Moszkva még a szövetségeseit is beáldozza, csak hogy távol tartsa Európa legszegényebb országát az EU-tól
2025. január 8. – 20:03
Sem Moszkva, sem Kijev nem rántotta félre a kormányt, aminek humanitárius katasztrófával fenyegető következményeit Moldova, annak is először az oroszbarát szakadár része, a Dnyeszter Menti Köztársaság szenvedi el. Az orosz földgáz ukrajnai tranzitjának megszűnésével nem jut energiahordozó a térségbe. Moszkva találhatott volna alternatív útvonalat, de inkább a hozzá lojális területet áldozta be a tél közepén, abban a reményben, hogy ezzel az EU-hoz közeledő Moldovában is sikerül elégedetlenséget szítani a vezetéssel szemben.
Komoly ellátási gondok a szakadár területen
Ukrajna nem újította meg az orosz földgáz tranzitjára vonatkozó szerződését a Gazprommal az év végén, így az országon keresztül 2025-től már nem áramlik földgáz. Ezzel Ukrajna is jelentős, évi egymilliárd dollár bevételtől esik el, de csökkenti az orosz gázvállalat egyébként is csökkenő bevételeit, aminek az Oroszország által Ukrajna ellen 2022-ben indított háború miatt elvi és gyakorlati jelentősége is van. A döntés gazdasági vonatkozásairól itt olvashatja elemzésünket.
A döntés nyomán a megszokott útvonalon már nem juthat földgázhoz az orosz támogatással több mint 30 éve létező szakadár, de a nemzetközi jog szerint Moldovához tartozó Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság (orosz rövidítéssel PMR). Így pedig a 450 ezer fős lakosság közel harmada már földgáz nélkül maradt, fűtési és áramellátási nehézségekkel szembesült.
A nagyjából Veszprém megyével azonos méretű területen az áramellátás jelentős spórolás mellett is csak részlegesen stabilizálódott hétfőre. Ehhez az kellett, hogy a gázalapú erőmű a terület déli csücskében fekvő Cuciurganban átállt széntüzelésre. A tartalék ötven napra elegendő, de ebből is csak a lakossági fogyasztás egy részére jut, a térség üzemei az élelmiszer előállításán dolgozók kivételével leálltak.
A PMR 120 településén kapcsolták le a gázellátást az energiaválság miatt – írta az MTI a szakadár terület kormányfője nyomán. Alexandru Rosenberg szerint „gáz nélkül maradt 51 507 előfizető vidéken, több mint 20 ezer magánháztartás a városokban, 1800 jogi személy és vállalkozó”. Ahová eljut a gáz, ott sem a megszokott rendben: 118 ezer lakás kizárólag főzésre használhatja, fűtésre nem. Nincs meleg víz és rendszeresen lekapcsolják az áramszolgáltatást is. Az iskolai szünet az ortodox karácsony miatt még tart, de könnyen lehet, hogy a tanév is legfeljebb online indul majd meg – ha lesz egyáltalán áram.
Moldova már diverzifikált
A 33 ezer négyzetkilométeres, a 2021-es népszámlálás szerint 2,6 milliós Moldova többi részén nincsen ekkora hiány földgázból, azt ugyanis Románián keresztül szerzi be, nem orosz forrásból. 2024 utolsó napján tesztüzemben már Bulgária felől is hozott be földgázt. Moldova fogyasztása a Gazprom termeléséhez képest mindig is csekély volt, de jól modellezi, hogyan veszített piacaiból Oroszország az Ukrajna ellen indított háborúval: 2023 elején még földgázigényének 90 százalékát a Gazprom állta, mára ez 10 százalék alá csökkent. Az EU-ban egykor az orosz gáz fedezte a fogyasztás több mint harmadát, ma már az egytizedét sem.
Moldova azonban így is megérzi a krízist, nemcsak azért, mert drágábban szerzi be a földgázt a korábbiaknál, hanem azért is, mert áramigényének 80 százalékát a már említett cuciurgani erőműből, azaz a szakadár területen, orosz földgázból termelő forrásból fedezte. Ott viszont a szénre átállva csak a saját fogyasztás részleges fedezésére van elegendő energia. Ez azonban a PMR-nek is súlyos érvágás, mivel ez az „export” adta bevételei döntő részét. A Gazprom a földgázt lényegében ingyen biztosította a szakadár területnek – 30 év alatt közel 10 milliárd dollár (kb. 4 ezer milliárd forint) értékben.
Épp ezért mind Moldovában, mind a szakadár területen szükségállapot lépett érvénybe, és helyzet rendezéséig takarékoskodnak az energiaforrásokkal.
A szakadárok helyett egész Moldova a cél
A Gazprom ugyan az Ukrajnát délről elkerülő Török Áramlaton keresztül el tudott volna jutni Moldováig, így a PMR-ig is, ezt azonban nem vállalta. Egy ilyen megoldás drágább lett volna, mint a korábbi, de nem ezen bukott el ez a lehetőség.
Az, hogy az orosz fél inkább humanitárius krízisben hagyja az általa patronált szakadár területet, éppúgy geopolitikai okokkal magyarázható, mint az, hogy eddig segítette.
