Dúsgazdag ex-KGB-sek focicsapata egy szakadár államban: a BL-főtáblára juthat a Sheriff Tiraspol

Frissítés 23:59 - A Sheriff Tiraspol 0-0-s döntetlent játszott a Dinamo Zagreb elleni visszavágón, így bejutottak a BL-csoportkörébe.

Augusztus 25-én, szerda este egy moldáv futballklub, a Sheriff Tiraspol történelmet írhat. Mivel az első fordulóban kevés labdabirtoklással, de pazar kontrákkal 3-0-ra verte a horvát Dinamo Zagreb csapatát, jó esélye van arra, hogy a zágrábi visszavágó után a kis ország történelme során először a BL-csoportkörébe jusson egy moldáv csapat. Látni fogjuk, hogy ez a csapat bőven többről szól, mint a fociról. Igazából egy egészen furcsa politikai, gazdasági, geográfiai képződmény kirakatáról beszélünk.

Valójában nem is moldáv

A Sheriff története bámulatosan érdekes, de a bevezetőben elmondottakkal szemben rögtön fontos megjegyezni, hogy a Sheriff Tiraspol egyáltalán nem moldáv, hanem transznisztriai. Ennek a kváziállamnak még a Dnyeszter Menti Köztársaság az itthon ismert elnevezése.

A szakadár térségben egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban élnek oroszok, ukránok és moldávok, de az állam (nevezzük így, még ha senki nem is ismeri el) nem létezne Moszkva hathatós segítsége nélkül. És mivel az itteniek 1992-ben véres háborút vívtak az „elrománosodó” Moldova ellen, valójában ez a csapat tényleg nem moldáv kötődésű. A klubban hírük-hamvuk sincsen moldáv játékosoknak, de még transznisztriainak se nagyon.

A Sheriff egy ízig-vérig összevásárolt kirakatcsapat, így biztosan nem tőlük kell várni a moldáv futball feltámadását. A zágrábiak elleni kezdőcsapatban a kapus görög volt, a védősor brazil, kolumbiai, perui, trinidadi, a középpályán egy ghánai és egy luxemburgi játékos lépett pályára, elöl pedig egy újabb görög, egy mali, egy guineai, és egy brazil játszott, de mivel utóbbi már honosított, így egyetlen „moldávval” azért bírt a csapat. A Dinamónak amúgy a Mali válogatottjában játszó Adama Traoré rúgott két gólt tiraszpoli színekben. Ő csak névrokona a szintén Maliból származó, de immár spanyol állampolgár Adama Traorénak, aki a Wolverhampton szupersztárja.

A Sheriff jó szereplését nem lehet csak a szerencsés sorsolással magyarázni. Igaz ugyan, hogy az albán Teuta (összesítésben 5-0) és az örmény Alashkert (összesítésben 4-1) elleni győzelmük papírforma volt, de a harmadik selejtezőkörben már az egykori BEK-győztes, többszörös BL-csoportkörös Crvena zvezdát ejtették ki, és a Dinamót sem lehet véletlenül 3-0-ra legyőzni.

Mire adakozzunk?

Általában minden történelmi kornak és térségnek megvan az a drága hobbija, amit csak a leggazdagabbak tudnak finanszírozni. Egy időben ez elsősorban a kultúra volt, így keletkeztek a híres műkincsgyűjtemények. A Guggenheim Museum, a Carnegie Hall, a Gulbenkian Museum vagy a Rockefeller Museum egy-egy ilyen nagyvonalú filantróp nevét viseli.

A szomszédos Romániában ortodox templomokat építenek a milliárdosok, Magyarországon, de úgy általában Keleten, elég erős hobbi a fociklub-tulajdonlás. Lehet ezt nagyban is csinálni. A tavalyi BL-döntőt játszó két angol csapat közül a Chelsea az orosz Roman Abramovicsé, a Manchester City pedig Manszúr sejké (Egyesült Arab Emírségek), de még náluk is sokkal többet költ a Messi, Mbappé, Neymar aranyhármast is finanszírozó PSG-re Nasszer Al-Khelafi katari krőzus.

Ám olyan klubtulajdonost aligha ismerünk, aki egy egész államot megvett kilóra.

Nosztalgiaállam

A 470 ezres Dnyeszter Menti Köztársaság egy hosszúkás csíkban helyezkedik el Moldova és Ukrajna között. Ugyanúgy nincsen tengerpartja, mint a Románia, Oroszország, Ukrajna és Transznisztria közé ékelődő „anyaállamnak”, vagyis Moldovának, amely ma már valójában semmiben sem gyakorol hatalmat Transznisztria felett. Egyedül a focibajnokságuk közös, és azt rendre ez a csapat, vagyis a Sheriff nyeri.

