Szíria rácsúszott az ipari drogtermelésre, és ebben nincs köszönet

A Közel-Kelet meghatározó tudatmódosítója évszázadok óta a hasis, azonban ahogy a beduin sátrakat felváltják a felhőkarcolók, a kézművesipart a kockázatitőke-alapok, úgy válik egyre dominánsabbá a régióban egy, használóit a kapitalizmus tempójára felhozó, egyben a kapitalizmus nyavalyáira rövid életű gyógyírt kínáló amfetaminszármazék: a captagon.

A captagon a hasisgyantával ellentétben Nyugatról honosított drog; a hatvanas években a nyugatnémet Degussa gyógyszeripari vállalat szintetizálta, majd kezdte forgalmazni. A fenetilin nevű szintetikus stimulánst tartalmazó szert orvosok és pszichiáterek a figyelemzavaros hiperaktivitástól az álmatlanságon át az agyi sérülésekig egy sor problémára felírták pácienseiknek, mint egy, a korban forgalmazott hasonló szerekhez képest enyhe mellékhatásokkal járó gyógyszert.

A hetvenes években azonban a szervezetben amfetaminra és teofilinre bomló fenetilinszármazékokról kimutatták, hogy komoly függőséggel, illetve súlyos pszichés-, valamint fizikai problémákkal jár, ezért 1981-től kivezették a gyógyszerpiacról, majd 1986-ban felkerült az ENSZ illegális drogokat tartalmazó feketelistájára is.

Azonban a szovjet blokk több országában – elsősorban a Balkánon – a gyógyszergyárak egy része továbbra is gyártott fenetilintartalmú captagont, méghozzá nagyrészt már ekkor is a közel-keleti feketepiac számára. A kilencvenes években az amfetamintermeléshez kiemelkedő tudású vegyipari szakemberekkel és állami tulajdonban lévő gyártási kapacitással hozzájáruló Bulgáriában is ellehetetlenült a captagon előállítása, ezért a gyártás is átkerült az addig csak felvevőpiacnak számító Közel-Keletre. Az új központ Szíria lett, mely konkrét államközi megállapodások segítségével sajátította el a captagon előállításához szükséges ismereteket.

Gyógyszergyárakból drogüzemek

A captagongyártás óriási vonzereje abban rejlett, hogy előállításához nem igazán kell több, mint egy középiskolai kémiatudás, legálisan beszerezhető vegyszerek és egy garázsméretű helyiség – éppen ezért a captagonkereskedelem óriási profitrátával kecsegtet. Ráadásul más szintetikus drogokhoz hasonlóan a captagon több összetevője is kiváltható más vegyszerekkel.

Ahhoz, hogy a captagonüzlet captagonjárvánnyá terebélyesedhessen, két fontos tényező kellett: a szíriai polgárháború és a megugró nemzetközi kereslet.

Minden polgárháborúra jellemző az, hogy a harcoló felek a lehető legkisebb befektetéssel és leggyorsabban akarnak pénzhez jutni – márpedig a drogkereskedelem pontosan ilyen bevételi forrást jelent. Az állami erőszakmonopólium és a bűnüldözés megszűnésével a droglaboratóriumok és a drogcsempészhálózatok csak akkor kerülnek célkeresztbe, ha az egyik rivális frakció el akarja zárni a pénzcsapot, vagy rá akarja tenni a kezét az üzletre.

Nem volt ez másként a 2011-ben kirobbant szíriai polgárháborúban sem, ahol legnagyobb volumenben az Iszlám Állam kezdte el termelni a captagont – melynek egy részét a porózussá vált jordán és libanoni határon keresztül csempészte külföldre, egy részét azonban saját harcosai számára tette félre teljesítményfokozónak. Ugyan a Kalifátus az alkohol- és drogfogyasztást elvileg halállal büntette, de a terrorállam álszent fundamentalizmusába simán belefért az, hogy az „eretnek” szúfi hasisszívóknak fogcsikorgósra beamfetaminozott dzsihadisták vették a fejüket.

