Rávették a fideszes polgármestert, hogy vállalja be az aksigyárat, és most kirántják alóla a szőnyeget

Évek óta tartó, fontos politikai konfliktusban nyílt új fejezet október elején, amikor Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter bejelentette: jövő évtől a kormány elveszi az önkormányzatoktól a helyi iparűzési adó egy részét, és a járásoknak adja ezt az összeget. A javaslat mások mellett Debrecen és Balassagyarmat fideszes polgármesterének sem tetszett, miközben a kormány korábbi, hasonló lépéseivel kritikus székesfehérvári polgármester beállt az elképzelés mögé.

Navracsics Varga Mihály pénzügyminiszter által is megerősített terve szerint az önkormányzatok jövő évtől az idei, vagyis 2024-ben beszedett összegig megtarthatják az iparűzésiadó-bevételeiket, a többlet viszont bekerül egy olyan alapba, amelyből a településnek otthont adó járás pályázhat majd. Azokban a járásokban, ahol nagyon kevés többet termelődik, az állam 250 millió forintra egészíti ki a pályázható keretet.

A változásnak azok az önkormányzatok lesznek a legnagyobb vesztesei, amelyekben éppen a következő években nőne meg jelentősen az iparűzésiadó-bevétel. Ezek jellemzően azok a helyek, ahol most nagy gyárakat építenek, például Debrecen, ahol egyszerre épül egy autógyár és több akkumulátorgyár, vagy Szeged, ahol a BYD autógyára épül. Nem csoda hát, hogy pont Debrecen fideszes polgármestere tiltakozik a leghevesebben a döntés ellen, míg sok ellenzéki polgármester nem is kommentálta azt.

Az érdekellentétek azonban bonyolultabbak ennél, az elmúlt hónapok eseményei és nyilatkozatai alapján pedig a Fideszen belül is több elképzelés versengett egymással, amelyek közül valószínűleg alapos lobbitevékenység után választották a most bejelentett verziót. Emögött pedig felsejlenek a magyar önkormányzatok közötti, illetve ezen túl a különböző szintű fideszes vezetők közötti érdekellentétek.

Az önkormányzatok egyik utolsó önálló bevételi forrása

A helyi iparűzési adót (HIPA) még a rendszerváltás után vezették be, amikor az volt a jogalkotó elképzelése, hogy a önkormányzatoknak a feladataik mellé önálló adóbevételek is járnak. Az adó mértékéről 0 és 2 százalék között az önkormányzatok dönthetnek, az adóalap a cégek árbevétele, mínusz az anyagköltségeik, a beszerzett áruk és szolgáltatások ára, valamint a kutatásra fordított összegek.

A rendszerváltás óta az önkormányzatok elestek adóbevételeik nagy részétől, így mára sok önkormányzatnak az iparűzési adó a legnagyobb bevételi forrása. Ennek az eloszlása azonban rendkívül igazságtalan, hiszen az iparosodott, sok cég székhelyeként működő városok nagyon komoly összegeket, sokszor több tízmilliárd forintot tehetnek zsebre a HIPA-ból, míg azok a falvak és városok, ahol nem üzemelnek cégek, alig kapnak ebből valamennyi pénzt, ha egyáltalán kapnak.

Ez az egyenlőtlenség nagyon régóta fennáll, ennek mérséklésére találták ki a szolidaritási hozzájárulást, amelyet az önkormányzatoknak bizonyos, egy lakosra jutó HIPA-bevétel felett fizetniük kell. Ez a pénz elvileg a szegényebb önkormányzatoknak jár, ők azonban közvetlenül nem kapják meg, ehelyett az a központi költségvetés önkormányzati bugyrába kerül. A DK nemrég megpróbálta kikérni, hogy pontosan mely településeknek mennyi jutott az összegből, és milyen szempontok alapján, de a Pénzügyminisztérium csak annyit válaszolt: „A támogatások szabályrendszerét a költségvetési törvény 2. és 3. mellékletei tartalmazzák.” A szolidaritási hozzájárulás rendszerét az elmúlt években többször is a gazdagabb önkormányzatok kárára változtatták meg, a budapesti önkormányzatnak például most tizenkétszer annyit kell fizetnie, mint Tarlós István alatt.

