Nemcsak elvben utasítja el, de minél előbb a gyakorlatban is be szeretné bizonyítani a magyar kormány, hogy figyelmen kívül hagyja a nemzetközi elfogatóparancsot, amit a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) adott ki az izraeli kormányfővel szemben. Orbán Viktor miniszterelnök pénteken bejelentette, hogy meg is hívja Magyarországra Benjámin Netanjahut.
A Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűncselekmények vádja miatt csütörtökön adott ki elfogatóparancsot Netanjahu és Joáv Galant volt izraeli védelmi miniszter ellen. Az ICC szintén elfogatóparancsot adott ki Hamász 2023. október 7-i terrortámadásának kitervelője, Mohamed Deif ellen, akit azonban Izrael szerint már hónapokkal ezelőtt likvidáltak.
Az ICC szerint Netanjahu emberiesség elleni bűntetteket követhetett el, és erre megalapozott a gyanú. A bíróság példaként említette a civil lakosság éheztetését, mint hadviselési módszert, de gyilkossággal, üldöztetéssel és egyéb embertelen cselekményekkel is gyanúsítják.
Izrael kifogásolta a bíróság joghatóságát az üggyel kapcsolatban, ezt a kifogást elutasították. Netanjahu hivatala abszurdnak és antiszemitának nevezte a bíróság döntését, a testületet pedig politikailag motiváltnak és diszkriminálónak tartja.
Májusban kérelmezte az elfogatóparancsokat az ICC főügyésze
Az ICC az 1998-as Római Statútum alapján jött létre 2002-ben. Csupán a dokumentumot ratifikáló országoknak tartozik elszámolással, ilyen jelenleg 124 van. A statútumot nem ratifikálta Oroszország, az Egyesült Államok és Kína sem. Azonban arról itt írtunk bővebben, hogy miért nem tekinthetők ettől még szimbolikusnak a bíróság által kiadott elfogatóparancsok.
Izrael sem tartozik az ICC tagjai közé, és ezért is kérdőjelezte meg a testület joghatóságát a konfliktusban. Az ICC azonban ezt arra hivatkozva utasította el, hogy a Palesztin Hatóság 2015-ben formálisan beleegyezett, hogy köti magát a testület alapelveihez.
A Hamász véres terrortámadásaiban megöltek közel 1200 izraelit, akiknek nagyjából kétharmada volt civil, 251 embert túszul ejtettek és a Gázai övezetbe hurcoltak. Izrael előbb légicsapásokkal válaszolt, majd pedig szárazföldi offenzívába kezdett a Gázai övezetben, ennek céljaként a Hamász és infrastruktúrájának felszámolását, valamint a túszok kiszabadítását jelölték meg. Közülük több mint százan még azóta sem térhettek haza a terrorszervezetek fogságából. Eközben a jelentős részén rommá bombázott Gázai övezetben a Hamász által ellenőrzött egészségügyi minisztérium szerint több mint 41 ezer ember halt meg, az ENSZ adatai szerint 1,9 millió palesztinnak kellett elhagynia otthonát.
A nemzetközi elfogatóparancs kiadását idén májusban kérelmezte a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze Netanjahura, Galantra és a Hamász három vezetőjére is a tavaly október 7-én kitört izraeli–palesztin konfliktus miatt. Háborús bűncselekmények gyanúja miatt szintén elfogatóparancsot kért Deif mellett a Hamász másik két vezetőjére, Jahjá Szinvárra, akivel időközben végeztek az izraeli katonák, és Iszmail Haníjére, akit Teheránban robbantottak fel.
Másképp, mint Putyinnál
Nem ez az első alkalom, hogy a magyar kormány nem tartja magára vonatkozónak az ICC elfogatóparancsát: legutóbb 2023 elején a Vlagyimir Putyin ellen kiadott elfogatóparanccsal kapcsolatban jelezte a kormány, hogy nem szerezne ennek érvényt, ha az orosz elnök Magyarországra látogatna.