Transznisztria a kilencvenes évek elején úgy alakult ki, hogy a térség erős embere, a volt kommunista munkásvezér, Igor Szmirnov annyira félt a moldáv elnyomástól, hogy inkább valami furcsa szovjet, diktatórikus nosztalgiaállamba menekült.

Tiraszpol ma is ilyen rengeteg állami alkalmazottal, szovjet katonai kultusszal, orosz dominanciával. Ennek ma is vannak vicces nyomai, ha körbenézünk a csapat honlapján, itt például a külföldi sztárok a nemzetközi nőnap alkalmából osztanak rózsákat Tiraszpolban.

Szmirnov emberei

Ahogy teltek-múltak az évek, új gazdái lettek az országnak: az őskommunisták helyett megkaparintotta a térséget egy vállalkozás. Szmirnov néhány orosz sziloviki (szolgálati múlttal rendelkező) vállalkozónak megengedte, hogy a fura sztálinista államban valamilyen magángazdaságot építsen. A Sheriff Holding lett ezek között lett a legsikeresebb.

A két alapító, Viktor Gusan és Ilja Kazmalij, vagyis a Sheriff gazdái, elnöke és vezére egykori KGB-sek. Eredetileg egy rendőrségi veteránokat segítő jótékonysági szervezetként alapították a Sheriffet.

Az alapítás után hamarosan a helyi gazdaság minden területét uralni kezdte a holding. Eleinte főleg az élelmiszerek és italok gyártását és kiskereskedelmét, majd a benzinforgalmazást, a sajtót, a tévét, a könyvkiadást, a Mercedesek forgalmazását. A cégnek ma a nyugati focistadionokat és edzőkomplexumokat meghazudtoló infrastruktúrája van. A tulajdonosok pedig milliárdosok, részben Tiraszpolban, részben Ukrajnában élnek, és rendelkeznek ingatlanokkal Kijevben, Odesszában.

Egy csapat gyors felemelkedése

Gusan 1997-ben szállt be a fociba, a Sheriff ekkor lett az egy évvel korábban alapított csapat, az FC Tiras Tiraspol új névadó szponzora, Gusan pedig a klub elnöke. A harmadosztályból induló csapat gyorsan emelkedett fel. 1999-ben megnyerték a Moldáv Kupát, 2001-ben pedig már az első osztályban voltak bajnokok. Az azóta eltelt húsz évben csak kétszer fordult elő, hogy nem a Sheriff lett a bajnok. A kétezres években európai szinten még nem volt tényező a Sheriff, legtöbbször a BL második selejtezőköre jelentette számukra a végállomást.

A helyzet a 2009/10-es szezonban változott meg, amikor az UEFA akkori elnöke, Michel Platini átalakította a Bajnokok Ligája és az Európa-ligára átkeresztelt UEFA-kupa selejtezőrendszerét, így a kelet-európai kluboknak több esélyük lett bejutni valamelyik kupa csoportkörébe. A változtatás legnagyobb nyertese a BL-csoportkörbe jutó Debrecen lett, de mellettük a Sheriff is történelmi sikert ért el: első moldáv klubként bejutottak az Európa-liga főtáblájára.

Ezt a következő szezonban, majd 2013-ban és 2017-ben is megismételték, vagyis kilenc év alatt négyszer voltak csoportkörösök az Európa-ligában – többször, mint bármelyik magyar klub ebben az időszakban.

Bár az Európa-liga közel sem fizet olyan jól, mint a Bajnokok Ligája (az Európa-liga csoportkörébe jutó csapatok több mint 3 millió euró pénzdíjat kapnak az UEFA-tól, a BL-ben viszont a csoportkör több mint 15 millió eurót ért), moldáv szinten ez az összeg is bőven elegendő ahhoz, hogy jól kiválasztott légiós játékosokkal bebetonozzák a hazai dominanciájukat.

A Transfermarkt.de oldal becslései alapján a Sheriff Tiraspol jelenlegi keretének összértéke kevesebb mint 13 millió euró, és a legértékesebb játékosaik sem érnek többet 1 millió eurónál. Összehasonlításként: a magyar bajnok Ferencváros keretének összértékét 39,4 millió euróra becsülik, ott egymillió eurónál kevesebbet érő játékos jóformán a kezdőbe sem tud már bekerülni. Az UEFA koefficienstábláján a Sheriff viszont megelőzi a Fradit, a 2017/18-as szezon óta összesen 16,5 pontot gyűjtöttek, míg a Ferencváros 15,5-et.

Transznisztria metamorfózisa

A transznisztriai gazdaság zavaros szereplői emellett az örök gyanú szerint hathatós segítséget kaptak a helyi vámhatóságoktól, amelyek mindenféle jövedelmező ukrán, moldáv, de román (és így uniós) és orosz vonatkozású csempészet (elsősorban cigaretta, de alkohol, húsáru, lányok, fegyverek, pénzügyi műveletek) felett szemet hunytak.