A drog előállítása annál is egyszerűbb volt, mivel Szíria a polgárháború előtt a régió második legnagyobb gyógyszergyártójának számított, szóval az amfetamin „főzéséhez” az ország számos pontján meg lehetett találni a hozzávalókat. Így nem csoda, ha az Iszlám Állam mellett más frakciók is gyorsan felfedezték maguknak a captagon morálnövelő hatását és gazdasági előnyeit – mondjuk nemzetközi szinten is szinte egyedi módon a legnagyobb drogtermelővé és -forgalmazóvá maga Bassár el-Aszad szíriai elnök rezsime vált.

Ez a fejlemény bizonyos szempontból érthető volt. Az orosz és iráni intervenciónak köszönhetően a bukást elkerülő Bassár el-Aszad ugyan nem tudta újraegyesíteni az országot, de 2017 után már ő ellenőrizte a legfontosabb ipari központokat. A diktátor és rezsimje ellen a nyugati államok 2011-től kezdve egyre több pénzügyi és gazdasági szankciót vezettek be, és bár ezek nem kezdték ki az Aszad klán hatalmát, a rezsim és az egész ország előtt lezárták az újjáépítés és gazdaságfejlesztés legtöbb legális útját. Szíria az Aszaddal – és a mögötte álló Iránnal – szemben ellenséges arab országoktól vagy az amerikai szankcióktól tartó Kínától sem remélhetett támogatásokat vagy befektetéseket.

Azt persze nem lehet állítani, hogy az állam teljes mértékben felelős azért, hogy az utóbbi években valósággal elárasztotta a közel-keleti országokat a captagon. Már csak azért sem, mert Szíriában igen bizonytalan, hol végződik az államhatalom, és hol kezdődnek a rezsimhez lojális hadurak és az Aszad klánba tartozó rokonság privát érdekeltségei, mennyi drogpénz került a csempészekhez, a captagonüzemekhez, a kézműves főzdékhez, a semmit sem látó határőrökhöz, a védelmi pénzt szedő erős emberekhez, és mennyi a tényleges költségvetési jövedelem.

Annyi biztos, hogy a 2019 utáni nagy nemzetközi captagonfogások valamilyen szinten mind a rezsimhez vagy annak érdekeltségeihez voltak köthetők.

2020 júliusában 84 millió tablettát foglaltak le az olasz határőrök Salernóban, 2020-ban a Duna-delta kikötőjében, Konstancában szerény 4 millió tabletta akadt fenn, míg 2021-ben 20 millió tablettát találtak Szaúd-Arábia legnagyobb vörös-tengeri kikötőjében, Dzsiddában. A drogot rejtő szállítmányok a damaszkuszi rezsim által üzemeltetett Latakia kereskedelmi kikötőjéből indultak útnak. Az amerikai New Lines Institute kutatóintézet captagonfenyegetésről készített tanulmányában szereplő lista alapján a 2015 és 2022 eleje között lekapcsolt captagonszállítmányok szinte kivétel nélkül Szíriából indultak útnak.

Mivel illegális tevékenységről van szó, a kereskedelem volumenéről csak találgatni lehet, azonban árulkodó, hogy 2019 és 2022 között az arab országokban összesen egymilliárd tablettányi captagont foglaltak le, és a fogyasztókat elérő drog értéke a szakértői becslések szerint elérheti az évi 10 milliárd dollárt (kb. 3700 milliárd forintot). És még ha ennek nagy része nem is kerül be Szíria központi költségvetésébe, feltételezhető, hogy Damaszkusz drogbevételei bőven meghaladják az évi 2 milliárd dollár körülre tehető legális állami költségvetést.

Miért harapnak a captagonra?

