Amerika lelkéért küzdött: Joe Biden eredményei és keserű öröksége

„Ez egy csata Amerika lelkéért” – ezekkel a szavakkal indította el Joe Biden az elnökjelölti kampányát 2019-ben. A csatát megnyerte 2020-ban, amikor legyőzte Donald Trump republikánus elnököt, és 78 évesen az addigi valaha volt legidősebb amerikai elnökként beköltözött a Fehér Házba. A demokraták 2024-es veresége és Trump visszatérése viszont zárójelbe teheti az eredményeit, és felmerül a kérdés, vajon nem vesztette-e el Biden az Amerika lelkéért vívott háborút.

Miközben a régi-új elnök demokráciaszkeptikus iparmágnásokkal, hivatásos összeesküvés-elmélet hívőkkel körülvéve veszi újra birtokba hétfőn az elnöki rezidenciát, és rendeletek egész sorával készül már az első napokban, Biden több esetben erősen megkérdőjelezhető elnöki kegyelmeket osztogatva hagyja ott az Egyesült Államok vezetését. Annak ellenére, hogy saját bevallása szerint Trumpot és mozgalmát egzisztenciális veszélynek tekinti az ország demokráciájára nézve, a leköszönő elnök egy késői beszédet leszámítva nem vitte túlzásba az amerikai nép felkészítését az esetleges nehézségekre.

A politikus Barack Obama korábbi demokrata elnök népszerű alelnökeként nyerte el az elnöki széket, aki az első Trump-ciklus káosza és a koronavírus-járvány bizonytalansága közepette stabilitást és a normákhoz való visszatérést ígért az amerikai népnek. Elnökségének első felében számtalan sikerként elkönyvelhető eredménye volt: a demokrata irányítású törvényhozással karöltve olyan fontos belföldi reformok fűződnek a nevéhez, mint

• a járványból való kilábalást elősegítő American Rescue Plan;
• a sok évtized óta nem látott infrastrukturális fejlesztéseket tartalmazó Bipartisan Infrastructure Act;
• a jóléti államot és a szociális hálót jelentősen kiterjesztő Inflation Reduction Act;
• és a Kínával való geopolitikai versengés ipari hátországát megteremteni kívánó CHIPS Act.

Külpolitikai téren pedig Biden először a nyilvánosság elé tárta Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna lerohanását előkészítő manővereit, majd az invázió első hónapjaiban összekovácsolta az agresszorral szemben fellépő nyugati egységet. Finnország, majd később Svédország NATO-csatlakozásával a Nyugat katonai szövetségi rendszere tovább erősödött. A 2022-es félidős választásokat súlyosabb veszteségek nélkül átvészelve pedig úgy tűnt, Biden sikerrel veszi a kihívásokat, és az idős államférfi szerepében át tudja adni a stafétabotot egy fiatalabb demokratának.

Biden azonban némi meglepetésre nem lépett hátra, hanem elindult egy második mandátumért. Korábban belső köréből olyan információk szivárogtak a sajtó felé, miszerint a politikus csak egy ciklusra tervez, és maga Biden is többször tett könnyen félreérthető utalásokat, például amikor arról beszélt, saját magát egy generációkat összekötő hídként látja.

Azonban az évtizedes rekordokat döntögető infláció aláásta az emberek bizalmát az elnökben, akit idős kora sem segített abban, hogy eladja vízióját az amerikai népnek. Biden népszerűsége 40 százalék alá zuhant, ilyen mélységekből pedig a modern amerikai történelem során senkinek nem sikerült újraválasztatni magát. Biden hiába kampányolt a reálbérek emelkedésével és a rekordalacsony munkanélküliséggel, és tért vissza az infláció is a 3 százalék körüli szintre, az amerikai választók rendre negatívan értékelték az elnök Bidenomicsnak keresztelt gazdasági intézkedéseit. Szintén komoly támadási felületté vált a bevándorlás kérdése, ahol Biden túl későn ismerte fel, mennyire veszélyes számára a déli határon uralkodó helyzet.