A Kreml abban bízik, hogy Európa legszegényebb országában így megrendül a politikai vezetés, és ellehetetlenül az euroatlanti integrációt megcélzó Maia Sandu elnök, akit októberben csekély többséggel választottak újra. A távlati cél pedig az, hogy a mögötte álló párt elveszítse az idén esedékes parlamenti választást, ezzel oroszbarát erőket segítve a hatalomba. Oroszország információs hadviselést is folytat, és Moldova felelősségét hangsúlyozza a válságban – noha a technikai megoldás az alternatív útvonalak révén az oroszok kezében van.
Moszkva tehát a szakadár területek nehézségei árán az egész ország vezetésének irányítását venné vissza, ahogyan erre néha volt alkalma az elmúlt 30 évben, bár ez a kontroll sosem volt teljes a Szovjetunió felbomlása óta.
Súlyos zavart okozott, de Moszkva sem nyert vele
A recept mindenesetre ismerős: szakadár területek támogatása révén sakkban tartani a Moszkvától távolodó országot. Ez történt Grúziában a 90-es évek elejétől Abházia és Dél-Oszétia esetében, hasonló volt az elgondolás a Hegyi-Karabah fenntartásában – bár az örmény–azeri konfliktus orosz részvétel nélkül is éles volt – és Ukrajnában is 2014 után Donyeck és Luganszk szakadár „népköztársaságaival”.
A módszer egyébként nem nagyon volt sikeres, hiszen Ukrajnában végül teljes értékű háborúba bonyolódott Oroszország, eközben Azerbajdzsán végleg felszámolta az örmények lakta Hegyi-Karabahot. Oroszországnak az ukrajnai háború miatt nem volt ereje ennek megakadályozásához. Épp a háború 2014-től, a Krím elfoglalásával indult szakasza lehetetlenítette el azt is, hogy Moszkva hatékonyan vesse be a PMR-t Moldovával szemben.
Egyedül Grúziában tűnik úgy, hogy hosszabb távon jutnak hatalomra oroszbarát erők, amelyek Moszkvával egyezkedve pont a szakadár területek visszaszerzését is remélik ezzel. Kérdés, meddig jut majd a projekt a politikailag forrongó dél-kaukázusi országban. Komoly tüntetéshullámot váltott ki, hogy a Moszkva és az EU csataterévé vált grúz parlamenti választásokon az oroszbarát kormánypárt, a Grúz Álom nyert a négy pártból álló EU-szimpatizáns ellenzék ellen november végén. Az ellenzék szerint a szavazást elcsalták, és meg kellene ismételni a választást.
Az Európai Parlament állásfoglalása miatt az EU-t zsarolással vádoló grúz kormányfő azt mondta, kormánya 2028 végéig nem fog törekedni az EU-tagságra. Irakli Kobahidze később pontosította, hogy nem állnak le a tárgyalások, csak a zsarolásnak akar véget vetni. A politikai feszültséget fokozta az is, hogy a kormánypárt által dominált elnökválasztó testület az ellenzék bojkottja mellett megszavazta új államfőnek a volt Manchester City-játékos Miheil Kavelasvilit. Megválasztását sem az ellenzék, sem a posztot korábban betöltő Szalome Zurabisvili nem fogadta el.
Hasonlóan ahhoz, ahogyan Kijev ellen hangolta Kelet-Ukrajnát hosszú éveken át, ugyanígy tesz most az orosz propaganda Moldovával is, amikor nácikról, az orosz anyanyelvűek üldözéséről beszél.
Ingyen adott gázt számol adósságnak a Gazprom
A Gazprom arra hivatkozva nem egyezett meg, miszerint Moldovának 709 millió eurós tartozása halmozódott fel vele szemben. A moldáv fél ennek alig egy százalékát ismerte el. Van azonban egy sokkal nagyobb adósságtétel is, amit a Moldovagaz tart számon: 10 milliárd dollár – ez az ország éves GDP-jének 60 százaléka.
Ez a moldovai cég felerészben a Gazpromé, harmada a moldáv államé, a maradék a szakadár entitás képviseletéhez tartozik. A Gazprom dominálta vállalat szerint a kolosszális tartozás abból a már említett földgázból ered, amelyet az orosz fél az elmúlt 30 évben ingyen adott át a szakadároknak, lényegében ezzel biztosítva működésüket. Moldova értelemszerűen nem ismeri el a tartozást, hiszen nem is tudja ellenőrizni a szakadár területet, a cég orosz vezetése viszont hivatkozik erre az összegre.
Ezek a viták azonban eddig sem akadályozták meg Moldova orosz gázimportját, elvégre 2026-ig érvényes szerződése is van a Gazprommal. A moldáv vezetés szerint a szállítás megszakítása a tartozásra és az ukrán vezetékek elzárására hivatkozva csak ürügyként szolgált az orosz félnek. Igaz, a Gazprom valóban jelezte már 2021-ben, hogy igényt tart az adósság rendezésére – emlékeztetett az Oroszországból ma már külföldre kényszerítve működő Novaja Gazeta.
