vagy az ellenfél látásának kinyújtott kézzel (Jones esetében a szemhéjat piszkáló kinyújtott ujjakkal) való zavarása.

Azonban technikai lelkendezésemet nem véletlenül fogalmaztam múlt időben: Jones 2011-ben – 23 évesen, ami a mai napig rekordnak számít – elnyerte a világbajnoki övet, majd 2015-ig lehengerlő bunyót mutatva lényegében kiürítette a súlycsoportját. Ezután viszont jórészt kikopott belőle az invenció és a gyilkos ösztön: egy távolsági harcot erőltető, konzervatív kick-bokszossá degradálódott, aki meccsein nem az ellenfelei megverésére, hanem legyőzésére összpontosít. Thiago Santo, de még inkább Domick Reyes elleni, a győzelemhez még épp elegendő teljesítménye már egyáltalán nem tűnt bajnokinak.

Saját lánya hívta rá a rendőröket

Jones lényegében veretlen (egyetlen veresége egy vitatható diszkvalifikáció) mérlegét és eredményeit azonban mindig is beárnyékolta az, hogy többször is doppingoláson érték, emiatt címmeccseket bukott, 2017-ben pedig elvették – az egyébként utolsó parádés teljesítményével elnyert – világbajnoki övét is. Ehhez jöttek még a bűnügyi balhék: 2015-ben szétcuccolva menekült el egy közlekedési baleset helyszínéről, cserbenhagyva a másik autóba szorult terhes nőt. 2021-ben, miután Alexander Gustaffson elleni legendás első meccse ünnepélyesen bekerült a UFC Legendák Csarnokába, úgy megverte élettárását, hogy a saját lánya hívta rá a Las Vegas-i hotel biztonsági őreit. Jones megpróbált elmenekülni a kiérkező rendőrök elől, majd amikor lefogták, lefejelt egy rendőrt, és azt kiabálta, hogy összetöri a bilincsét.

A hihetetlen módon eddig börtönbüntetés nélkül megúszott balhék után Jones rendszeresen megfogadja, hogy jó útra tér, hogy végre megkapta a kijózanító pofont, és soha többet nem iszik/drogozik/kokszol, de ma már mindenki tudja, hogy a fogadkozások csak előkészítik a züllés újabb ciklusát.

A morális aggályokra hagyományosan nem sokat adó UFC azonban a balhéi és a szervezettel folytatott vitái ellenére is ragaszkodott egyik legnagyobb sztárjához, aki a legendájára tapadt vér- és kokainfoltok ellenére is legenda maradt az MMA-rajongók körében. A UFC ráadásul a gyűlöletfaktorra is bazírozott, azaz arra, hogy a Jones bukásáért szorítók ugyanúgy lelkesen kiperkálják majd a 80 dollárt (28 ezer forintot) a gála élő közvetítéséért, mint Jones szurkolói.

Leült és ott ragadt

A már 34 éves Jones legutóbbi, 2020-as meccse óta arra készült, hogy kipróbálja magát a királykategóriának számító nehézsúlyban. Csakhogy a UFC pont 2023-ra vesztette el a súlycsoport bajnokát; Francis Ngannou, a kameruni úthenger ugyanis az új szerződéskötés miatti vitákra (a hagyományosan fukar szervezet nem akarta méltóképp megfizetni) hivatkozva lemondott az övéről, és példátlan módon regnáló világbajnokként otthagyta a UFC-t. A visszatérő Jones így nem a világ legjobbjával, hanem Ngannou által tavaly egy küzdelmes meccsen leggyűrt Cyril Gane-val került szembe. A nehézsúlyból laza lábmunkájával és taktikus állóharcával kiemelkedő francia tavaly hazai pályán kapaszkodott vissza a ranglétrán az új-zélandi Tai Tuivasa kiütésével.

Annak ellenére, hogy Jones az utóbbi években szinte egyáltalán nem törekedett már a dobásokra, számítani lehetett arra, hogy a távolságot jól tartó, onnan veszélyesen pötyögő (ugye egy 112 kilós izomhegy pötyögéséről van szó) Gane-t igyekszik majd a földre gyűrni. És pontosan ez történt. A meccs óvatos ütésváltásokkal, pozíciókereséssel kezdődött – vagyis pontosabban a hetedik másodpercben egy óriási tökönrúgással Gane részéről –, de amint a francia egy lelkesebben eleresztett egy hátsó kezes ütést, Jones bebújt a balegyenes alá, átkarolta ellenfele törzsét, és a földre rángatta őt. Az amerikai ügyesen tartotta lent ellenfelét, végül Gane a rácshoz támaszkodó ülő pozícióban kötött ki, és nem tudott kimászni a fölé tornyosuló Jones alól. Az amerikai ráadásul befogta a nyakát, és a nyakfeszítés-fojtás kombinációjára a kifacsart pozícióban ülő francia feladta a meccset.

Annak ellenére, hogy a UFC kommentátorai nagyvonalúan átsiklottak a sokéves cuccolás és Ngannou gigantikus árnyéka felett, és nem spóroltak a „minden idők legjobbjá”-hoz hasonló szuperlatívuszokkal, Jones egyeduralma még a UFC nehézsúlyán belül sem megkérdőjelezhetetlen. A bajnoki címét Ngannou ellen 2021-ben elvesztő, és azóta inaktív horvát származású amerikai klasszis, Stipe Miocic ugyanis már a gála előtt kihívta a meccs leendő győztesét egy nyári bajnoki döntőre.

Belepördült ellenfele fojtásába a szuperbajnok

A UFC 285 társ-főmeccsén óriás meglepetésre Valentina Sevcsenko, a női légsúly (57 kiló) örökös bajnoka hét sikeres címvédés után kénytelen volt meghajolni, pontosabban lehasalni nyolcadik kihívója előtt. Az orosz származású, de kirgiz-perui kettős állampolgársággal rendelkező kiválóság már legutóbbi meccsén is buta hibákkal (a judoruha nélkül igen kockázatos csípődobások erőltetésével) sodorta magát bajba. A mostani gálán viszont már nem úszta meg: egy kemény, küzdelmes, de alapvetően győzelembe tartó meccs negyedik menetében a mexikói Alexa Grasso belépett egy rossz ütemben elindított forgórúgás mögé, azon nyomban felpattant Sevcsenko hátára, és beakasztott egy szoros hátsó fojtást, ahonnan már nem volt menekvés.

Sevcsenko utoljára 2017-ben kapott ki a női MMA másik meghatározó alakjától, Amanda Nunestől, de akkor csak egy szűk pontozásos vereséget szenvedett. Sevcsenko most Nunes sorstársává vált, hiszen a brazil klasszis másfél éve hasonló meglepetésvereségbe szaladt bele Julianna Peña ellen. És mivel Nunes is megkapta az azonnali visszavágó lehetőségét, esélyes, hogy a UFC hasonlóan Sevcsenkónak is biztosítja a lehetőséget a csorba kiköszörülésére.