A belföldi nehézségek mellett Bident a világpolitikai helyzet is egyre csak tornyosuló kihívások elé állította. Még ciklusa elején ugyan nagy nehezen lezárta az afganisztáni háborút, – amelyet egyébként annak idején mindkét elődje megígért, mégsem tette meg –, de aztán ráégett a kaotikus jelenetekbe torkolló kivonulás. A frontvonalak befagyásával pedig alábbhagyott az ukránokat támogató lelkesedés is. A legnagyobb csapásnak azonban a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása bizonyult, amely után Biden szorosan Izrael mellé állt, de a gázai háborúban csak elnöksége utolsó teljes napján lépett életbe az általa régóta szorgalmazott tűzszünet, és ehhez Trump is kellett.

Bár a demokraták előválasztását annak rendje és módja szerint megnyerte, de a felmérések szerint még saját pártjának szavazói sem voltak meggyőződve arról, hogy a következő négy évben is a 82 éves Bidennek kéne vezetnie az országot. A döcögős kampány végül 2024 júniusában siklott ki teljesen, amikor a Trumppal szembeni első elnökjelölti vitán képtelen volt gördülékenyen kifejezni a gondolatait. A vita után elfogyott körülötte a levegő, és a pártelit nyomására visszalépett a demokraták elnökjelöltségétől.

A visszalépése után Kamala Harris alelnök lett a demokraták elnökjelöltje, aki azonban a biztatónak tűnő indulása ellenére simán kikapott Trumptól. Biden örökségének mindenképpen része lesz ez az újabb elnökjelölti próbálkozása: sokan úgy vélik, túlságosan későn lépett vissza, és el sem szabadott volna indulnia a második ciklusáért, míg ő maga egy január 8-i interjúban azt mondta, szerinte legyőzhette volna Trumpot, ha a ringben marad. Igaz, azt hozzátette, abban nem biztos, hogy képes lett volna kitölteni a teljes ciklust.

Trump arra készül, hogy számos intézkedését hamar kiradírozza, így viszont elképzelhető, hogy Biden hivatalban eltöltött ideje nem lesz más, mint zárójeles megjegyzés a világot alapjaiban megváltoztató Trump-ciklusok között. Ha a saját kritériumát vesszük figyelembe, akkor Biden személyes küldetése, hogy Trump megválasztását egy véletlennek, a történelem lábjegyzetének tüntesse fel, kudarcba fulladt.

Hazai eredmények

Biden 2020-as elnökválasztási győzelme után Trump azóta sem bizonyított csalásvádak hangoztatásával nem volt hajlandó elismerni a vereségét, ez pedig a 2021. január 6-i eseményekben csúcsosodott ki, amikor tüntetők ezrei ostromolták meg a washingtoni Capitolium épületét, hogy megakadályozzák az elnökválasztás eredményének ratifikálását. Az események hatására a képviselőház másodszorra is alkotmányos vádeljárás alá helyezte Trumpot, a republikánus szenátorok többsége azonban bevédte őt, így a szenátusban nem volt meg a szükséges kétharmad az elítéléséhez.

Biden tehát egy végtelenül megosztott országban, egy globális járvány közepette költözött be a Fehér Házba. A kampány során magát tapasztalt államférfiként bemutatva normalitást és a zivataros Trump-ciklus előtti időszak visszaállítását ígérte az amerikaiaknak.

Beiktatásának napján 53 százalékon állt a népszerűségi mutatója, ilyen magasságokba pedig 2021 márciusa után már soha nem is tért vissza.

A képviselőházi és szenátusi többséggel a háta mögött azonban Biden nagy reményekkel kezdhetett neki a belföldi reformoknak. A politikus a kampány során külön kidomborította több évtizedes törvényhozási tapasztalatát, amellyel – hangzott az érvelés – megtörné a kongresszus működésképtelenségét, és az amerikai nép szolgálatába állítaná azt.

