Kifelé kevés látszott abból, milyen lobbizás ment a WikiLeaks alapítójának hazatéréséért

Egy sztárnak kijáró üdvrivalgás fogadta a canberrai repülőtéren az Ausztráliába hazatérő Julian Assange-t helyi idő szerint szerda este. Assange-t kedden engedték szabadon öt év vizsgálati fogság után a brit hatóságok, miután az Egyesült Államok egy vádalku keretében lemondott a kiadatásáról. Assange a WikiLeaks portál alapítójaként több mint tízmillió titkos amerikai diplomáciai táviratot és dokumentumot hozott nyilvánosságra, de több más ügyben is érintett volt az utóbbi évtizedekben.

Az útvonal alapján akár egy egzotikus nyaralásnak is hathatna, merre járt mostanság Assange: Nagy-Britanniából Bangkokon keresztül az Északi-Mariana-szigetekre repült, majd onnan ment Ausztráliába. Az Észak-Mariana-szigeteknek egyfajta társult állami státusza van az Egyesült Államokkal, az elnökválasztáson nem szavazhat, szavazati jog nélküli delegáltat küldhet az amerikai kongresszusba. Viszont vannak itt amerikai kerületi bíróságok. A vádalku tette lehetővé, hogy a WikiLeaks-alapító megússza a börtönt az Egyesült Államokban, ehhez viszont egy amerikai bíróságon is meg kellett jelennie.

A csendes-óceáni szigetcsoportot a spanyolok gyarmatosították az 1500-as években, majd az 1898-as spanyol–amerikai háború után – az amerikai kézbe került Guamot leszámítva – a németeké lett. Tőlük az első világháborúban Japán szerezte meg a szigeteket, a második világháborúban pedig az amerikai erők foglalták el – és az egyik szigetről, Tinianról szállt fel az Enola Gay bombázórepülő, ami ledobta az atombombát Hirosimára. A szigetcsoport pár évtized ENSZ-gyámság után 1975-ben az Egyesült Államokkal való nemzetközösség mellett szavazott.

Assange kedden érkezett meg Saipan szigetére, ami a szigetcsoport székhelye is egyben, majd Ramona V. Manglona bíró elé járult. Itt az amerikai hadititkok nyilvánosságra hozataláért 62 hónap börtönre ítélték Assange-t, igazságosnak és észszerűnek nevezve a büntetés mértéke annak fényében, hogy Assange társa, az amerikai hadsereg volt hírszerzési elemzője, Chelsea Manning hét évet ült börtönben.

A WikiLeaks hozzávetőleges becslések szerint több mint tízmillió titkos amerikai diplomáciai táviratot szerzett meg, majd adott át médiapartnereinek. Assange ehhez együttműködött Manninggel, akit 35 év börtönre ítéltek korábban – mígnem 7 év után az akkori elnök, Barack Obama kegyelmet adott neki. Assange pedig a 62 hónapot már leülte vizsgálati fogságban Nagy-Britanniában, így szabadon távozhatott Ausztráliába.

Alku!

Assange öt évig várt kiadatási őrizetben egy londoni börtönben, miután az Egyesült Államok a kiadatását kérte a britektől. A WikiLieaks alapítójának kacskaringós kiadatási története 2010-ben kezdődött, amikor Svédország kérésére őrizetbe vették Londonban, miután két nő szexuális zaklatással vádolta meg. Assange attól tartott, hogy ha Svédországba kerül, onnan könnyen kiadhatják az Egyesült Államoknak. Így óvadék ellenében szabadlábon védekezve 2012-ben Ecuador londoni nagykövetségére menekült, ahol hét évet élt. 2019-ben Svédország a feltételezett bűncselekmény óta eltelt hosszú időre hivatkozva lemondott kiadatási kérelméről.

2019-ben az ecuadori kormány visszavonta Assange menedékjogát, akit így a brit rendőrség őrizetbe vehetett, egyrészt az óvadék utáni elszökése miatt, másrészt mert az Egyesült Államok kérvényezte a kiadatását. Assange-t szó szerint kicipelték a követség épületéből, ahova az ecuadori kormány engedélyével léphettek be.

Washington azzal érvelt a kiadatás és az eljárás mellett, hogy Assange és a WikiLeaks amerikai életeket veszélyeztetett a titkos dokumentumok tömeges közzétételével. Assange szerint ő viszont csak lerántotta a leplet az amerikai kormány iraki és afganisztáni háborúkban elkövetett bűncselekményeiről.

Assange korábban már megfellebbezte esetleges kiadatását a brit bírósági rendszerben, és egy londoni bíróság valóban arra jutott, hogy nem adják ki őt, hisz „nem garantálható, hogy a kiadatás után nem vet véget életének”. Ezt a döntést megsemmisítették egy amerikai fellebbezés után, majd Assange ezt is megfellebbezte.

Ez az eljárás már nem ment le a vádalku miatt, amiben Assange elismerte bűnösségét nemzetvédelmi dokumentumok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára szőtt összeesküvésben, cserébe pont annyi idejű szabadságvesztésre ítélték, mint amennyit Londonban letöltött. Martin Rowson Guardianen megjelent karikatúrája is találó: a vézna, szakadt, szürke bőrű elítélt négykézláb állva csókolja meg a gigászi amerikai igazságszolgáltatás pörölyét egy homokos tengerparton.

