Külföldön igazi szupersztár, de szoros választás vár Sanna Marinra
2023. április 1. – 18:46
Vasárnap tartanak választásokat Finnországban, ahol kiderül: folytathatja-e posztján a legfiatalabb finn miniszterelnök, Sanna Marin. Bár az ország komoly változásokat él át, tavaly február, az Ukrajna elleni orosz invázió kitörése óta közmegegyezés van arról, hogy feladják a katonai semlegességet, és csatlakoznak a NATO-hoz. A gazdasági válságkezelést viszont annál több vita jellemzi, baloldali programjával pedig Sanna Marin jóval megosztóbb hazájában, mint világszerte.
Sanna Marinnak az utóbbi években igen komoly kihívásokkal kellett megküzdenie: a finn miniszterelnök kormányra kerülése után szembesült a koronavírus-járvánnyal, majd mire sikerült az oltásoknak köszönhetően enyhíteni a járvány okozta helyzeten, a szomszédos Oroszország háborúba kezdett Ukrajna ellen. A nemzetbiztonsági fenyegetettség miatt Finnország feladta a hidegháború óta tartó katonai semlegességét, és felvételt kért a NATO-ba. A csatlakozásra mostanra az észak-atlanti szövetség minden tagja rábólintott – Magyarország Törökországot éppen csak megelőzve, nyolc hónap után a hét elején.
Az viszont kérdéses, hogy Marin lesz-e az a finn kormányfő, aki hivatalosan is beviszi a katonai szövetségbe az 5,5 millió lakosú észak-európai országot. Vasárnap ugyanis választást tartanak Finnországban, a szociáldemokrata miniszterelnök pártja pedig egyelőre a második helyen áll a kutatások szerint: a konzervatív Nemzeti Szövetség (Kokoomus) mögött, szoros versenyben a populista Finnek Pártjával (PS). Míg a NATO-csatlakozásról általános a közmegegyezés a politikai spektrum minden oldalán, a választást inkább a belpolitikai témák uralják.
„Sanna Marint két imázs veszi körül: nemzetközi szinten igazi szupersztár – Finnországban viszont inkább megosztó figura”
– mondta a Financial Timesnak a miniszterelnökről Hanna Wass, a Helsinki Egyetem dékánhelyettese. Marin ellenfelei ugyanis azzal vádolják a szocdem politikust, hogy csúcsra járatná az államadósságot – miközben a kormányfő szerint ennek nem a finn gazdaságpolitika az oka, hanem a háború és a járvány okozta válság kezelése. A három vezető párt szoros versenye miatt egyelőre csak az tűnik biztosnak, hogy akárki kerül ki nyertesen, hosszú koalíciós tárgyalások elé nézhet.
Sorra kapta a kihívásokat
Nem ez lesz az első szoros verseny Sanna Marin politikai pályáján: 2019 decemberében mindössze három szavazaton múlt, hogy a Szociáldemokrata Párt (SDP) őt választotta meg Antti Rinne kormányfő utódjául. Rinnének azért kellett lemondania, mert országos sztrájkhullám alakult ki a postai dolgozók elégedetlensége miatt, a koalíciós partnerek pedig megvonták a kormánytól a bizalmat.
34 évesen Marin volt a legfiatalabb politikus, akit miniszterelnökké választottak Finnországban – karrierjét önkormányzati képviselőként kezdte, majd 2015-ben lett parlamenti képviselő. Róla írt portrénkat itt olvashatják.
2020 elején tört ki a koronavírus-járvány, amiben Sanna Marin gyorsan bizonyította rátermettségét, írja a Financial Times. Finnország az egyik legkevésbé érintett európai országként került ki a járványból, amit részben lehet ugyan magyarázni az ország relatív földrajzi elszigeteltségével, részben viszont hozzájárult Marin határozott fellépése is.
A Covid-járvány alábbhagyásával sem lett könnyebb dolga a kormányfőnek: 2022 februárjában Oroszország inváziót kezdett Ukrajna ellen, amire Európa más országaihoz hasonlóan a finn közvélemény is hevesen reagált. Nem véletlenül: Oroszország leghosszabb nyugati határszakasza Ukrajna után Finnországgal közös, az 1340 kilométeres határszakaszt pedig eddig alig védte valami.
Finnország 1917-ben kiáltotta ki függetlenségét a széthulló cári Oroszországtól, azonban a második világháborúban komoly háborúkat kellett vívnia a Szovjetunióval a függetlenségért. Bár a belpolitikában Helsinki kiharcolta az önállóságot, a hidegháború időszakában külpolitikáját a kényszerű semlegesség jellemezte – ezt a politikát pedig a Szovjetunió 1991-es széthullása után is megtartotta. Ennek köszönhetően Finnország bízhatott abban, hogy az ezt követő évtizedekben is megmaradhat a Nyugat és a Kelet (jobban mondva Oroszország) kereskedelmi és diplomáciai találkozópontjaként. Erre volt példa Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök csúcstalálkozója is a finn fővárosban még 2018-ban.