Biden első dolga volt a legfontosabb kampányígéretének, azaz a korábbiakat követő újabb stimuluscsekkeknek a kiküldése. Ennek keretében az állam 1400 dollárnyi (akkori árfolyamon kb. 411 ezer forintnyi) ingyenpénzt küldött ki az amerikai lakosság többségének, hogy megvédje őket a járvány gazdasági hatásaitól. A frissen beiktatott elnök ráadásul ezt egy American Rescue Plan névre keresztelt nagyobb törvénycsomagba ágyazta be, amely a csekkeken kívül további adómentességet és pénzügyi juttatásokat biztosított az arra rászorulóknak.

Az ingyenpénz mértékét nemcsak a demokrata kezdeményezéseket csípőből elvető republikánusok, de demokratákhoz közel álló közgazdászok is kritizálták. A Nobel-díjas Larry Summers például arra figyelmeztetett, hogy ekkora pénznyomtatás nemcsak a költségvetési hiányt növelheti, de magas inflációval is járhat a közeljövőben. Egyes szakértők egyenesen kontraproduktívnak bélyegezték a törvényt, mondván, a pénzromlás drámai mértéke erodálni fogja a lakosság vásárlóerejét.

Utána az infrastrukturális csomag jött a sorban, amely összesen 1200 milliárd dollár (kb. 382 ezer milliárd forint) értékben kívánta fejleszteni többek között az ország út-, híd- és vasúthálózatát, illetve a vidéki települések nagysebességű internet-hozzáférését. Az infrastruktúra hagyományosan azon kevés témák egyike, amelyen a két nagy párt együtt tud dolgozni: ennek megfelelően a csomag kétpárti támogatással ment át a törvényhozáson.

A csomag kétpárti jellege miatt az eredetihez képest kisebb lett, ráadásul a balosabb kezdeményezéseket kiszedték, és egy Build Back Better névre keresztelt megatörvénycsomagba tették át. A javaslat bejelentését hosszas szkanderezés követte, mivel a szűk demokrata többséget biztosító konzervatívabb demokrata szenátorok nem voltak hajlandóak megszavazni a csomagot. Krysten Sinema arizonai szenátornak az adóemeléssel, míg Joe Manchin nyugat-virginiai szenátornak a csomag méretével és egyes zöld kezdeményezésekkel volt problémája.

Mindeközben évtizedek óta nem látott magasságokba ugrott az amerikai infláció, a jegybank pedig kénytelen volt kamatnöveléssel hűteni a gazdaságot. Az elnök körében többen figyelmeztették, hogy még egy állami beruházásokat tartalmazó törvény elfogadása erősítené a pénzromlást, hosszú távon pedig az államadósság növelésével tenné instabillá a gazdaságot.

Bident azonban kötötték a párt különböző frakcióinak tett ígéretek: egyesek több pénzt akartak lakhatásra, mások a klímaharchoz kértek forrásokat. Néhány értelmezés szerint ez egyenes következménye volt annak, ahogy az elnök elnyerte a párt jelöltségét 2020-ban, amikor Biden csupán a mérsékelt szárny összezárásának köszönhette előválasztási győzelmét, utána pedig ingatag békét hirdetett az ideológiai másik végletet képviselő szárnyak között, amiket a Trump iránti félelem tartott össze.

Bár a csomagok végül kisebbek lettek az eredetileg bejelentettnél, utólag visszanézve még így is túl nagynak néznek ki: egyes számítások szerint egy konzervatívabb stimulus például legalább három százalékponttal csökkentette volna a későbbi inflációt. Egyesek szerint a kongresszusi belharcok során egy olyan kép rajzolódott ki Bidenről, amely úgy látja, az elnök nem tudott, vagy nem akart priorizálni, és irtózott attól, hogy megbontsa a párt egységét. Néhányan még azt is megszellőztették, hogy Biden a 20. század egyik legjelentősebb amerikai elnökéhez, a New Dealt véghezvivő Franklin Delano Roosevelthez kívánt felérni, és az amerikai gazdaságot transzformáló elnökként akart bevonulni a történelembe.

