Nagyhatalmi versenyfutás indult Európa legszegényebb országában az ukrajnai háború árnyékában

Globális geopolitikai játszma terepe lett Moldova az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború harmadik évére. Ezt két, párhuzamosan tartott találkozó is látványosan jelzi: miközben Emmanuel Macron francia elnök moldáv kollégájával, Maia Sanduval tárgyalt, addig a Moldova részét képező gagauz autonóm terület vezetőjét, Evghenia Guțult Vlagyimir Putyin orosz elnök fogadta Szocsiban.

Kis ország, sok konfliktus

A kontinens egyik legszegényebbjeként számontartott egykori szovjet tagköztársaság alig 2,6 milliós lakossága és Magyarország harmadát kitevő területe ellenére nem először kerül a Szovjetunió felbomlása után súlyánál nagyobb érdeklődés középpontjába: 1992-ben rövid, de véres harcok után megalakult a máig létező, Moszkva támogatását élvező Dnyeszter Menti Köztársaság (PMR) és ezzel egy időben robbanásveszélyes volt a helyzet a törökkel rokon nyelvű, de keresztény gagauzok lakta dél-moldovai területen is. Utóbbiban végül tárgyalásos úton rendeződött a helyzet, 1994-re megalakult Moldován belül a gagauz autonóm terület.

Ez egy mindössze 1900 négyzetkilométeres, 135 ezer fős térség, amely a szakadár PMR-hez – vagy más néven Transznisztriához – képest jóval kisebb feszültséget jelentett Moldovának az elmúlt évtizedekben, ha a kapcsolat nem volt is felhőtlen. Ezért is feltűnő, hogy az orosz elnök fogadta a gagauzok 37 éves vezetőjét, épp akkoriban, amikor a PMR látványos gesztussal Moszkvához fordult segítségért a Chisinauval zajló konfliktusában. Erről később még lesz szó, de előbb nézzük meg, miért is ijesztette meg a moldáv vezetést Guțul és Putyin találkozója.

„Szocsiban Vlagyimir Putyin megvitatta velem azt a nagyon bonyolult geopolitikai problémát, amelynek epicentrumában a mi Gagauziánk áll… Moldova meg akarja bosszulni, hogy kiállunk nemzeti érdekeink mellett, lépésről lépésre vágja meg jogköreinket, csökkenti költségvetésünket, destabilizálja a helyzetet Gagauziában és az egész országban. Az orosz vezető segítséget ígért Gagauzia népének jogaink megvédéséhez nemzetközi szinten is” – írta a Telegramon Guțul, aki a teljes ismeretlenségből lett az autonóm terület vezetője tavaly augusztusban, megnyerve a helyi választást a Șor párt színeiben.

Az ember, aki megfúrta az ország kasszáját

A Șort egy Rejtő Jenő-i értelemben vett üzletember, Ilan Șor alapította, aki egyébként 2019 óta inkább nincsen az országban, miután 2014-ben az ország GDP-jének tizedével egyenlő összeget lopott el és menekített cégein keresztül külföldre. Ez annak idején súlyos zavargásokhoz vezetett, miután kiderült, hogy az akkor mindössze 28 éves Șor ehhez a bizonyos egymilliárd dollárhoz három, irányítása alá került bank által folyósított hitel formájában jutott, ami után a pénzintézeteket csak a pénzben egyébként sem dúskáló ország állami közbeavatkozása mentette meg a csődtől. (Moldova egy főre jutó GDP-je nominális értéken számolva jelenleg alig 3000 dollár, ez alig hatoda a magyar mutatónak.)

Többszöri felülvizsgálat után tavaly Șort Moldovában tavaly 15 év börtönbüntetésre ítélték, ám ekkor már rég Izraelbe távozott. A moldáv viszonyokat jól jellemzi, hogy a Șor ellen 2014 óta folyó eljárások ellenére 2015-ben még Orhei város polgármesteri székét is el tudta nyerni, sőt 2019-ben még parlamenti mandátumot is nyert, bár ekkor már rég nem volt az országban.

Ez nem akadályozta meg abban, hogy aktív szereplő maradjon, elvégre azt tavaly még elérte, hogy Guțul megnyerje a gagauz választásokat, igaz, a Șor pártot ezután betiltották. Ezután a Șansă (Esély) párt megszerzésével operált, ám végül az orosz hátterű finanszírozás miatt ez a párt sem indulhatott a novemberi helyhatósági választásokon.

