Évek telhetnek el, mire kiderül, valójában mennyire tette tönkre a gyerekeket a járványidőszak

• „A legjobb az volt, hogy rajzolhattam délelőtt. A legrosszabb: hogy meg kellett enni a sóskát, amikor apa hozott finomságot.” (Juli, 4,5 éves)
• „A legjobb az volt, hogy sokat lehetettem veled. A legrosszabb, hogy a házimunkában segíteni kellett. És, hogy meghalt a Boróka anyukája.” (Teó, 6 éves)
• „A legjobb az volt, hogy sokat lehetett aludni, és sokat lehettem a családdal. A legrosszabb, hogy anyával kellett tanulni.” (Saci, 8 éves)
• „Az volt a legjobb, mikor kiderült, hogy online oktatás lesz és nem kell iskolába menni; az volt a legrosszabb, mikor veszélyhelyzetet hirdettek és kiderült, hogy mind veszélyben vagyunk, mert elkaphatjuk (2020 tavaszáról beszél)” (Hanna, 12 éves)

A koronavírus-járvány időszakának hosszú távú, mentális hatásai még nem látszanak, de az egészen biztos, hogy az elmúlt több mint egy év mind a felnőtteken, mind a gyerekeken nyomot hagyott. A cikkben idézett gyerekek a Telex kérdésére ugyan többségében pozitívan beszéltek szüleiknek a járvány időszakáról, de itt is felbukkannak negatív elemek: a barátnő édesanyjának a halála vagy a félelem a megbetegedéstől. A tapasztalatok tehát vegyesek, volt, aki jobban élte meg, sőt, szeretett otthon lenni, míg másoknál megsokszorozta a szorongásszintet.

Az International Journal of Environmental Research and Public Health-ben megjelent írországi kutatásból is jól látszik, hogy nagyon megemelkedett ebben az időszakban a felnőttek és a gyerekek szorongásszintje, és különös nehézséget okozott a megszokott rutin megszűnése az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek családjában. A szerzők 48 családnál mérték fel a szociális izoláció, az otthontanulás hatását, és azt találták, hogy a serdülők körében kifejezetten emelkedett a szorongás, a depresszió és a kétségbeesés szintje, sokaknak problémát okozott az is, hogy a nagy mérföldkövet jelentő eseményeken (ballagás, jelentősebb születésnap stb.) sem vehettek részt.

A távolságtartási szabályok, a maszkviselés, az izoláció egyértelműen negatív hatással voltak a fiatalok mentális egészségére, amire csak rárakódtak az életkorral járó hormonális hatások, az otthontanulásból származó feszültségek szülők és gyerekek oldaláról egyaránt. Az UNICEF Magyarország nemrég reprezentatív felmérést készített a témában a 3-18 éves gyerekek vonatkozásában, és arra az eredményre jutottak, hogy leginkább a 11-18 éveseket érintette negatívan a pandémia, de általánosságban a szülők fele szerint romlott gyermekük mentális állapota.

A járványidőszak során Orbán Viktor miniszterelnök többször élt háborús fogalmi metaforákkal: a koronavírust ellenségként, a járványügyi intézkedéseket harcként, a vakcinákat fegyverként azonosította. A háborús metafora, mondjuk, nem szokatlan a miniszterelnök retorikájában, az pedig kérdéses, mennyire volt ez szerencsés a járványhelyzetben, mindenesetre érdekes, hogy a Covid-időszak mind gyerekekben, mind felnőttekben könnyen okozhatott valódi, háborús élmények után kialakuló PTSD-t, vagyis poszttraumás stresszzavart az arra hajlamosaknál a közösen átélt katasztrófa miatt.

Sok az érintett gyerek, telítettek az ellátóhelyek

Azt, hogy a helyzet mennyire rossz, sajnos jól mutatja, hogy nagyon sokan jelentkeznek a magánpszichológusoknál, a jobb helyek között akad, ahol már csak októberre, novemberre tudnak időpontot biztosítani. Dr. Szolnoki Nikolett, a pszichés zavarokkal foglalkozó Vadaskert gyermek- és ifjúságpszichiátriai szakorvosa azt mondta: amióta ő 1993-ban elkezdett orvosként dolgozni, még nem volt ekkora ugrás a pszichés gondokkal küzdő gyermekek számában.

