Azt találgatja a világ, milyen választ adhat Izrael az iráni rakétatámadásra

Irán kedd este nagyjából 180 ballisztikus rakétát indított Izrael ellen, ami az eddigi legsúlyosabb ilyen támadás volt a zsidó állammal szemben. Áprilisban drónok és robotrepülők is kísérték az Irán által kilőtt ballisztikus rakétákat, amikből azonban most majdnem kétszer annyit vetettek be, mint fél évvel ezelőtt. Ezek akár 10-12 perc alatt képesek elérni Izraelt.

A két incidens annyiban megegyezik, hogy Irán nem tudott érdemi károkat okozni, az izraeli légvédelem mellett amerikai hadihajók és a britek, franciák is részt vettek a keddi támadás kivédésében. Azonban a helyzet most még annál is sokkal feszültebb, mint tavasszal volt, amikor az iráni rezsim először hajtott végre közvetlenül, és nem általa támogatott-befolyásolt szervezeteken keresztül támadást Izrael ellen.

Már akkor is úgy tűnt, ha valaki elkalkulálja magát, regionális háború tör ki, magával rántva a térség többi államát is. Akkor Izrael csak egy légvédelmi rendszerek elleni jelzésértékű, de csekély válaszcsapással küldött üzenetet Iránnak. A helyzet azonban szűk fél éve más volt: ekkor még a Gázai övezet volt a fő hadszíntér, és a libanoni Hezbollahhal csak alacsony intenzitáson vívott tüzérségi és rakétapárbajokat Izrael. Most azonban a déliről az északi frontra helyeződött át a súlypont, Izrael pedig láthatóan komolyan elhatározta, hogy a Hamász után az Irán által támogatott Hezbollahhal is leszámol, ami ellen szárazföldi akciót is indított.

Az izraeli hadvezetés rögtön az iráni támadás után jelezte, hogy komoly következményei lesznek a teheráni rezsim lépésének. Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő kijelentette, hogy Irán nagy hibát követett el, és ezért megfizet majd. Azt is hangsúlyozták, hogy az Iránnak adott válaszlépés a politikai vezetés útmutatásának megfelelően, az általuk választott helyen és időben fog megtörténni. Most az egész világ azt találgatja, milyen válaszcsapásra készülhet Izrael, és annak milyen további következményei lehetnek az egész régióra nézve.

Mit és mikor lőtt Irán?

Irán tehát mintegy 180 – bár egyes források kb. 200-ról írnak – ballisztikus rakétával támadta Izrael területét anélkül, hogy a támadást bárkinek előre jelezte volna. A BBC szerint az izraeli tévék helyi idő szerint nem sokkal háromnegyed 8 előtt mutatták az első képsorokat a Tel-Aviv felé tartó rakétákról. Az atmoszféra határáig felszálló, majd onnan célra zuhanó ballisztikus rakétákat nagy sebességük miatt is nehéz eltalálni a védelmi rendszereknek.

Az Egyesült Államok szerint ilyenből közel 3000 darabja lehet Iránnak. A CNN cikke szerint a 2003-ban rendszerbe állított Sahab-3-as és/vagy a vadiúj fejlesztésű Fattah-1-es rakétákkal támadhattak (bár egyes szakértők ez utóbbiban kételkednek, mondván Irán nem szívesen tárná az ellenség elé friss fejlesztéseit). A támadásért felelős, közvetlenül a legfelsőbb vezető Ali Hamenei ajatollahnak alárendelt Forradalmi Gárda azt állította, hogy most először használtak hiperszonikus rakétákat, amik a kijelölt célpontok 90 százalékát eltalálták – ezt az állítást nyugati szakértők is igazolták.

A rakéták többségét a többszintű, kifinomult izraeli rakétavédelmi rendszer még a levegőben megsemmisítette. Súlyosan megrongálódott egy iskola épülete a közép-izraeli Gederában, azt Izrael kedden ismerte el, hogy néhány légibázist is találat ért, azonban a becsapódások jelentéktelen károkat okoztak.

