A Bűnbánat Napjai után kezd látszani, hogyan torolta meg Izrael az iráni támadásokat

Ami korábban, a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása és a gázai háború előtt elképzelhetetlen lett volna, az realitássá vált a Közel-Keleten: Izrael és Irán már nyíltan is támadta egymást. Hetek óta tudni lehetett, hogy Izrael válaszcsapást fog végrehajtani, miután Iránból október 1-jén közel 200 ballisztikus rakétát indítottak a zsidó állam ellen.

A szombat hajnalban iráni katonai célpontok ellen három hullámban, több órán át végrehajtott légicsapások azért is példa nélküliek voltak, mert Izrael kezdettől jelezte, hogy vadászbombázói precíz csapásokba kezdtek. Az áprilisban Izrael ellen indított iráni rakétákra válaszul érkező szimbolikus támadásnál az izraeli hadsereg (IDF) még hivatalosan nem ismerte el az érintettségét, ahogy korábban azokat az akciókat sem kommentálták, amelyeket feltehetően a Moszad hajtott végre iráni területen.

Azt nem jelentették be, hogy egészen pontosan milyen célpontokat támadtak, de Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő vasárnap azt mondta, kemény csapást mértek Irán légvédelmi és rakétagyártási képességeire is, és szerinte minden céljukat elérték. Az iráni propaganda első körben próbálta kicsinyíteni az izraeli támadást, és vasárnapra is csak annyit ismertek el, hogy radarrendszerek károsodtak, négy katona pedig meghalt. Ali Hamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője aztán úgy fogalmazott, hogy sem lekicsinyelni, sem eltúlozni nem kell az izraeli csapásokat.

Közben viszont a különböző lapok és hírügynökségek forrásai, valamint műholdképek elemzése alapján már nagyjából kezd látszani, hogy mik voltak a célpontok és mit érhetett el a szombat hajnali izraeli támadássorozat.

Izrael a megtorlócsapás végének bejelentésekor még keményebb válaszlépéseket helyezett kilátásba, hogy ha az iráni rezsim „újabb eszkalációs körbe kezdene”. Az iráni elnök vasárnap azt mondta, hogy országa „megfelelő választ” fog adni, de Irán nem keresi a háborút. Most megint mindenki azt találgatja, hogy az újabb eszkaláció után belekerül-e egy háborús spirálba a két ország.

Az egész világ azt várta, milyen válaszcsapás jön

A rendszeresen Izrael elpusztításáról beszélő iráni rezsim legfőbb eszközei a régióban az ajatollahnak engedelmeskedő, állam az államban szinten létező Forradalmi Gárda által terelgetett kliensszervezetek, milíciák és terrorszervezetek voltak. Ilyen a libanoni Hezbollah, a jemeni húszi mozgalom, az Iraki Iszlám Ellenállás milícia-egységfrontja. Irán első közvetlen támadását Izrael ellen az előzte meg, hogy április 1-jén légicsapás érte a damaszkuszi iráni nagykövetség melletti, Irán szerint konzulátusi épületet. Az irányított bombák több, az épületben tartózkodó iráni tiszttel, köztük a Hezbollah és Irán közti koordinációért felelős dandártábornokkal végeztek.

Irán két héttel később példátlan tettre szánta el magát: drónok és rakéták százait lőtte ki Izraelre, amit a háromszintű izraeli légvédelmi rendszer a szövetségeseik segítségével nagyrészt hatástalanított. Akkor Izrael csak egy légvédelmi rendszerek elleni jelzésértékű, de csekély válaszcsapással küldött üzenetet Iránnak.

Iszmáil Hánije Hamász-vezér teheráni felrobbantása – amit Izrael hivatalosan nem ismert el – után sokan tartottak attól, milyen iráni lépés következhet. Az október 1-jei ballisztikus rakétákkal végrehajtott támadást viszont azután indított meg Irán, hogy az IDF csipogókat robbantva és az alapító-vezető Haszán Naszrallahot megölve szárazföldi műveletbe is kezdett a határon egy éve rendszeresen átlövő Hezbollah ellen Libanonban. Áprilisban drónok és robotrepülők is kísérték az Irán által kilőtt ballisztikus rakétákat, amikből azonban október elején majdnem kétszer annyit vetettek be, mint fél évvel korábban. Ezek akár 10-12 perc alatt képesek elérni Izraelt. Többek között egy katonai bázisnál is becsapódtak rakéták, de a két incidens annyiban megegyezik, hogy Irán nem tudott érdemi károkat okozni, az izraeli légvédelem mellett amerikai hadihajók és a britek, franciák is részt vettek a támadás kivédésében.