„Ilyen pandémia, ilyen, a világot érintő hirtelen és drasztikus életmódbeli változás nem volt még. Soha senki nem mondott ilyet, hogy ne öleld meg a másikat, meg takard el az arcodat, vagy tarts tőle távolságot, mint hogyha mindenkiről azt kellene feltételezni, hogy ártani fog nekem, vagy én árthatok neki. És ez elég hosszú ideje tart már ahhoz, hogy belénk ivódjon, és hosszú évek lesznek, mire ez kikopik. Ha kikopik”

– magyarázta a kérdés általánosabb vetületét a doktornő, különbséget nem téve itt gyermek és felnőtt között.

A járványidőszak más és más okokból volt nehéz a különböző életkorú és pszichés állapotú gyerekeknek például a bezártság, a közeli kontaktok vagy a hasonló korú gyerekek hiánya miatt, és ezek még a szerencsésebb alapesetek közé tartoznak, hiszen a gyermekotthonban élő gyermekek az őket érintő korlátozások alatt nem találkozhattak a szeretteikkel, mások pedig elvesztették a közeli hozzátartozójukat a járvány miatt, vagy akár maguk is megfertőződtek. Fontos, hogy a cikkben a családban élő gyermekekről írunk, először azokról, akiket mentálisan megviselt a járvány, aztán pedig kitérünk külön azokra is, akik a fertőzésen is átestek.

Az óvodások hogyléte a szülő hangulatától függ leginkább

„A kisebbek túlnyomó többségében nagyon szerették, hogy otthon vannak, sokszor a szülők is azt élték meg, hogy valamiféle elveszett időt tudnak bepótolni. Ez a szép oldala az egésznek.”

Csakhogy nem mindenkinek telt idillien az elmúlt bő egy év, sokan nem azért maradtak otthon, mert szerettek volna, hanem mert elvesztették a munkájukat, vagy mert az otthontanulás miatt muszáj volt kivenniük az összes szabadságukat, esetleg be kellett zárniuk az üzletüket a korlátozások miatt. A harmadik hullám csúcsán volt olyan nap, amikor több mint háromszázan haltak meg koronavírus-fertőzés miatt, összességében pedig a járvány mostanra közel 30 000 családban okozott veszteséget.

Sok családban tehát jó eséllyel igen magas volt a szorongásszint az elmúlt hetekben-hónapokban, amiért a szülők nehezen hibáztathatóak. Ugyanakkor, fogalmazott dr. Szolnoki Nikolett, minél kisebb egy gyerek, annál inkább példakövető, tanulékony, az idegrendszere a felnőttek példái által, hatására érik.

„Az óvodások nagyon érzékenyek a szülők hangulatára és változására, sokkal jobban, mint később. Tehát ha valahol a szülő eleve szorongó karakter, vagy valamilyen veszteséget éltek meg, akkor ott a gyermekek sokkal szorongatóbb helyzetben voltak. Ehhez még hozzáadódott a maszkhordás, az érintés hiánya, a sok-sok új szabály, változás, amit lehet, hogy nehezebben értenek meg, de a szorongás sokkal jobban hat rájuk.”

A többség, az úgynevezett normotipikus fejlődésű gyerekek egy ilyen időszakot előbb-utóbb kihevernek, de akiknek hajlama van a szorongásra, azok még nem tették le ezt a csomagot. Dr. Szolnoki Nikolett szerint könnyen lehet, hogy 2-6 év múlva halmozódnak majd a panaszok azoknál a gyerekeknél, akik otthon ültek a vesztegzárban majdnem egy évet.

Az UNICEF felmérése szerint a kisiskolások, vagyis a 7-11 évesek nem igazán örültek, hogy nem járnak iskolába, csak három százalék volt, aki a megkérdezettek közül így nyilatkozott. A szülők beszámolója szerint a 7-11 évesek szüleinek 56 százaléka mondta, hogy negatív mentális tünetek bukkantak fel gyereküknél a járvány alatt: leginkább az elkalandozó figyelem (77%), a nyughatatlanság (69%), a dühkitörések (61%), a szorongás (31%) jellemezte az érintett gyerekeket.

Konfrontálódni kamaszként, mindig összezárva

Míg néhány év múlva az addigra iskoláskort elérő gyerekekkel lehet több dolguk a pszichológusoknak, addig most a kamaszok a leginkább érintettek, akiknek élettanilag az lett volna a dolguk, hogy távolodjanak a családtól, és a saját kortársaik kerüljenek előtérbe. A 11-18 éveseket éppen ez viselte meg dr. Szolnoki Nikolett szerint: az, hogy nem tudták megélni a saját kamaszságukat, hanem „vissza voltak csukva” a családba, együtt keltek, együtt feküdtek a szülőkkel, pont, mint óvodás korukban.