A kongresszusi szkanderezés végül az Inflation Reduction Actben ért véget, amely az eredeti javaslathoz képest jelentősen, a felére csökkent összeggel támogatta a klímaváltozás elleni harcot (például az elektromos járművek részleges adómentességével), szélesítette ki az állami egészségügyi biztosítást, illetve többek között az adóhivatalnak szánt pénzügyi keret növelésével és az ebből származó vélhető bevételnövekedéssel lenyomta a költségvetési hiányt. Még csökkentett formájában is Biden nevéhez fűződik az amerikai történelem legnagyobb ilyen jellegű beruházása.

Biden utolsó nagy belpolitikai eredménye a CHIPS törvény elfogadása volt, amelynek keretében a szövetségi kormány több százmilliárd dollárt fektetett be a hazai félvezetőgyártásba és kutatás-fejlesztésbe. A törvény kimondottan nemzetbiztonsági megfontolások mentén jött létre, annak érdekében, hogy a Kínával való rivalizálás közben növeljék az amerikai ellátási láncok ellenálló képességét.

2024-ig bezárólag több mint 30 milliárd dollár értékben jelentettek be CHIPS-beruházásokat a magánszektorban, amelyek 15 állam 23 projektjére terjednek ki. Ezeknek a projekteknek 16 új félvezetőgyár is a része, és várhatóan több mint 115  ezer munkahelyet teremtenek országszerte a gyártásban és az építőiparban. Ezek közül kiemelkedik a tajvani TSMC arizonai gyára, ahol a világ legfejlettebb mikrocsipeit akarják elkészíteni.

2022-ben a demokraták ugyan a vártnál jobban szerepeltek a félidős választásokon, de a képviselőházi többséget így is elvesztették. Ez megakadályozta Bident abban, hogy az elnökségének második felében hangsúlyos belföldi reformokat vigyen véghez.

Egy letűnt világrend megvédése?

Szenátorként Biden évtizedekig a befolyásos külügyi bizottság tagja volt, 2008-as alelnöki megbízatása pedig részben abból fakadt, hogy Obama szeretett volna egy külpolitikában járatos politikust maga mellé. Nem meglepő tehát, hogy Biden elnökségének fókuszában a szabályokon alapuló nemzetközi rendszer megvédése volt, amit szerinte Trump elnöksége súlyosan meggyengített.

Ez a fókusz egyesek szerint egy belső megegyezés eredménye is volt: a Demokrata Párt balszárnyának nagyobb kezet adott a belföldi reformok tekintetében, míg ő maga a párt centristább frakciójának támogatásával irányította a külpolitikát. Biden kimondott célja nem volt kevesebb, minthogy visszaállítsa az Egyesült Államok vezető szerepét és hitelességét a nemzetközi porondon, hosszabb távon pedig biztosítsa a második világháború után felállított világrend túlélését.

Ennek megfelelően az elnök élesen szembehelyezkedett a Trump-adminisztráció több intézkedésével: Biden többek között elrendelte az Egyesült Államok visszatérését a párizsi klímaegyezményhez, és azonnal visszavonta az USA kilépését az Egészségügyi Világszervezetből.

Biden a nemzetközi szervezetek mellett az Egyesült Államok szövetségeseit is másképp kezelte. Míg Trump sok tekintetben megvetette a NATO-t, addig Biden elvi alapon elkötelezte magát a szövetségi rendszer mellett. Röviddel beiktatása után az elnök diadalittasan ecsetelte a müncheni védelmi konferencián, hogy Amerika visszatért, ám a világ több vezetőjétől az a válasz érkezett, hogy

„oké, Amerika visszatért, de meddig?”

Az új elnök első nagyobb válsága az afganisztáni kivonulás volt, amelynek nagy részét még a Trump-adminisztráció készítette elő a tálibokkal lefolytatott tárgyalásokon. Az Egyesült Államok leghosszabb, 20 évig húzódó háborúját lezáró kivonulás kaotikus helyzethez vezetett a közép-ázsiai országban: a nyugati pénzből fenntartott vezetés pillanatok alatt összeomlott, a nyugati parancsnokok által kiképzett afgán hadsereg pedig ellenállás nélkül adta át a táliboknak az országot.

