Macron zavargások árán is áttolja nyugdíjreformját a franciákon

Párizs, a szerelem városa izzott csütörtök este – de nem a sok szerelmes miatt, hanem mert tüntetők felgyújtották a kukássztrájk alatt utcán hagyott szemétdombokat.

Bizonyára nem így képzelték el a francia fővárost azok, akik most ott vakációznak, de mindenkit utolért az ország egyik legkényesebb ügye: a nyugdíjreform körüli vita. Az elmúlt hónapokban már több millióan tiltakoztak Emmanuel Macron elnök és kormányának terve ellen, amellyel 62 évről 64 évre emelkedne az általános nyugdíjkorhatár. A kormány szerint a francia nyugdíjrendszer jelenleg fenntarthatatlan, a reformot egyszerűen muszáj megcsinálni.

A francia parlament felsőháza, a szenátus már zöld utat adott a reformnak, csütörtökön pedig az alsóházban, a nemzetgyűlésben tartottak volna szavazást. Miután azonban úgy tűnt, az ellenzéki képviselőkre is rákényszerülő kormány várakozásaival ellentétben mégsem lenne meg a szükséges többség, Macron úgy döntött, hogy mindenképpen kicsikarja a reformot.

A kormány bejelentette, hogy él az alkotmánynak azzal a cikkével, amely lehetővé teszi, hogy megkerüljék a szavazást, amennyiben ebben a miniszterek többsége egyetért. Ebben az esetben akkor tekintendő elfogadottnak a törvény, ha aztán a parlament nem mozdítja el bizalmatlansági indítvánnyal a kormányt.

Pénteken két bizalmatlansági indítványt is benyújtottak ellenzéki pártok a kormány ellen. Ezekről hétfőn szavaz majd a nemzetgyűlés, akkor derül majd ki, hogy pontosan mekkora árat kell fizetnie a kormánynak az alkotmány által biztosított lépésért. Miután a jobbközép Köztársaságiak (Republikánusok) vezetése egyiket sem tervezi támogatni, pénteki állás szerint kicsi az esélye, hogy megbukna Élisabeth Borne miniszterelnök kormánya – azonban ez azon is múlik, mennyi képviselő szavazna ki közülük.

Borne helyzete így is könnyen tarthatatlanná válhat idővel, ahogy Macron pozíciója is gyengülhet egy olyan intézkedés miatt, amit a franciák többsége ellenzett. A szakszervezetek a tiltakozási hullám folytatását ígérik. Viszont második, és egyben utolsó elnöki ciklusa kezdete után egy évvel, négy évvel a következő elnök- és parlamenti választások előtt Macron úgy számolhatott, hogy ez a legmegfelelőbb pillanat a fontos örökségének tervezett reform átverésére.

A reform dióhéjban

Az egész alaphelyzet onnan indul, hogy a franciák átlagosan 61 évesen, a minimálisnak nevezett korhatár elérése előtt 1 évvel mennek nyugdíjba. A nyugdíjas francia férfiak és nők 23,5, illetve 27 évet töltenek nyugdíjban. Franciaország a GDP-je 14 százalékát költi nyugdíjra, míg például Németországban ez csak 10 százalék.

Az elmúlt évek során a francia kormány már többször is tett arra kísérletet, hogy a fenntarthatatlannak tartott francia nyugdíjrendszert megreformálja, ám ezek a próbálkozások rendszerint elbuktak. Az előző, de hamvába holt nyugdíjreform még megpróbálta megszüntetni a francia nyugdíjrendszer töredezettségét, de erről most a reformerek letettek.

A francia politika régi dilemmájának számító nyugdíjreform aztán Macron egyik kampányígérete volt a tavaly április végén megnyert elnökválasztáson, habár a második forduló előtt a kiesett jelöltek szavazóinak meggyőzéséhez valamelyest letekerte az eredeti terveit.

A törvény legfontosabb intézkedése a nyugdíjkorhatár 62-ről 64 évre emelése 2023 és 2030 között, ennek elérése előtt csak a hosszú szolgálati idejű és nehéz fizikai munkát végzők mehetnek majd nyugdíjba. Ezt sokan igazságtalannak tartják azokkal szemben, akik fiatalon kezdtek el dolgozni. A reformok emellett növelnék azt az időtartamot is, ameddig az embereknek járulékokat kell fizetniük ahhoz, hogy teljes nyugdíjat kapjanak. A cél, hogy a nyugdíjrendszer egyensúlyba kerüljön 2030-ig, utána a kormány szerint újabb változtatásokra lehet szükség, írja az MTI.