Egy gázai születésű palesztin férfi az egyetlen ismert áldozata az iráni csapásnak, ő a ciszjordániai Jerikóban vesztette életét, egy kiiktatott rakéta darabjai estek rá. További négy palesztin is megsérült. Az izraeli egészségügy szerint még két ember könnyebben megsebesült repeszektől Tel-Avivban. Izraelnek egyébként háromszintű rakétavédelmi rendszere van, a rövid hatótávolságú rakéták ellen a Vaskupola, a közép hatótávúak ellen a Dávid Parittyája, a nagy hatótávolságúak ellen pedig a Nyíl rendszer lép életbe.

Az iráni rakétacsapásnál több halottat követelt az a lövöldözős-késelős támadás, ami nagyjából azzal egy időben történt Tel-Avivban. A biztonsági szervek szerint két terrorista támadt egy villamosról leszállókra, heten meghaltak, tizenhatan megsérültet. Az egyik támadót lelőtték a rendőrök, másikuk súlyosan megsebesült. Mindketten a ciszjordániai Hebronból érkeztek, és engedély nélkül tartózkodtak Izraelben.

A támadásról hátborzongató részletek láttak napvilágot, a párizsi olimpián a női ritmikus csapat összetettben ezüstérmet szerzett Diana Svertzov konkrétan együtt utazott velük a villamoson, de akkor még inkább tartalékosok benyomását kelthették (Izraelben a tartalékosok szabadon hordhatják fegyverüket, így a terroristán lógó M16-os sem keltett feltűnést):

„Egyikük meglátta az olimpiai nyakláncomat, és rámmosolygott. Nem tűntek terroristának. Az egyiküknek egy M16-osa volt, a másik pólóján a gázai túszokkal való szolidaritást kifejező kitűző volt.”

Irán a rakétatámadást bosszúként írta le, amit a Hezbollah-vezér és Irán-szövetséges Haszán Naszrallah, valamint a Forradalmi Gárda egyik parancsnoka, Abbász Nilforosán szeptember 27-i megöléséért indítottak. Ekkor az izraeli légierő egy bejrúti házat döntött romba, ami alatt a Hezbollah főparancsnoksága volt. Az iráni közlemény a Hamász volt politikai vezetője, Iszmáil Hánije júliusi, teheráni felrobbantását is felemlegette.

A mostani megtorló akciót maga az ajatollah rendelte el. Maszúd Pezeskián iráni elnök, aki a hierarchiában a legfelsőbb vezető alatt áll, azt mondta, „az iráni érdekek és polgárok védelmében” léptek fel.

Joe Biden amerikai elnök hatástalannak nevezte az iráni támadást. Az USA az áprilisi támadáshoz hasonlóan elrendelte, hogy a térségben állomásozó amerikai hadihajók segítsék Izraelt, és szedjék le az iráni rakétákat. A Pentagon szóvivője szerint két rombolóról, az al-Kaida által 2000-ben, Ádenben megtámadott USS Cole-ról, valamint a USS Bulkeley-ről tucatnyi elfogórakétát lőttek ki. A jordán légierő is hatástalanított több iráni eszközt, ami belépett a légterébe, de valamilyen formában a britek és a franciák is részt vettek a támadás hatástalanításában.

Kardcsörtetés

Netanjahu korábban már rátapintott az állandó társadalmi-politikai forrongással küzdő, elnyomó iráni rezsim ottani népszerűtlenségére, amikor még hétfőn egy videóban azt mondta az iráni támadás előtt, hogy ha Irán végre szabad lesz, ami hamar eljön, akkor megváltozik a helyzet. „A mi két ősi népünk, a zsidó nép és a perzsa nép végre békében fog élni. Két országunk, Izrael és Irán békében lesz” – mondta videóüzenetében. Azt is elmondta, a teokratikus rezsim „a Hamász és a Hezbollah erőszakolóit és gyilkosait támogatja”, az iráni nép pedig jobbat érdemel ezeknél a „zsarnokoknál”, és Irán több ezer éves történelmét fényezve kijelentette, Izrael az iráni nép mellett áll – foglalta össze a Politico.