A kaotikus képsorok betettek Biden népszerűségének, amely elkezdett meredeken lefelé ívelni. Az várható volt, hogy a republikánusok támadni fogják, de még saját pártjából is érkeztek kritikák, mondván, a válság miatt elveszíthetik azokat a mérsékelt, bizonytalan szavazókat, akik Bidentől higgadt és kompetens vezetési stílust reméltek. Ráadásul az a progresszív médiaökoszisztéma sem kelt a védelmére, amely éveken keresztül a leghangosabban követelte az amerikai csapatok kivonását.

Biden elkötelezettsége a nemzetközi rend felé Ukrajna orosz inváziójánál jött elő a leglátványosabban. Az adminisztráció már hónapokkal az invázió előtt megosztotta az orosz hadsereg készülődéséről szóló hírszerzési információkat, amivel az egész világ előtt leleplezte Putyin terveit. 2022 februárja után pedig Biden vezetésével a NATO és más szövetségesek szigorú gazdasági szankciókat vezettek be Oroszországgal szemben, egységesen kiállva Ukrajna területi integritása mellett.

Az Egyesült Államok több milliárd dollár értékben szállított elengedhetetlen katonai felszerelést Ukrajnának, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy az ukránok hősies védekezése mellett Putyin villámháborús tervei kudarcba fulladtak. De ukrán oldalról bírálták is Bident. Egyes ukrán hangok szerint az adminisztráció túlságosan tartott egy vesztes helyzetben lévő Oroszországtól, különösen Vlagyimir Putyin nukleáris fenyegetéseitől. A kritikusabb hangok szerint az adminisztráció túl későn szállított kulcsfontosságú hadianyagokat, és túl lassan oldotta fel a különböző korlátozásokat amerikai gyártmányú fegyverekre.

A 2023-as sikertelen ukrán ellentámadás felerősítette az ukrán segéllyel szemben szkeptikus republikánus hangokat, míg a demokrata táborban is csökkentette a lelkesedést. Bár elnöksége alatt Svédország és Finnország is csatlakozott a NATO-hoz, a nyugati szövetség egysége mellett a frontvonalak befagyásával egyre több kritikus hang jelent meg. Az amerikai támogatás folyamatosan apadt, Trump megválasztásával pedig nagy kérdés, hogy a továbbiakban milyen és mennyi segítséget nyújt majd az Egyesült Államok.

Ukrajnával ellentétben Biden Izrael-politikája már a kezdetektől fogva ellentmondásos volt. Bár Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó 2023 szeptemberében még arról beszélt, a régió csendesebb mint két évtized óta bármikor, a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása után Biden rögtön Izraelbe repült, ahol Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök mellett állva annyit üzent Izrael régiós ellenségeinek, hogy „ne”. A támadás után az adminisztrációnak kettős célja volt: megakadályozni egy régiós háború kialakulását és elősegíteni Izrael győzelmét úgy, hogy közben visszafogják a szövetségesük esetleges túlkapásait.

Bár egy nyílt iráni–izraeli háborút sikerült elkerülni, a Hamásszal szolidarítást vállaló regionális terrorszervezetek állandó támadásaira reagálva Izrael végül Bidenék ellenvetéseit figyelmen kívül hagyva megindította libanoni offenzíváját, miközben Irán két alkalommal is rakéták százait lőtte ki Izrael felé. Az amerikaiak mindkét esetben szerepet játszottak Izrael védelmében. Az izraeli hadsereg pedig a Gázai övezetben sorra lépte át az amerikai adminisztráció által húzott vörös vonalakat.