Arról a Névérték aloldalunkon írtunk bővebben, hogy pontosan miből áll még a törvényjavaslat, és miért is van szükség rá, hogy megreformálják a francia nyugdíjrendszert.

A tiltakozók szerint a nők, különösen az anyák, szintén hátrányos helyzetbe kerülnek az új reformok miatt. „Ha tudtam volna, hogy ez lesz, nem hagytam volna abba a munkát, hogy vigyázzak a gyerekeimre, amikor kicsik voltak” – mondta a Guardiannek az 50 éves Sophie Merle a déli Marseille városában. Azok is tiltakoznak az intézkedések ellen, akik eddig korábban mehettek volna nyugdíjba, mint 60 év, mint például a kukásautók sofőrjei. A tiltakozási hullámot pedig továbbvitték a francia érdekérvényesítés nehézsúlyú bajnokai, a szakszervezetek is.

Szemétben úszik Párizs

A szakszervezetek hevesen ellenezték az intézkedéseket. A szombati tüntetéseken még mindig remélték, hogy meghátrálásra kényszeríthetik Macront, bár a reform ellen tiltakozók száma jóval kisebb volt, mint a korábbi demonstrációkon. A héten Macron kétszer is elutasította a szakszervezetek sürgős felhívását, hogy találkozzon velük.

Csakhogy a francia szakszervezetek a magyarokhoz képest jóval öntudatosabbak, és hozzá is vannak szokva, hogy minden eszközzel küzdjenek, az utcai tiltakozásoknak komoly hagyománya van Franciaországban. Tüntetéseket szerveztek, és az elmúlt hónapokban több alkalommal is kemény sztrájkokat jelentettek be. Időnként leállt a nagyvárosokban a tömegközlekedés, előfordult, hogy a légi közlekedést is megbénították, szombaton a francia repülőtereken a tervezett járatok közel 20 százalékát törölték. A francia olajfinomítók kedden már hetedik napja sztrájkoltak, de a francia benzinkutaknak csak kis részét kellett bezárni.

A legnagyobb füstje – nem csak átvitt értelemben – talán mégsem ezeknek az akcióknak volt, hanem az önkormányzati hulladékkezelők kiállásának. A kukások egy hete csatlakoztak a nyugdíjsztrájkhoz, három hulladékkezelő telepet blokád alá vontak, egy negyediket pedig részben bezártak. Rennes, Nantes és Le Havre városokban szintén sztrájkba kezdtek a hulladékkezelők. Péntekig

10 ezer tonna hulladék maradt az utcákon a sztrájk miatt, Párizst elárasztotta a szemét.

Még az olyan turistalátványosságok körül is kerülgetni kell a járdán a szemétdombokat, mint a Champs-Élysées. Aki járt már Párizsban, az azt is tudja, hogy a fővárosban bizony nem ritka a patkányok látványa sem. A helyi rágcsálópopuláció nagyjából kétszerese a lakosságnak, a hatmilliós patkánynépség pedig gyakorlatilag svédasztalos vacsorát kap a kukássztrájk jóvoltából.

Az önkormányzati szemétszállító szakszervezetek megállapodtak abban, hogy jövő hétfőig meghosszabbítják a sztrájkot. A szakszervezetek ugyanis nem értenek egyet azzal, hogy a sofőrök számára 57 évről 59 évre nőne a nyugdíjkorhatár. Ráadásul béremelést is szeretnének, hogy az érintettek majd magasabb nyugdíjat kapjanak. Több nyugati nagyvárosban, Rennes-ben, Le Havre-ban és Nantes-ban is szeméthegyek borítják az utcákat a hulladékszállítók munkabeszüntetése miatt.

A BFMTV televízió szombaton közzétett közvélemény-kutatása szerint a franciák 63 százaléka helyesli a reform elleni tiltakozásokat, és 54 százalékuk támogatja a sztrájkokat és az egyes ágazatokban végrehajtott blokádokat is. Ugyanakkor 78 százalékuk úgy vélte, hogy Macron végül el fogja érni a reform elfogadását. Nem is tévedett a többség, bár arra még talán ők se számítottak, hogy Macron a kormányfőjét is hajlandó kockára tenni a reform kicsikarásáért.

