Izrael légi csapást mért a Hezbollahra Libanonban, a szervezet nagyszabású légi támadással válaszolt

Izrael légi támadást indított a Hezbollah libanoni célpontjai ellen, majd a szervezet drónokat és rakétákat indított Izrael ellen – írja a BBC. Izrael szerint megelőző jelleggel, önvédelemből indították a támadást, mert érzékelték, hogy a Hezbollah támadáshoz készülődik. Izrael szerint a támadás megindítása előtt felhívták a libanoni civilek figyelmét, hogy hagyják el azokat a területeket, ahol a Hezbollah működik.

Daniel Hagari, az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szóvivője szerint körülbelül száz izraeli vadászgép „lecsapott és megsemmisítette a Hezbollah több ezer rakétaindítóját”, több mint negyven rakétaállást találtak el különféle dél-libanoni célpontokon. „Folytatjuk a fenyegetések elhárítását, és intenzív csapást mérünk a Hezbollah terrorszervezet ellen” – tette hozzá. A libanoni egészségügyi minisztérium vasárnap reggeli jelentése szerint a támadásoknak egy halálos áldozatuk és két sérültjük van. A Guardian később már három halálos áldozatról és négy sérültről írt. Vasárnap délelőtt a libanoni egészségügyi minisztérium is azt közölte, hogy háromra nőtt a halálos áldozatok száma.

Nem sokkal később az Irán által támogatott szervezet valóban drón- és rakétatámadást indított izraeli területek ellen, közleményük szerint azért, hogy megbosszulják a parancsnokuk elleni múlt havi izraeli merényletet. Állításuk szerint 11 izraeli katonai támaszpont ellen hajtottak végre támadást, aminek során több mint 320 rakétát lőttek ki.

Július végén egy drónról kilőtt rakétával ráomlasztottak egy házat Bejrút külvárosában Fuad Sukrra, a Hezbollah alapító generációjának tagjára, aki Haszán Naszrallah főtitkár katonai tanácsadója, egyben a szervezet taktikai fegyvereiért – köztük a rakéta- és drónkészletért – felelős parancsnoka volt. A Hezbollah szerint Izrael alaptalanul nevezi megelőző csapásnak a Libanon ellen végrehajtott támadásokat. Azt közölték, hogy a nap folyamán Haszán Naszrallah cáfolni fogja az izraeli állításokat.

A Hezbollah támadása után Észak-Izraelben megszólaltak a légvédelmi szirénák. Az IDF szerint a terrorszervezet több mint 150 lövedéket lőtt ki Izraelre. Maga a Hezbollah közleményében azt írta, hogy több mint 320 Katyusa rakétát lőttek ki 11 izraeli katonai célpontra, amit az Izrael elleni támadásuk első fázisának neveztek. Sérültekről egyelőre nincsenek hírek. A Hezbollah szerint egy azonosított „különleges katonai célpontot, valamint az izraeli Vaskupola platformjait és más helyszíneket” vettek célba, de „a teljes válaszlépés még eltart egy ideig”. Az Egyesült Államok, Izrael és az Arab Liga által is terrorszervezetnek tartott Hezbollah figyelmeztetett, hogy „határozottan fellép a cionista törvényszegés vagy agresszió ellen”, ha civilek sérülnek. „A büntetés nagyon szigorú és kemény lesz” – írták.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök bejelentette, hogy összeül a biztonsági kabinet. Joáv Galant védelmi miniszter 48 órás veszélyhelyzetet rendelt el. Galant beszélt Lloyd Austin amerikai védelmi miniszterrel, akinek azt mondta,

Izrael „precíziós csapásokat hajtott végre Libanonban, hogy meghiúsítsa a közvetlen fenyegetést” az állampolgárai ellen.

Az izraeli védelmi minisztérium közleménye szerint mindketten hangsúlyozták a regionális eszkaláció elkerülésének fontosságát, de Galant kiemelte azt is, hogy Izrael „minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál a közvetlen fenyegetés elhárítására”, és ennek érdekében „kész védekező és támadó eszközök bevetésére”.