„Ez pont ellene ment az ő természetes fejlődésüknek. A szülőkkel konfrontálódni kell ilyenkor, tudni kell kezelni az autoritást, ki kell alakítani az új énhatárokat. »Más a véleményem, hadd ütköztessem a felettesemmel (szülő), hadd képviseljem magam«, és nagyon nehéz volt rájuk vágni az ajtót és elmenni két órát sétálni, hogy kiszellőztessék a fejüket, hiszen nem lehetett.”

Az összezártságot egyébként többször alapvető konfliktusforrásként is megnevezték a családok, legalábbis így tapasztalta Weiszburg Anna, az Ego Klinika klinikai szakpszichológusa. A hozzájuk érkezők közül sokan megjegyezték, hogy talán nem fajulnak idáig a dolgok, ha nincsenek összezárva, könnyen meglehet, hogy csak azért ennyire rossz a helyzet, mert már mindannyian besokalltak.

Az, hogy kinél hogyan jelenik meg a szorongás, nagyon változó, de kamaszoknál a reménytelenség, a jövőkép elvesztése, a hangulatingadozások, az ingerlékenység közös jellemzőnek tűnik a szakemberek által elmondottak alapján. A szülők vagy a család szorongásszintje azonban nemcsak óvodás korban lehet hatással a gyerek mentális egészségére, ezt mutatja legalábbis az UNICEF korábban említett felmérése, amiből kiderült, hogy az alacsony jövedelmű (havi 150 ezer forint alatti) családoknál 35 százalékos arányban jelent meg a szorongás a 11-18 éves gyerekeknél, míg ez a közepes vagy magasabb jövedelmű családok esetén csak 15 százaléknál tűnt fel. Emellett ott, ahol egyedülálló szülő neveli a gyereket, jóval magasabb arányban kerültek elő mentális problémák.

A fentiek mellett dühkitörésekről, de a gyermekek részéről – ritkán – szülőbántalmazásról is beszámoltak a Telexnek nyilatkozó szakemberek. „Fordulnak, fordultak elő nem kívánatos atrocitások felnőtt-gyermek között, oda és vissza. Van, amikor a serdülő támad a szülőkre, testvérekre, és van, amikor a serdülő vagy a gyermek szenvedi el ezeket az atrocitásokat. Mind-mind idetartozó kérdés, ami hatványozottabban, hangsúlyosabban jelent meg az elmúlt egy évben, mint a járványidőszakon túl” – mondta dr. Sófi Gyula, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet pszichiátriai osztályának vezetője.

Öngyilkosság, önsértések, anorexia

Emellett pedig ott vannak a még ennél is súlyosabb kórképek. Megemelkedtek a járvány alatt és után az evészavaros esetek, főként az anorexia, és az öngyilkossági gondolat, az önsértések, illetve a szerhasználat is megnőtt a kamaszok körében.

Az öngyilkossági kísérletek megemelkedéséről számolt be a CDC, az Amerikai Járványügyi Hivatal is egy friss publikációjában. A kutatók 49 államból és a fővárosból, Washingtonból kértek be adatokat a 2019. január 1. és 2021. május 15. közötti, 12-25 évesek körében elkövetett öngyilkossági kísérletekről, és azt találták, hogy már 2020 májusában megindult az öngyilkossági kísérletek emelkedése, különösen a 12-17 év közötti lányok körében.

A nemek közti különbség aránya később is megmaradt, sőt még szembetűnőbb lett: 2021. február 21. és március 20. között a gyanított öngyilkossági kísérletek száma 50,6 százalékkal volt magasabb a 12-17 év közötti lányok körében, mint 2019 hasonló időszakában. A hasonló korú fiúknál közben az emelkedés 3,7 százalékos volt.

Pap Erika, a MURMO Szakpszichológiai és Művészetterápiás Központ alapítója a hazai helyzetről azt mondja, hogy náluk a súlyos esetek januárban kezdtek el magasabb számban megjelenni, és az idő múlásával egyre több önsértő, szuicid gondolatokkal terhelt kiskamasz is felbukkant a rendszerben.

