A volt focista államfő megválasztásával csak súlyosbodott a válság Grúziában

A volt focista államfő megválasztásával csak súlyosbodott a válság Grúziában
Szavazás a parlament üléstermében, ahol most először választ grúz elnököt a 300 küldöttből, parlamenti képviselőkből és regionális képviselőkből álló testület – Fotó: Daro Sulakauri / Reuters

Bár Tbiliszi utcái hétfő reggel nyugodtnak tűntek, azután is folytatódnak Grúziában (Georgiában) a tiltakozások, hogy a rendőrség és azonosítatlan fekete ruhás csoportok az EU-csatlakozási tárgyalásokat felfüggesztő kormány ellen tüntetőkre támadtak az elmúlt napokban. Hétfőre is újabb felvonulásokat hirdetett az orosz befolyás ellen is tiltakozó, új választásokat követelő ellenzék.

A politikai feszültséget fokozta az is, hogy szombaton a kormánypárti Grúz Álom (DSZ) dominálta elnökválasztó testület megszavazta új államfőnek a volt Manchester City-játékos Miheil Kavelasvilit. A kormánypárt egyetlen jelöltjeként nyerte el az elnöki posztot egyhangú szavazás után úgy, hogy az ellenzék bojkottálta a parlamenti munkát. Megválasztását így sem az ellenzék, sem a posztot eddig betöltő Szalome Zurabisvili nem fogadja el.

A közvetlen elnökválasztás már a múlté

A Szovjetunió 1991-es felbomlásával függetlenné vált Grúziában idén először nem közvetlenül választottak elnököt, miután az országot 2012 óta irányító Grúz Álom évekkel korábban módosította a választási törvényt. Eszerint az elnököt egy 300 fős testület választja meg, amelyben a 150 fős parlament mellett helyet foglal 109 önkormányzati testület pártdelegáltja, 20-an formálisan Abháziát – az országrész 30 éve szeparatista vezetés alatt áll, Oroszország 2008-ban önállónak ismerte el Dél-Oszétiával együtt –, 21-en pedig a grúz fennhatóság alatt lévő Adzsaria autonóm tartományt képviselik.

Kavelasvili megválasztásakor valójában csak 225 tag volt jelen a 300-ból, mivel az ellenzék nem vett részt a szavazáson, illegitimnek tartja a testületet, ahogyan az október végi parlamenti választás eredményét is, amely szerint újabb többséget szerzett a Grúz Álom. A választás tisztaságát vitatta az EU is, a kampány nem biztosított egyenlő feltételeket, de egyértelmű, intézményesített csalást a választás napjára vonatkozóan nem találtak.

Kavelasvili az angol, majd hosszú időn át a svájci első osztályban játszott, a grúz nemzeti válogatottban 46-szor szerepelt. Az 53 éves egykori sportoló szoros kapcsolatban áll a Grúz Álommal, 2016 óta parlamenti képviselő volt, később pedig a kormánypárttal együttműködő, a Nyugattal egyre inkább szembehelyezkedő Nép Ereje (KD) formációban politizált. Nyilatkozatai szerint a Nyugat Grúziát egy Oroszországgal szembeni háborúba akarja belekényszeríteni.

Orbán üdvözli a liberálfasizmus ellen küzdő kormányt

Kavelasvili megválasztását üdvözölte két szomszédja, az Azerbajdzsánt apjától megöröklő, országát 21 éve vezető Ilham Aliyev és az örmény kormányfő, Nikol Pasinjan is, akit egészen az elmúlt időszakig éppúgy Moszkvához közeledő erő vezetőjének tartottak, ahogyan a Grúz Álmot is.

„Fontos nemzeti küldetésünk van: végleg legyőzni a liberálfasizmust” – jelölte ki az ellenzékkel szembeni ideológiai és a rendőri fellépések alapján a fizikai harc irányát a grúz kormányfő nem sokkal a formális államfőválasztás előtt. Az Irakli Kobahidze által használt jelző korábban került a kormánypárt szótárába, ahogy a Grúz Álom – amelynek alapítója és meghatározó vezetője továbbra is az oroszországi üzleteiből milliárdossá lett Bidzina Ivanisvili – egyre inkább a Nyugattal szembeni retorikát használt, majd ebben a szellemben vágott bele ismerős módon a „Soros György irányította hálózatok” elleni küzdelembe és fogadott el az oroszországihoz hasonlatos ügynöktörvényt.

