Fél évvel bukása után adatgyűjtési botrány dagad Trump körül
2021. június 20. – 23:01
Donald Trump amerikai exelnök kormánya híresen sokat szivárgott, és már az elnök hivatali ideje alatt is számos, nagyrészt kirúgott beosztottjainak elmesélésein alapuló botránykönyv jelent meg a kabinet belső ügyeiről.
A jelek szerint azonban Trump a szivárgások miatt nem elsősorban saját udvartartására gyanakodott. Michael Horowitz, az igazságügyi minisztérium főfelügyelője a múlt héten bejelentette, hogy a tárca 2017-ben és 2018-ban titkos adatgyűjtést folytatott, amelynek keretében a szövetségi képviselőház legalább két demokrata tagja, Adam Schiff és Eric Swalwell, valamint jelenlegi és volt alkalmazottjaik és családtagjaik mobiltelefonos adatait (köztük egy kiskorúét) is megszerezték.
A demokraták elleni nyomozás azt próbálta kideríteni, hogy milyen forrásból jutottak el a sajtóhoz a Trump körei és orosz állami aktorok közti kapcsolatokról szóló bizalmas információk. Ennek keretében a demokrata képviselők mellett az orosz kapcsolatokról beszámoló sajtóorgánumok után is szaglásztak, és az ügyről beszámoló újságírók jegyzeteit is megpróbálták megszerezni, hogy azokból kiderítsék a források kilétét. De nem úszták meg Trump munkatársai sem: az amerikai sajtó értesülései szerint Donald McGahn, a Trump-féle Fehér Ház korábbi ügyvédje is szerepel azok között, akikről az Apple adatokat adott át az igazságügynek.
A próbálkozások ténye idén júniusban, a minisztérium januári hatalomváltást követő átvilágításának eredményeként került nyilvánosságra. Korábban az Apple-t és az érintett médiacégek jogászait is titoktartásra kötelezték az ügyben, így még az érintett politikusok sem tudhatták meg, hogy vizsgálódnak utánuk. A nyomozás nem jutott semmire, a forrásokat nem sikerült felfedni, és a kongresszusi képviselők és környezetük adataiban nem találtak semmi terhelőt az ügyészek. A Trump-kormány pedig később feloldotta a titkosítás alól azon információk egy részét, amelyek kiszivárgása miatt az eljárás elindult.
Ugyan a demokraták megfigyelése nem újdonság a republikánus kormányok részéről, többen a Richard Nixon-féle Watergate-et is emlegetik, de a most nyilvánosságra került adatgyűjtést – a Trump-éra számos más lépéséhez hasonlóan – mégis sok szakértő predecedens nélküli ügyként jellemzi. Bár az igazságügyi minisztérium általában utánamegy az információszivárgásoknak, az a legsúlyosabb korrupciós ügyektől eltekintve példátlan, hogy aktív képviselőkről gyűjtsenek adatokat.
Metaadatok
A New York Times szerint az eljárások Jeff Sessions igazságügyi minisztersége idején indultak, és többek között azt próbálták kideríteni, hogy a sajtó hogyan tudta meg, hogy Michael Flynn, Trump első nemzetbiztonsági tanácsadója a választási kampány során, 2016-ban többször egyeztetett Szergej Kiszljak washingtoni orosz nagykövettel. Amikor ez 2017 elején nyilvánosságra került, Flynn kénytelen volt lemondani, sőt az oroszok és Trump kapcsolatáról Robert Mueller különleges ügyész által indított vizsgálat keretében vádat is emeltek ellene a hatóságok félrevezetése miatt, de 2020 novemberében Trump elnöki kegyelemben részesítette.
A Flynn-ügy kiszivárogtatása mentén 2017-ben először Barack Obama leköszönő kormányának tagjai körül szimatoltak, de ez nem vezetett sehova. Később James Comey, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) vezetője és helyettese, Andrew McCabe kerültek a célkeresztbe, miután a Flynn és Kiszljak közti beszélgetéseket a potenciális orosz befolyás miatt vizsgálódó FBI hallgatta le bírói engedéllyel (Comey-t később Trump ki is rúgta, amiért nem tartotta elég lojálisnak). Később Adam Schiff is felmerült, mint potenciális szivárogtató, miután a politikus Trump egyik leghevesebb bírálója volt, és a képviselőház hírszerzési bizottságának vezetőjeként rálátása volt bizalmas információkra.
A minisztérium úgynevezett metaadatokat, például a híváslistát, címlistát és a készülék egyéb adatait kérte ki az Apple-től és a Microsofttól, hogy ezeken keresztül beazonosítsa, az illetők beszéltek-e az információkat nyilvánosságra hozó újságírókkal. Emellett a CNN, a New York Times és a Washington Post riportereinek hívásadatait és emailjeit is bekérték.