„Az életet veszélyeztető állapotokban való vagy kórház utáni segítségnyújtásra eleinte magasabb számban csak a 16 év felettiek jelentkeztek januárban, aztán mentünk lefele az életkorban 15-re, majd március-április környékén már a 12 évesekkel is jöttek tömegesen a bejelentkezések. Az evészavar, az önsértések, a súlyos szintű szorongásos zavarok, szerhasználat és a szociális izoláció következtében bekövetkező krízisek kerültek előtérbe.”

A MURMO-ban az anamnézis felvételekor már figyelembe veszik azt is, hogy az adott családban hogyan kezelték a Covid-időszakot, hányan betegedtek meg, meghalt-e valaki, min ment át a család vagy a gyerek, milyen kapcsolódások maradtak meg, voltak-e személyes találkozások. Amióta pedig találkoztak olyan esettel, ahol a megfertőződött gyereket 10 napra becsukták egy szobába, azóta arra is rákérdeznek, izolálták-e drasztikusan a gyereket. „Ne akarjuk tudni, mit élhetett át az a gyerek ott egyedül, érintések nélkül” – fűzte hozzá Pap Erika, de azt is rögtön hozzátette, hogy nagyon nehéz volt jól kezelni az egész járványidőszakot, és még most sem vagyunk túl rajta.

A bezárás mellett a legnagyobb problémát az úgynevezett barlangszindróma jelenti, véli dr. Szolnoki Nikolett, vagyis hogy másfél évnyi izoláció után újra ki kellett menni és ugyanúgy bejárni iskolába, óvodába, mintha mi sem történt volna.

„Ez olyan, mint amikor egy kisállatot fogságban nevelnek. »Persze, majd visszaszoktatom a vadonba«, kiviszik a ketrecet az erdőbe, kinyitják az ajtaját, és nem azzal a kitörő örömmel szalad ki az állat a kismajmok közé. Ezt kis türelemmel, tudatosítva, hogy ez nem olyan egyszerű, mint ahogy elképzeltük, az emberek, gyerekek, felnőttek nagy része abszolválni fogja.”

Amikor mégis segítség kell

A cikk elején említett kutatásokban nem tértek ki arra, hogy az adott családban megfertőződött vagy meghalt-e valaki koronavírus-fertőzés miatt, pedig, mint azt Pap Erika, a MURMO pszichológusa is említette, ezek is lényeges szempontok, már csak azért is, mert maga a megfertőződés is járhat neurológiai, mentális tünetekkel – nemcsak a felnőtteknél, hanem a gyerekeknél is. Különösen igaz lehet ez MIS-C-n/PIMS-en, azaz a koronavírus szövődményeként kialakuló sokszervi gyulladáson átesett gyerekek esetében, ahol jellegzetes tüneteket figyeltek meg a betegségben országos illetékességű kórháznak számító Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben.

Dr. Sófi Gyula, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Gyermek és Serdülő Pszichiátriai Osztályának vezetője a Covid-19-cel érintett gyermekek utógondozása során észlelte, hogy nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyereknek is szükségük lehet a
Covid-19-fertőzés után jelentkező tünetekkel foglalkozó osztályra a betegség szövődményei miatt, így márciusban a pszichiátriai osztály létrehozta az országos illetékességgel bíró részleget.

Fontos, hogy noha a gyermekkórház fekvőbeteg pszichiátriai osztályának munkatársai dolgoznak a Covid-fertőzés utáni ellátásban is, a poszt-Covid-érintettségű gyerekeket nem fektetik be, ez ambuláns megjelenési lehetőség. Aki úgy érzi, hogy a gyermeke akár azért, mert megfertőződött, akár azért, mert mentálisan megviselte a Covid, segítségre szorul, előjegyzés útján időpontot kérhet, és legfeljebb 10 napon belül találkozhat szakemberrel. Mivel az ambulanciára sokan testi panaszokkal jelentkeznek, ezért először azt kérik a szülőktől, hogy a megfelelő szakorvosok vizsgálják ki a gyerekeket, és zárják ki az estleges fizikai problémát, ha pedig ez megtörtént, fogadják a családokat és a fiatalokat. A probléma jellegétől függően pszichológus vagy pszichiáter beszélget a családdal először.