A captagon fogyasztói egy rövid, de az egész szervezetet átható energikus eufóriáról számolnak be; egy tanulmányban megszólaltatott fiatal szaúdi használó így írta le az érzést:

„Enyém a világ. Eltűnik minden félelmem és szorongásom.”

A captagon a speedhez hasonlóan – de annál alacsonyabb hatásfokkal – ideig-óráig elűzi az álmosságot, harci drogként használva pedig a félelemérzetet. Rózsaszín változatának potencianövelő hatást is tulajdonítanak, de könnyen lehet, hogy ez csak a szín által kiváltott placebohatás. Azonban az amfetamin alattomos drog, brutális depressziós rohamokba, alvászavarokba, hosszabb távon végzetes szív- és érrendszeri problémákba rántja bele használóját.

A szert a „szegény ember kokainjának nevezik”, pedig talán találóbb lenne az arab világ kokainjának nevezni, ugyanis a captagont kizárólag a Közel-Keleten forgalmazzák – ott azonban olyan mértéket ölt a fogyasztása, hogy egyes térségekben nem túlzás captagonjárványról beszélni. Európában egyáltalán nem lehet kapni a szert; az európai drogfogásokat az magyarázza, hogy a közel-keleti hatóságok annyira gyanakvóvá váltak a Szíriából és Libanonból érkező szállítmányokkal szemben, hogy a csempészek sokszor előbb Európába utaztatják a captagonszállítmányt, ott átcsomagolják, hogy immáron olasz vagy görög eredetű rakományként érkezzen meg Alexandriába vagy Dzsiddába.

Tízmilliószám kapkodják a tablettát

Amellett, hogy Szíriában és kisebb mértékben Libanon keleti, a Hezbollah terrorszervezet ellenőrzése alatt álló részén a szertefoszló állami hatalom, a gerillagazdaság törvényei megteremtették a captagon tömeges termelésének feltételeit, a konjunktúrát a közel-keleti kereslet pumpálja.

A captagont a régióban számtalan álnéven emlegetik – ezek közül messze a legjobb a tablettákra nyomott félholdakról kapott „Abu Hilalajn”, azaz „A két félhold atyja –, és az ára is nagyon eltérő lehet. Miközben Szíriában egy tabletta néhány száz forintnak megfelelő szíriai font, addig Szaúd-Arábiában ennek a tízszeresét is simán ki kell csengetni érte – igaz, az exportváltozat minősége is jobb, mint a hazai fogyasztásra szánt változat.

A legnagyobb Öböl-monarchia számít a captagon legnagyobb fogyasztójának, de a fogások méretei és gyakorisága alapján úgy tűnik, hogy a többi Öböl-ország is kezd felzárkózni a szaúdiakhoz.

A tízmilliós Egyesült Arab Emírségekben szeptember közepén 13 tonnás (!!), 86 millió darabos szállítmányt foglaltak le, ami a helyi kereslet volumenéről is sokat elárul.

Elemzők egyes fogások alapján azt feltételezik, hogy a drog Eritrea és Szomália, illetve északról Líbia és Tunézia irányából Afrikában is kezd elterjedni, egyszerre rekreációs drogként és a gerillaharcokat fűtő teljesítménynövelőként.

Mivel a legnagyobb fogyasztónak számító államoknak nem erőssége a nyilvánosság, és a drogfogyasztást nem társadalmi, hanem kizárólag büntetőjogi problémaként kezelik, ezért a captagonhasználat fokozódásáról csak közvetett információkkal rendelkezünk, a jelenség okairól pedig csak spekulálni lehet. Nyugati analógiák alapján arra lehet következtetni, hogy a captagont az egyetemi hallgatók, a fizikai és szolgáltatószektort alkotó vendégmunkások teljesítményfokozóként használják.

A captagonfogyasztás népszerűségében a New Lines Institute fent idézett tanulmányának egyik szerzője, Caroline Rose szerint az is közrejátszhat, hogy miközben az iszlámon alapuló jogrendszerek bűnnek tartják a rekreációs drogokat, addig a teljesítményfokozókkal szemben sokkal elnézőbbek (mondjuk a Jemenben generációkat paralizáló khatfogyasztást elnézve ez a különbségtétel sem tűnik általánosnak).