Az izraeli hadvezetés rögtön az iráni támadás után jelezte, hogy komoly következményei lesznek a teheráni rezsim lépésének. Netanjahu kijelentette, hogy Irán nagy hibát követett el, és ezért megfizet majd. Azt is hangsúlyozták, hogy az Iránnak adott válaszlépés a politikai vezetés útmutatásának megfelelően, az általuk választott helyen és időben fog megtörténni. Azóta ment a találgatás, hogy milyen választ ad majd az izraeli vezetés.

A CNN szerint a visszatérését fontolgató Naftali Bennett volt izraeli miniszterelnök kifejezetten arra szólította fel a jelenlegi kormányzatot, hogy csapjon oda az iráni atomprogramnak, szerinte ötven éve nem volt ilyen jogalapja a leszámolásra. Joe Biden amerikai elnök többször is hangsúlyozta kiállását Izrael védelme mellett, de folyamatosan felszólalt a még súlyosabb eszkaláció elkerüléséért. Azt is jelezte, nem támogatja, hogy az atomprogramot vagy az olajlétesítményeket vegyék célba. Közben arról több lap és elemző is írt, hogy a legnagyobb kárral kecsegtető célpontok elleni támadás milyen újabb kockázatokat vetített volna előre, a gazdasági és politikai következményeiről itt írtunk részletesen.

Október közepén már arról érkeztek sajtóértesülések, hogy Netanjahu hajlik rá, hogy végül ne az USA kormányának legérzékenyebb pontot támadják. A Washington Post forrásai már akkor arról beszéltek, hogy Izrael csak katonai létesítményeket tervez támadni, noha ebben az esetben sem lehet kizárni a további eszkalációt. Egy héttel a támadás előtt derült ki, hogy az Irán elleni izraeli csapás terveiről szivároghattak ki titkos amerikai dokumentumok, emiatt vizsgálat indult. A dokumentumokat az Egyesült Államok Nemzeti Térinformatikai Hírszerző Ügynöksége és a Nemzetbiztonsági Ügynöksége készíthették egy Irán elleni esetleges izraeli csapás előkészületeiről.

A szombat hajnali támadások után ugyanakkor az izraeli miniszterelnöki hivatal „teljesen hamisnak” nevezte, hogy eredetileg az olaj- és földgáz létesítményeket is támadni akarták, de aztán az amerikai nyomás miatt álltak volna el ettől. Azt mondták, hogy Izrael a saját nemzeti érdekei mentén választ ki célpontokat, „nem amerikai direktívák alapján” hoztak döntést.

Mi történt szombat hajnalban?

„Pontos és célzott”. Ezzel a kifejezéssel jellemezte az izraeli haderő a három hullámban zajló légicsapásait, amit iráni idő szerint negyed 3-kor (magyar idő szerint nem sokkal éjfél előtt) intézett iráni célpontok ellen. A Bűnbánat Napjai volt a művelet neve, ami a zsidó kalendárium azon napjaira utal, amikor az embernek érdemes újragondolnia dolgait, új megoldásokat keresnie.

Először Teherán közeléből érkeztek jelentések robbanásokról. Hamarosan a közösségi médiában is megjelentek képek, videók tűzről, füstről, becsapódásokról. Az összetett műveletet Netanjahu és a hadvezetés egy tel-avivi parancsnoki központból követte, az egész kora reggelre ért véget.

Az IDF jelezte, hogy több tucat repülő vett részt a támadásban. A Jerusalem Post szerint akár közel száz izraeli harci repülőt és drónt is bevethettek, köztük ötödik generációs, lopakodó F-35-ös vadászbombázókat, és a 2000 kilométeres távolság leküzdését segítő légi üzemanyag-utántöltő gépeket. Az első hullám feladata volt az iráni légvédelem és radarok kiiktatása. Teherán tartománya mellett az iraki határhoz közeli Kuzesztán és Ilám tartományokban voltak még izraeli légicsapások, amiket az Axios szerint az iraki és a szíriai légtérből hajtottak végre. Izrael mindkét országban rendszeresen hajt végre légicsapásokat Irán által támogatott milíciák ellen.

A New York Times arról írt, hogy iráni tisztviselők szerint prioritást élveztek a teheráni Khomeini Imám repülőteret is védő orosz gyártmányú Sz-300-as légvédelmi rendszerek, melyek közül négy üteget is megsemmisítettek (ez a lokátor- és irányítórendszerek mellett majdnem 50 indítócsövet és akár 200 rakétát jelenthet). A lap forrásai szerint Teherán tartományban a rakétaerőért felelős Forradalmi Gárda három bázisát is támadták.