Miheil Kavelasvili 53 éves egykori grúziai labdarúgó, a kormányzó Grúz Álom párt képviselője (j2) fényképezkedik egyik képviselőtársával a parlament tbiliszi üléstermében, miután államfővé választották 2024. december 14-én – Fotó: The Press Service of the Georgian Parliament / AP / MTI
Miheil Kavelasvili 53 éves egykori grúziai labdarúgó, a kormányzó Grúz Álom párt képviselője (j2) fényképezkedik egyik képviselőtársával a parlament tbiliszi üléstermében, miután államfővé választották 2024. december 14-én – Fotó: The Press Service of the Georgian Parliament / AP / MTI

Kobahidze személyesen is érintettnek érzi magát a „liberálfasizmus elleni küzdelemben”, ha másért nem, hát azért, mert Észtország és Litvánia rá és további 19 grúz politikusra szankciókat vetett ki. Az Európai Parlament is elfogadott egy nyilatkozatot, amelyben az áll, hogy újra meg kellene tartani a vitatott eredményű, október végi parlamenti választást. Az Európai Parlament elsősorban a tüntetőkkel szembeni fellépés miatt bizonyos grúz kormánypárti politikusokat is szankcionálna az oligarcha Ivanisvilivel együtt. Egyelőre azonban valószínűtlen, hogy az EU egységesen ilyen szankciót szavazna meg, már csak azért is, mert a magyar külügyminiszter jelezte, Magyarország megvétózna egy ilyen döntést.

Szijjártó Péter nyilatkozata nem előzmény nélküli, hiszen a magyar kormány már látványosan állást foglalt a Moszkva-barátként megbélyegzett Grúz Álom mellett, amikor Orbán Viktor az utcai tiltakozásoktól kísért választások másnapján gyors látogatást tett Tbilisziben. Az EU jelezte, hogy a magyar kormányfő nem az EU-t képviselve utazott oda, erre a megjegyzésre azért volt szükség, mert Magyarország ebben a félévben az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztjét is ellátja.

Orbán nem először exponálja magát a grúziai belpolitikában. A külföldi politikai állásfoglalást Magyarországon külső beavatkozásnak minősítő kormányfő 2012-ben még a korábbi elnököt, a jelenleg börtönben ülő Miheil Szaakasvilit és pártját támogatta a Grúz Álommal szemben, kiállva Grúzia euroatlanti integrációja mellett. Azaz épp amellett, amitől a tbiliszi vezetés gyorsan távolodik, alig egy évvel azután, hogy EU-tagjelölti státuszt kapott.

Patthelyzet van, de a kormány úgy érzi, az idő neki dolgozik

A tüntetések változó intenzitással zajlanak, lezártnak azonban nem lehet tekinteni az alkotmányos válságot, amelyben az EU tagjainak többsége szerint jelenleg csak egyetlen legitim vezető van Grúziában, a korábbi államfő, aki 2018-ban még a Grúz Álom támogatásával nyerte el jobbára protokolláris tisztségét. Ezzel összhangban

Szalome Zurabisvili tagadja a jelenlegi törvényhozás legitimitását, a választási eredmények miatt az alkotmánybírósághoz fordult, ám kérvényét december elején elutasították.

A Szabad Európa Rádióhoz köthető Eho Kavkaza újságírója, Tengiz Ablotia szerint patthelyzet van: a kormányhoz hű 4-5 ezer fős rendőri erők fel tudnak ugyan számolni egy-egy tüntetést, de azoknak nincsenek egységes vezetőik, így teljesen elnyomni egyelőre nem tudja őket. Viszont az ellenzék sincs abban a helyzetben, hogy meghátrálásra kényszerítse a kormányt, amely láthatóan taktikát is váltott, és a jelek szerint úgy érzi, az idő neki dolgozik.

A múlt héten már ellenzéki politikusokat is őrizetbe vettek. Az egyik vezetőt, Nika Gvaramiát pártja, a Koalíció a Változásért székhelyéről hurcolták el a rendőrök. Szerdán több razziát, házkutatást is tartottak ellenzéki pártoknál, civil szervezeteknél, aktivistáknál, közülük is többeket elfogtak.

Rohamrendőrök könnygázgránátot lőnek a tüntetők felé Tbilisziben – Fotó: Irakli Gedenidze / Reuters
Rohamrendőrök könnygázgránátot lőnek a tüntetők felé Tbilisziben – Fotó: Irakli Gedenidze / Reuters

A belügyminisztérium múlt hét közepi adatai szerint eddig több mint 300 tüntetőt vettek őrizetbe, 113 rendőr sérült meg, közülük hárman kórházba is kerültek. A tiltakozók mellett álló köztársasági elnök szerint a tüntetőket verik a rendőrök. Sokszor az elfogás és a fogdába szállítás között bántalmazzák őket, többen fej- és arcsérüléseket, csonttöréseket szenvedtek – írja a France24.