Jiszráel Kác izraeli külügyminiszter is jelezte, hogy országa nem törekszik totális háborúra a régióban, az állampolgárait és területeit védik meg az Irán által vezetett „gonosz tengelyével” szemben.

„Eltökéltek vagyunk, hogy mindent megtegyünk országunk védelme érdekében, hogy az északi területek lakói biztonságban visszatérhessenek otthonukba, és továbbra is betartunk egy egyszerű szabályt: aki bánt minket – azt bántjuk” – mondta Netanjahu a nemzetbiztonsági kabinet ülésének elején. „Az IDF azóta is intenzíven dolgozik a fenyegetések meghiúsításán. Több ezer rakétát semmisített meg, amelyek az ország északi részét célozták; számos más fenyegetést is meghiúsít, és nagy erővel működik – mind védekezésben, mind támadásban” – tette hozzá a miniszterelnök.

A Fehéz Ház szombat este azt közölte, hogy Joe Biden amerikai elnök „szoros figyelemmel követi” az izraeli és libanoni eseményeket. A közlemény szerint az elnök az este folyamán egyeztetett a nemzetbiztonsági stábjával. Az elnök utasítására magas rangú amerikai tisztviselők folyamatosan kapcsolatban állnak Izraellel. „Továbbra is támogatni fogjuk Izrael önvédelemhez való jogát, és továbbra is a régió stabilitásáért fogunk dolgozni” – írta Sean Savett, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője közleményében.

Sokan tartottak a következő lépésektől

Az utóbbi hetekben sokan tartottak attól, hogy újabb szintre léphet az október 7-én a Hamász terrortámadása után kitört gázai háború nemzetközi eszkalációja. John Kirby, a Fehér Ház nemzetbiztonsági kommunikációs tanácsadója augusztus közepén azt mondta, az Egyesült Államok értékelése szerint még azon a héten számítani lehet Irán és hozzá kapcsolódó fegyveres szervezetek részéről Izrael elleni támadásra. Kirby azt mondta, értékelésük egybeesett az izraeli várakozásokkal. Ez egyelőre nem történt meg, a jelek szerint Irán az általa támogatott Hezbollahon keresztül készült válaszcsapásra.

A történteknek két közvetlenül előzményük volt. Az első volt Izrael bejrúti merénylete. A júliusban megölt Sukrot az elmúlt évtizedben számos terrortámadásért tették felelőssé, és Izrael szerint közvetlenül ő volt a felelős a Golán-fennsík Izrael által elfoglalt részén 12 drúz etnikumú gyerek halálát okozó rakéta kilövéséért is. A Hezbollah akkor először azt közölte, hogy több tucat rakétát lőtt ki egy katonai támaszpontra a Golán-fennsíkon, később azonban tagadta, hogy ő lett volna a felelős.

Pár órával később Teheránban robbanás történt egy, az iráni síita rezsim egyik legfontosabb szervének számító Forradalmi Gárda vendégházként szolgáló komplexumában, méghozzá pont abban a szobában, ahol elszállásolták Iszmail Hánijét, a Hamász politikai szárnyának főtitkárát. A detonáció azonnal végzett a terrorszervezet egyik fejével, aki a júliusi iráni elnökválasztáson némi meglepetésre diadalmaskodó Maszúd Pezeskian elnök beiktatására érkezett az országba.

Több nemzetközi lap információi szerint a robbanást egy, az épületbe két hónappal korábban becsempészett szerkezet idézte elő, Irán azonban egy közelből indított rakétának tudja be a robbanást. Ugyan Izrael nem vállalta a felelősséget a merényletért, azonban az elmúlt évek gyakorlata és egyes izraeli miniszterek posztjai alapján Teherán valószínűleg joggal tartotta felelősnek a Moszadot. A Hamász egyik legfontosabb figurájának halála Irán számára kínos diplomáciai és nemzetbiztonsági helyzetet is jelent.