Emellett a rakétafejlesztés egyik kulcstelepét, a szintén Teherán közelében található Parcsin bázist sem kímélték a második hullámban lecsapó izraeli drónok. Az Axios forrásai szerint ennek szimbolikus jelentősége is volt, mivel ezt a bázist korábban az atomprogram kutatásaihoz is használhatták. Azt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség is megerősítette, hogy Irán atomlétesítményei nem sérültek a támadás során.

Három izraeli forrás az Axiosnak kiszivárogtatta, hogy a támadások súlyosan megrongálták az iráni rakéták szilárd hajtóanyagát gyártó üzemeket is. A lap szerint a megsemmisített „rendkívül szofisztikált” kínai gépek pótlására és a gyártás helyreállítására akár egy év is rámehet, és ez a kiesés érzékenyen érintheti a jórészt Iránból becsempészett ballisztikus rakétákat használó Hezbollah és a jemeni húszik csapásmérő kapacitásait is.

Műholdképek alapján két amerikai kutató is arra jutott, hogy a csapások olyan épületeket is értek, ahol a ballisztikus rakéták szilárd rakéta-hajtóanyagát állították elő. Szintén a műholdképek alapján csapás érte a khojiri katonai bázist is, aminek a rakétagyártásban lehetett fontos szerepe. A BBC egy teheráni és egy dél-iráni bázis képeit tudta azonosítani.

A New York Times három névtelen iráni forrásra hivatkozva arról is írt, hogy Kuzesztánban az Abadan olajfinomító, a Bandar Imam Khomeini petrolkémiai komplexum és az ahhoz kapcsolódó kikötő, valamint Ilám tartományban a Tange Bijar gázmező is védtelen maradt egy esetleges következő támadással szemben.

A teheráni rezsim természetesen másként számolt be a történtekről. Irán előbb elismerte két katonája halálát, majd még két katonai áldozatot jelentett be. Azonban Irán szerint az ország légvédelme „sikeresen elfogta” az izraeli lövedékeket, és mindössze pár csapódott be, kisebb károkat okozva. A Tasznim félhivatalos állami hírügynökség gyengének állította be az izraeli csapásokat, volt olyan kommentátor, aki becsmérlően „petárdázásnak” írta le az egészet. A Bloomberg idézte Mohammed Reza Aref iráni alelnököt, aki szerint „Irán ereje megalázta az anyaföld ellenségeit”.

Vasárnap is csak annyit tettek hozzá, hogy a légvédelmüknek köszönhetően csak radarrendszerek sérültek meg a támadásban. A New York Timesnak nyilatkozó iráni források továbbra is azt mondták, hogy a rakétagyártó képességeik csak kicsit és rövid távon sérültek.

Az iráni rezsimmel szövetséges Szíriában, valamint Irakban is voltak csapások katonai létesítmények ellen, Izrael ezeket szokása szerint nem vállalta magára, de szinte biztos, hogy az Irán felé tartó kötelék útját egyengették a helyi légvédelmek kiiktatásával.

Megítélés, elítélés

A Netanjahu kormányával mostanság nehézkesen kommunikáló Egyesült Államok a csapások után jelezte, hogy Izraelnek joga van az önvédelemhez, és ezt a jogát gyakorolta szombat hajnalban. A Fehér Ház szerint az Egyesült Államok nem vett részt a csapásokban, de Izrael előre értesítette őket a műveletről.

„Úgy tűnik, katonai célpontokon kívül mást nem találtak el. Remélem, ez a vége.”

Ez már Joe Biden amerikai elnök reakciója volt a történtekre. A Fehér Ház hozzátette, Biden azon dolgozik, hogy megvédje a közel-keleti amerikai erőket és Izraelt Irán és kliensei lehetséges válaszától. Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter pedig telefonon beszélt izraeli kollégájával, Joáv Galanttal, majd ugyanazt nyilatkozta: a térségben jelen lévő amerikai erők megvédik magukat és Izraelt is. Austin is jelezte, hogy Teherán ne kövesse el azt a hibát, hogy válaszol az izraeli csapásokra, de ha ez mégis megtörténne, akkor teljes mértékben elkötelezettek Izrael védelme mellett. Az elmúlt időszakban THAAD légvédelmi rendszereket is Izraelbe küldtek. Amerikai források hozzátették, hogy továbbra is mindent megtesznek a gázai és libanoni tűzszünetért.