A távoli EU-csatlakozás még távolabbra került

A tüntetési hullámok a parlamenti választás után indultak, majd újabb lendületet akkor vettek, amikor az Európai Parlament állásfoglalása miatt az EU-t zsarolással vádoló grúz kormányfő azt mondta, kormánya 2028 végéig nem fog törekedni az EU-tagságra. Kobahidze később pontosította, hogy nem állnak le a tárgyalások, csak a zsarolásnak akar véget vetni. Ezzel egyáltalán nem nyugtatta meg a tiltakozókat, ráadásul ha a kormányfő az EU-t zsarolással vádolja, sejthető, hogy a tárgyalások nem fognak érdemben haladni, bárhogy is nevezik a folyamat felfüggesztését. Az orosz mintára elfogadott, külföldi ügynökökről szóló törvény miatt az EU maga is befagyasztotta a csatlakozási folyamatot.

Változás ebben rövid időn belül nem várható, már csak azért sem, mert eközben a tiltakozásokkal szemben a kormány egyre brutálisabban lép fel.

A CNN közzétett videókat arról, ahogy a rejtélyes fekete ruhás emberek – akik egyesek szerint mindenféle azonosító nélküli rendőrök, mások szerint szervezett, futballultrákból álló csoportok – agyba-főbe vernek még újságírókat is. A BBC videós összeállításában is látható, ahogy az eltakart arcú, olykor napszemüveges férfiak agresszívan lökdösik, ütik, vágják az operatőröket, riportereket, többeket a földre lökve is rugdosnak.

Levan Joszeliani emberi jogi ombudsman brutálisnak nevezte a történteket, és felszólította a rendőrséget, hogy ne éljen vissza az erejével. Később azt is állította, hogy a rendőrök megkínozzák a tüntetőket. A kormányfő szerint azonban az ellenzéki csoportokhoz köthető a „szisztematikus erőszak”. Meg is fenyegette a tüntetőket, hogy a törvény szigorával lépnek fel ellenük, ahogy a demonstrációkat szító ellenzéki politikusok ellen is – ezután hurcolták el a már említett Nika Gvaramiát is, akit egyes beszámolók szerint eszméletlenre vertek.

Orosz mintájú törvények az EU-tagjelöltnél

Zurabisvili és az ellenzék álláspontjának magva, hogy a Grúz Álom vezette kormányzat még közelebb akarja rángatni az országot északi szomszédjához, Oroszországhoz. Ahhoz az Oroszországhoz, amellyel 2008-ban Grúzia rövid fegyveres harcba keveredett a nemzetközi jog szerint Grúziához tartozó, szakadár Dél-Oszétiában. A Kreml a győztes hadjárat után elismerte a déloszétok és az abházok szakadár államait, állandó katonai jelenlétet is létesítve ezekben.

Az ellenzék és több felmérés szerint azonban a lakosság túlnyomó többsége Nyugat- és EU-párti, nem az oroszokhoz akarnak közeledni. A kormány ráadásul az utóbbi években sorban hozta az Oroszországból ismert, elnyomó jellegű jogszabályokat, a civil szervezetek vegzálásától az LMBTQ-jogok csorbításáig.

A Tbiliszi Állami Egyetem előtt egy csomópontot elfoglaló tüntetők is nyilatkoztak a BBC-nek. Egyikük, a 29 éves Szalome azt mondta, az országa és hároméves gyermeke jövőjéért ment ki tüntetni. „Nem akarom, hogy tüntetéseken töltse az életét, és nem akarok orosz kormányzatot” – mondta.

A helyzetre még a UFC-ben ketrecharcoló spanyol–grúz Ilia Topuria is reagált a Georgia Today szerint: támogatásáról biztosította a tüntetőket és ellenezte az EU-közeledés leállítását. „Szégyenletes látni, hogyan bánnak Grúzia gyermekeivel. Ezt nem szabadságnak hívják” – írta ki Instagramjára.

A grúz kormány Trumpra vár

Diplomáciai szinten is megy az üzengetés. Az Egyesült Államok felfüggesztette a Grúziával kötött stratégiai partnerségét. Erre Kobahidze kormányfő úgy reagált, hogy mindent át fognak beszélni majd, amint Donald Trump kormánya hivatalba lép januárban, sőt már „indirekt kapcsolatban” vannak. „Amit Trump mond, az fog történni. Szóval számunkra a legfontosabb dolog a Donald Trumppal való kapcsolat” – magyarázta Kobehidze a Financial Times szerint.