A miniszterelnök nem sokkal az iráni támadás után már nem az iráni népnek, hanem a vezetésnek címezte üzenetét: „Irán nagy hibát követett el ma este, és meg fog fizetni érte”. Hozzátette: „Vannak terveink, és olyan helyen és időben fogunk műveleteket végrehajtani, ahol és amikor akarunk.” Korábban arról is beszélt, hogy „nincs olyan hely Iránban vagy a Közel-Keleten, amit Izrael hosszú karja nem fog elérni”.

Az iráni Forradalmi Gárda „még nyomasztóbb és rombolóbb” válaszcsapással fenyegetőzött, ha Izrael válaszol a keddi rakétatámadásra. Pezeskián elnök pedig jelezte, most még csak erejük egy részét mutatták meg. A Guardian elemzése kitér arra, hogy az iráni támadás most sokkal inkább érintett városias területeket, mint áprilisban, így Izrael ezt inkább veheti hadüzenetnek.

Azt még nem tudni, hogy amerikai részvétel lesz-e az izraeli válaszlépésben. Biden az iráni támadást hatástalannak nyilvánító nyilatkozata után egy vonatkozó kérdésre ezt felelte: „Ez jelenleg aktív vita tárgya. Ezt még látni kell.” Hozzátette, még tárgyal Netanjahuval arról, mire van szükség. Szerdán kijelentette, hogy nem támogatja Izrael részéről az iráni nukleáris létesítmények elleni válaszcsapásokat. „Meg fogjuk vitatni az izraeliekkel, hogy mit fognak tenni, ugyanakkor mind a heten (a G7-országok) egyetértünk abban, hogy joguk van reagálni, de ezt arányosan kell megtenniük” – mondta Biden újságíróknak. Az is kiderült, hogy újabb szankciókon dolgoznak Irán ellen.

Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó pedig kijelentette: „Világossá tettük, hogy ennek a támadásnak következményei, súlyos következményei lesznek, és Izraellel együtt fogunk dolgozni, hogy ez így legyen.”

Fontos momentum, hogy Washington ezúttal csak annyiban szólította fel önmérsékletre Izraelt, hogy az iráni nukleáris fejlesztésekhez köthető objektumokat zárja ki a célpontok közül.

Bident csütörtökön arról is kérdezték, támogatná-e, hogy Izrael Irán olajtartalékaira mérjen csapást, amire csak annyit válaszolt, hogy erről is folynak egyeztetések, de csütörtökön szerinte semmi sem fog történni.

Az USA fő európai szövetségese, Nagy-Britannia is jelezte, Izrael mellett áll. Keir Starmer kormányfő azt mondta, Izraelnek joga van az önvédelemhez. „Iránnak le kell állítania ezeket a támadásokat. A Hezbollahhoz hasonló klienseivel együtt túl régóta fenyegeti a Közel-Keletet, és a káoszt és a pusztítást nemcsak Izraelre, hanem a Libanonban és azon túl élő emberekre is kiterjesztette.”

A BBC megjegyzi, ugyan Amerika sokáig igyekezett minden erejével elérni, hogy a gázai háború ne eszkalálódjon szélesebb konfliktussá, ez láthatóan nem sikerült. Az is látványos a Guardian szerint, hogy az izraeli vezetés mennyire figyelmen kívül hagyja a Biden-adminisztráció kéréseit. A New York Times szerint ezért az amerikai kormányzaton belül több szereplő kifejezetten dühös Netanjahura.

António Guterres ENSZ-főtitkár első reakciójában tűzszünetre szólította fel a feleket, és jelezte, a közel-keleti konfliktus kiszélesedése eszkaláció utáni eszkalációval zajlik, azonban név szerint az iráni rakétatámadást csak egy később posztjában ítélte el. Izrael ezek után nem kívánatos személynek nyilvánította a főtitkárt az ország területén.

