2024. június 9. – 23:11
Az európai parlamenti választások eredményére reagálva Emmanuel Macron francia elnök vasárnap este bejelentette, hogy feloszlatja a parlamentet, és előrehozott választást ír ki.
Az exit pollok szerint Marine Le Pen Nemzeti Tömörülés (RN) pártjának listája, amit a pártelnök Jordan Bardella vezetett, az előrejelzéseknek megfelelően több mint 30 százalékot szerezhet, ami a szélsőjobboldali párt valaha volt legjobb eredménye. Mögöttük jóval lemaradva Macron Reneszánsz pártja második helyen végezhet 15,2 százalékkal, míg a szocialisták 14 százalékot érhetnek el. A radikális baloldal 8,3, Éric Zemmour szélsőjobboldali pártja 5,5 százalékra számíthat, míg az exit pollok szerint a zöldek is éppen megugornák a bejutáshoz szükséges küszöböt 5,2 százalékkal.
A Franciaországban 38 párt állított listát az EP-választáson, és összesen 81 strasbourgi helyért ment a küzdelem. A részvételi arány 51 százalékos volt, valamivel magasabb mint a 2019-es 50,12 százalék.
Jordan Bardella az eredményváróján azt mondta, hogy a franciák „fellebbezés nélküli ítéletet” hoztak azzal, hogy pártjának a szavazatok több mint 30 százalékát adták. Azt is mondta, hogy Macron elnöknek fel kellene oszlatnia a nemzetgyűlést, és általános választásokat kellene kiírnia.
Macron aztán az első, számára baljós exit poll után bejelentette a nemzetgyűlés feloszlatását, és június 30-ra és július 7-re törvényhozási választásokat ír ki.
„Nem tehetek úgy a mai nap végén, mintha mi sem történt volna, ezen a helyzeten kívül van egy láz, amely az elmúlt években eluralkodott országunkban a nyilvános és parlamenti vitákban”
– mondta. Macron arról beszélt, hogy ez a döntés számára a bizalomról szól. Mint mondta, bízik „a francia emberek képességében, hogy a számukra és a jövő nemzedékek számára legjobb döntést hozzák meg”. „Hagyjuk, hogy a szuverén nép beszéljen” – mondta. Hozzátette, hogy Franciaországnak egyértelmű többségre van szüksége ahhoz, hogy stabilan működhessen. Azt mondta: meghallotta a franciák üzenetét és aggodalmaikat, és nem hagyja őket válasz nélkül.
Marine Le Pen örül a nemzegyűlés feloszlatásának, és úgy véli, hogy ezek a választások megerősítik az RN-t „mint a változás fő erejét”. „Ez a történelmi választás azt mutatja, hogy amikor a nép szavaz, a nép győz” – mondta az exit pollok után.
Mit jelent a nemzetgyűlés feloszlatása?
Az elmúlt egy évben Macronék nem a legjobb körülmények között kormányoztak: a Reneszánsz párt 2022-ben elvesztette parlamenti többségét, így Élisabeth Borne miniszterelnöknek nem volt könnyű dolga az elnök akaratának törvénybe iktatásával. Macronéknak tavaly aztán a következőkkel kellett szembenézniük: nagyon komoly tüntetések voltak a nyugdíjreform miatt, a külvárosi fiatalok nyáron zavargásokba kezdtek, külpolitikai kudarcok jellemezték Franciaország Afrika-politikáját, ráadásul csökkenőben volt a párt népszerűsége, miközben közelgett a június 9-i EP-választás.
Borne imázsa nem volt a legmegfelelőbb arra, hogy egy ilyen kampányra vele készüljön Macron, ezért is döntött januárban a váltás mellett, és Gabriel Attal 34 évesen Franciaország legfiatalabb miniszterelnöke és a kormány első nyíltan meleg vezetője is lett. Macron a változtatással 19-re húzott lapot az EP-választás előtt, és a BBC szerint az előrehozott választások bejelentése is meglepő lépés Macrontól, ami komoly kockázatokat rejt magában.
Viszont kényszerhelyzetben is volt: Macron pártja az élen végzett a 2022. júniusi nemzetgyűlési választásokon, de már ott elbukták az abszolút többségüket, és az EP-választás után még nehezebben tudtak volna bármilyen törvényt megszavaztatni a parlamentben, ez a helyzet például a költségvetéssel is. Macron azzal számolhat, hogy az EP-választáson könnyebben adnak le protestszavazatot a választók, és ezért próbálkozhat azzal, hogy a nemzetgyűlési választáson máshogy alakulhatnak az erőviszonyok, de ez komoly kockázatot rejt magában.
Nem példa nélküli a cohabitation
A Le Monde gyorselemzése szerint az alkotmány 12. cikke értelmében a köztársasági elnök a miniszterelnökkel és a nemzetgyűlés és a szenátus elnökével folytatott konzultációt követően feloszlathatja a parlamentet. Ezt követően húsz-negyven napon belül új választásokat tartanak.
A feloszlatás lehetővé teszi a végrehajtó hatalom számára, hogy kilábaljon válsághelyzetekből vagy intézményi patthelyzetből. Nem precedens nélküli a lépés: 1962-ben, 1968-ban, 1981-ben és 1988-ban is előfordult, hogy a parlamenti többség és a végrehajtó hatalom között nézeteltérés volt (akkoriban az elnököt hét évre, a képviselőket pedig öt évre választották, így az ilyen nézeteltérések gyakoribbak voltak). Az 1981-es feloszlatás például François Mitterrand számára elengedhetetlen lépés volt ahhoz, hogy megválasztása után többséget szerezzen.
Ez az „alkotmányos fegyver” viszont visszafelé is elsülhet: 1997-ben, amikor Jacques Chirac elnök, aki meg akarta szilárdítani többségét az alsóházban, új választásokat írt ki – ami baloldali többséget és a szocialista Lionel Jospin kormányával való „cohabitationt” vagyis „együttélést” eredményezett.
Ha nem az elnök mögött álló pártok adnák a miniszterelnököt, és ezzel a parlamenti többséget is, azt „cohabitation”-nak (kohabitáció, együttélés) nevezik. Eddig összesen háromszor volt eddig példa arra az 1980-as és 1990-es években, hogy nem az elnök mögött álló pártok adták a miniszterelnököt. Utoljára a jobboldali Jacques Chirac elnöksége alatt fordult elő 1997-2002 között, hogy a baloldali Lionel Jospin volt a kormányfő. A kohabitáció megnehezítené Macron víziói megvalósítását elnöksége hátralévő három évében.
