Orbánt a falra festve aggódik az amerikai sajtószabadságért a New York Times kiadója

Nyolc év telt ez azóta, hogy Donald Trump korábbi amerikai elnök nyomán elterjedt a fakenews-ozás, és ellenségszerepbe állította a médiát, majd a mondatban hirtelen bele is kapaszkodott minden, kicsit is tekintélyelvű vezető: a következő években hat kontinens mintegy 70 országa hozott ún. álhírekre vonatkozó törvényt. A névlegesen a félretájékoztatás megszüntetését célzó törvények elsősorban arra szolgálnak, hogy a kormányok megbüntethessék a független újságírást – írja a rivális Washington Poston megjelent véleménycikkében A. G. Sulzberger, a New York Times kiadója.

Sulzberger a publicisztikáját Magyarországgal indítja. „Országa demokrácia, ezért nem tudja egyszerűen bezárni az újságokat, vagy bebörtönözni az újságírókat. Ehelyett a független hírszervezetek aláásására törekszik finomabb módszerekkel – olyan bürokratikus eszközökkel, mint az adójog, a műsorszolgáltatás szabályozása és a kormányzati szerződések. (…) Néhány éven belül a függetlenségnek már csak morzsái maradtak az ország sajtójában, ami megszabadítja a vezetőt az egyre inkább tekintélyelvű uralma előtt álló talán legnagyobb kihívástól” – írja Sulzberger arról, hogyan kapták szét a független sajtót Magyarországon, ami pedig „központi pillére volt Orbán tágabb projektjének, hogy országát »illiberális demokráciává« alakítsa át”, a nemzet pedig végül rosszabb helyzetbe került.

A történet, írja később, nem egyedülálló, megismétlődik a széteső demokráciákban szerte a világon. És a veszély az Egyesült Államokban is fennáll. „Donald Trump volt elnök és szövetségesei a Fehér Házba való visszatérés során kinyilvánították szándékukat, hogy fokozzák a sajtó elleni támadásaikat, amelyet régóta »a nép ellenségének« csúfol”, és több jele is van annak, hogy Trump komolyan gondolja, amit mond. Habár vészesen közel az amerikai elnök-választás, Sulzberger állítja, nem akarnak beleszállni ezzel a cikkel a kampányba, csak megvilágítanak egy részletet – de azt nem mondja meg, ki hogyan voksoljon.

Sulzberger kitért Indiára és Brazíliára is: előbbiben például 2023-ban több mint egy tucat indiai tiszt rohant be a BBC újdelhi és mumbai irodáiba. Azt mondták a riportereknek és szerkesztőknek, hogy lépjenek el a számítógépüktől, és adják át mobiltelefonjukat. A következő három napban az újságíróknak megtiltották, hogy beléphessenek saját irodáikba, így a kormány átvizsgálhatja a számítógépeiket és az aktáikat. Maga a razziánál is meglepőbb volt, hogy ezek a tisztviselők nem rendőrnek, hanem adóellenőrnek vallották magukat. A razziát megelőzte egy előző hónapban megjelent BBC-s dokumentumfilm, melyben azt vizsgálták, hogy Modi szerepet játszott a szektás zavargásokban. A témát a miniszterelnök igyekezett elzárni a nyilvánosság elől. A kormány szerint a BBC irodáiban végrehajtott razziának semmi köze a dokumentumfilmhez, ugyanakkor a razzia azonban háromnapos hozzáférést biztosított a hatóságoknak az újságírók és szerkesztők számítógépeihez és telefonjaihoz.

„Soha nem tudhatod, hogy melyik történet milyen választ vált ki. Ez az, ami miatt annyira veszélyes” – mondta Siddharth Varadarajan, a tekintélyes indiai hírügynökség, a Wire alapító szerkesztője, aki szerint a kiszámíthatatlanság épp a megfélemlítés részét képezi. A Wire újságíróinál már többször volt razzia és vádat is emeltek már ellenük. Az ilyen módszerek tartós alkalmazása könnyen öncenzúrához vezet a médiában, esetleg felmondásokhoz, valamint hozzájárul az újságírók ellenséggé formálásához is.

„Most éppen Trump és szövetségesei keresik külföldön Bolsonarót és hozzá hasonlókat, hogy inspirációt szerezzenek, tanulmányozva a sajtóellenes technikákat, amelyeket a közbenső években csiszoltak. Ennek a forgatókönyvnek a hatékonyságát nem szabad alábecsülni. Magyarországon ma már Orbán szövetségesei irányítják az ország híradóinak több mint 80 százalékát” – írja Sulzberger, aki sorait azzal zárta: igyekeznek felkészülni az egyre nagyobb kihívásokra, és nem adják fel a független tájékoztatást.