A csempészet fő iránya Odessza és Kisinyov között zajlott, de állítólag a moldáv és az ukrán hatóságok fellépése miatt ez újabban valamelyest visszaszorult,

és innen Nyugat-Európába mentek az áruk.

2011-ben Transznisztriában – bár itt valóban szabad választásokról nem lehet beszélni – az őskommunista orosz Igor Szmirnov húszéves elnöksége után az ukrán Jevgenyij Sevcsuk lett az elnök. Aztán ő is megbukott, egy konfliktusos helyzet végén elmenekült (vicces módon éppen az ellenség fővárosába, Kisinyovba), és az orosz Vagyim Krasznoszelszkij lett a transznisztriai vezető. Őt már közvetlenül a Sheriff támogatta, hiszen közben a holdingnak már saját pártja is lett, a Megújulás Párt.

A korábbi donor, vagyis Oroszország közben nagyjából elzárta a pénzcsapokat, de azért csak nagyjából. Egy 1500-2000 fős orosz békefenntartó haderő (részben amúgy helyiek) a térségben maradt. Krasznoszelszkij Oroszországban született, ő kifejezetten annak a híve, hogy az oroszok maradjanak a térségben. A Gazprom Transznisztrián keresztül szállít gázt Moldovába, amit Tiraszpol megcsapol ugyan, de a számlát ráhagyja Kisinyovra, ráadásul Transznisztria területén van egy fontos orosz lőszerraktár is.

Az állam működtetését tényleg átvette a Sheriff, ő irányítja az óvatos lépésekkel modernizálódó térséget. A focicsapat pedig az ország ékköve. A Sheriffnek kereskedelmi és gazdasági érdekei is vannak, és amióta egy szabadkereskedelmi megállapodás keretében „Made in Moldova” felirattal exportálni is tud a senki által el nem ismert országocskából, az addig döntően az oroszokkal üzletelő Transznisztria már több árucikket ad el uniós végfelhasználóknak, mint az oroszoknak.

Eközben Moldovában

A 3,5 milliós Moldova, vagyis az ország, amelynek hivatalosan a bajnoka a Sheriff, közben elég reménytelenül elfelejtett szegletévé lett a világnak. Moldovának (vagy korábban Besszarábiának) mindig is viharos történelme volt az oroszok, az ukránok, a románok, a törökök és a nyugati szlávok közé ékelődve. Az itt élőket általában elnyomta valamelyik közeli nagyobb állam.

A Szovjetunió szétesése után az iparosodottabb és katonailag is fejlettebb Dnyeszteren túli terület, vagyis Transznisztria az orosz hadsereg támogatásával levált. Az oroszok befolyása ma is meghatározó: ha megnézzük a Sheriff üzemi újságját, tulajdonosait, esetleg vezetését, láthatjuk, hogy itt is minden orosz, cirill betűs.

Moldova közelmúltját is elég rémes politikai és gazdasági rezsimek határozták meg, amelyek addig lavíroztak Oroszország, Románia és a Nyugat között, míg a végére kicsit mindenkinek elege lett ebből a bizonytalan partnerből.

Ám most van némi pozitív fuvallat. Az európai integrációra törekvő Maia Sandu, Moldova első női elnöke és pártja egységesen uralja a politikai teret. Ő amolyan „lassú víz partot mos” politikus. Nem ingerli fel a nagy orosz medvét, csak kisebb javaslatokat tesz, például az orosz fegyverraktár megszüntetéséről, illetve valahogyan szeretné bevonni a helyzet rendezésébe az Egyesült Államokat és az Európai Uniót.

Moszkva pedig mintha jól reagálna, mintha egy új kísérletbe fogott volna, megpróbál pozitív kapcsolatot kiépíteni egy nyíltan nyugatos utódállami vezetéssel. Dmitrij Kozak orosz miniszterelnök-helyettes, a déli területekért felelős politikus (akinek örök feladata Ukrajna és Moldova) már találkozott is Sanduval, és úgy tűnik, hogy óvatosan elkezdett közeledni Kisinyov és Moszkva, ahogy mintha szép lassan javulna Kisinyov és Tiraszpol kapcsolata is.

Ám Transznisztria politikai vezetésének, vagyis a Sheriff cégnek az az érdeke, hogy a harminc éve senki által el nem ismert Dnyeszter Menti Köztársaság maradjon ugyanilyen befagyott státuszban. A Sheriffnek nagyon kényelmes, ha nyugodtan keveredhet a politika és a gazdaság. Ha pedig még a focicsapat is jól szerepel, az csak növeli a legitimációt. Se annak nincs politikai realitása, hogy Transznisztria Oroszországhoz, se annak, hogy Moldovához csatlakozzon.