Évtizedes feszültség áll a francia zavargások mögött, amikkel egyik politikai oldal sem jár jól
2023. július 12. – 21:54
Aki látta a Haine, vagyis A gyűlölet című 1995-ös francia filmet, annak nem ismeretlen a Párizs külvárosában élők és a rendőrség közötti feszültség. Az viszont talán meglepő lehet egy francia közéletet nem követő olvasónak, hogy a helyzet az elmúlt 30 évben nem sokat változott, ahogy azt az elmúlt hetekben kezdődött zavargások is mutatják.
A legutóbbi erőszakos tüntetéssorozat azután tört ki, hogy a rendőrök június 27-én igazoltatás közben lelőttek egy 17 éves algériai származású fiút, Nahel M.-et Párizs Nanterre nevű külvárosában. A zavargások során országszerte több mint 3700 embert – köztük legalább 1160 kiskorút – vettek őrizetbe a rendőrök. Azóta csillapodott ugyan a helyzet, de a francia kormány a hivatalos ünnepségek kivételével elővigyázatosságból megtiltotta a pirotechnikai eszközök használatát a közelgő nemzeti ünnep július 15-i végéig.
A tüntetéshullám kirobbanása több kérdést is felvet: miben különbözik a mostani a többi nagy zavargástól, miért tüntettek főleg fiatalok, és hogyan hathat mindez a közelgő európai parlamenti választásokra, a jövő évi párizsi olimpiára és összességében a francia belpolitikára? A lassan lecsengő tüntetéshullám történéseit és lehetséges következményeit Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa segítségével vesszük sorra.
Felrobbant a feszültségek kuktaedénye
A Nahel M. nevű fiatalt egy közúti ellenőrzés során lőtte le egy szolgálatban lévő rendőr, aki állítólag attól tartott, hogy a felszólításoknak nem engedelmeskedő fiatal elgázol valakit. A járókelők felvételei alapján úgy tűnik, a rendőröket nem fenyegette közvetlen veszély Nahel részéről. Ügyvédje szerint a rendőr teljesen összetört, és bocsánatot kért a fiú családjától. Azt mondta, a férfi valójában a fiú lábára célzott, de meglökték, így véletlenül találta mellkason. A motoros rendőr továbbra is előzetes letartóztatásban van.
A fiú halála után először a külvárosokban tüntettek, aztán a zavargások a városok belső kerületeire is átterjedtek.
„Ez egy nagyon régről jövő, komplex probléma. Van egy hatalmas társadalmi feszültség az országban, ami úgy működik, mint egy edénynél. Sokáig forr, aztán egy bizonyos kiváltó ok miatt elszáll a fedő. Ebben az esetben a lelőtt fiú volt az ok, maga a zavargás pedig a tünete ennek a feszültségnek”
– mondta Soós Eszter Petronella.
Nahel már korábbról ismert volt a rendőrök előtt, de a család ügyvédei hangsúlyozták, hogy nem volt büntetett előéletű. Később az is kiderült, hogy a fiú lengyel rendszámú Mercedest vezetett, és túl fiatal volt ahhoz, hogy jogosítványa lehessen – bár egyes információk szerint futárként dolgozott. Nahel temetését a nanterre-i mecsetben tartották. A család arra kérte a sajtót, hogy maradjon távol, a temetés résztvevőit pedig arra, hogy ne fotózzák az eseményt, és a közösségi médiában se osszanak meg róla semmit. A közben zajló tüntetésekkel kapcsolatban megszólalt a fiú nagymamája is, aki nyugalomra szólította fel az unokája halála után kitört zavargások résztvevőit.
„Nem akarjuk, hogy boltokat, buszokat és iskolákat támadjanak meg – mondta. – Nahelt csak ürügyként használják.” A nő hozzátette, hogy nem neheztel a rendőrökre, csak azokra, akik megölték az unokáját. Bízik benne, hogy a bűnös rendőrök megkapják méltó büntetésüket, ugyanúgy, ahogy mások is megkapnák.
Több muszlim vallási vezető szintén nyugalomra intette a tüntetőket. „Bár az értetlenség, a gyász és a düh jogos egy ilyen tragédia után, a párizsi nagymecset arra kéri különösen a fiatalokat, hogy ne reagáljanak erőszakkal” – írta közleményében a párizsi nagymecset főimámja. Mivel épp a muszlim áldozati ünnepet tartották a tüntetések idején, több imám is békét sürgetett az imádságra összegyűltek között.