A kormányzati retorika azonban a két esetben eltér egymástól. Putyin esetében jogi érveléssel állt elő a kormány, mondván, Magyarország aláírta ugyan a Római Statútumot – elfogadva ezzel az ICC joghatóságát –, a parlament ratifikálta is, ám mivel nem lett kihirdetve, ezért nem része a magyar jogrendnek, ráadásul ellentétes is lenne a magyar alkotmánnyal. Ez részben igaz, de ugyanez igaz a letartóztatás végre nem hajtása esetén is, erre lejjebb még kitérünk.
Netanjahu esetében viszont Szijjártó Péter abszurdnak, szégyenteljesnek nevezte az elfogatóparancs kiadását, tehát azt elsősorban nem jogi, hanem hangsúlyozottan erkölcsi alapállásból utasítja el. Erre erősített rá a Kossuth Rádiónak szokásos pénteki, interjú formájában adott nyilatkozatában is Orbán, kijelentve, hogy a döntésnek „ellen kell szegülni”. Putyin esetében ilyen mondat nem hangzott el a magyar kormány részéről, ott a jogi helyzet volt a fő érv.
Orbán egyedül állt így ki az EU-ban Netanjahu mellett
„Köszönöm Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy szívélyesen támogat engem és Izraelt. Szemben azok szégyenletes gyengeségével, akik támogatják az Izrael önvédelmi joga elleni felháborító döntést, Magyarország – amerikai barátainkhoz hasonlóan – erkölcsi tisztaságot mutat, kiáll az igazságosság és az igazság mellett” – válaszolta a magyar miniszterelnök meghívólevelére az izraeli miniszterelnök. Korábban a budapesti izraeli nagykövetség azt írta, Netanjahu nagyra értékeli a meghívást, szerinte Magyarország a történelem jó oldalára állt.
Netanjahunak fontos mutatnia, hogy van nemzetközi támogatottsága az EU-n belül, bár Magyarországon kívül más ország nem jelezte, hogy meghívná őt tárgyalni. Egyelőre Csehország sem tette, amely egyébként Magyarországhoz hasonlóan igyekszik útját állni azoknak az EU-s határozatoknak, amelyek elítélnék az izraeli kormány fellépését.
Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője viszont már arról beszélt, hogy az ICC elfogatóparancsát végre kell hajtani. Josep Borrellel összhangban nyilatkozott a francia, holland, belga, ír vezetés is. Az olasz védelmi miniszter hozzátette: érvényt szereznének az elfogatóparancsnak, de helytelennek találja, hogy Netanjahut és Galantot ezzel azonos szintre helyezik az elfogatóparanccsal szintén sújtott Hamász-vezetőkkel. A Ligát vezető Matteo Salvini olasz közlekedési miniszter és miniszterelnök-helyettes viszont arról beszélt, hogy beszélni akar a kabinettel erről, és „ha Netanjahu Olaszországba jönne, akkor szívesen látnánk.” Joáv Galanttól egyébként Netanjahu nemrég megvált, ez súlyos tiltakozásokhoz vezetett Izraelben. A brit kormány is arra utalt, hogy Netanjahut őrizetbe vehetik, ha az Egyesült Királyságba utazik.
Az Egyesült Államok sem ismeri el az ICC fennhatóságát, így oda Netanjahu akadálytalanul utazhatna, amit a republikánus Donald Trump januári elnöki beiktatása után várhatóan meg is tesz. Joe Biden elnök is elítélte az ICC döntését, amit „felháborítónak” nevezett. Közleményében azt írta, bármit is sugall az ICC, semmilyen egyenlőségjelet nem lehet tenni Izrael és a Hamász közé. „Mindig kiállunk Izrael mellett a biztonságára leselkedő veszélyekkel szemben” – írta.
De mit mond a jog?
Magyarország 2002-ben aláírta a Római Statútumot, a parlament ratifikálta is, ezzel tehát Magyarország már elfogadta, hogy az ICC részeseként Magyarország vállalja kötelezettségeit – összegzett a Telexnek Hoffmann Tamás. A Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének kutatója, a Corvinus Egyetem oktatója szerint egy ilyen elfogatóparancs érvényesítése tehát nemzetközi kötelezettsége de emellett kifejezetten alkotmányjogi kötelezettsége is – mivel a Fidesz által elfogadott alaptörvény kimondja, hogy „Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját”.