De az elmúlt években több más változás is felmerült vagy megvalósult. 2020 novemberében például Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke vetette fel, hogy a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak csökkentése érdekében két évre teljesen eltörölhetnék az iparűzési adót. Az ötlete nem váltott ki nagy sikert a polgármesterek körében, Karácsony Gergely főpolgármester azt ígérte, hogy ha valóban megvalósítják, akkor másnap leállítják a BKK-t.

2020 végén Orbán végül egy olyan verziót jelentett be, amely részeként a kis- és középvállalkozások és egyéni vállalkozók iparűzési adóját a felére csökkentették. Ez komoly érvágás volt az önkormányzatoknak, amelyek egy részét – jellemzően a fideszes városokat – kárpótolta a kormány, más részét – jellemzően az ellenzékieket – azonban nem. 2023-ra aztán megszűnt ez a rendszer, és azóta ismét 2 százalék az iparűzési adó legnagyobb kiszabható mértéke.

Ezzel párhuzamosan egy másik kormányzati kavarás is beindult, az úgynevezett „különleges gazdasági övezetek” rendszere, amelynek részeként a kormány bizonyos, önkényesen kijelölt területek iparűzési adóját elvette az érintett település önkormányzatától, és a vármegyei önkormányzatnak adta azt. Ezt először Göddel, majd Iváncsával és Mosonmagyaróvárral tették meg, majd miután a fideszes polgármesterjelölt elbukta az idei önkormányzati választást, Pakssal is, ahol az atomerőmű hétmilliárdos adóbevételét osztják szét a Tolna és Bács-Kiskun vármegyei önkormányzatok között.

Ez utóbbi miatt Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere is felszólalt, aki szerint a paksi iparűzési adó elvétele olyan alapvető szolgáltatásokat veszélyeztethet, mint például a bölcsődék, az óvodák és a szociális intézmények működése. A paksi döntést később mintha megbánta volna a kormány, a döntés nyilvánosságra kerülése után legalábbis már tárgyaltak volna Paks megválasztott polgármesterével.

Hosszú ideje megy a kavarás a háttérben

Az elmúlt hetek nyilatkozatai és a Telexnek név nélkül megszólaló szereplők mondatai alapján hónapok óta több verzió keringett az iparűzési adó reformjáról, és kitartó lobbitevékenység lehetett a most bejelentett verzió kiválasztása mögött.

Lázár János építési és közlekedési miniszter június 21-én egy rádióadásban például azt mondta: „Ennek a dáridónak, ami itt a helyi adóval megy, szerintem egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Azt fogom javasolni a kormánynak, és nem vagyok egyedül, mert erről már többen beszéltünk, nem is akárkik, hogy legyen egy helyiiparűzésiadó-reform, tehát fölül kell vizsgálni az önkormányzatok helyi iparűzési adóját, fölül kell vizsgálni az egész rendszert országosan.”

Lázár tehát a teljes országos rendszer reformjáról beszélt, a Telex egy névtelenséget kérő forrása szerint pedig ez egy olyan tervet jelentett volna, amellyel a kormány egységesen elvette volna az önkormányzatoktól az iparűzésiadó-bevételük egy részét, és a vármegyéknek adta volna azt. Ezzel felszámolhatták volna a „különleges gazdasági övezetek” létrehozásából származó igazságtalanságokat, és rendkívül megerősítették volna a jelenleg egy kivételével mindenhol fideszes vezetésű vármegyei önkormányzatokat – a sokszor ellenzéki vezetésű városokkal szemben. Egy másik névtelenséget kérő forrásunk nem hallott ilyen tervről, szerinte Lázár csak a rossz zsaru szerepét játszotta a valódi tervet bejelentő jó zsaruval szemben.