A betiltások jelentősége azonban eltörpül amellett, hogy a Gagauzia élére segített oroszbarát Guțullal a Kremlben is fontos ajtók nyíltak meg Șor előtt, noha korábban Oroszországban is nemzetbiztonsági kockázatként tekintettek a moldáv szülőktől származó, Izraelben született, de Moldovában felnőtt férfira, akinek kalandos pályafutásához az apjától örökölt üzletei adtak alapot.

Șor kavarása megtetszett a Kremlnek

Tavaly novemberben már Moszkvában járt, és hiába kérte a nemzetközi körözésre hivatkozva Moldova, Oroszország nem adta ki Șort.

A Kreml meglátta benne azt az embert, aki szövetséges lehet abban, hogy letérítse Moldovát az EU-hoz való közeledés útjáról, amelynek látványos mérföldköve volt a múlt héten a moldáv elnök és Emmanuel Macron párizsi találkozója. A francia elnök és Maia Sandu gazdasági és védelmi együttműködési megállapodást írt alá. Ennek távlati célja Moldova csatlakozása az EU-hoz, közelebbi pedig Moldova területi egységének megőrzése a szeparatista mozgalmakkal szemben.

Mindennek kiemelt jelentősége van a közelgő moldáv elnökválasztás miatt is, amelyen orosz remények szerint olyan vezetést lehetne hatalomra segíteni, amely inkább Oroszország felé fordulna. Ez Putyin szempontjából már csak azért is érthető, mert Moldova elfogadta a párizsi statútumot, amelynek alapján ott is érvényben van a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsa, amelyet a háborús bűnöket vizsgáló szervezet tavaly adott ki az orosz elnök ellen.

Moszkvának ezért jöhet jól Șor és protezsáltja, Guțul, aki ellen a moldáv ügyészség már eljárás indítását fontolgatja. Guțul csütörtökön már visszatért Oroszországból, egyelőre azonban a hatóság még nem lépett fel vele szemben, bár a kormány jelezte, hogy az Oroszországgal folytatott intenzív kapcsolatai ellentétesek Moldova érdekeivel.

Gagauziánál nagyobb gondja is van Moldovának

Chisinau helyzetét bonyolítja, hogy az új gagauz vezető csak egyike az orosz befolyást biztosító eszközöknek. A másik a Moldova lakosságának ötödét, de területének alig tizedét kitevő szakadár Dnyeszter Menti Köztársaság (PMR). Az orosz támogatással 1992 óta önálló életet élő terület az elmúlt harminc évben jogilag ugyan nem, de a gyakorlatban rendezte viszonyát Moldovával. Ezt azonban az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború megbolygatta, miután 2022 márciusában nem tűnt kizártnak, hogy az orosz támadók Ukrajna fekete-tengeri partvidékének egészét beveszik Odesszával együtt, így közvetlenül is elérik a moldovai szakadár köztársaságot, amely a jelenlegi vezetés szerint örömmel csatlakozna Oroszországhoz.

A múlt héten a szakadár köztársaság elnöke Oroszországhoz fordult, segítséget kérve a terület védelme érdekében. Vagyim Krasznoszelszkij moldáv nyomásgyakorlásra, az orosz nyelv visszaszorítására és egyenesen népirtásra hivatkozva kérte az orosz törvényhozás beavatkozását. A szakadár elnök érvei nagyon hasonlítanak azokhoz, amelyekkel Moszkva indokolta meg az Ukrajna elleni támadását előbb 2014-ben – elfoglalva a Krímet és segítséget nyújtva a kelet-ukrajnai szakadároknak –, majd 2022-ben, elindítva a totális háborút. A PMR lakosságát érintő népirtással kapcsolatos félelmeket már az is kétségessé teszi, hogy a szakadár területet nagyjából egyenlő részben lakják moldávok, ukránok és oroszok. Igaz, a PMR-ben több mint 200 ezren orosz állampolgárságot is kaptak az elmúlt évtizedekben – ez korábban is volt már hivatkozási alap Oroszországban egy-egy szakadár terület támogatásához, például 2008-ban Grúziával szemben, amikor Moszkva végül önálló államként ismerte el Dél-Oszétiát és Abháziát.

A szakadár tiraszpoli vezetés segítségkérésének közvetlen oka, hogy Moldova importvámot vezetett be a PMR felől érkező árukra, ami évi 8-12 millió dolláros többletterhet ró a szakadár területre.

A PMR függetlennek tekinti ugyan magát, a gyakorlatban békés a viszonya Moldovával, szabad az átjárás a két terület között, sok az ingázó dolgozó is. Az ország futballbajnoksága is egységes, sőt, a sokszoros bajnok épp a tiraszpoli Sheriff, amely három éve óriási meglepetésre a Real Madridot is legyőzte a BL-ben. A dúsgazdag ex-KGB-sek focicsapatáról ebben a cikkünkben olvashat bővebben.