Vannak azonban buktatók, amelyek nem abból adódnak, hogy a Római Statútumot aláírása és a parlamenti ratifikációja után nem hirdették ki, hanem abból, hogy Magyarország továbbra is adós azzal, hogy elvégezze az aláírásból adódó törvénymódosításokat, összhangba hozva a magyar jogrendszert a nemzetközi bíróság statútumában foglalt követelményekkel.
Ez a mulasztás 20 éves, kormányokon át ível, de mivel ezekhez kétharmados többségre van szükség, ezt legkönnyebben a Fidesz tehette volna meg az elmúlt 14 évben. Elvégre az alkotmányt már tizennegyedik alkalommal módosítják, ha meglenne a politikai akarat, ezt a Római Statútummal kapcsolatban is megtehette volna, vagy már eleve belefoglalhatta volna az alaptörvény annak 2011-es elfogadásakor.
Érvényes, de nem végrehajtható
Kétségtelen, hogy egy sor procedurális eljárási feltételt kellene érvénybe léptetni ahhoz,hogy az ICC elfogatóparancsa valóban végrehajtható legyen Magyarországon. Ám erre Magyarország régóta köteles volna, az, hogy ez nincs meg, nem jelent jogi kiskaput, ettől még a nemzetközi jog megsértése, ha az ICC elfogatóparancsának Magyarország nem szerez érvényt.
Az egyik hiányosság a letartóztatás után az adott személy ICC-nek való átadása körül van, ennek pontos – a szállítás részleteire kiterjedő – szabályozása nélkül ez nem bonyolítható le kifogástalanul. Amikor a kiadatás két ország között zajlik le, annak minden része tisztázott. Ezt az ICC-vel is rendeznie kellene Magyarországnak. „Azért nehéz letartóztatni bárkit az ICC nemzetközi elfogatóparancsa alapján Magyarországon, mert eljárási feltételeit a magyar jogban nem teremtették meg” – mondta Hoffmann.
Az államfői immunitást féltheti a kormány
Az alkotmányban például benne van, hogy az országok vezetői – kézenfekvően az államfők, kormányfők, de a kör szélesebben is értelmezhető – immunitást élveznek, jelenleg tehát az alkotmánnyal ellentétes lenne egy ilyen letartóztatás, legyen szó Putyinról vagy Netanjahuról. Ezzel érvelt tavaly Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is. A miniszterelnökséget vezető miniszter azonban arra nem tért ki, hogy az elfogatóparancs figyelmen kívül hagyása viszont az alkotmány egy fentebb már említett pontjával ellentétes, amely szerint az ország a nemzetközi kötelezettségeivel összhangban cselekszik – márpedig a Római Statútum aláírása, ratifikálása már ennek a nemzetközi kötelezettségnek a vállalását jelenti.
Arról csak találgatni lehet, hogy miért nem volt meg már a kezdetektől a politikai akarat – de különösen a módosításhoz minden eszközzel rendelkező Fideszben – arra, hogy ezeket a módosításokat elvégezzék. Hoffmann szerint az állam vezetőinek immunitását felülíró résszel kapcsolatos fenntartás lehet a kulcs, de ezt nyíltan a kormány sosem mondta ki.
A procedurális hiányosságokat kiküszöbölhetné, ha az ICC elfogatóparancsa nyomán az Interpol körözésében is megjelenne az adott személy, annak ugyanis megvan minden eljárási feltétele. Az azonban politikai kifogások alapján az Interpol egy-egy tagja révén könnyen megakadályozható, hogy a szervezet listájára felkerüljön egy vezető politikus.
Más kérdés, hogy ez egyrészt épp ezért nem történt meg, másrészt a Netanjahuval kapcsolatos erkölcsi kifogás alapján Magyarország jogi megalapozottság ellenére sem érvényesítené az elfogatóparancsot.
„Magyarország tagadja, hogy Oroszországhoz különösebb, a politikai szükségszerűségeken túlnyúló kapcsolat fűzné. A kormány azzal érvel, hogy Oroszország szükséges tényező a külkapcsolatokban, azért kell megőrizni a jó viszonyt és üzleti kapcsolatban maradni, mert ez szükséges Magyarország és a térség stabilitásának szempontjából” – mondta Hoffmann.