Keir Starmer brit miniszterelnök is Izrael önvédelemhez való jogát emlegette, és mértéktartást kért a felektől. A francia külügyminisztérium sürgetőleg kérte a felektől, hogy tartózkodjanak az eszkalációtól. Olaf Scholz német kancellár kijelentette, mivel Izrael csapásainak alig voltak áldozatai, ez esély az eszkaláció leállítására. Iránnak azt üzente, véget kell vetni ennek az eszkalációnak. A svájci külügy viszont minden felet megintett, Izrael légicsapásait is elítélve.

Az elmúlt évekig Irán fő ellenlábasának számító Szaúd-Arábia Izraelt név szerint nem említve a szuverenitás és a nemzetközi jog megsértéseként elítélte a támadást, és óva intett minden olyan tettől, ami „fenyegeti a biztonságot és stabilitást a régióban”. Egyiptom hasonló hangnemű közleményt adott ki, mondván „mélyen aggasztják” a légicsapások. Emellett tűzszünetre szólítottak fel a Gázai övezetben és Libanonban is. Jordánia jelezte, hogy a légterét semelyik fél nem használta, a csapásokat pedig a nemzetközi jog és szuverenitás megsértésének és veszélyes eszkalációnak nevezte, ami még több feszültséghez vezet a régióban. Az iráni légvédelmet szállító oroszok is aggodalmukat fejezték ki egy robbanásszerű eszkaláció veszélye miatt, amit szerintük el kell kerülni.

A Gázai övezetet egykor uraló Hamász terrorszervezet – aminek 2023. október 7-i, Izrael elleni támadásával az egész háború elkezdődött – Irán szuverenitásának megsértését említette, ami sérti a régió és az emberek biztonságát.

Az IDF megüzente Iránnak, hogy egy sor másik célpontot is tudnának támadni

A korábban a háborús kabinetben is részt vevő Beni Ganc méltatta a „kulcsfontosságú védelmi ipari és katonai célpontok” ellen végrehajtott csapásokat, amelyek szerinte csak töredékét jelentik Izrael képességeinek. Az izraeli ellenzék más tagjai viszont támadták a háborús kabinet döntését a célpontokról, Jair Lapid és Avigdor Liberman szerint Iránnak sokkal nagyobb árat kellett volna fizetnie. A miniszterek közül pedig a szélsőjobboldali Itamar Ben Gvir csak egy nyitócsapásként beszélt a támadásról, amit szerinte továbbiaknak kellene követniük.

Netanjahu vasárnap azt mondta, kemény csapást mértek Irán légvédelmi és rakétagyártási képességeire is. Megint megismételte, hogy a harcuk nem az iráni nép ellen folyik, hanem a rezsim ellen, ami a régiót fenyegeti. A csapássorozat szerinte „precíz és erőteljes volt, és minden célját elérte”.

Az IDF közleményben jelezte, hogy innentől a gázai és libanoni hadműveletekre akarnak koncentrálni. Daniel Hagari, az IDF szóvivője azonban figyelmeztette Iránt, ne kövesse el azt a hibát, hogy tovább eszkalálja a helyzetet, ebben az esetben Izrael újból válaszolni fog. Azt is megüzenték, hogy az izraeli légierő innentől még szabadabban tudna bármilyen műveletet végrehajtani, és ha szükséges, egy sor további célpontot tudnak támadni a szombat hajnaliak után.

A Washington Post egyik forrása szerint az izraeli csapásokat úgy dolgozták ki, hogy minimalizálják az emberi veszteségeket, és lehetőséget adjanak arra Iránnak, hogy elálljon a válaszcsapástól. Az Axios több forrásra hivatkozva arról is írt, hogy Izrael közvetítőkön keresztül jelezte Iránnak a megtorló csapások előtt, hogy általánosságban milyen típusú célpontokat fognak támadni, és figyelmeztették, hogy ne támadjon vissza, mert akkor még keményebb megtorlásra számíthatnak. Netanjahu hivatala azonban később tagadta, hogy bárkin keresztül előre jeleztek volna Iránnak. A Sky News Arabia erről aztán azt írta, hogy Oroszország figyelmeztette Iránt órákkal korábban a közelgő izraeli csapásokra.

Mi olvasható ki az iráni nyilatkozatokból?