Mielőtt bárkiben is bekapcsolna a vészjelző, hogy nem szeretné a gyerekét pszichiáterek keze közé adni, hogy begyógyszerezzék, fontos tisztázni: nem ez a legfőbb különbség a két szakma között. Bognár Vivien, gyermek- és ifjúsági klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus szerint a mai magyar ellátórendszerben a határ ott húzódik meg a két szakma között, hogy pszichiáterként-orvosként diagnózist kell adniuk, és meg kell alkotniuk azt a klinikai képet, amire utána megfelelően tervezhető a pszichés ellátás vagy egy olyan mélységű pszichoterápia, amire a gyereknek szüksége van.

„A pszichiáterek nem feltétlenül hosszú távon dolgoznak együtt a gyerekekkel pszichoterápiás mélységben, hanem inkább gondozási szemlélettel vannak a mai magyar, és szerintem a mi ambuláns ellátórendszerünkben is. Ha csak egy támogató szemléletű pszichés kísérés szükséges, azt is a pszichológusnál esélyesebb megvalósítani. Ha egy mélyebb, feltáró pszichoterápiára szükséges, arra is inkább a pszichológusok kapacitása van beosztva a rendszerben is.”

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ambulanciára kétharmad részben fertőzésen átesett gyerekekkel jelentkeznek a szülők, a maradék egyharmadot pedig azok a gyerekek adják, akik nem betegedtek meg, de megviselte őket a járványidőszak. Életkori megoszlás szempontjából úgy látják, hogy már kisiskolás kortól jönnek a gyerekek tizennyolc éves korig bezárólag.

„Azok a gyermekek, akik átestek a fertőzésen, és eltelik egy bizonyos látenciaidő a fertőzés kiállása és a tünetek, az orvoshoz kerülés között, leggyakrabban egy bizonytalan, gyógyszeres terápiára kevésbé múló fejfájásról, szédülésről, egy testi és szellemi gyengeségről számolnak be, sok esetben romlik a tanulási képességük, a koncentrációs képességük, kevésbé tudnak kitartóan odafigyelni akár az online oktatásban, akár az online téren kívül, amikor készülniük kellene az órákra. Türelmetlenebbek, illetve akár alvászavarok is megjelenhetnek”

– magyarázta dr. Sófi Gyula.

A gyerekek között vannak olyanok, akik akár 14 órás pihenést igényelnek, de még utána is bágyadtak, elesettek, beszűkültebb a gondolkodásuk, feladathelyzetekbe nehezen vonhatóak be. És vannak olyanok is, akik sokkal feszültebbek, impulzívabbak, az úgynevezett válaszkészségüket különféle stresszhelyzetekre kevésbé tudják kontrollálni. Nem lehet eltekinteni emellett attól sem, amire már korábban kitértünk: hogy az összezártság miatt felnőttek, gyerek egyaránt feszültebbek lettek.

A koronavíruson átesett gyerekek és a pusztán járványidőszaknak betudhatóan valamiféle mentális zavart megélő gyerekek között van hasonlóság is, a hangulatzavarok és a szorongás ugyanis mindkét csoportnál megjelenik. Bognár Vivien szerint érdemes résen lenni, mert a gyereknél, főleg a serdülőknél a depresszió sokszor nem feltétlenül a köznyelvben azonosított „depressziós” formában, szomorú, melankolikus, szürke állapotban indul, hanem inkább egy ingerlékenységgel, dekoncentráltsággal járó állapottal, amit előidézhet akár az összezártság is.

A klinikai tüneteket és azok súlyosságát (vagyis, hogy milyen mértékű a depresszió, hangulatzavar, szorongás) részletesebben még nem az első interjún nézik meg, hanem a második-harmadik alkalommal, egy ún. strukturált interjúhelyzetben. Az itt kapott eredmény alapján tudják majd eldönteni, hogyan érdemes megtervezni a terápiát.

„Ide tartozik továbbá az is, hogy koncentrációs, neurológiai természetű tünetek szintén sokszor megjelennek a Covid utáni állapotban, úgyhogy a gyógypedagógusaink is bekapcsolódnak ebbe az ambuláns munkába”

– beszélt a munkamenetről Bognár Vivien. A gyógypedagógusok épp a figyelmi funkciókra összpontosítanak kiemelten.

A tünetek észlelésében az iskolások szüleire mind a járványidőszakban, mind most, nyáron is nagyobb felelősség hárul, mint a hagyományos oktatási szezonban, hiszen a gyereket nem látja más olyan felnőtt, akinek feltűnhetne, ha valami nem stimmel vele. Míg korábban egy pedagógus ezt könnyebben észrevehette, az otthoni oktatás időszaka teljesen izolálta a gyerekeket a személyes kontaktustól, az érzelmeket pedig könnyen lehet leplezni a szmájlikkal.