A szakadárok nem tudják behívni az oroszokat

De mit jelent a gyakorlatban PMR segítségkérése Oroszországtól, amely 1992 óta katonákat is tart békefenntartókként a szakadár területen? „Valójában politikai gazdasági konfliktusról van szó, amellyel szemben politikai gazdasági eszközhöz nyúlt Krasznoszelszkij. Katonai nyomásgyakorlásról nincsen szó egyik fél részéről sem” – mondta a Telexnek Rácz András, utalva a Chisinau által a PMR-rel szemben idén életbe léptetett importvámokkal kapcsolatos szabályozásra.

A katonai szakértő megjegyezte, hogy egymásrautaltság is van a két országrész között: sokan a szakadár területről járnak át dolgozni, miközben Moldova a PMR felől, az orosz tulajdonban lévő cuciurgani hőerőműből kap villamos energiát. „Az orosz elnök legutóbbi, törvényhozáshoz intézett üzenetében említést sem tett a PMR-ről. Sem a moldáv vezetés, sem a szakadár elit, sem Moszkva nem gondolkodik fegyveres megoldásban.” Más lehetett volna a helyzet, ha az orosz támadók elérik Odesszát – Rácz szerint akkor Moldova állami léte is kérdésessé vált volna –, az orosz villámháborús tervek azonban rég besültek, és most már biztos, hogy ilyen forgatókönyvvel Oroszország sem számol – Dmitrij Medvegyev térképes kirohanásait Moszkvában sem veszik komolyan.

Önmagában pedig nincsen olyan orosz erő a PMR-ben, amely aktív katonai lépésre szánhatná el magát. „Nagyjából 1500 orosz katona teljesít szolgálatot, akik ott élnek, családjaikkal együtt, a tisztikar javának moldáv állampolgársága is van” – mutatott rá az orosz békefenntartás sajátosságaira Rácz. Az egységekhez 2014-ig Ukrajnán keresztül jutott el a váltás, a fegyverek karbantartásához szükséges eszközök. Ehhez a Krím orosz elfoglalása óta Ukrajna nem járul hozzá, tíz éve tehát nincsen érdemi karbantartás, nem érkezhetnek új eszközözök, „az erők harckészsége nulla”. Egy esetleges konfliktus esetén a szakadárok még 2-3 ezer tartalékost tudnának legfeljebb behívni – ez szintén csekély katonai erőt képviselne.

Igaz, moldáv oldalon is mindössze 5500 főből áll a hadsereg, „rajtuk kívül elméletben lehet még pár tízezer tartalékos, bár jelentős részük vendégmunkásként él Nyugat-Európában” – vetette össze az erőket az Oroszország-szakértő, hangsúlyozva, hogy egyik fél sem gondolkodik katonai megoldásban. Amikor az ukrán elnök tanácsadója, Olekszij Aresztovics, az orosz támadás kezdetén, 2022-ben felvetette, hogy Ukrajna akár segítséget is nyújthatna Moldovának, hogy katonai erővel felszámolja az oroszbarát szakadárállamot, akkor azt Chisinau határozottan elvetette.

Az orosz katonák elsődleges feladata így Transznisztriában a posztszovjet térség egyik legnagyobb fegyverraktárának az őrzése: szakadár területen

az ukrán határ közelében fekvő Cobasnában van ugyanis egy százhektáros területen mintegy 20 ezer tonna lőszer, aknagránát, rakéták, amelyeket még a hidegháború idején halmozott ott fel a szovjet hadsereg.

2004-ig az orosz fél elszállított már innen ugyanennyit. Ám miután elmaradt Chisinau és a fővárosaként Tiraszpolt kikiáltó PMR viszonyának rendezése, sem az orosz katonák nem hagyták el a térséget, sem a felhalmozott lőszerek mennyiségét nem csökkentették tovább. Bár erről 1999-ben megállapodás született Isztambulban, Moszkva vitatja, hogy a teljes kivonásra és a lőszerraktár felszámolására vállalt kötelezettséget. Az eszközök nagy részének szavatossága lejárt, így szállításuk is veszélyes. A legnagyobb kockázatot így a Moldován belüli feszültség és az orosz–ukrán háború ellenére sem az jelenti, hogy a felhalmozott készleteket valaki bevetné a konfliktusban, hanem hogy felrobban. A teljes készlet robbanási ereje elérné a 10 kilotonnát, ami a Hirosimára dobott atombomba erejével lenne egyenlő.