Szavazás nélkül nyomják át a törvényt

Hetekig tartó heves viták után csütörtökön a záróepizódhoz érkezett a nyugdíjreform ügye. Ezen a napon két fontos próbán kellett átmennie a javaslatnak a francia parlamentben. Az első feltétel, hogy a szenátus, vagyis a felsőház másodszorra is rábólintson a törvényjavaslat szövegére – erre számítani is lehetett. Nagyjából kétórányi felszólalások után a javaslatot 193 szavazattal, 114 ellenében elfogadták.

A második lépés a nemzetgyűlés, a francia parlament alsóházának szavazása volt, amely azonban már elsőre is nehezebb menetnek tűnt, mivel Macron pártjának nincs többsége. Ezért korábban már szóba is jött, hogy ha a kormánynak nem sikerülne összegyűjtenie a szükséges többséget, Macron a miniszterelnökön keresztül bevethet egy ritkán alkalmazott és rendkívül megosztó alkotmányos eszközt, az úgynevezett 49/3-as cikket.

A francia alkotmány 49. cikkének 3. bekezdése lehetővé teszi a kormány számára, hogy szavazás nélkül keresztülvigyen egy törvényjavaslatot a nemzetgyűlésen. Ez a lépés teljesen legális, és az V. Köztársaság 1958-as kezdete óta szerepel az alkotmányban. Célja, hogy a parlamenti stabilitás megmaradjon és a végrehajtó hatalom is könnyebben végezhesse a dolgát. Az elmúlt évtizedben azonban a 49/3-as cikkre egyre inkább úgy tekintették, mint egy nem demokratikus eszközre, amelyet a kormány a törvényhozók megfélemlítésére használ.

Ugyanakkor nem egy kifejezetten ritka lépésről van szó, csütörtökön 1958 óta századik alkalommal alkalmazta ezt a megoldást francia kormány, az Élisabeth Borne vezette kormányzat pedig tizenegyedik alkalommal.

Az előzőek viszont messze nem ennyire fajsúlyos ügyekben történtek. Macron korábban azt mondta, hogy „túl nagy pénzügyi kockázatot jelentene”, ha nem vinnék végig a reformot, ezért lehet szükség az említett lépésre. De a szenátusi szavazás után még úgy volt, hogy az elnök nem kívánja megkerülni a nemzetgyűlési szavazást. A kormány arra számított, hogy a jobbközép Köztársaságiak képviselői is megszavazzák a reformot, de a csütörtök délelőtti egyeztetéseken az derült ki, hogy erre nem mindegyikük hajlandó, írja az MTI.

Macron ezért mégis úgy döntött, kihasználják ezt a lehetőséget, noha ez Borne kormányára nézve kockázatokkal járt. Az alkotmányos lehetőségbe ugyanis beépítettek egyfajta vészféket: az ellenzéki törvényhozóknak 24 órájuk van arra, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtsanak be a kormány ellen. Ha ezt az összes képviselő több mint fele, vagyis 289-en támogatják, akkor megbukik a kormány – tehát a miniszterelnök és a kabinet, de az elnök nem –, és a törvényjavaslatot elutasítják. Ha a bizalmatlansági indítvány elbukik, a törvényjavaslat érvényben marad.

Jönnek a bizalmatlansági indítványok

Borne – már-már üvöltve – kényszerült bejelenteni, hogy élni kíván a 49/3-as cikkel, erre pedig rengeteg képviselő egy emberként zúdult fel. Egy részük felpattant a helyéről, sokan kisétáltak a teremből, egyesek a himnuszt kezdték el énekelni, hogy elnyomják Borne felszólalását. A ház egy része beszéde végén viszont megtapsolta a miniszterelnököt. A kormányfő rövid beszéde után Yael Braun-Pivet, a nemzetgyűlés elnöke azt mondta: a törvénytervezet elfogadottnak tekintendő, majd péntek délutánig felfüggesztette az alsóház ülését.

A francia és a nemzetközi sajtó Macron pozíciójának gyengüléséről, sőt az elnök kudarcaként is írt a 49/3-as cikk kihasználásáról. Azonban a mostani helyzetben elsősorban a miniszterelnök széke a kérdés.