A kezelésekre az ország különböző részeiről érkeznek családok, vannak, akik több száz kilométert is utaznak. A cél azonban inkább az, hogy helyben nyújtsanak segítséget az érintetteknek, így az első-második alkalmak után próbálják a helyi családsegítőkhöz, pedagógia szakszolgálatokhoz, pszichológusokhoz irányítani a távol élő családokat.

A Covidban érintett gyerekek közül sokan már 4-5 alkalmon is túl vannak az ambulancián, így tapasztalatot is nyertek arról, milyen eredményekkel zajlanak a kezeléseik. „Azokon, akik több alkalommal is megjelentek különféle kontrollokon, viselkedésterápiás, diagnosztikai, pszichoterápiás foglalkozásokon, látjuk az egyértelmű pozitív életminőség-változást” – mondta dr. Sófi Gyula.

Általánosságban arról is beszélt, hogy pszichiáterhez, pszichológushoz 30-50 százalékban jutnak el azok közül a gyerekek közül, akiknek erre szüksége volna, és bár ez lehet, hogy kevésnek tűnik, dr. Sófi Gyula szerint nem rosszabb a helyzet, mint Ausztriában vagy Franciaországban.

Türelem, mozgás, az kell

Abban az összes megkérdezett szakember egyetért, hogy először is időre, türelemre van szükség a szülők részéről, a tapasztalat pedig az, hogyha családszinten lazul a szorongás, akkor a gyerekek is jobb állapotba kerülnek. Ehhez az is kell, hogy a szülők vagy a család rendszerszinten is rendben legyen. Pap Erika azt javasolja, adjunk a léleknek időt.

„A lélek nem tud olyan gyorsan lépni, mint a rendelkezések. Lezárnak, bezárnak, oké, rendben, értem, holnap nem megyek be dolgozni, nem megyek be iskolába. Hiába értem, valahol mégsem tudom felfogni, mi is történik egy drasztikus intézkedés hatására velem, a környezetemmel, a világgal. Egy év után már megszokjuk, megszoktuk, amikhez alkalmazkodnunk kell, még akár épít is bennünket a változáshoz való rugalmas alakulás, de amikor vissza kell rendeződnünk, az megint lélektani feladat elé állít mindenkit. Tudom, hogy már nem úgy kell maszkot viselni mindenhol, és szabadabban mehetek az utcára is, találkozhatok másokkal, de még nem szoktam meg. A léleknek sokkal több idő, mire átáll. Holnaptól járunk iskolába, és majd reméljük, hogy egy év múlva jobb lesz a helyzet, de hogy egy év alatt mi történik, azt még nem tudjuk ezen a ponton. A belső biztonságunk építése, és rugalmasságunk megőrzése végtelenül fontos, valamint az, hogy adjunk időt magunknak” – mondta.

Felhívta a figyelmet a mozgás fontosságára, és a Magyar Diáksport Szövetség május közepén indult Engedd ki a valóságba! c. kampányára is, ami a kamaszok mentális és fizikai egészsége miatt indult. Itt a szülők részletes információkat kaphatnak arról, hogyan segíthetnek a gyerekeknek, akiknek amúgy a WHO szerint legalább napi hatvan perc mozgásra volna szükségük és legfeljebb napi két óra képernyőre – ezzel szemben 2021-ben a gyerekek átlagosan 5,2 órát töltöttek a képernyő előtt az otthontanulást is beleszámítva.

A szakemberek szerint szerencsésen alakult, hogy a nyitás épp a nyári szünet előtt nem sokkal történt, mert így egyrészt leesik a gyerekekről az iskola terhe, a visszaszokás terhe, a személyes találkozások terhe, másrészt nem sötétben, hidegben kell megküzdeniük ezekkel a problémákkal.

A visszaszokáshoz az UNICEF is igyekszik segítséget nyújtani: ők a tanároknak adtak ki egy kisokost arról, hogy milyen pszichés hatásokat gyakorolhatott a járványidőszak a gyerekekre, mit tegyen a tanár, ha például bántalmazásról értesül vagy hogyan, milyen mentális támogatást nyújthat a gyermeknek, ha veszteség érte a családját. A kisokos itt érhető el.