Főleg fiatalok tüntettek, nem véletlenül
A Nahel meggyilkolása miatti zavargások nyomán előállított több mint 3700 ember közül 1373-at a párizsi agglomerációban vettek őrizetbe. Közülük a legfiatalabb 11, a legidősebb 59 éves volt. Köztereken 23 878 tűzesetet regisztráltak a hatóságok, 12 031 autó égett ki, 2508 épületet gyújtottak fel vagy rongáltak meg, és több mint 200 iskolát vagy önkormányzati épületet ért kár. A francia állam több mint 45 ezer rendőrt mozgósított az erőszak megfékezéséhez, közülük több mint 200-an megsérültek a tüntetőkkel való harcokban, egy tűzoltó pedig meghalt, miközben égő autókat próbált eloltani.
Ahogy Soós Eszter Petronella is mondta, a tüntetők között sok volt az opportunista elem, aki csak a hecc kedvéért ment ki az utcára. Emellett jellemző volt az államellenes frusztráció is, ami miatt sokan állami intézményeket, polgármestereket is vegzáltak. Az egyik legnagyobb sajtóvisszhangot kapott eset Párizs egyik külvárosának, L’Haÿ-les-Roses-nak a polgármesterével és családjával történt: Vincent Jeanbrun azt mondta, hogy a felesége és az egyik gyereke is megsérült, amikor egy zavargó a felgyújtott kocsijával szándékosan nekihajtott a házuknak. A polgármester feleségét kórházba kellett szállítani.
A tüntetések egyik kirívó pontja, hogy a letartóztatottak átlagéletkora 17 év.
Mind Gérald Darmanin belügyminiszter, mind Emmanuel Macron francia elnök a szülők felelősségét firtatta. Eric Dupond-Moretti igazságügyi miniszter a France Inter rádiónak nyilatkozva kijelentette, hogy elszámoltatják azokat a szülőket, akik „érdektelenségből vagy szándékosan” elhárítják maguktól a felelősséget.
Csakhogy a fiatalok nem feltétlenül a gondatlan neveltetés, sokkal inkább a társadalmi egyenlőtlenségek miatt vonultak most az utcára. Őket a korábbi ügyek, például az év elején a nyugdíjreformmal szembeni tiltakozások vagy korábban a benzináremelés elleni sárga mellényes tüntetés, még nem kifejezetten érintették, de Nahel M. halála miatt előtört a régóta bennük érlelődő feszültség.
„Ezekben a bizonyos értelemben gettósodott városokban nagyon magas a jellemzően migrációs hátterű fiatalok munkanélkülisége, magas a szegénység, jellemző a kilátástalanság. Ezek a fiatalok úgy élik meg, hogy az ígéret, amit a köztársaság tesz, rájuk nem vonatkozik. Felmerülnek integrációs kérdések, hogy valóban teljes értékű franciának számítanak-e ezek a külvárosi fiatalok, vagy csak papíron állampolgárok”
– magyarázta Soós Eszter Petronella. Szerinte az a frusztráció, amit ezek a fiatalok éreznek, a gyúelegy, ami ha egyszer szikrát kap, robban.
A társadalmi egyenlőtlenségen belül is a rasszizmus egy olyan kérdés, ami a Guardian tudósítója szerint már az egészen fiatalokat is érinti, főleg azokat a fiúkat, akik testileg is megjelöltek, mert, mondjuk, sötétebb a bőrük. A bőrszínük miatt többet igazoltatott fiatalok egyetlen élménye a rendőrséggel kapcsolatban az ellenőrizgetés, ez pedig évtizedek óta szítja a feszültséget a felek között. „A rendőrök és a fiatalok egyaránt félnek egymástól” – vélte Soós Eszter Petronella. Szerinte a hatóságok sem alaptalanul félnek: előfordult olyan is, hogy egy civilben lévő rendőrt támadtak meg, mert felismerik.
Azonban a hírek szerint nemcsak a fiatal tüntetőknek voltak túlkapásaik, hanem a rendfenntartó erőknek is: az MTI szerint eddig tíz esetben indult vizsgálat rendfenntartók ellen, a sajtó pedig két konkrét esetről értesült. Egy kelet-franciaországi rendbontó súlyosan megsérült a fején a rendőrség elit alakulatának beavatkozásakor, a tinédzser jelenleg is kómában van. A másik esetben Marseille-ben egy 27 éves férfi „feltételezhetően egy rendőri gumilövedéktől” életét vesztette.
