22 milliárd forintnyi közpénzből újították fel azokat a kastélyokat, amiket Lázárék most privatizációra kínálnak

Augusztus végével nyolc kastély megpályáztatásával megkezdődött a Lázár János egyik szívügyének számító kastélytörvény végrehajtása, amelynek értelmében állami tulajdonú kastélyok, kúriák, udvarházak, parkok, kertek, illetve az ezekhez tartozó ingóságok tulajdonjoga ingyen átruházható lesz. A próbaévben nyolc nemrég felújított kastélyra írtak ki pályázatot:

• a bajnai Sándor–Metternich-kastélyra;
• a füzérradványi Károlyi-kastélyra;
• a nádasdladányi Nádasdy-kastélyra;
• a sümegi püspöki palotára;
• a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyra;
• a tatai Esterházy-kastélyra;
• a dégi Festetics-kastélyra; valamint
• a majki kamalduli remeteségre és a hozzá kapcsolódó Esterházy-kastélyra.

A kastélytörvényen Lázárék legalább másfél éve kezdtek el dolgozni, és azóta eltelt időben látványossá vált, hogy a miniszter személyes küldetésévé tette a megvalósulását. A végső verziót végül némi huzavona után idén júniusban fogadta el a parlament: a törvény lényege, hogy

az állam privatizációra kínál 48 olyan kastélyt, amelyek közül többet EU-s és állami közpénzmilliárdokból újítottak fel az elmúlt években (gyakran kormányközeli vállalkozók).

Csak a most magánszereplőkhöz kerülő nyolc kastélyt közel 22 milliárd forintból újítottak fel a Nemzeti Kastély- és Nemzeti Várprogramban, bár volt köztük olyan, ahol a felújítás hagyott kívánnivalót maga után.

Lázár tényleg nagyon akarta

Még tavaly márciusban jutott a Válasz Online birtokába az első törvénytervezet, ami arról szólt, hogy az összes mintaszerűen, állami vagy uniós pénzből felújított kastélyt közérdekűvagyon-kezelő alapítványoknak vagy más magánjogi szereplőknek adná Lázár János minisztériuma, az Építési és Közlekedési Minisztérium. A kulturális örökség egyes elemeinek fejlesztéséről címet viselő tervezet azt vetítette előre, hogy a frissen megmentett épületeket kiszerveznék magánjogi szereplőknek, azaz hasonló modellben veszítenék el közvagyonjellegüket, mint, mondjuk, az egyetemi campusok.

Az első törvénytervezet melléklete tizenkét jó állapotú műemléket jelölt ki tulajdonátruházásra vagy vagyonkezelésbe adásra, ezek közül nyolccal startolt el most a kastélyprogram, mellettük szerepelt még az edelényi L’Huillier-Coburg-kastély, a komlódtótfalui Becsky–Kossuth-kúria, a tiszadobi Andrássy-kastély és a tuzséri Lónyai-kastély. Lázár néhány héttel később a Telex podcastjában azzal indokolta a kormányzati tervet, hogy noha az állam a tulajdonosa a műemlék épületeknek, de arra nem alkalmas, hogy jó gazda legyen.

A minisztérium oldalán tavaly május 26-án jelent meg a törvénytervezet, de ebben már nem szerepelt műemléki lista, azaz a szöveg értelmében bármelyik állami kastélyt meg lehetett volna szerezni. Az eredeti tervezet szerint bármely természetes vagy jogi személy benyújthat kérelmet ingyenes tulajdonba adásra vagy vagyonkezelésre, ha vállalja a kastély fenntartását, és azt, hogy 99 évig nem adja el, illetve megtartja a közfeladatokat, például a múzeumok, kertek nyitva tartását.

Végül a törvény sorsa a magyar viszonyokhoz képest meglepően alakult: decemberben, az év utolsó ülésnapjain huszonegy másik törvénnyel együtt a parlament fideszes többsége elfogadta, de Novák Katalin nem írta alá, alkotmánybírósági normakontrollra küldte. A Sándor-palota indoklása szerint a koncepció támogatható, a törvény rendelkezései azonban anélkül tették volna lehetővé a magántulajdonba adást, hogy „ehhez a törvényalkotó a nemzeti vagyon megfelelő védelmét biztosító garanciális szabályokat teljeskörűen meghatározta volna”. Lázár János a lépésre azzal reagált egy Facebook-posztban, jóhiszeműen nem tudja értelmezni, mi volt a cél, csak akkor, ha rosszhiszemű: „Akkor viszont értem a mai döntést:

gyávaság és régi kommunista reflexek vannak mögötte. Remélem, tévedek, és az elnök jogászai csupán nem olvasták a törvényt, vagy nem értik annak lényegét.”