Csapások az olajipar és az atomprogram ellen?

Frank Gardner, a BBC biztonságpolitikai tudósítója szerint Izrael arra utalt, hogy erőteljes választ fog adni, nem valószínű, hogy nyoma lesz annak az önmérsékletnek, amit az áprilisi iráni támadás után lehetett látni. Szerinte Izrael jelenlegi stratégiája kétlépcsősnek tűnik: kiiktatni az ellenségeit és elrettenteni, megmutatni Iránnak és az általa támogatott milíciáknak és terrorszervezeteknek, hogy bármilyen Izrael elleni támadásra még keményebb választ adnak.

Avi Melamed korábbi izraeli hírszerzési tisztviselő is úgy vélte a BBC-nek nyilatkozva, hogy jelentős izraeli válaszcsapás következhet. Célpontok lehetnek a felszíni katonai bázisok, üzemanyagtöltő-állomások és az iráni olajipar létesítményei (ez utóbbi eset a CNBC rövid elemzése szerint olajárrobbanást is okozhat, mivel Irán az OPEC harmadik legnagyobb kitermelője); netán – a fent említett amerikai ellenkezés ellenére – az iráni nukleáris program kulcsfontosságú létesítményei.

A CNN szerint a visszatérését fontolgató Naftali Bennett volt izraeli miniszterelnök kifejezetten arra szólította fel a jelenlegi kormányzatot, hogy csapjon oda az iráni atomprogramnak, szerinte ötven éve nem volt ilyen jogalapja a leszámolásra.

Malcolm Davis, az Ausztrál Stratégiai Politikai Intézet elemzője azt mondta, valóban benne van a pakliban az atomlétesítmények elleni támadás Davis felidézte, Izrael évek óta aggódik az iráni nukleáris program miatt, amit szerintük nem békés energiatermelésre, hanem atomfegyver előállítására használnak. A célzott gyilkosságoktól a kiberfegyverekig az izraeli fél sok eszközt bevetett már, hogy visszavesse ezt a programot, Davis szerint nagy a nyomás Netanjahu kabinetjén, hogy ismét valami hasonlót tegyen.

A Hezbollahot kommunikációs eszközein keresztül támadó titkosszolgálati művelet után az sem lenne meglepetés, ha a Moszad már előkészített volna egy kellemetlen meglepetést. Ennek lehetőségével Teheránban is számolnak, ahol az elmúlt évek rendszeres és nagyszabású szabotázsakciói és merényletei miatt eleve eluralkodott a paranoia. Jellemző, hogy Irán egykori elnöke, a napjankban különös diplomáciai missziókat teljesítő Mahmúd Ahmadinezsád azt állította, hogy az iráni elhárításban legalább 20 kettős ügynök volt, és a Moszad elleni védelem fejéről is kiderült, hogy Izraelnek dolgozik.

Állításait más forrásból nem erősítették meg, de tény, hogy a Moszad keze igen messzire elér – gondoljunk csak arra, hogy Iszmáil Hánije Hamász-főtitkárt a Forradalmi Gárda vendégszállásán gyilkolták meg. A Hezbollah elleni titkosszolgálati akciók és Naszrallah halála után Ali Hamaneit izraeli merénylettől tartva egy biztonságos – vagy biztonságosnak gondolt – búvóhelyre menekítették, és a 85 éves vezető jelenleg is ott tartózkodik.

Az ajatollah azt is mondta, hogy az egész helyzetért az USA és néhány európai állam felelős, amik azt képzelik, békét és nyugalmat hoznak a régióba, ahonnan végleg el kell tűnniük. Hiába a harcos retorika, Salam Vakil, a Chatham House elemzőintézet közel-keleti programigazgatója szerint Irán tisztában van vele, nincs megfelelő arzenálja egy Izrael (és potenciálisan az USA) elleni háborúhoz, szóval egy ponton önmérsékletet fog tanúsítani. Egy iráni kormányszóvivő szerdán arról is beszélt, hogy Irán nem érdekelt egy kiterjedt háborúban.