Emellett a francia haderők fegyveres tengeri elit alakulata, a Forfusco is vizsgálatot indított, mert állítólag több katonája is fellépett a tüntetők ellen – írta az MTI. Az Ouest-France nevű regionális lap egy neve elhallgatását kérő katonával közölt interjút, aki azt mondta: közel harminc kollégájával július 1-jére virradóra részt vett a rendbontók megfékezésében Lorient-ban azért, hogy szavai szerint „ne hagyják leégni az országot”. A Télégramme nevű helyi lap egy felvételt is közzétett, amelyen egy csuklyás emberekből álló csoport fellép a rendbontókkal szemben.
18 éve ugyanezért tüntettek
A tüntetéshullám hátterében nemcsak a külvárosi fiatalok csalódottsága húzódik meg, hanem a rendőrség hozzájuk való viszonya is. A két fél közti feszültségek évtizedek óta jelen vannak, és jellegüket tekintve a mostani eseményeket a 2005-ös zavargásokhoz lehetne leginkább hasonlítani – mondta Soós Eszter Petronella.
2005-ben két fiatal, bevándorló hátterű férfi halt meg, miközben az őket igazoltató rendőrök elől menekültek. A két fiú egy transzformátorállomásra szaladt be, de ott megrázta őket az áram, amit nem éltek túl. Bár nem a rendőrség lőtte le őket, az ügy még a mostaninál is nagyobb zavargásokat idézett elő, három hónapig szükségállapotot vezetett be az akkori kormány.
A Franciaország-szakértő szerint három különbség van a mostani események és az akkoriak között:
- A mostani tüntetéshullám rövidebb volt, de nagyobb károkat okozott.
- A zavargások szélesebb területen voltak megfigyelhetők, nem csak külvárosokra fókuszálódott.
- 18 éve nem volt közösségi média, és emiatt most elképesztő sebességgel terjedt az információ, az egymás felpiszkálása és az utánzás.
Részben az akkori zavargások miatt Nicolas Sarkozy és François Hollande elnökök egymást követő kormányai több lehetőséget adtak a rendőrök kezébe, például már használhatnak gumilövedékes fegyvert. Illetve az Hollande-kormány engedélyezte 2017-ben, hogy a rendőrök bizonyos esetekben tüzelhessenek, például rálőhetnek egy olyan kocsira, ami a felszólítás ellenére nem áll meg igazoltatásra – a rendőrök érvelése szerint ilyesmi eset volt Nahel M.-é is.
Csak tavaly 13 alkalommal lőttek le olyan autósokat, akik nem álltak meg felszólításra, a színes bőrű vagy arab férfiakat pedig hússzor nagyobb eséllyel igazoltatják. Egy Le Monde-nak nyilatkozó, a rendőri fellépéseket kutató szociológus szerint a rendőrök hatáskörének kibővítése tovább mélyítette a szakadékot.
Megválasztása után Emmanuel Macron megpróbált újból visszahozni egy olyan szervezeti felépítést, amelyről korábban azt feltételezték, hogy közelebb hozhatja a járőröket a civilekhez. Ez a „közösségi rendőrség” program, amely a kilencvenes években működött, és a lényege az volt, hogy az egyes kerületekben mindig ugyanazok járőröznek. A rendőrök így jobban megismerik, hogy ki kicsoda a kerületben, ki jelenthet valódi veszélyt. Macron ezzel kapcsolatos törekvéseit derékba törték a 2018-as sárga mellényes tüntetések, de a mostani eset visszahozhatja a közbeszédbe a kérdést.
Közösségi rendőrség, oktatási reform jöhet
Soós Eszter Petronella szerint Macronék a mostani eset után igyekeztek időt nyerni – de az elnök azért nem mulasztotta el, hogy felszólaljon az eset után. Macron azonnal elítélte a rendőr cselekedeteit, megbocsáthatatlannak nevezte a fiú lelövését, és az európai uniós csúcsot otthagyva válságtanácskozást hívott össze minisztereivel. Élisabeth Borne miniszterelnök kijelentette, hogy a gyilkosságról készült videó megdöbbentő, és „nyilvánvalóan a szabályokat sértő rendőri beavatkozást mutat be”. A belügyminiszter is hasonló nyilatkozatot tett.