Lázár arról is írt, a kastélyok jobb sorsra érdemesek, ehhez „változásra és bátorságra van szükség”, majd hozzátette, megtisztelő Novák figyelme, szerinte az alkotmányos normakontroll intézményét szinte csak az ő minisztériuma jogszabályainak tartja fenn.

A minisztert karácsony után sem hagyta nyugodni a kérdés, január elején jelezte, hogy személyesen akarja megvédeni a törvényt az Alkotmánybíróságon, Facebook-posztban azt írta, a törvény „megőrzi és kifényesíti a családi ezüstöt, nem pedig elkótyavetyéli”. Az Alkotmánybíróság végül nem élt Lázár kérésével, január közepén Novák indítványa alapján alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a törvényt.

Végül csak átment

Az AB által megsemmisített pontok elsősorban az ingyenes tulajdonba adás lehetőségéről szóltak. A 99 éves vagyonkezelésről szóló paragrafusokat az Alkotmánybíróság nem vizsgálta, de megsemmisítette a törvény első paragrafusát, ami arról szólt, hogy az állam támogatja a magánjogi szereplők értékteremtő szerepét a kulturális örökség kezelésében. Az AB szerint nem volt meghatározva, hogy milyen közcélból látja szükségesnek a jogalkotó a magánjogi szereplők bevonását, és hogy az a közcél másként miért nem valósítható meg. Emellett a testület szerint alkotmányos elvárás, hogy egy nemzeti vagyonelem átruházásakor a pályázatok a közérdeknek megfelelően nyilvánosak legyenek; ezzel szemben a törvény szerint Lázár egy személyben, mindenféle pályázat nélkül döntött volna. A kastélykérdést régóta követő Válasz Online szerint a döntés súlyos presztízsveszteség volt Lázár Jánosnak, aki a kastélytörvény áterőszakolását személyes ügyévé tette. A törvény áprilisban került volna újra a parlament elé, de a törvényalkotási bizottsági ülésen levették a napirendről.

Júniusban aztán Lázár fellélegezhetett: az önkormányzati és európai parlamenti választás után egy nappal a parlament elfogadta a decemberben beterjesztett törvényjavaslatot. A végleges verzió értelmében 48 kastély privatizációját készítik elő, a módosítások pedig elméletileg megerősítik a privatizálók felelősségeit. A törvény végső formátuma azt mondja ki, hogy a korábban állami tulajdonban lévő kastélyállomány egy része, parkkal és a kastély ingóságaival együtt ingyen átruházható olyan magánszemélyeknek vagy piaci szereplőknek, akik képesek vállalni, hogy az ingatlanok állagromlását megelőzik, és fenntartják azok közfunkcióját. Ez a gyakorlatban többek között azt jelenti, hogy a parkokat az év minden napján napközben ingyen látogathatóvá kell tenni, a kastélyok felújítási-karbantartási munkálatait el kell végezni, és az épületek más kulturális funkcióit meg kell őrizni, valamint az év háromszáz napjában látogathatóvá kell tenni, írta akkor az Építészfórum.

A decemberben beadott eredeti javaslat végül 26 ponton változott meg: az új szöveg már nem ingyenes átadásról szól, hanem úgy fogalmaz, hogy az új tulajdonosnak „a tulajdonszerzés ellenértékeként” vállalnia kell az ingatlan felújítását, karbantartását és üzemeltetését. A törvény kitér a dokumentációért fizetendő díjra is: azok, akik a mellékletben felsorolt kastélyok iránt érdeklődnek, kérelmenként 10 millió forintért vehetik meg a kapcsolódó dokumentációt, de helyi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, valamint az egyházi jogi személy részére a díj mértéke egy forint. A törvényben végül nem szerepel a 99 évre szóló határidő.

Csúszó felújítások kormányközeli vállalkozókkal

A hazai kastélyok és várak felújításának és üzemeltetésének a kérdése már régóta terítéken van. A főként európai uniós forrásból finanszírozott, Lázár János feladatkörébe tartozó Nemzeti Kastély- és Nemzeti Várprogramot 2015-ben hirdette meg a kormány, miután Lázár még kancelláriaminiszterként kilobbizta az EU-s támogatást. Eredetileg 20 kastélyt és 19 várat kellett volna felújítani a program keretében 2020 végéig, a műemlék épületek rekonstrukciója azonban még decemberben sem fejeződött be, sőt mindössze három kastély és egy vár készült el, így a programot 2020 végén meghosszabbították. A kormány legfrissebb közlése szerint végül 60 milliárd forintból 30 műemlék (18 kastély, 12 vár) készült el.

