Harminc rúgással kínozták meg az első francia UFC-gála sztárját

A magyar nézőknek is barátságos időpontban, szombat este rendezték a világ vezető MMA-szervezete, az Ultimate Fighting Championship első franciaországi gáláját a párizsi Accor Arénában.

És akkor most, már a tudósítás legelső mondatánál teszek is egy kitérőt: Franciaországban mindig is ferde szemmel nézték az MMA-t, 2016-ban pedig a sportminiszter az olimpiai küzdősport-szövetségek hathatós lobbizásának köszönhetően egy sor, az MMA-ra jellemző kellék (mint a nyolcszögletű küzdőtér, az oktagon) és technika használatát betiltották, és a külföldi MMA-gálák közvetítéseit is blokkolták. A dilettantizmussal vegyes szigor – a rendeletben betiltották a szembenyúlást, a hajhúzást vagy a harapást, ami eleve minden MMA-szabályrendszerben illegális – 2020-ban enyhült meg, de a helyi médiahatóság rendelkezésére felfüggesztett tilalmat követően is a faramuci szabályzás született, mivel a bokszszövetség alá rendelték be az amúgy saját szervezettel és több tízezer amatőr és profi sportolóval rendelkező MMA-t. Idén májusban már rendeztek is egy meglehetősen szerencsétlen sorsú, rengeteg sérüléssel és rossz meccsekkel tűzdelt Bellator-gálát, melyet szeptember elején követett a UFC rendezvénye is.

Szóval ilyen előzmények után valóságos MMA-ünnepséget tartott az a 15 ezer szurkoló, aki befért a UFC gyakorlatának francia és más európai bunyósokkal telepakolt gálájára. És bár az európai jelleg megőrzése miatt a főmeccsek között akadt olyan küzdelem (az orosz Roman Kopilov és az olasz Alessio Di Chirico bunyója), mely soha nem fért volna be egy amerikai nagygála főműsoridejébe, a nehézsúlyú MMA francia kiválósága, Ciryl Gane és az ausztrál Tai Tuivasa által vívott barátságos hangulatú, mégis abszolút kompromisszummentes főmeccsre egy szavunk sem lehetett.

Az erőteljes felépítése ellenére könnyed mozgású Gane januárban világbajnoki címmeccset vívhatott egykori klubtárásával, Francis Ngannou-val, ahol azonban a képletes és tényleges értelemben is alulmaradt az addig rejtegetett birkózótudását előrántó kamerunival szemben. Visszatérését a lendületben lévő, legutóbbi öt meccsét KO-val abszolváló excentrikus – bevonulásait a legnyálasabb zenékkel kísérő, győzelmei után tornacipőből vedelő – Tai Tuivasa igyekezett elrontani.

Az első menet még nem jelezte előre a meccs viharos fordulatait, a zömökebb, rengő hasú Tuivasa az oktagon közepét szállta meg, és onnan próbált betörni Gane hosszabb kezei mögé, aki főleg gyors állásváltásokból eleresztett első kezes ütésekkel és ostorszíjként pattanó testrúgásokkal puhította ellenfelét. Az első megrendítő erejű találatot azonban nem a köztudomásúlag igen óvatos francia, hanem ellenfele tudta bevinni; Tuivasa a második menetben egy messzire kanalazó jobbhoroggal elcsípte Gane állát, aki a földre került.

A francia azonban túlélte az ütést, és felpattant, majd annak ellenére, hogy Tuivasa horogütése láthatóan megrendítette őt (Gane-t idáig egyetlen ellenfele sem tudta leütni), ki tudott térni a levadászására siető Tuivasa balegyenese elől, és válaszként sípcsontját gyors egymásutánban kétszer is ellenfele úszógumijába temette, majd ártó szándékát egy térdrúgással és egy felütéssel is nyomatékosította.

Tuivasa a gyomrát-lengőbordáit masszírozó találatokra összegörnyedt, Gane pedig a rá jellemző kimértséget félredobva rohanta őt le, azonban a közelharcban kiváló ausztrállal folytatott adok-kapokra csaknem ráfázott. Szerencséjére jött a menet végét jelző gongszó, és a szünet után, a harmadik menetben a lehiggadt francia visszatért a számára legbiztonságosabb stratégiához, Tusivasa testének távolsági dezintegrációjához.

Gane frontális és köríves rúgásokkal is rengeteget talált, és amikor jó 30 testrúgással később az ekkor már a fájdalomtól alig mozgó ausztrál egy utolsó, kétségbeesett rohamra lendült, akkor könnyedén kilépett előle, két jobbhoroggal megrendítette, majd egy sorozattal padlóra küldte őt.

Az aréna valósággal felrobbant a hazai kedvenc KO-győzelme láttán, a mindig szerény Gane pedgi alig győzött a meccs utáni interjújában hálálkodni a támogatásért. A francia egy újabb címmeccset kért a UFC-től, azonban könnyen lehet, hogy több mint egy évre parkolópályára kerül, hiszen a promóciós szervezet elsősorban a korábbi félnehézsúlyú bajnok, a balhés Jon Jones nehézsúlyú visszatérésén dolgozik, a műtétjeiből való lábadozás közben óriási izmaira némi hájréteget növesztő Francis Ngannou pedig kijelentette, hogy legfeljebb 2023 elejére tud újra formába lendülni.

Újabb skalpot gyűjtött be a Kaszás

A párizsi gála másik meghatározó meccsét a középsúly (84 kiló) két meghatározó bunyósa vívta, ezen az új-zélandi-ausztrál Robert Whittaker (aki rendkívül barátságos természete ellenére a „Kaszás” nom de guerre alatt fut a UFC-ben) a vártnál sokkal könnyebben verte meg a kőkemény és agresszív Marvin Vettorit. Az olasz az első menetben még el-eltalálta jobbhorgaival Whittakert, aki a második menetre tökéletesen elkapta a ritmust, és innentől kezdve Vettorinak momentuma sem volt.

Whittaker valóságos bemutatót tartott: térd-taposásaival lelassította az amúgy is meglehetősen lomha olaszt, bal első kezes szúrásaival és határozott jobbegyeneseivel tökéletes ütemben akasztotta meg Vettori támadás-kezdeményeit, csapódó frontális rúgásaival pedig leszívta az olasz állóképességét. A meccs második felében Whittaker villámgyors kombinációiba elkezdte belefűzni a fejrúgásokat is, egyik találatától Vettori láthatóan megszédült. Azonban az olasz nem adta fel, az ausztrál pedig nem erőltette a KO-t (sőt, a vége előtt afféle „ilyet is tudok”-erődemonstrációként még egyszer meg is dobta ellenfelét), így azután a pontozókra maradt a döntés, akik egyöntetűen Robert Whittakert hozták ki győztesnek.

Győzelmével Whittaker lehúzhat egy újabb riválist a listájáról, de könnyen lehet, hogy ez az egy skalp – akármilyen elegánsan gyűjtötte is be – nem fogja meggyőzni a UFC-t az őt már kétszer legyőző Israel Adesanya elleni harmadik meccs szükségességéről. Úgyhogy Whittaker most szoríthat azért, hogy a novemberi középsúlyú címmeccsen a kihívó Alex Pereira diadalmaskodjon a bajnok ellen, és győzelmével őt is visszarántsa a kihívói státuszba.