Az Apple szerint tőlük összesen 73 telefonszám és 36 emailfiók adatait kérték ki 2018 februárjában, eleinte egyéves titoktartási kötelezettséggel, amit kétszer meghosszabbítottak. A cég azt állította, hogy tudtán kívül adta át az adatokat a minisztériumnak; arra hivatkozott, hogy a hivatal adatkérései jellemzően nem nevezik meg az ügy konkrétumait, és konkrétan ez esetben az Apple csak úgy tudta volna kideríteni, hogy milyen jellegű adatkérésről van szó, hogy maga nézi át az érintett felhasználók személyes adatait. A New York Times szerint is a cég csak metaadatokat adott át, emaileket, fotókat, egyéb információkat nem.
A Microsoft azt közölte, hogy egy adatkérést kaptak 2017-ben, és a titoktartási kötelezettség lejárta után értesítették az érintettet, akiről kiderült, hogy egy kongresszusi dolgozó. A Google-t a hatóságok 2019-ben és 2020-ban arra kötelezték, hogy szolgáltasson adatot a New York Times négy újságírójának emailfiókjáról a 2017 januárja és áprilisa közti időszakra vonatkozóan, és az érintettek hívásadatait is megvizsgálták. A Google azt közölte, hogy jogi ellenlépéseket tett, és a titoktartás feloldását követelte. Arról nem árultak el információkat, hogy érintettek-e a kongresszus tagjaival szembeni adatkérési ügyben.
Nem jutottak sokra
A New York Times újságíróitól a jelek szerint egy 2017 áprilisi cikk forrásait akarták megszerezni, amely azt taglalta, hogy milyen szerepet játszott a 2016-os választások alakulásában James Comey magatartása. A lap szerint a cikkhez több mint harminc kormányzati forrással beszéltek.
De a hatóságok egy New York Times-újságíró és Comey egy barátja közti kommunikációról is gyűjtöttek adatokat, az FBI-vezér kirúgása után ugyanis az említett baráton keresztül juttatott információkat a lapnak a Trumppal folytatott beszélgetéseiről. Ez ügyben a hatóságok végül arra jutottak, hogy Comey feljegyzései nem tartalmaztak államtitkot.
A nyomozások a jelek szerint mindenesetre nem vezettek sehova. Azonban Sessions leváltása és a harcosan trumpista William Barr igazságügyi miniszteri kinevezése után ismét elővették a sokéves ügyeket, miután Barr egy külsős ügyészt hozott a tárcához a vizsgálat felélesztéséhez.
Az említett ügyész, Osmar Benvenuto korábban jellemzően szervezett bűnözéssel és egészségbiztosítási csalással foglalkozott, de a jelek szerint kinevezésében a szakmai háttérnél fontosabb volt, hogy egy Barrhoz közeli, lojális katonáról volt szó – a Fehér Ház számára fontos ügyeket jellemzően szerették egy kisebb, megbízhatóbb körben tartani a New York Times forrásai szerint.
Az ügyészek 2019-ben és 2020-ban is kutakodtak újabb információk után, több volt tisztviselőt is kihallgattak, és ekkor kérték ki az ügyről 2017 elején beszámoló újságírók híváslistáit is. Ugyanakkor John Ratcliffe (egyébként szintén Trump-lojalista) nemzetbiztonsági igazgató 2020-ban nyilvánosságra hozta a lehallgatott beszélgetések leiratait.
Bár az eljárás ezután sem ért véget, a titkosítás feloldása tárgytalanná tette az ügyet, hiszen vádemelés esetén az ügyészeknek be kellett volna bizonyítaniuk, hogy a szivárogtatás nemzetbiztonsági kockázatot jelentett, miközben az érintett információkat maga a Trump-kormány is közlésre alkalmasnak ítélte. A minisztériumi források szerint emellett Barr személye és nyilatkozatai fényében még akkor is nehéz lett volna meggyőzni egy esküdtszéket a szivárogtatók elítéléséről, ha egyáltalán sikerült volna megtalálniuk a tettest.
Ennek ellenére a jelek szerint a vizsgálatok a Trump-kormány utolsó napjaiban is haladtak, James Comey ellen például idén januárban még folyt a nyomozás a szivárogtatásgyanúk miatt.
Trumptalanítás
Az ügy azonban nem elsősorban ezért érdekes, hanem azért, mert meglehetősen ritka, hogy a kormány aktív képviselőkről gyűjtsön adatokat, akikkel ráadásul az elnök nyilvános politikai vitában állt a nyomozás idején.