Navracsics végül egy ettől nagyban eltérő verziót jelentett be, amellyel nem egyszerűsítették, hanem bonyolították a rendszert, hiszen a szolidaritási hozzájárulás és a különleges gazdasági övezetek mellé egy harmadik különbségtételt is bevezettek, amellyel megint a városok egy részétől vettek el pénzt. Beszédes, hogy az ehhez hasonló elvonásokkal korábban kritikus Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármester azonnal védelmébe vette az új rendszert, és „nagy köszönet a Miniszter úrnak” kiírással kommentálta azt, hogy jövő évtől kivesznek pénzt az általa vezetett város költségvetéséből. Az is beszédes, hogy a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium amúgy nem túl aktív sajtófőnöke kétszer is kiküldte a Telexnek Cser-Palkovics reakcióját, vagyis valamiért nagyon fontosnak gondolták kommunikálni, hogy a polgármester támogatja a rendszerüket.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Cser-Palkovics András a most elindított Versenyképes Járások Program egyik régi támogatója, sőt, van, aki szerint ő volt annak az atyja, vagyis az indulás neki bizonyos értelemben valóban siker. Korábban viszont nem pont így képzelhette el azt, Csach Gábor balassagyarmati polgármester bejegyzéséből ugyanis az derül ki, hogy Cser-Palkovics eredeti ötlete szerint az önkormányzatok szolidaritási hozzájárulását forgatták volna vissza fokozatosan az agglomerációjukba. Erről – kicsit más megfogalmazással – Cser-Palkovics is írt, szerinte „a koncepció lehetséges továbbvitele, hogy a szolidaritási hozzájárulás egy része is ilyen alapokba kerüljön”.

Az adóreform bevezetése ellen tiltakozó Csach bejegyzéséből arra lehet következtetni, hogy Cser-Palkovics eredetileg azt szerette volna elérni, hogy a szolidaritási hozzájárulásként befizetett pénz a központi költségvetés helyett a járásokhoz kerüljön. Az, hogy végül a pénzmozgás szempontjából ezzel pontosan ellentétes javaslat lelkes támogatója lett, arra utal, hogy valami komoly kompromisszumot sikerült elérnie egy olyan döntési folyamatban, amelyben egy nekik sokkal kedvezőtlenebb forgatókönyv is az asztalon volt. (Megkérdeztük Csach Gábort, hogy szerinte a kormányzati elvonásokkal korábban kritikus Cser-Palkovics András vajon most miért támogathatta azonnal Navracsics tervét, de nem akart találgatni ezzel kapcsolatban.)

Sokatmondó a döntés ellen hevesen tiltakozó Papp László fideszes debreceni polgármester nyilatkozata is, aki szerint „ennek a tételnek, amelyet most a kormány bevezetni kíván, a szolidaritási hozzájárulás részeként kellett volna megjelennie.” Ő azt is mondta, hogy „azt, hogy a szolidaritási hozzájárulás mellett még egy plusz terhet tegyünk az önkormányzatok nyakába, nem tartom elfogadhatónak, és ennek hangot is fogok adni”.

Ez alapján nehéz elképzelni, hogy Papp Lászlóval egyeztettek volna a HIPA-reformról, és nem csoda, hogy elfogadhatatlannak tartja a döntést, amikor az akkugyárak támogatásával az elmúlt években pontosan azért vállalt komoly politikai kockázatot, hogy a gyárak megnyitása után jelentősen nőjön a város iparűzésiadó-bevétele. Hasonló cipőben jár Szentirmai István ácsi és Kovács Ferenc nyíregyházi polgármester is, akik az újraválasztásukat kockáztatták az akkumulátor- és a katódgyár támogatásával, és akik a jelek szerint most eleshetnek a beruházásokkal járó legfontosabb előnytől.

Cser-Palkovics és Papp eléggé különböző reakcióját az teszi még érdekesebbé, hogy bizonyos szempontból pont Cser-Palkovics veszíthet többet a változással. A székesfehérvári ugyanis az ország egyik legnagyobb járása, amelyben 25 település van, vagyis a pénzt ennyi felé kell majd osztani. A debreceni járásban ezzel szemben csak két település van, vagyis az ottani adóbevételre jóval kevesebb éhes száj jut majd.

A jelek szerint néhányan reménykednek még az adóreform módosításában, Csach Gábor balassagyarmati polgármester ugyanis csütörtökön egy Navracsics Tibornak címzett nyílt levelében a Versenyképes Járások Program „finomhangolását” kérte. Ő többek között azt javasolta, hogy a többletet ne az idei, hanem a 2019-es – inflációval korrigált – iparűzésiadó-bevételhez képest számolják, és a pályázható kereteket jobban differenciálják.