2022. február 24. után viszont világossá vált, hogy Vlagyimir Putyin Ukrajna megszállásával már nem a tárgyalóasztalon keresztül akar befolyást szerezni magának. Finnország közvéleménye pedig pillanatok alatt fordult a semlegesség felől a nyugati kapcsolatok megerősítése felé: 2022 áprilisában Svédországgal együtt benyújtották csatlakozási szándékukat a NATO-hoz. Az idáig vezető útról bővebben itt írtunk.
Rögös út vezetett a NATO-csatlakozási kérelem ratifikálásáig
„Ki kellett vágni a fákat az új határkerítéshez” – mondja az AFP riportjában Ari Joronen, aki egy finn határvárosban, Imatrában mutatja a tájat az újságíróknak: „Ez jót fog tenni a jövőre nézve. És valamikor majd egyszer valószínűleg szükség is lesz rá.”
Novemberben döntöttek róla, februárban pedig elkezdték a finn–orosz határszakasz egy részén, 200 kilométeren egy vasfüggöny felhúzását. Várhatóan 2026-ra lesz teljesen kész a három méter magas, szögesdróttal fedett acélkerítés, ami nem csak jelképesen mutatja, hogyan képzeli el Finnország a jövőjét.
Bár az Ukrajna elleni teljes körű orosz invázió megindulásakor Sanna Marin még nem támogatta a finn NATO-tagság ötletét, a közvélemény fordulata miatt végül ő és a hidegháború alatti finlandizációt támogató Szociáldemokrata Párt is beállt a nyugati katonai elköteleződés mögé.
Ahhoz viszont hosszú hónapok kellettek, hogy erről meggyőzzék Törökországot, Ankara ugyanis kezdetben blokkolta a finn-svéd csatlakozási tárgyalásokat, mielőtt a tavaly júniusi NATO-csúcstalálkozón a tagországok megegyeztek: szabad az út a NATO-ba a svédek és a finnek előtt. A döntés véglegesítéshez azonban a harminc tagország parlamentjeinek jóváhagyása is kellett, szeptember végéig 28-an ratifikálták is a csatlakozási kérelmeket. A törökök mellett pedig Orbán Viktor is beállt az időhúzásba a finn–svéd csatlakozás ratifikálásával.
Miközben a kormány fél éven át azt állította, hogy támogatják a csatlakozást, mégis halogatták a ratifikálás kérdését, majd pedig február végén váratlanul azzal álltak elő, hogy a Fidesz frakción belül alakult ki vita a kérdésben. A viták rendezésére a Fidesz parlamenti delegációt küldött a két országba Hende Csaba volt honvédelmi miniszter vezetésével. Hendéék elégedettek voltak a látogatással, és azt mondta, támogatják a két ország NATO-tagságát. Végül a tárgyalódelegáció hazatérte és a csatlakozásról szóló javaslat vitája után – amin kormánypárti képviselők hosszasan sorolták, hogy mivel sértegetett szerintük a két ország – bejelentették, hogy március 27-én csak a finnek kérelmét hagyják jóvá.
Március végén aztán Ankara is belement a finn csatlakozás ratifikálásába, és várhatóan április 13-án fogja Recep Tayyip Erdoğan török elnök személyesen is az áldását adni Helsinki belépésére. Addigra pedig az is eldőlhet, ki fogja kormányfőként bevinni Finnországot a NATO-ba.
Az emberek az államadósságról beszélnek
„A NATO-tagság történelmi lépés. De a pártok között egységes az erről szóló álláspont, így ebben nem igazán tudják magukat egymástól megkülönböztetni. A gazdasági kérdésekben azonban eltérnek az álláspontok: erről van egy ideológiai vita” – mondja Jarmo Lindberg, aki korábban védelmi miniszterként szolgált a Nemzeti Koalíció színeiben.
A választási kampányt tehát főleg a gazdasági kérdések uralják: jöjjenek-e megszorítások az állami költségvetésben; meddig egészséges duzzasztani az államadósságot; és hogyan állíthatják növekedő pályára a finn gazdaságot.
„Van egy nagyon jellemzően finn vonása a választási kampánynak: az emberek az államadósságról beszélnek. Hiába éljük a nagy válságok éveit, a társadalmi vita visszatért az alapokhoz”
– mondta erről a szociáldemokrata EU-ügyi miniszter, Tytti Tuppurainen. A Covid-járvány és az ukrajnai háború ugyanis Finnországban is energiaválságot és kiugró inflációt idézett elő, ami nehezebbé teszi a megélhetést, és persze megnövelte az államadósságot is.
A gazdasági kérdések miatt pedig megosztott a finn közvélemény megítélése is Sanna Marinról: „Tudom, hogy világszerte szeretik őt az emberek. De szerintem rossz irányba viszi Finnországban a dolgokat. Aggódom az államadósság miatt” – mondta a Financial Times riporterének a helsinki Kamppi bevásárlóközpont egyik vevője a miniszterelnök plakátja előtt. Kollégája, Katja viszont nem értett egyet vele: „Kedvelem őt. Világosan beszél, közvetlen, és nagyon sok mindennel meg kellett küzdenie az elmúlt években.”