Ahogy nőtt a civil áldozatok száma Gázában, úgy helyeződött nagyobb nyomás az Egyesült Államokra, hogy érjen el egy tűzszüneti megállapodást és a Hamász által elrabolt túszok szabadon engedését. A 2023. novemberi, rövid tűzszünetet leszámítva egészen 2025-ig nem sikerült ilyen megállapodást tető alá hozni. Az Izrael és a Hamász közti megállapodás végül Biden utolsó teljes elnöki napján, vasárnap lépett életbe, de ha lehet hinni a kiszivárgott információknak, ez nagyobbrészt Trump fenyegetéseinek, mintsem Biden csapatának köszönhető. Egyesek szerint bár Trump a felszínen nyíltabban támogatja Izraelt, a valóságban jóval kevésbé lesz szilárd az elkötelezettsége, mivel az nem ideológiai alapú.

A legtöbb hasonlóság a Biden- és a Trump-adminisztráció között a Kínával szemben képviselt politikában volt tettenérhető. Biden nem vonta vissza a Trump által kivetett vámokat, sőt, a stratégiai fontosságú félvezetőkre és más elektronikai termékekre még magasabbat vetett ki. A már említett CHIPS-törvény keretében hosszútávon kívánta felvenni a versenyt Kínával a legkorszerűbb technológiák terén, a vasárnap életbe lépő TikTok-törvény pedig betiltaná az appot Amerikában, amennyiben a kínai tulajdonosok nem adják el az amerikai üzletágat. Trump vasárnap jelezte, hogy feloldaná a tiltást, egy új egyezséget szorgalmaz, amelynek részeként az alkalmazás 50 százalékban amerikai tulajdonba kerülne.

Ide tartozik a Biden-kormányzat mesterségesintelligencia-politikája is, amely kevésbé volt hangzatos, ám az elnök legbelsőbb emberei szerint az egyik legfontosabb záloga volt annak, hogy az Egyesült Államok a jövőben is a legfejlettebb technológiákkal rendelkezzen.

Kifejezetten kevés sajtótájékoztatót tartott

Biden soha nem tartozott a legjobb szónokok közé, kommunikációs nehézségei azonban új szintre léptek az elnöksége alatt. Ehhez nagyban hozzájárult gyerekkori dadogása, ami ugyan soha nem tűnt el teljesen, ám idővel egyre erősebbé vált. Nagy nyilvánosság előtt Biden nem nagyon ismerte be a beszédhibáját, ám egy-egy erőtlen kampányeseménye után a politikus támogatói többször ezzel védekeztek.

Sokan azonban ehhez a dadogáshoz kötik Biden elszántságát, amivel 50 éven keresztül küzdött a céljai eléréséért. Páran szintén felhozzák azt a lelkierőt, amellyel Biden túlélte személyes tragédiáit: felesége és lánya elvesztését egy autóbalesetben, majd fia, Beau Biden agytumor okozta halálát.

Biden már a 2020-as demokrata előválasztáskor sem volt a legenergikusabb, de az elnökválasztási kampányban aztán a járvány miatt nem kellett nagy kampányeseményekre és médiamegjelenésekre járnia. A járvány lecsengése után sem túlozta el a nyilvános szerepléseit, a Fehér Házban töltött négy éve alatt ő tartotta a legkevesebb sajtótájékoztatót a modern amerikai elnökök közül.

Az elnök és csapata végig abban hitt, hogy az eredményei magukért fognak beszélni.

Felmérések azonban rendre azt mutatták, hogy az embereknek egyre kevésbé van bizalmuk egy olyan elnök felé, aki képtelen eladni a politikai eredményeit. Ahogy zuhant be Biden népszerűsége, úgy érkezett felé egyre több kritika, amiért nem jelenik meg többször nagy nyilvánosság előtt.

A 2024-es elnökválasztás közeledtével elkezdtek terjedni a Biden korán rugózó összeesküvés-elméletek, de azok a botrányok sem segítettek az elnökön, mint például amikor a még alelnöksége utáni időszakból nála talált titkosított dokumentumok ügyében nyomozó Robert Hur különleges ügyész rossz memóriájú idős emberként jellemezte őt.