Maszúd Pezeskian frissen beiktatott iráni elnök azt mondta, Izrael meg fogja bánni Hánije „gyáva” meggyilkolását, Ali Hamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője szerint Teherán kötelessége megbosszulni a Hamász-vezér halálát, és Izrael „rászolgált a kemény büntetésre”.

Netanjahu: Minden eshetőségre fel vagyunk készülve

Benjámin Netanjahu augusztus elején azt mondta, hogy Izrael a létéért küzd, és ebben jelentős csapást mért az iráni tengely három fő pontjára, a Hamászra, a jemeni húszikra és a libanoni síita Hezbollahra. Azt is kijelentette, hogy fel vannak készülve minden eshetőségre.

Az Egyesült Államok álláspontja az, hogy támadás esetén megvédi Izraelt. Jonathan Finer, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója vasárnap azt nyilatkozta, hogy az USA és Izrael minden lehetséges kimenetelre felkészül, de a Fehér Ház legfőbb célja az indulatok és a térség konfliktusainak csillapítása. A Pentagon is azt közölte, hogy az Egyesült Államok megerősítette erőit a térségben, hogy felkészüljön egy esetleges iráni támadásra, és további hadihajókat és vadászrepülőket is küldött a térségbe.

Több ország már augusztus elején arra szólította fel az állampolgárait, hogy hagyják el Libanont, a magyar Konzuli Szolgálat is javasolja a Libanonba történő utazások elhalasztását, a Libanonban tartózkodók útjának azonnali megszakítását, és azt is, hogy mielőbb szervezzék meg a visszautazásukat (a magyarok mellett aztán a környező országok állampolgárait is segített kihozni a Honvédség).

A helyzet felfokozottságát jelezte, hogy Ajmán Szafadi jordán külügyminiszter néhány hete olyat tett, amit egy kollégája sem az elmúlt évtizedben: Teheránba látogatott. Az Izraelt keletről határoló Jordánia kulcspozícióban van, az áprilisi nagy iráni, Izrael elleni légitámadás alatt légvédelme számos iráni drónt és rakétát leszedett, mivel azok beléptek légterébe. Szafadi II. Abdullah király üzenetét hozta arról, hogy legyen béke, de azt visszautasította, hogy Izrael és Irán között próbálna közvetíteni.

A Hezbollah augusztus elején két egymás utáni napon is dróntámadást indított Izrael ellen, de jelezték, hogy az nem a Sukr megölésére adott válaszlépésük volt, viszont annak nyitányának számíthattak. Izrael hadserege az első támadás után két halottról és egy felső-galileai Ajelet Hasaharban levő tűzesetről számolt be, másnap legalább hatan kórházba kerültek. Az IDF is légi csapásokat hajtott végre Hezbollah-célpontok, köztük egy fegyverraktár ellen.

A Times of Israel korábban arról írt, az izraeli kabinet és hadvezetés azt mérlegelte, megelőző csapást mérne Iránra. Ezt abban az esetben tennék, ha kétséget kizáró – az amerikai hírszerzésével egyező – bizonyítékaik és információik lennének a közelgő iráni támadásról. Hasonló történhetett most a Hezbollah elleni légi támadás esetében.

A gázai háború kitörése óta fortyog a konfliktus

Ugyan Irán és a Hezbollah nem vett részt a háborút kirobbantó Hamász-terrortámadásban – sőt, az is lehet, hogy egyik entitás sem tudott róla előre – mindkét fél azonnal kvázi-hadviselővé vált. Ugyanis mind az 1979-ben hatalomra került síita teokratikus rezsim, mind pedig az 1982-ben iráni tisztek által alapított libanoni milícia/terrorszervezet/árnyékállam a palesztin fegyveres ellenállás fontos támogatóinak számítanak – amíg a palesztin fegyveresek harca Izrael ellen irányul.