Izrael azonban a zsidóság államaként különös jelentőséggel bír, ez a Fidesz alatt odáig terjed, „hogy Izrael állam cselekményeinek bármilyen bírálatát antiszemita gesztusnak tekintik” – hangsúlyozta a különbséget a nemzetközi jogász.
Orbán már meghirdette a lázadást
A következmények azonban alapállástól függetlenül azonosak: Magyarország nemzetközi jogot sért az elfogatóparancs figyelmen kívül hagyásával. Ezt megtette Mongólia is legutóbb, amikor szeptember elején nem vette őrizetbe az odalátogató Putyint, vagy korábban Dél-Afrika, amikor az akkori szudáni elnököt nem tartóztatta le az ICC elfogatóparancsa alapján. Hatalma elvesztése után Omár el-Basirt hazájában őrizetbe vették, beleegyezve a hágai kiadatásba. Putyin viszont az ellene kiadott nemzetközi elfogatóparancs miatt tavaly nyáron nem utazott el a Dél-afrikai Köztársaságba a BRICS-országok találkozójára, Oroszországot Szergej Lavrov külügyminiszter képviselte.
Magyarország azonban az EU tagja, ahol egyébként is jogállamisági eljárás folyik ellene a magyar kormány működése nyomán. Márpedig a jogállamiság fogalma kiterjed a nemzetközi jog követelményeinek betartására. „Ennek nyílt megszegését az EU – amelynek minden tagja szintén aláírta a Római Statútumot – értékelheti úgy, hogy Magyarország a jogállamiság követelményeivel szemben cselekszik” – jegyezte meg Hoffmann.
Ez a szembeszegülés azonban nem lenne idegen Orbántól. Egyrészt, mert Magyarország így is az az ország, amely a legnagyobb arányban hagyja figyelmen kívül az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítéleteit, másrészt, mert ehhez érzelmi alapot teremtve egyre többet beszél „a bírósági aktivizmusról”. A fogalmat leglátványosabban az Európai Politikai Közösség (EPK) budapesti csúcstalálkozója utáni sajtótájékoztatóján vette elő november 7-én. Azt mondta, hogy a bírósági aktivizmus keresztülhúzza sok ország kormányának szándékát, amikor az illegális migráció ellen lépne fel, mert olyan ítéleteket hoz, amelyek lehetetlenné teszik a migránsok kiutasítását. Orbán akkor azt mondta, hogy az ilyen ítéletek ellen lázadni kell.
Jól hangzik, de a társadalomra veszélyes
A bírósági aktivizmus olyan üzenetet hordoz, amely azt sugallja, hogy a jogszabályok az emberek ellen vannak, márpedig a politikus dolga az emberek védelme – így akár a joggal való szembeszegülés is eszköz lehet. Elsőre jól hangzik.
„A jog azonban nem így működik. A jogszabályok csak akkor érvényesülnek, ha vannak azokat értelmező intézmények, és ha vita alakul ki, akkor a bíróság döntése jelenti a végleges választ” – mondta Hoffmann. Ezzel szemben nem fenntartható az, hogy „az a jog, ami nekem megfelel, én döntöm el egyoldalúan, hogy melyek azok a jogszabályok, amelyeket betartok, nincs külső intézményi kompetencia, amelyet elfogadok.”
„A bírósági végleges döntés igazságnak tekintendő. Ha a létező jogorvoslati utakon túl is bárki bármikor megkérdőjelezhetne egy bírósági döntést, akkor nem működne a jogrendszer, összeomlana a társadalom” – márpedig a jog épp azért van, hogy ne az erőszaké legyen a döntő szó, hívta fel a figyelmet a nemzetközi jogász. Hozzátette, hogy „Magyarországon olyan rendszer van, ahol kizárólag Orbán pártjának megfelelő jogot alkotnak és azt annak megfelelően értelmezik. Érthető, hogy a miniszterelnök az ő érdekeit tükröző jogrendet szeretne mindenütt, de nem a Fidesz határozza meg a nemzetközi jogot.”