Bidenomics, avagy mit néznek a választók

Biden többször hangoztatta, hogy az elmúlt 40 év neoliberális gazdaságpolitikáját meghaladva ő a középosztályt helyezi a gazdasági programjának középpontjába. Ez praktikusan nagylelkű állami támogatásokat, a szociális háló kiszélesítését és jelentős állami beruházásokat jelentett.

Ha csak az objektív gazdasági mutatókat nézzük, akkor Biden alatt Amerika kiemelkedően teljesített. Az Egyesült Államok gazdasága lábalt ki a leggyorsabban a járványból, azóta pedig messze itt a legnagyobb a gazdasági növekedés a fejlett országok között. Szintén Amerika könyvelheti el a legnagyobb reálbér-növekedést, amiből ráadásul az alacsony jövedelműek profitáltak igazán.

Érthető tehát, hogy az elnök a Bidenomicsnak keresztelt gazdasági programjával kívánt kampányolni. Biden ciklusának egyik legnagyobb rejtélye azonban pont az, miért értékelték olyan borzasztónak az ország gazdasági helyzetét a választók, amikor egy sor gazdasági mutató szerint jobban élnek, mint valaha. Egyesek ezt a 2022 közepén kilenc százalékon tetőző inflációra fogják, az amerikai lakosság ugyanis negyven éve nem látott ilyen mértékű pénzromlást.

Mások azonban úgy gondolják, Biden nem tett eleget azért, hogy eladja sikereit a választóknak. Úgy tűnik, az elnök maga is efelé hajlik, elnöksége befejeztével Biden többször hangoztatta: egyik legnagyobb hibájának tartja, hogy nem foglalkozott eleget a napi politikával. Példaként említette azt, hogy nem tette rá a nevét az általa kiküldött stimuluscsekkekre.

Egy harmadik csoport azonban azzal magyarázza a Biden-féle gazdaságpolitika sikertelenségét, hogy a sokat méltatott állami beruházásokból egyelőre nem sokat látott az átlag amerikai. Vannak arra utaló jelek például, hogy a programban szereplő nagysebességű internetet egyelőre még egy háztartásba sem vezették be. Ezt sokan a túlzott regulációnak tudják be, amelyek miatt a projektek nem voltak képesek elindulni. Joe Manchin független (korábban demokrata) szenátor vezetésével indult egy kezdeményezés a különböző szabályozások enyhítésére, azonban ez megbukott a progresszív demokraták ellenállásán.

Egy döntés, ami örökre kísérteni fogja

Az általában súlyos vereségeket hozó félidős választásokon meglepően jól szerepeltek a demokraták, amit Bidenék az elnök népszerűségének tudtak be. Tették ezt annak ellenére, hogy az ezt mérő mutatók, például maga Biden népszerűségi indexe történelmi mélységekben volt. Az egymásnak ellentmondó információk birtokában Biden úgy döntött, újra jelölteti magát. Mint a 2024-es választáskor kiderült, valójában az volt a helyzet, hogy a politika iránt érdeklődők között megtartották támogatottságukat a demokraták, míg a fiatalok, az alacsony jövedelműek és a hírek iránt nem érdeklődők között beesett a népszerűségük.

Miután jelezte újraindulási szándékát, a párt nagy része felsorakozott Biden mögé. Bár maguk a demokrata szavazók sem voltak meggyőződve az akkor 80 éves politikus alkalmasságáról egy újabb ciklusra, egy komolyan vehető jelölt sem mert elindulni az elnök ellen. Az előválasztási győzelme után Biden ráfordulhatott a Trump elleni kampányra. A két politikus beleegyezett egy szokatlanul korai tévévita időpontjába, ahol Biden katasztrofálisan teljesített: gyakran elvesztette beszédének fonalát, sokat dadogott, és nem tudta befejezni az elkezdett mondatait.