Megkerestük Csach Gábort, aki kérdésünkre elmondta: támogatja, hogy a települések valamilyen módon igazságosabban jussanak pénzhez, de a Navracsics által bemutatott verziót nem tartja szerencsésnek. Szerinte ha mindenképpen az önkormányzatoktól vonnának el forrásokat, akkor ennél sokkal jobb ötlet lenne, ha az egy főre jutó adóbevételek után számolt szolidaritási adót emelnék, és azt a pénzt osztanák vissza. Azt ugyanis az országos átlaghoz viszonyítják, vagyis az elvonások mértékét minden évben igazságosan lehetne kiszámolni.

Navracsics jelenlegi terve Balassagyarmatot azért is érintené rosszul, mert a város a koronavírus-járvány idején elvesztette iparűzésiadó-bevétele jelentős részét, és az inflációval számolva még most is kevesebb a bevételük, mint 2019-ben. A városban mások mellett most bővíti üzemét a MAHLE, és több cég kezdi meg működését az elkövetkező két évben, ami idővel több százmillió forintnyi HIPA-bevételt jelentene nekik. És mivel az ötezer lakos feletti, nem megyei jogú városok nem pályázhatnak nekik szánt extra forrásokra, erről nem szeretnének lemondani – mondta nekünk Csach.

Az adóreform a különböző városok rövid távú érdekein túlmenően hosszú távon megváltoztathatja, hogy állnak a magyarországi önkormányzatok a beruházásokhoz. Eddig az iparűzésiadó-bevételek reményében az önkormányzatok igyekeztek minél több beruházást a területükre csábítani, akkor is, ha például akkugyárak esetén logikusabb lett volna azokat a várostól távolabb megvalósítani. Mostantól ez a motiváció megszűnik, hiszen a plusz bevétel amúgy is a járásnak megy majd. Ez egyrészt vezethet ahhoz, hogy több beruházás kerül majd ki a nagyobb városok területéről a környező falvakba, de ahhoz is, hogy az ország bizonyos részei kevésbé lesznek motiváltak bármilyen beruházás befogadásában.

A politikát és a Fideszt is megosztó érdekellentétek

Az iparűzési adó kérdésében jelentős érdekellentétek vannak a különböző bevételi szinttel rendelkező települések között. Nyertesként általában az észak-dunántúli, iparosodott nagyvárosokat szokták emlegetni, de náluk sokkal jobban járnak azok a falvak, amelyek területére valamiért belóg egy-egy gyár vagy logisztikai központ, miközben ezeknek a falvaknak sokszor alig kell valamire költeniük.

A fő érdekellentét mégis a gazdagabb városok és a szegényebb kistelepülések között van. Ebben pedig mindkét félnek van igazsága: a gazdag városok jellemzően azzal érvelnek, hogy ők olyan infrastruktúrát tartanak fenn, amelyet a környéken élők is használnak. A szegényebb települések pedig sokszor igazságtalanságként élik meg, hogy egy-egy megyei jogú város több tízmilliárdos bevételre tesz szert, miközben ők sokkal kevesebbre vagy semmire.

Ez a konfliktus láthatóan a különböző fideszes politikusok között is megvan, amikor egymásnak feszül két szempont:

• az, hogy a kisebb települések vezetői, valamint az ilyenekből álló választókerületek képviselői szeretik, ha mindig vannak elérhető fejlesztési források – jóindulatú megközelítésben arra azért van szükség, hogy a legfontosabb fejlesztéseket időben meg tudják csinálni, rosszindulatú megközelítésben azért, hogy mindig legyen miből osztogatni;
• és az a szempont, hogy a nagyobb városok szeretik a saját bevételeikből fenntartani és fejleszteni az infrastruktúrájukat, hogy ne legyenek pályázatokra, állami támogatásokra szorulva.

De az ellentét a politika különböző szintjei között is ott húzódik, hiszen egy-egy fideszes vezetésű városban az önkormányzat vezetése érdekelt lehet abban, hogy maga gazdálkodjon minél több forrással, míg az országos politikának vagy egy-egy országgyűlési képviselőnek előnyösebb lehet, ha fentről osztják a pénzt.