Korábban amerikai szenátorok jelezték, hogy „erősen elítélik” a tüntetők ellen alkalmazott erőszakot, és a grúz emberek akaratának elárulásának nevezték, amit a Grúz Álom az EU-csatlakozási tárgyalásokkal tett. Közben amerikai diplomaták, köztük több volt nagykövet egy nyílt levélben arra kérte az Egyesült Államok kormányát, hogy vessenek ki szankciókat Bidzina Ivanisvili milliárdosra és a grúz kormányfőre. December elején Antony Blinken külügyminiszter is kiadott egy közleményt, elítélve a tüntetők és ellenzéki figurák bántalmazását, és újabb szankciókat helyezett kilátásba.

Kaja Kallas, az EU új külügyi főképviselője azt üzente, „az EU oldaláról közvetlen következményei lesznek” a grúz kormány tetteinek. Közleményében jelezte, az európai integráció mint cél a grúz alkotmányba van foglalva. Felszólította a grúz kormányt, hogy tartsa tiszteletben a gyülekezési és szólásszabadságot, és ne legyen erőszakos a tüntetőkkel, politikusokkal, újságírókkal. December elején Alain Berset, az Európa Tanács főtitkára telefonon beszélt a grúz kormányfővel és elnökkel, hogy aggodalmának adjon hangot, és egyben jelezte, hogy továbbra is támogatják Grúzia európai törekvéseit.

Tüntető EU-zászlóval a rendőrsorfal előtt Tbilisziben a csatlakozási tárgyalások elhalasztása miatt szervezett tiltakozáson 2024. december 3-án – Fotó: Giorgi Arjevanidze / AFP
Tüntető EU-zászlóval a rendőrsorfal előtt Tbilisziben a csatlakozási tárgyalások elhalasztása miatt szervezett tiltakozáson 2024. december 3-án – Fotó: Giorgi Arjevanidze / AFP

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az X-en jelezte a Deutsche Welle szerint, hogy az Európai Unió változatlanul nyitott Grúzia csatlakozására, dacára annak, hogy eltávolodtak az európai értékektől. Kifejezetten sajnálatát fejezte ki a kormánydöntés miatt a közeledés befagyasztásáról.

„Az EU-ba vezető ajtó nyitva marad” – közölte Von der Leyen, hozzátéve, hogy a grúz vezetés kezében van a döntés.

Nathalie Loiseau francia EP-képviselő, az EU–Grúzia Parlamenti Szövetség helyettes vezetője azt javasolta az új európai biztosoknak, hogy nőjenek fel a feladathoz, és utazzanak Tbiliszibe egyeztetni az államfővel – tehát egészen más jellegű utazást javasol, mint amilyet Orbán tett a választások után, a kormány mellett kiállva.

Oroszország is reagált a történtekre. Az általában keményeket odaszóló orosz exelnök, az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese, Dmitrij Medvegyev szerint forradalomkísérlet zajlik Grúziában. Az ország „gyorsan mozog az ukrajnai úton, bele a sötét mélységbe. Általában az ilyen dolgok nagyon rossz véget érnek”. Erre rezonál a grúz kormány sokat hangoztatott álláspontja, miszerint meg akarják előzni, hogy Ukrajnához hasonlóan hadszíntér legyen az ország.

Mi lesz ebből?

Natalie Szabanadze, Grúzia volt EU-nagykövete, most a brit elemzőintézet, a Chatham House elemzője azt mondta a BBC-nek, hogy az utcai és polgári ellenállás, no meg a sorozatos lemondások „minőségi változást” hoztak a tiltakozásokba. Szerinte a kormány talán azt gondolta, jobban félnek az emberek, minthogy utcára menjenek. Meglepődve látták ezért azt is, amikor aktivisták és művészek jutottak be a közmédiába és kerültek élő adásba. „Láttam már ilyet ezelőtt, a forradalom előtti Grúziában [2003-ban]” – mondta az elemző.

Eka Gigauri, a Transparency International helyi irodájának vezetője azt mondta, Oroszország el akarja foglalni Grúziát. Egy másik civil szervezet, a Központ a Fejlődésért és Demokráciáért vezetője, Ketevan Csacsava azt nyilatkozta a Financial Timesnak, hogy a tüntetések leverése előre kalkulált volt, hogy azzal megfélemlítsék az embereket, viszont azt kockáztatja a kormány, hogy még nagyobb dühöt szít.

„Azt látjuk, hogy ez az ellenállás valóban túlmutat a korábbi nyilvános tüntetéseken”

– mondta a Politicónak Tinatin Ahvlediani, az Európai Politikatudományi Központ kutatója. Szerinte a kormánypárt gondban van, mert nem tudja hogyan megmagyarázni az EU-tárgyalások befagyasztását, és az erejét inkább az emberek elhallgattatására használja.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!