Moszkva azért is vállalhatta fel a konfliktust az egyezkedés helyett, mert tavalyi befolyásolási kísérletei kudarcba fulladtak.
A kicsi, de főként az ukrajnai háború miatt újra fontos geopolitikai versengés helyszínévé vált országban nem sikerült megnyernie az elnökválasztást a Moszkva-barát jelöltnek, Sandu győzelméhez az EU-ban élő diaszpóra szavazatai is kellettek. Azonban Alexandru Stoianoglo kevéssel maradt alul, és a Kreml most abban reménykedhet, hogy az energiakrízissel sikerül átbillentenie az erőviszonyokat a nyáron esedékes parlamenti választásokra.
Az ország 2016-2020 közötti, Moszkvához közelebb álló elnöke, Igor Dodon már az ellenzék egyesítésére szólított fel. Jelzésértékű az is, hogy az októberi elnökválasztással egy időben tartott, az EU-tagság valamikori elérésének támogatásáról szóló népszavazáson nem sokkal nyertek az EU-pártiak.
Hétfőn a chișinăui orosz nagykövetség közleményt adott ki, visszautasítva, hogy a kialakult helyzetért a Gazprom lenne a felelős. Álságosnak tartja a moldáv vezetés segítségnyújtási kísérletét is, amelyet a PMR-nek ajánlott fel. A moldáv külügyminisztérium a közlemény miatt bekérette az orosz nagykövetet.
A segítségnyújtás azt jelentette volna, hogy Moldova piaci alapon juttat földgázt a szakadárokhoz Románián keresztül. Ez az eddigi ingyenes, politikai megfontolásból eljuttatott orosz földgázhoz képest nem lehetett versenyképes ajánlat a szakadároknak, bár vezetőjük szerint nem is kaptak hivatalos megkeresést a moldáv kormánytól.
A szakadárok a Kremllel is szakíthatnak
A gázkonfliktus azonban kétélű fegyver: egyrészt a PMR-ben súlyosbodó válság fokozhatja az elvándorlást, akár a Dnyeszter nyugati partján lévő Moldovába, akár tovább. Az ország 2,6 millió lakosából több mint egymilliónak ugyanis román útlevele, így EU-n belüli munkavállalási lehetősége is van. Az elvándorlás a szakadár területek jövőjét is megpecsételheti.
Emellett felgyorsíthatja a 20 éve egy helyben toporgó egyezkedést is a két országrész politikai megegyezéséről. Elvégre Oroszország katonai erőt nem tud eljuttatni a szakadárokhoz, 10 éve rotálni sem tudja az ott lévő békefenntartókat, az 1500 fős kontingens nagy része már egyébként is helyi állampolgár. Ha pedig a helyi elit úgy látja, hogy már nem számíthat Moszkvára, engedményekért, a meglévő gazdasági befolyás megőrzéséért hajlandó lehet a kiegyezésre.
Moldovának ma már nem kell attól tartania, hogy Oroszország felszámolja önálló államiságát, noha 2022-ben, ha az Ukrajna elleni villámháborús tervek teljesültek volna, a Kreml valószínűleg ezt is megtehette volna. Van ugyan Moldován belül is Oroszországhoz pozitívan viszonyuló, oroszul beszélő rétege az országnak – nem csak a szakadároknál –, korántsem biztos, hogy az orosz propagandának sikerül elhitetnie, hogy az energiaválság a moldáv fél felelőssége. Egyébként is, a Kreml az orosz anyanyelvűekkel egyszer már befürdött, amikor azt gondolta, hogy Ukrajna oroszul beszélő része örömmel csatlakozna Oroszországhoz.
A válság így Moszkva maradék befolyásának csökkenéséhez is vezethet Moldovában, amely egyébként meglehetősen békésen él együtt a szakadár területekkel.
A határok szabadon átjárhatók, munkavállalók tízezrei ingáznak a két rész között, közös az ország futballbajnoksága is: a legerősebb csapat, a 2021-ben a BL-ben még a Real Madridot is megverő klub, a Sheriff Tiraszpol is a szakadár területen működik. A felek nagyrészt az 1992-es rövid, de véres háborúból tanulva is politikai megoldásban gondolkodnak.
Már csak azért is, mert a szakadár területen áll Kelet-Európa legnagyobb fegyverraktára Cobasnában, két kilométerre az ukrán határtól. A szovjet időkben kezdték a felhalmozását, és a kelet-európai kivonulással a megszűnő Varsói Szerződés országaiból is vittek oda a lőszerekből. Az egykor 42 ezer tonnás készlet felét az oroszok ugyan elszállították 1999-ben, a másik fele azonban ma is ott van, aminek biztonsága mindkét fél érdeke. Az eszközök mára biztonsággal nem lennének bevethetők, így csak arra kell ügyelni, hogy a készlet ne robbanjon fel. Ez a feszültség helyett megint csak a politikai megegyezés felé terelheti a feleket, ami a válsághelyzetben akár Moszkva rovására is megtörténhet.