A Hezbollah utoljára 2006-ban vívott komolyabb harcot Izraellel, a 17 évig tartó feszült fegyvernyugvást október 8-án törte meg. Azóta lényegében szakadatlanok a kisebb rakétacsapások, rajtaütések észak-izraeli bázisok és települések ellen, melyeket az IDF légitámadásokkal és tüzérségi tűzzel viszonoz. A konfliktust az elmúlt 10 hónapban sikerült takaréklángon tartani, azonban ez a takarékláng is elég forró ahhoz, hogy a határ mindkét oldalán tízezrek kényszerüljenek otthonaik elhagyására. A Netanjahu-kormányzatra komoly belső nyomás is nehezedik amiatt, hogy „elvesztette az északot”, azaz Izrael területének egy részén képtelen garantálni a biztonságot.

Ahogy arról részletesen írtunk, az 1979-ben hatalomra jutó iráni síita teokratikus rezsim a kezdetektől fogva ellenségének tekintette a megbuktatott Pahlaví-dinasztiát támogató „Nagy Sátánt”, azaz az Egyesült Államokat és annak „cionista csatlósát”, az iszlám harmadik legszentebb helyének számító Jeruzsálemet 1967-ben elfoglaló Izraelt, és a mai napig nem hagyott fel a zsidó állam megsemmisítésén való törekvéssel. Ennek a tervnek fő eszközei az Izrael határán sorakozó entitások: a Hamász terrorszervezet, az Iránnal szorosabb szövetségi viszonyt ápoló Hezbollah, vagy a Teherán vazallusának számító szíriai Aszad-rezsim.

Az iráni–izraeli konfliktus több évtizedre visszanyúló története tele van merényletekkel, titkosszolgálati akciókkal, azonban a hidegháborút idén áprilisban Irán új hőfokra tekerte egyik tábornokának Szíriában történt likvidálása után. Az izraeli irányított bombák több, a Teherán szerint diplomáciai épületben tartózkodó iráni tiszttel, köztük a Hezbollah és Irán közti koordinációért felelős Mohamed Reza Zahedi dandártábornokkal is végeztek.

Irán áprilisban először támadta meg saját földről Izraelt

Az iráni vezetés ezután először indított hazai földről egy Izraelt célzó, nagy léptékű rakéta- és dróntámadást. A több mint háromszáz támadóeszköz számszerűleg igen tekintélyt parancsoló, azonban Teherán pont úgy kalibrálta a csapásmérő erőket és azok bevetését (a flotta több mint felét kitevő drónok nyolc órán keresztül araszoltak célpontjaik felé), hogy azt nemzetközi összefogással 99 százalékban meg lehetett semmisíteni. A támadás során csak minimális károk keletkeztek, és egy beduin kislány lett a legkomolyabb sérültje, akit repeszdarabok találtak el.

Hasonlóképp a támadásra adott izraeli ellencsapást is leginkább figyelmeztető lövésként lehetett értelmezni; a natanzi nukleáris létesítmény védelméhez tartozó légvédelmi radar kiiktatásával a zsidó állam arra figyelmeztette ellenségét, hogy a legvédettebb stratégiai létesítmények sincsenek biztonságban. Az Iszfahán környéki radarállomást ért izraeli rakétacsapás után az irániak állították, nem keletkeztek nagy káraik, Izrael pedig szokásához híven nem kommentálta a történteket.

A stratégiai kockázatok mérlegelése és az eszkaláció minden fél által hangoztatott elkerülésének szándéka ellenére a sorozatos incidensek folyamatosan robbanásközeli állapotban tartják a régiót; egy Izrael és Irán közti kard-ki-kard háborúba Teherán oldalán nemcsak a Hezbollah és – a libanoni szervezetnél eleve gyengébb, az izraeli offenzíva által megtizedelt – Hamász szállhat be, hanem a jemeni húszik, illetve a kemény amerikai csapások után az utóbbi hónapokban magukról keveset hallató iraki síita milíciák is.