Ausztrál háttérmunka

A BBC cikke szerint már március óta zajlottak a tárgyalások a brit ügyészség, az amerikai hatóságok és Assange között a vádalku részleteiről és megvalósításáról. Az első lökést a cikk szerint az új ausztrál munkáspárti kormány 2022-es megválasztása adta. Anthony Albanese miniszterelnök elhatározta, hogy hazahozza másfél évtizede külföldön raboskodó állampolgárát. Albanese nem értett egyet Assange sok cselekedetével, de úgy volt vele, hogy „ami sok, az sok”, majd zárt ajtók mögötti diplomáciai offenzívába kezdett.

Az ellenzékkel való egyetértésben az amerikai kongresszusnál lobbiztak, Albanese személyesen felhozta az ügyet Joe Biden amerikai elnöknek, egy parlamenti szavazással nyomatékosították a kérést a britek és az amerikaiak felé, és persze nagyköveti szinten is zakatolt a lobbimunka.

Az ügynek nagy lökést adott az új londoni nagykövet, Stephen Smith, aki 2023 elején érkezett meg a brit fővárosba. Smith korábban Kevin Rudd ausztrál kormányában külügyminiszter volt, Rudd pedig épp most washingtoni nagykövet, szóval a két érintett fővárosban két fajsúlyos politikus küzdött Assange-ért. Eközben egyes ausztrál miniszterek már a Kínában és Iránban fogva tartott ausztrál állampolgárok eseteihez hasonlították Assange-ét. Az ügyben a fordulatot a már említett fellebbezés hozta el.

Assange a BBC szerint egyébként durva börtönbüntetést kaphatott volna: az államtitkok közléséért 17 rendbeli váddal kellett szembenéznie, ami egyenként akár 10-10 évnyi elzárást is jelenthet, a hekkelésért pedig még 5 évre ítélhették volna. Kezdetben az is kérdés volt, hogy mint ausztrál állampolgár, élhetett-e volna az amerikai alkotmány azon kiegészítésével, hogy a szólásszabadságra hivatkozzon leendő tárgyalásán. Ennek megállapítása újabb hónapokra, akár évekre elodázhatta volna az ítélethozatalt, várhatóan az amerikai jogászok ezért jutottak arra a felismerésre, itt az idő vádalkut kötni. Assange is alkura kényszerült, az ő ügyvédei arra juthattak, hogy még ha a szólásszabadságot érintő kiegészítés a legtöbb vádpontban meg is mentené Assange-t, a hekkelési vádak miatt még bebörtönözhetnék.

Eközben nagyon közeledett a fellebbezés ügyében július 9-10-re kitűzött meghallgatás, a felek pedig még ez előtt dűlőre akartak jutni. Az amerikaiak több csatornán már tavaly jelezték, valamiféle alku keretében lezárnák az ügyet, ami jó ideje terhelte a viszonyt szövetségeseikkel, Ausztráliával és az Egyesült Királysággal. A közelgő brit parlamenti és amerikai elnökválasztás eredményeitől is tarthattak, ha az esetleges új kormányok az Atlanti-óceán két oldalán elállnának a megállapodástól.

Édes otthon

Assange tehát megnyerte ezt a csatát, ezzel talán saját háborúját is, és hazatért Ausztráliába feleségéhez, Stellához és két gyerekükhöz. Stellával 2022-ben, a börtönben házasodtak össze, a gyerekek pedig csak a londoni börtönben találkozhattak apjukkal. Assange-ék a reptéren öleléssel-csókkal köszöntötték egymást.

Nem sokkal később egy sajtótájékoztatón Assange mindenkinek – kormánynak, ellenzéknek, emberek millióinak – megköszönte, hogy segítették ügyét, ügyvédje pedig azt mondta, Albanese ausztrál miniszterelnökkel is beszélt telefonon, írja az ABC. Jen Robinson így fogalmazott:

„Hogy Julian hazatérhetett ma, az 14 hosszú év jogi csatározásának, politikai érdekképviseletének és a folyamatos kampánynak az eredménye – nemcsak általunk, hanem a közösség sok embere által.”

Robinson hozzátette, alapból a vádalkunak sem kellett volna megtörténnie, hiszen Assange esetében egy újságírót hurcoltak meg a munkájáért. Védencének most pihennie kell, fel kell épülnie. Assange-t egészségileg is megviselték a rabságban töltött évek, és a családra óriási anyagi terhet rótt a jogi képviselet, az utazások és az orvosi ellátás költségei. Stella Assange szerint eddig 520 ezer dollárjukba (193 millió forint) került a kiszabadító művelet. A Crowdfunderen közösségi gyűjtés is indult, cikkünk írásakor a szükséges összeg 82 százaléka már össze is gyűlt – írja a Forbes, ami szerint az egyik fő módszer, hogy bitcoint adományoztak.

Azonban politikai vita is lett Assange hazatérése körül, miután kiderült, hogy Albanese telefonon fel is hívta a WikiLeaks alapítóját. A konzervatív ellenzék azonban figyelmeztetett, hogy nem kellene Assange-t hősként beállítani, főként nem aznap, amikor nem sokkal korábban éppen bűnösnek vallotta magát az amerikai bíróságon.

Assange a CNN szerint lassan vissza akar illeszkedni a normál hétköznapokba, felesége szerint „14 év után először élvezi a szabadságot”. A közeljövő terveit elég egyszerűnek nevezte: minden nap úszni az óceánban, rendes ágyban aludni, normális ételeket enni és élvezni a szabadságot. Stella Assange szerint a gyerekeik is nagyon izgatottak voltak, amikor megtudták, hogy végre nem csak börtönviszonyok között láthatják apjukat.