Teherán a nemzetközi joggal ellentétes tettnek minősítette Izrael támadását, az iráni külügyminisztérium közleményében jelezte, hogy „Iránnak joga és kötelessége megvédeni magát külföldi szereplők agressziójával szemben”. Ugyanakkor el is ismerte „felelősségét a regionális béke és biztonság iránt”. Irán ENSZ-küldöttsége a Biztonsági Tanács összehívását kezdeményezte, hogy ott ítéljék el az izraeli csapásokat. Azt is mondták, hogy Irán fenntartja a jogot, hogy „válaszoljon erre a bűnözői agresszióra”. Emellett kijelentették, hogy mivel iraki légtérből támadták őket, ezért az Egyesült Államok is felelős.

Ali Hamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője vasárnap azt mondta az IRNA állami hírügynökség szerint, hogy a csapásokat sem lekicsinyelni, sem eltúlozni nem kell. Azt is kijelentette, hogy Izrael elszámította magát, amit Teheránnak korrigálnia kell. Szerinte Izraelnek meg kell értenie az iráni nemzet erejét, eltökéltségét, „meg kell értetnünk velük.”

A Times of Israel a Sky News Arabiára hivatkozva arról is írt, hogy névtelen források szerint Irán jelezte egy közvetítőn keresztül Izraelnek, hogy nem fog válaszcsapást indítani. Ugyanakkor az iráni elnök vasárnap este kijelentette, országa „megfelelő választ” fog adni, bár ehhez hozzátette, hogy Irán nem keresi a háborút.

Az országban egyébként szombaton a szokásos mederben zajlott tovább az élet, ezt a televízióban is büszkén mutogatták, a támadás során egy időre lezárt légteret is megnyitották, indítottak-fogadtak légi járatokat. Ez a fajta kommunikáció a New York Times szerint arra is szolgálhat, hogy a közvélemény ne vegye komolyan az izraeli támadást, ne legyen eszkaláció. Azonban a rezsim legideologikusabb és leglojálisabb fegyveres testülete, a Forradalmi Gárda megfenyegette azokat, akik az ellenséges médiának felvételeket küldenek a támadások hatásairól.

Mindenki azt találgatja, mi jön most

A Bloomberg úgy véli, hogy mivel Izrael támadása visszafogottabb volt, mint amit sokan gondoltak, ez segítheti a Hamász által elrabolt túszok kiszabadítására és a gázai és libanoni harcok korlátozására vonatkozó diplomáciai erőfeszítéseket. A portál szerint az izraeli támadást Irán úgy állíthatja be, mint ami nem érte el célját, ez pedig egy visszafogott vagy akár elmaradó válaszcsapást vetíthet előre.

A BBC elemzése arra jutott, hogy Irán egyfelől nem akarja eszkalálni a konfliktust, másfelől viszont ha nem válaszolna most Izrael támadására, gyengének tűnhetne a rezsim. Utaltak a támadás előtti iráni nyilatkozatokra is. „Az Irán elleni támadást a vörös vonal átlépésének tekintjük. Egy ilyen támadás nem marad válasz nélkül” – mondta egy török csatornának Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter egy hete.

Az Observer arról írt, hogy ez már rég nem a fű alatt zajló szembenállás a két ország közt, mint régen, most már nyíltan lőnek egymásra, de ez még messze nem a sokak által félt teljeskörű háború. Viszont arról is írnak, hogy a palesztin kérdést nem oldották meg, és várhatóan nem is fogják belátható időn belül. Többek között ez is magában hordozza a veszélyt, hogy a két ország ismét szembekerül katonailag.

Irán továbbra is a Közel-Kelet legnagyobb rakétaarzenálját birtokolja, viszont az újabb iráni–izraeli támadások is megmutatták, hogy Izrael óriási fölényben van csapásmérő kapacitást tekintve. Irán a haditechnológia szempontjából generációkkal van lemaradva ellenségétől. 1979 óta nehezen jutott hozzá a csúcstechnológiás eszközökhöz, légiereje kifejezetten elavult, gerincét még mindig az 1980 előtti Pahlaví-érában beszerzett típusok adják.

Az Oroszországtól tavaly megrendelt Szuhoj Szu–35-ös vadászgépeket vagy az idén bemutatott Arman légvédelmi rakétákat még nem állították szolgálatba. Mindeközben Izrael már számos bevetésben tesztelhette a csúcstechnológiás F-35-ös vadászbombázóit, és noha többek szerint egy Iránnal szembeni teljeskörű eszkaláció kockázatos lehetne a légvédelemre nézve, a szükség esetén az Egyesült Államok hadihajói és légiereje által is kisegített légvédelme már több mint egy éve nagyrészt hézagmentesen működik.