A Guardian elemzése szerint azonban az is lehetséges, hogy a háborút fűtő iráni héják a hatalomban azt akarják elérni, hogy az országnak most már mindenképp legyen atomfegyvere. Ezt pedig Izrael mindenképpen el akarja kerülni.

A New York Times szerdai írása már kerek-perec arról szól, hogy eljött a rettegett széleskörű közel-keleti háború, és a helyzet olyan veszélyes, mint az 1967-es arab–izraeli háború idején volt. Michael Oren, Izrael volt washingtoni nagykövete, keményvonalas politikus azt mondta a lapnak, 2023. október 7. óta Izrael voltaképp egy reguláris háborúban áll, amit „a nemzeti túlélésért” vív. A CNN elemzője is arról írt, hogy a regionális háború lényegében már elérkezett, de a nagy kérdés, hogy még tovább eszkalálódik vagy bármennyit enyhül a helyzet.

Az biztos, és ezt Sullivan is megerősítette, hogy intenzív a kommunikáció az USA és Izrael között, folyamatosan egyeztetik, Izrael milyen választ adjon a mostani iráni rakétatámadásra. Eközben viszont a Fehér Háznak alig van most befolyása szövetségesére, nemcsak amiatt, mert Netanjahu eddig is látványosan figyelmen kívül hagyta a Biden-kormányzat törekvéseit, hanem amiatt is, mivel öt hét múlva elnökválasztás, és addig az elnök nem szívesen vállalna fel egy nyílt konfliktust a mindkét párt által csaknem egységesen támogatott Izraellel.

Folytatódnak a Hezbollah elleni csapások

Eközben Izrael nem áll le a libanoni Hezbollah támadásával sem. Nem sokkal az Irán által Izrael ellen indított rakétatámadás után Bejrút síita negyedében újabb támadás érte a Hezbollah érdekeltségeit, és szerdára már két helyen is közvetlenül összecsaptak a szervezet harcosai a Dél-Libanonba behatoló izraeli katonákkal. Az izraeli hadsereg, az IDF újabb 25 dél-libanoni település evakuálására szólította fel a helyieket.

Csütörtökre virradóra Bejrút központját is izraeli légicsapás érte, a libanoni egészségügyi minisztérium szerint kilencen meghaltak, tizennégyen megsebesültek. A BBC tudósítója szerint az épületben egy olyan egészségügyi központ volt, amit a Hezbollahhoz kötöttek. A libanoni kormány szerint eddig már 1,2 millió embernek kellett elhagynia az otthonát az országban az izraeli támadások két héttel ezelőtti megsokszorozódása óta.

A New York Times keddi cikke szerint az izraeli csapásokban a Hezbollah rakétáinak felét már megsemmisítették, ennek dacára a terrorszervezet/árnyékállam/politikai pártnak még mindig rengeteg fegyvere lehet Libanon-szerte. Még Naszrallah volt az, aki emiatt utánpótlást kért Irántól, amit légi úton nem tudnak leszállítani, a libanoni kormány izraeli kérésre ugyanis nem enged be légterébe iráni gépeket. Kedden ráadásul kiderült, Izrael likvidálta a Hezbollah fegyverbeszerzési főnökét, Muhammad Dzsáfár Kaszirt is.

Irán bevonódása mellett tehát kérdéses, mit akar elérni Izrael Libanonban. A kitűzött cél, hogy a határmenti településeken élők visszatérhessenek otthonaikba. Izrael prioritása a határmenti „terrorista infrastruktúra” felszámolása Libanonban, ami azt takarja, hogy az IDF utászai a határövezetben szisztematikusan megsemmisítik a tüzelőállásokat, beomlasztják az alagutakat, hogy így nehezítsék meg a Hezbollah esetleges visszatérését. Az izraeli erők azonban kemény ellenállásba ütköztek, amit jól mutat, hogy az IDF szerdán már nyolc katona haláláról és több súlyos sérültről számolt be.