Iránt sejtik az iraki miniszterelnök elleni dróntámadás hátterében

Iráni kötődésű milíciák próbálták meggyilkolni a hétvégén Musztafa al-Kádimi iraki kormányfőt

– jelentették be az MTI szerint hétfőn iraki biztonsági illetékesek, akik elmondták, mind a miniszterelnöki rezidenciába becsapódó drón, mind a rászerelt robbanószerkezet iráni gyártmány volt.

Hivatalosan egyetlen szervezet sem jelentkezett a támadás elkövetőjeként, és egyelőre az sem világos, hogy az országban működő rengeteg Irán-barát milícia közül melyik vett részt a merényletkísérletben.

Ahogy arról írtunk, a vasárnap hajnalban elkövetett bagdadi támadás során három drónt használtak a merénylők. Kettőt a biztonsági erők elfogtak és megsemmisítettek, míg a robbanószerrel megrakott harmadik drón eltalálta a kormányfő rezidenciáját, ám Musztafa al-Kádimi sértetlen maradt.

A múlt héten az Iránhoz kötődő milíciák tagjai demonstrációt tartottak Bagdadban az októberi választások eredménye ellen tiltakozva, melynek értelmében jelentősen meggyengültek pozícióik a bagdadi törvényhozásban.

A felekezeti törésvonal mögött is repedezik a talaj

Irán és Irak viszonya több mint komplikált. A Szaddám Huszein által vezetett Irak Komeini ajatollah 1979-es síita teokratikus forradalmát követően – némi nyugati noszogatásra – támadást intézett az új iráni rezsim ellen, és 1988-ban hiába ért véget a mindkét felet kizsigerelő háború, a két ország viszonya egészen 2003-ig, Szaddám bukásáig nem igazán javult. A 2003-as amerikai inváziónak köszönhetően azonban teljesen megváltoztak az iraki hatalmi viszonyok. Míg korábban főleg a lakosság alig 20 százalékát kitevő szunnita muszlim felekezethez tartozó baasz párti funkcionáriusok kezében összpontosult a hatalom, addig – az Irakhoz hasonlóan tiritarka felekezeti-etnikai viszonyokkal bíró Libanon mintájára – az alkotmányozással egyfajta felekezeti alapú hatalommegosztás valósult meg. Ennek értelmében a miniszterelnöki posztot a többségi felekezetnek számító síiták kapják, amivel meg is nyílt az út a síiták által uralt szomszéddal való megbékéléshez, és természetesen az iráni befolyásszerzéshez. Azonban Teherán mindenhová elérő befolyása, a különösen az Iszlám Állam felívelés után megerősödött síita milíciák arroganciája a síita felekezethez tartozó irakiak jelentős részének sem tetszik. 2019-ben a síita Dél-Irakra és Bagdadra kiterjedő iraki tiltakozáshullámok egyik célpontja is Irán, illetve a Teherán bábjának tartott Ádil Abdel Mahdi miniszterelnök volt.

A jelenlegi merénylet mögött az al-Monitor elemzése szerint Iszlám Állammal szembeni ellenállásra 2014-ben közös iráni és amerikai támogatással megalakuló síita katonai ernyőszervezet, a Némi Mozgósítási Egységek (PMU) parlamenti meggyengülése állhat. A 2018-as parlamenti választáson a Kalifátus elleni győzelemben szerzett érdemeinek köszönhetően a PMU politikai szárnya, a Fatah (ami értelemszerűen nem ugyanaz, mint a Jasszer Arafat által alapított palesztin szervezet) a 329 parlamenti mandátumból 48-at tudott megszerezni, azonban a 2021. októberi választáson alig 17 képviselői helyhez jutott.

A Fatah vezetői azonnal választási csalást kiáltottak, az egyik milícia parancsnoka pedig meg is fenyegette a miniszterelnököt. A 2019-es tiltakozások utáni masszív kormányválságot követően 2020-ban hatalomra jutott al-Kádimi egyébként is a milíciák állami hadsereg alá való betagolásának egyik elkötelezett támogatója, ami érthető módon kiváltotta a sok régióban rendfenntartói feladatokat is ellátó milíciák haragját.