A rendőrszakszervezetek nem örültek a kormány álláspontjának. Az egyik közleményben jelezte, „nehéz elhinni, hogy az elnök – ellentétben a rendőrséget támogató korábbi nyilatkozataival […] – annyira semmibe veszi a hatalmi ágak szétválasztását […], hogy elítélje kollégáinkat, mielőtt az igazságszolgáltatás megszólalhatott volna”.
Soós Eszter Petronella szerint biztosan napirenden lesz a közösségi rendőrség kérdése. Mindez már csak azért is fontos, mert Franciaországban jelenleg is zajlik például a Tour de France, de a jövőre esedékes olimpia esetében is kulcsfontosságú kérdés a közbiztonság. A kormánynak nem volt esélye arra, hogy ne rendőri túlkapásként kezelje az ügyet, hiszen a gyilkosságról készült videófelvételek egyértelműek voltak.
„A rendőrök megítélése Franciaországban jellemzően pártpolitikai kérdés. Balra haladva egyre kritikusabbak a rendőrséggel, a jobboldal pedig inkább a szigorú fellépés híve. A számok viszont azt mutatják, hogy a francia társadalom többsége szigorúbb fellépést vár, például a letartóztatott kiskorúak szüleinek felelősségre vonását” – mondta Soós Eszter Petronella.
Szerinte ezzel a kormány is tisztában van, és eszerint is fogják meghozni a későbbi döntéseket. A szakértő szerint emellett elindíthatnak egy másik megoldási stratégiát, például szóba jöhet egy oktatási reform is. Ez segítheti a fiatalok társadalmi előre jutását, hogy ne ragadjanak be a szakiskolákba, mint például Nahel. Ezekben a változtatásokban Macronék csak a jobboldali Köztársaságiak pártjára számíthatnak, velük azonban még meggyűlhet a bajuk.
Macronék se jártak jól, a baloldal is megosztott
A Macron-adminisztrációt is némiképp megbillentheti a tüntetéshullám, bár Soós Eszter Petronella szerint a kormányváltás kérdése most kicsit elhalványult. Július 14-én, a francia forradalom nemzeti ünnepén viszont még szóba jöhet. Mint mondta, éppen most van napirenden egy migrációs törvény is, az erről szóló diskurzust pedig csak tovább duzzasztja Nahel M. halála és a zavargások is. „A Köztársaságiak már a zavargás előtt is azon az állásponton voltak, hogy ha, mondjuk, szavazás nélkül verik át Macronék a parlamenten a törvényt, akkor bizalmatlansági eljárást indítványoznak. Márpedig csak ők tudják megbuktatni Macronékat” – tette hozzá a szakértő.
A tavalyi elnökválasztás utáni parlamenti választáson Macronék szövetsége győzött, de elveszítette többségét. A parlamenti erőviszonyokról és a Köztársaságiak szerepéről itt írtunk korábban.
Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés elnöke és Eric Zemmour korábbi radikális elnökjelölt egy műsorvezetővel összefogva gyűjtést szervezett annak a rendőrnek, aki lelőtte Nahel M.-et. A GoFundMe-oldalon 1 millió euró gyűlt össze a járőrnek, mielőtt lezárták volna a gyűjtést – ez négyszer akkora összeg, mint amennyit Nahel egyedülálló édesanyjának gyűjtöttek össze az őt támogatók.
Le Pen egyébként azzal vádolta meg Macront, hogy „nem hagyja, hogy a rendőrség tegye a dolgát”, és arról beszélt, hogy a jog dolga eldönteni, hogy igazságos volt-e a fiatal fiú meggyilkolása. Szerinte egyébként az igazoltatások közben leadott halálos lövések száma azért emelkedett 2017 óta, mert egyre többen megtagadják az együttműködést, nem azért, mert a rendőrök elhamarkodottan döntenének az ilyen helyzetekben.
Soós Eszter Petronella szerint összességében az is elmondható, hogy jobbra mozdulnak el az erőviszonyok, a baloldalt pedig megoszthatja a mostani tüntetéshullám. A baloldali összefogás radikálisabb része ugyanis nem szólalt fel a béke mellett, nem intette nyugalomra a tüntetőket, ez pedig széthúzást okozott közöttük. Mindez gyengíti az európai parlamenti választásokon való együtt indulás lehetőségét is.