Több demokrata politikus és tanácsadó azonnal felszólította Bident, hogy lépjen vissza a jelöltségtől, mivel úgy vélték, hogy a vitán nyújtott teljesítménye és a minden korábbinál jobban előtérbe kerülő életkora miatt nem lenne esélye Trumppal szemben. Biden azonban kezdetben ellenállt ezeknek a felhívásoknak, és kijelentette, hogy továbbra is harcolni fog a jelöltségért.

Biden azonban nem volt képes újraindítani a kampányát, és egyik nyilvános szereplésén sem tudott meggyőzőt alakítani. Ráadásul ott lebegett a feje felett fiának, Hunter Bidennek a büntetőügye. Bár a zárt ajtók mögött zajló beszélgetéseket nem lehet teljesen rekonstruálni, egyes információk szerint a pártelit Chuck Schumer szenátusi vezetővel az élen kész helyzet elé állította Bident: amennyiben nem lép vissza az elnökjelöltségtől, a demokrata politikusok a nagy nyilvánosság előtt fogják ezt követelni.

Biden végül bejelentette, hogy visszalép a jelöltségtől, és bejelentette, hogy Kamala Harris alelnököt támogatja. Egyes források szerint a csapata nem árulta el Bidennek, mennyire nehéz helyzetben van, míg mások szerint azért hezitált ilyen sokáig, mert nem bízott abban, hogy Harris nyerni tudna.

Harris egy eleinte energikus, aztán teljesen átlagossá váló kampány után kikapott Trumptól. Egyes források szerint Biden még távozásához közeledve is azt gondolja, ő képes lett volna megnyerni a választást. Többen azonban egyértelműen Bident tették felelőssé az elvesztett választásért, mondván, csökönyössége lehetetlen helyzetbe lavírozta a demokratákat, akik már nem tudtak egy hosszabb folyamat alapján jelöltet választani.

Kihez tartozik Amerika lelke?

Biden előszeretettel hangoztatta azt, hogy Amerika lelkéért szállt harcba, elnökként pedig visszaállítja azt. Belföldi intézkedései egy régivágású demokrata politikusról árulkodnak, aki a középosztályt előtérbe helyezve, jelentős állami beavatkozással próbálta meg növelni az életszínvonalat. Külpolitikájában a nyugati világrend iránti elkötelezettsége dominált, ahol a nemzetközi jog határozza meg az országok viszonyát, és ahol Amerika ereje a szabadkereskedelmen és a szövetségi rendszerén nyugszik.

Kérdés az, vajon mindez egy zárójelként marad-e meg a Trump-adminisztrációk között, amelyek közül ha az első nem is, a második valószínűleg nagy változásokat fog hozni külpolitikai szinten. Szintén kérdés az is, hogy a Biden-féle politikacsinálásnak, azaz a konszenzusépítésnek és az eredményorientáltságnak van-e létjogosultsága a modern politikai színtéren. Ezt maga Biden vonta kétségbe, aki szerint a közösségimédia-algoritmusok által dominált világban az emberek jobban ki vannak téve a hazugságoknak.

Elnökségének utolsó hónapjaiban Biden többek között az elnöki kegyelmek kiadásával volt elfoglalva, ahol több ezer drogügyben elítélt mellett erősen megkérdőjelezhetően kegyelmet adott saját fiának, Hunternek is. Ezzel sokak szerint szétverte saját morális fölényét, amellyel harcolt Amerika lelkéért.

A több mint 50 évre visszanyúló politikusi karrierjét lezáró elnöki leköszönő beszédében optimista hangot ütött meg, bizalmát fejezve ki az amerikai intézmények szilárdságában. Figyelmeztette azonban az amerikai népet a techbárók és más szupergazdagok jelentette veszélyre, akik a technológiai-ipari komplexum részeként sorban tesznek kvázi hűségesküt Trumpnak, és akik szerinte egy oligarchiát terveznek kiépíteni:

„Ma Amerikában egy rendkívüli gazdagsággal és befolyással rendelkező oligarchia formálódik, amely szó szerint veszélyezteti a demokráciánkat, alapvető jogainkat és szabadságunkat.”