„Több tapasztalatot szerzett ezekben a válságokban, mint bármelyik másik finn politikus a második világháború óta”
– mondta Marinról egy finn biztonságpolitikai tisztviselő. Igaz, voltak mondatai, amelyekkel vihart kavart, például amikor a márciusi kijevi látogatásán bejelentette, hogy Finnország fontolóra veheti, hogy a jövőben leselejtezni tervezett Hornet vadászgépeket Ukrajnának küldjék. Ezzel nem értett egyet az ötpárti finn koalíció több tagja sem, de a külpolitikára nagy hatással levő finn köztársasági elnök sem kommentálta pozitívan a kijelentést.
A választási kampányban egyébként szóba kerültek a klímavédelem és az oktatáspolitika kérdései is. Az viszont nem igazán üti meg a finn politikai közbeszéd ingerküszöbét, hogy a miniszterelnök mit csinál a szabadidejében. Ahogy arról a Sanna Marinról szóló portrécikkünkben írtunk, a kormányfő – mint általában egy fiatal felnőtt – fesztiválokra is szokott járni, barátaival néha táncol és énekel, sőt, néhányukat még a miniszterelnöki rezidenciára is meghívta. Bár Marin politikai ellenfelei erre botrányt kiáltottak, a miniszterelnök szerint az a botrány, hogy nőként más mércével mérik őt, mint férfi politikustársait.
„Hiszem, hogy a finn társadalom és annak ellenálló-képessége meg tud birkózni azzal a ténnyel, hogy néha énekelek és táncolok a barátaimmal”
– nyilatkozta Marin akkoriban.
Nehéz lesz a kormányalakítás
Míg a korábbi választási kampányokat Finnországban – az északi országokhoz hasonlóan – a programok részletei és azok különbségei dominálták, Sanna Marin szociáldemokratái az idei kampányt inkább a baloldali ideára fűzték fel, írja a Financial Times. Míg az SDP szerint az államnak be kell fektetnie ahhoz, hogy növekedési pályára álljon a finn gazdaság, a főbb jobboldali ellenfelek – a Nemzeti Koalíció és a Finnek Pártja – kiadáscsökkentéssel faragnák a GDP 73 százalékát kitevő finn államadósságot 60 százalék környékére.
Szoros a verseny a következő finn kormány vezetéséért: bár a kutatások szerint Sanna Marin személye továbbra is népszerű, a Szociáldemokrata Párt fej fej mellett halad a populista-jobboldali Finnek Pártjával (19-19 százalék), nem sokkal lemaradva a kutatásokat vezető konzervatív Nemzeti Koalíció mögött (20 százalék).
Az április 2-i választáson 200 képviselőt választanak be az egykamarás finn parlamentbe 13 választókerületben – arányosan elosztva a képviselői mandátumokat a körzetek lakossága alapján. Bejutási küszöb nincs, azaz elég a 13 körzet valamelyikében elérni annyi szavazatot, hogy egy párt bejuttasson egy képviselőt. Mivel a szavazási rendszerben a választók egyéni preferencia alapján is dönthetnek a jelöltekről, több párt listáján szerepelnek helyi hírességek is – hiszen minél több szavazatot kap egy-egy jelölt, annál nagyobb az esély a párt parlamentbe jutására is.
A kormánykoalíciót a legutóbbi, 2019-es választás óta öt párt alkotja: Sanna Marin szociáldemokratái mellett részt vesz benne az agrárius Centrumpárt, a Zöldek, a Baloldali Szövetség és a Svédek Néppártja. Összesen 117 mandátumuk van a finn parlamentben, és bár a mostani kutatások szerint vasárnaptól az öt párt ennél kevesebb mandátumra számíthat, elképzelhető, hogy így is többséget tudnak alkotni a törvényhozásban.
A fent említett pártokon kívül várhatóan bejutnak a parlamentbe a Kereszténydemokraták (KD) és a a liberális Most Mozgalom képviselői is.
A kormányalakítás jogával viszont mindig a győztes pártot bízza meg a köztársasági elnök, a szocdemek mellett pedig erre sikerrel pályázhat a Nemzeti Koalíció és a Finnek Pártja is. Utóbbival már a kampányban kizárta a koalíciókötés lehetőségét az SDP és több másik párt is – a Nemzeti Koalíció viszont nem. A két jobboldali pártnak ugyan eltér a véleménye a migráció és az Európai Unió kérdésében, elképzelhető, hogy kisebb pártokkal szövetkezve – vagy akár ketten önmagukban – jobboldali koalíciót hozhatnak létre a választás után.
Szakértők szerint az sem zárható ki, hogy a szociáldemokratáknak a konzervatív Nemzeti Koalícióval kell nagykoalíciót kötniük. „Abban mindenki egyetért, hogy akárki is nyer majd vasárnap, nehéz dolga lesz kormánytöbbséget alkotnia” – kommentálta a helyzetet Sanna Marin párttársa, Antti Lindtman.