Azonban a szert nem csak pörgetőként szokás használni; a fiatalok a piaci-társadalmi stressz oldására is előszeretettel kapkodják be a captagont. Szaúd-Arábiában a fogyasztók között vélhetően nagy számban képviseltetik magukat a munkanélküli fiatalok – az országban minden negyedik 24 évnél fiatalabb férfi ebbe a csoportba tartozik.

Azonban a szer nem csak a modernizáció és a kapitalizmus kihívásaitól szorongók drogja; erre utal legalábbis az, hogy 2015-ben egy szaúdi herceg Bejrútból induló magángépén két tonna captagont találtak a libanoni hatóságok.

Megjelent a nullaszázalékos narancs

A régió országai elsősorban a szíriai és a libanoni captagoncsempészet megfékezésével próbálják orvosolni a bajt. A sivatagos szír–jordán határon a jordániai hatóságok szerint 160 csempészcsoport működik, melyek a hagyományos eszközökön kívül drónokkal is igyekeznek átjuttatni a határon a nagy mennyiségben is csekély súlyú árut. Mivel a csempészek állig fel vannak fegyverezve, és sokszor a szír hadsereg támogatását is élvezik – a termelés és a csempészet kormányzati felelőse Bassár al-Aszad testvére, Maher, aki egyben a harcedzett 4. páncéloshadosztály tábornoka –, ezért a határon mindennaposak a tucatnyi halálos áldozattal járó összecsapások.

A szíriai drogexporthoz Szíria és Libanon külkereskedelmi vállalatait is felhasználják – ez azonban azzal is jár, hogy a régióban ezeket a vállalatokat egyre nagyobb bizalmatlanság veszi körül. Ezért azután a csempészek kénytelenek kreatív megoldásokkal előrukkolni: az Emírségekben lapra szerelt bútorok közül kellett kibányászni a drogot, de találtak már gránátalmába dugdosott tablettákat, és az is előfordult, hogy tízezrével csomagolták a captagont külön erre a célra fröccsöntött műanyag narancshéj-imitációkba.

Az ilyen virtuozitásnak komoly gazdasági konzekvenciái is lehetnek: egy 2021-es álcázott szállítmány lefülelése után Szaúd-Arábia például egy időre a teljes libanoni gyümölcs- és zöldségimportot leállította.

A különböző agytrösztök elemzései mind arra figyelmeztetnek, hogy a csempészet elleni fellépés a bombasztikus drogfogások ellenére is csak tüneti kezelés lehet; hiszen ahogy az a drogok elleni – zömmel terméketlen – háború többi frontján is kiderült, amíg van kereslet, addig a drogok is mindig megtalálják az utat a fogyasztókhoz.

A captagonterjesztés elleni másik eszköz a diplomácia. Az Öböl-országok a 2010-es évek végére beletörődtek, hogy az Irán és a síita Hezbollah támogatását élvező Aszad-rezsimet sehogy sem tudják megbuktatni (legalábbis észszerű áldozatok árán nem), ezért megkezdődött Szíria rehabilitációja. Ez a lassú folyamat – mely 2023-ban Damaszkusz Arab Liga-tagságának visszaállításában kulminálódott – azonban lehetőséget biztosít arra, hogy Szíriát gazdasági ösztönzőkkel próbálják lehozni a captagonról.

Azonban az Aszad-rezsim eddig nem kapott olyan ajánlatot, hogy őszintén nekiálljon felszámolni legegyszerűbb és legstabilabb exportbevételét, ezért néhány kamuakcióval – a rendőrség néha bejelenti, hogy lecsaptak egy terjesztőre, akinél 8 vagy 10 tablettát találtak – próbálja kiszúrni mérges szomszédjainak szemét.