Egy vele szövetségben álló politikus a Le Parisiennek azt mondta, hogy a miniszterelnök aggódhat a mostani döntés miatt. Az alsóházi képviselők legalább egytizedének támogatnia kell egy indítványt ahhoz, hogy az napirendre kerüljön. Ez végül két indítványnál is összejött. Az első, többpárti bizalmatlansági indítványt a legkisebb frakció, a centrista és korábbi kormánypárti képviselőkből álló független LIOT csoport kezdeményezte, és öt ellenzéki, elsősorban baloldali frakció 91 képviselője írta alá. Nem sokkal később a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés is bejelentette, hogy Marine Le Pen frakcióvezető és 87 képviselőjük benyújtotta a saját indítványát.

Borne mindenesetre felkészülhetett a megpróbáltatásra, legalábbis a nyilatkozataiból ez sütött. „Soha nem fogok a személyes érdekeim miatt olyan döntést hozni, amelyet az ország érdekeivel ellentétesnek tartok” – mondta szerdán arra utalva, hogy nem érdekli, hogy egy népszerűtlen reformot kell letolnia az emberek torkán, akkor se, ha ez a pozíciójába kerül majd.

Franciaországban azonban rendkívül ritka, hogy a bizalmatlansági indítványok sikerrel járnak, a New York Times szerint a mostani esetnél se valószínű az ellentettje. Sok törvényhozó, még ha ellenezte is a reformot, nem akarja megbuktatni érte a kormányt. Már csak azért sem, mert Macron tulajdonképpen fenyegetésként kiszivárogtatta azt a tervét, hogy ha kormányát megbuktatják, feloszlatja a nemzetgyűlést és új választásokat ír ki. Ez sok képviselőnek egyáltalán nem jönne jól.

A BBC szintén egyetért abban, hogy valószínűtlen a bizalmatlansági indítványt sikere, mert ez azt jelentené, hogy a szélsőjobb, a baloldal és a konzervatív ellenzék nagy része összefog. Ahogy már jeleztük, a bizalmatlansági indítványok sorsa leginkább a Köztársaságiak 61 képviselőjének döntésén múlhat hétfőn.

Márpedig ha a bizalmatlansági indítvány elbukik, akkor abból a miniszterelnök még jól is kijöhet. „Ha a bizalmatlansági indítványt nem fogadják el, őt most már nem lehet leváltani. Már nem ő lesz a felelős” – jegyezte meg a Le Parisiennek egy másik képviselő. Meglehet, hogy Macron és Borne végül így valamennyire visszaerősíti a pozícióját a nemzetgyűlés előtt, az azonban biztos, hogy az utcán tüntető tömegek így sem fogják könnyen lenyelni a békát.

Zavargások törtek ki

A hónapok óta tartó tiltakozásoknak újabb lendületet adott, miután a kormány a 49/3-as cikk aktiválása mellett döntött, és országszerte több városban is erőszakos tiltakozások voltak csütörtökön. Párizsban a több ezer tüntető egy része felgyújtotta az utcán heverő szemétkupacokat, egyesek pedig a Tuileriák kertjében felszedték a szabadtéri fémszékeket, és azokkal dobálták meg a rendőröket.

Több más francia városban, köztük Marseille-ben is spontán tiltakozások törtek ki a reform ellen. Nantes-ban és Rennes-ben, valamint a délkeleti Lyonban is összecsaptak a tüntetők és a biztonsági erők. A hatóságok könnygázzal oszlatták a tiltakozókat, és legalább 258 embert tartóztattak le csak a fővárosban, és további 62 embert más városokban – írja a Le Figaro.

Péntek reggel tovább folytatódtak az akciók, a tüntetők lezártak Párizs külterületén több főutat is, a CGT szakszervezet kezdeményezésére kétszázan lassították a forgalmat a párizsi körgyűrűn, délután pedig vidéki városokban voltak spontán tiltakozó megmozdulások.

A szakszervezetek már jelezték, hogy a tömegközlekedés érintő sztrájkok is fokozódni fognak a jövő héten is. A reform elleni kilencedik országos tiltakozó napot március 23-ra hirdették meg, de békés tiltakozásra kérték a résztvevőket.