„Függetlenül attól, hogy megvolt-e a megfelelő gyanú a vizsgálat elindításához, a családtagok és kiskorúak utáni vizsgálódás rendkívül agresszívnak tűnik számomra. Trump elnök Schiff elleni egyértelmű vendettájával együtt ez komoly kérdéseket vet fel arról, hogy ezt a nyomozást pusztán jogi megfontolásokból folytatták, vagy a politika is befolyásolta-e azt”, mondta a New York Timesnak David Laufman, aki korábban az igazságügyi minisztériumban ehhez hasonló nyomozásokon is dolgozott.
Hasonlóan szokatlan, hogy a kormány a Fehér Ház ügyvédje ellen vizsgálódjon. Donald McGahn már a kampány alatt is Trumpnak dolgozott, és 2018-ig a Fehér Házban is mellette maradt. Az adatkérés 2018 februárjában történt, és McGahn feleségét is érintette, de arról nem tudni, hogy konkrétan McGahn volt-e a célszemély, vagy azért keveredett bele az ügybe, mert kapcsolatban volt valakivel, aki a nyomozás célkeresztjébe került. Egy lehetséges magyarázat, hogy Robert Mueller nyomozásához kapcsolódik a dolog, de McGahn és a hatóságok sem szólaltak meg az ügyben.
A demokraták mindenesetre komolyabb vizsgálatot, az adatgyűjtés részletesebb feltárását követelik. Demokrata szenátorok többek között Jeff Sessions, William Barr és egyes, alattuk dolgozó minisztériumi vezetők kongresszusi meghallgatását kezdeményezték, bár ez a várható republikánus ellenkezés miatt nem valószínű, hogy sikerül majd. A képviselőház hírszerzési bizottsága pedig további információkat vár az igazságügyi minisztériumtól a történtekről.
Michael Horowitz, az igazságügyi minisztérium főfelügyelője – aki egyébként 2012 óta tölti be posztját – azt ígérte, ki fogja vizsgálni, hogy az adatkérések megfeleltek-e a normális ügymenetnek. John Demers, az adatkéréseket benyújtó nemzetbiztonsági részleg vezetője hétfőn lemondott (őt még Trump nevezte ki). Merrick Garland igazságügyi miniszter pedig azt mondta, szigorítják a képviselők adatainak begyűjtésére vonatkozó szabályokat – ezek nagy része nincs törvénybe foglalva, és a hatóságok és a kormány diszkréciójától függ.
Tágabb értelemben a demokraták a minisztérium „trumptalanítását” akarják elérni. „Arra sürgettem (Merrick Garlandot), hogy végezzen egy átfogóbb vizsgálatot, nemcsak a sajtót és a bizottságokat érintő adatgyűjtésről, hanem általában véve arról, hogy az elődje milyen mértékben politizálta át a minisztérium vezetését”, mondta Adam Schiff. Ezt ugyanakkor nehezíti, hogy a szenátusi jóváhagyást igénylő, magasabb rangú kormányzati kinevezések lassúsága miatt a minisztérium számos vezető pozíciójába nem tudtak még új embert kinevezni (ezért maradt eddig a helyén John Demers is).
Egy tekintetben viszont nem hozott újdonságot a mostani botrány, ez pedig az újságírók vegzálása.
James Risen, a New York Times volt újságírója 2018-ban az ellene folyó vizsgálatokról szóló cikkében rendkívül részletesen bemutatta, hogy George W. Bush és Barack Obama kormányzása alatt hogyan kezdett egyre keményebb eszközöket bevetni az igazságügyi minisztérium és a szövetségi kormány egyéb intézményei az újságírók szerintük „nemzetbiztonsági veszélyt” jelentő cikkeinek publikálását megakadályozandó, és hogyan alkalmaztak erősödő nyomást a források megszerzése érdekében.
Az igazságügyi minisztérium korábban az AP hírügynökség két újságírójának híváslistáit, a Fox News jobbos hírtévé egy riporterének emailjeit is lekérte (előbbiekét egy jemeni sztori, utóbbit egy észak-koreai értesülés miatt), de a lap több más munkatársa ellen is folytattak eljárást az Obama-években. A tempó a jelek szerint Donald Trump alatt erősödött: Jeff Sessions volt igazságügy miniszter 2017-ben azt mondta, megtriplázta a szivárogtatásokkal összefüggő nyomozások számát. Merrick Garland most mindenesetre a múlt héten azt ígérte, felhagynak ezzel a gyakorlattal.