Erre hívta fel a figyelmet nemrég Eszes Béla, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) társelnöke is, aki a Magyar Hangnak arról beszélt, hogy a forrásokról szóló döntést végül szerinte a választókerületi elnökök, vagyis a legtöbb helyen a fideszes országgyűlési képviselők fogják meghozni. Ha ez így lesz, akkor elképzelhető, hogy az ország több pontján is ellenérdekeltté válnak majd a fideszes polgármesterek és országgyűlési képviselők.

Egy névtelenséget kérő fideszes forrásunk szerint a kormány elsődleges célja a mostani módosítással valószínűleg nem az, hogy bizonyos önkormányzatoktól pénzt vonjanak el, sokkal inkább az lehet, hogy hosszú távon ellenőrizni szeretnék, melyik önkormányzat mire költi a pénzét. Ő ennek megfelelően elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben az iparűzésiadó-bevételek jelenleginél nagyobb részét is kontroll alá vonja a kormány.

Ennek a szándéknak annyi jogossága szerinte van, hogy a leggazdagabb települések és főleg kis falvak egy része szerinte valóban hülyeségekre költi és elpazarolja az így beszedett pénzt. Ezt azonban a Navracsics által benyújtott módosító pont nem kezeli. Ő egyébként azzal számol, hogy vagy a bevezetés előtt módosítani fogják még Navracsics javaslatát, vagy egy próbaidőszak után csavarnak majd még egyet rajta. Erre utal szerinte az is, hogy Tállai András, a Pénzügyminisztérium államtitkára kedden még azt mondta: nem született döntés a HIPA rendszerének átalakításáról.

Ez a forrásunk egyébként azt sejti, hogy több nagyobb befizetőnek számító város ígéretet kaphatott a minisztériumból, hogy a teljes, most elvont pénzt visszapályázhatja majd, vagyis összegszerűen nem fog rosszabbul járni, csak a pénze egy részének felhasználásához kormányzati rábólintásra is szüksége lesz. Erre utalhat, hogy a megyei jogú városokat vezető ellenzéki polgármesterek egy része nem is reagált Navracsics bejelentésének hírére.

Sok még a kérdőjel a megvalósítás körül

Az egymással szemben feszülő érdekek most még egy, a korábbinál is bonyolultabb rendszer létrehozását eredményezték, és elmaradt a Lázár által is előrevetített teljes országos reform. Navracsics tervével kapcsolatban azonban több fontos kérdés is felmerül.

Az egyik például az, hogy mi lesz Budapesttel. Az általa bemutatott tervekben ugyanis nem volt szó Budapestről, ahol az ország többi részével szemben nem a település fölött, hanem alatt van a járások szintje. A fővárosban ugyanis hivatalosan a kerületek felelnek meg a járásoknak, vagyis felmerülhet, hogy a fővárostól elvont pénzt valamilyen logika szerint a kerületek pályázhatják majd vissza – erről Navracsics viszont nem beszélt.

A másik kérdés a forrásokat a járásokon belül elosztó járási fórumok működését illeti. Navracsics bejelentése szerint ebben az önkormányzati hivatallal rendelkező települési polgármesterek lesznek tagok, akik kétharmados többséggel dönthetnek majd. Kérdés viszont, hogy milyen szabályok vonatkoznak majd végül a döntéshozatalra, mert ha semmilyen egyéb korlátozás nem lesz, akkor a kisebb települések vezetői a „sok lúd disznót győz” elvén simán kifoszthatnak egy-egy gazdagabb iparvárost, és szétoszthatják maguk között az onnan elvont adóbevételt.

A harmadik kérdés – amelyre szintén Eszes hívta fel a figyelmet – az, hogy vajon tényleg alsó limit nélkül vezetik-e be a javaslatot. Ha ugyanis így tesznek, akkor egy település, amelynek ma nulla forint iparűzésiadó-bevétele van, jövőre pedig ötmillió forintra tenne szert, a teljes ötmillió forinttól búcsúzhatna – ami nem lenne egy túl igazságos verzió.

Az is kérdés, hogy a kormány hosszú távon is a 2024-es adóbevétel feletti részt venné-e el az önkormányzatoktól. Ha ugyanis a következő években ismét jön egy olyan jelentős infláció, mint amilyet az előző években tapasztaltunk, akkor ez a nominálisan meghatározott összeg nagyon hamar elértéktelenedhet, és az önkormányzatoknak gyorsan jóval kevesebbet ér majd a pénzük.