A sokszor milliárdos közbeszerzési eljárások nyertesei között gyakran bukkantak fel kormányközeli üzletemberek nevei. 2020-ban a 24.hu azt írta, a felújításokra addig kiírt 25 közbeszerzés közül legalább 13 esetben lehet kapcsolatot találni kormányközeli szereplőkkel.

Mészáros Lőrinc érdekeltsége, a Dunántúli Magasépítő Kft. például egymilliárdért dolgozhatott a keszthelyi Festetics-kastélyegyüttes felújításán, az SZ-L Bau Kft.-vel közösen pedig 1,8 milliárd forintért kapta meg a sümegi püspöki palota munkálatait. Mészáros gyerekeinek (Mészáros Beatrix, Homlok-Mészáros Ágnes és ifjabb Mészáros Lőrinc) családi cége, a Fejér B.Á.L. Zrt. a majkpusztai Esterházy-kastélyt és kamalduli remeteséget újította fel 2,8 milliárdért, itt konzorciumi partnere a West Hungária Bau Kft. volt, melynek tulajdonosa, Paár Attila onnan ismert, hogy korábban Tiborcz István üzlettársa volt. Paár érdekeltsége részt vett a dégi Festetics-kastély kétmilliárd forintos munkálataiban, illetve a mosonmagyaróvári vár egymilliárd forintos rekonstrukciójában. A bajnai Sándor–Metternich-kastély felújítását a Pharos 95 Kft. nyerte, melynek tulajdonosa, Végh Gábor, a stadionépítések egyik kedvezményezettje, 2012-ben VIP-páholyból nézte a Videoton–Debrecen-mérkőzést Orbán Viktorral. Ez a cég építette taotámogatásból a Pancho Arénát, Végh egy Puskás-szobrot is adományozott a felcsúti fociakadémiának.

A program a keszthelyi Fenékpuszta majorság hárommilliárdos felújításával zárult le 2023 végén, hogy aztán szinte napokon belül felváltsa maga a kastélytörvény.

Régi terv vált valóra

A kastélyprogram lezárultával a kormány három részre csoportosította az állami tulajdonú kastélyok hasznosítását:

• az épületek egy részét a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-re bízzák, azaz az állami vállalat feladata lenne a kastélyok későbbi hasznosítása;
• másik része a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit (NÖF) Kft. működtetése alá kerül, például a keszthelyi Festetics-kastély, a Fenékpuszta majorság, a nagycenki Széchenyi-kastély, a geszti Tisza-kastély és a fertődi Esterházy-kastély;
• a harmadik részükre a kormány bejelentette, hogy örökbefogadási programot indított azzal, hogy nagy magyar vállalatok, például az OTP, a Mol, a Richter vagy más, nemzetközi hátterű vállalatok felajánlják, hogy „örökbe fogadnak” néhány megmentésre érdemes kastélyt (ez az opció lényegében maga a kastélytörvény).

Az örökbefogadásnak kettős célja van Lázár szerint. Az örökbefogadónak gondoskodnia kell arról, hogy minden magyar ember hozzáférjen ezekhez az épületekhez, másrészt az örökbefogadó felelőssége, hogy „nevelgesse ezeket az épületeket, vagyis az eredményéből és a profitból jelentős összegek elköltésére” biztosít a kormány lehetőséget. „Ezeket a magyar, általunk is sikeressé tett vállalatokat arra biztatjuk, hogy a profitot ne csak osztalék formájában juttassák a részvényeseknek, hanem a köz javára vállaljanak felelősséget ezen régi épületek sorsát illetően” – mondta a miniszter tavaly decemberben. Hasonlóról beszélt másfél éve a Telex Témában is: „Az én fejemben az van, hogy egy nagy, európai jelentőségű magyar vállalat átvesz az államtól egy ilyen épületet, invesztál bele és még fejleszt rajta, működteti napi szinten, a múzeumot, parkot nyitva tartja, és a maradék időben a cég javára is tudja használni.”

A Mol, az OTP és a Richter nevét már ekkor is említette, a kastélyprogram lezárulása és a kastélytörvény első, végül elkaszált startja idején a Válasz Online viszont arról írt, a hozzájuk eljutott információk szerint a kezdeményezés nem a három nagyvállalattól érkezett, hanem kifejezetten politikai elvárásként fogalmazódott meg, hogy egy-egy kastélyt át kellene venniük.

A cikk arról is ír, hogy a „vállalati kastélyok” ötlete egy késő Kádár-kori elképzelésen alapul, ennek viszont a tanulsága végső soron az volt, hogy a vállalati üzemeltetés mindenhol hamar csődöt mondott, hiszen a vállalatok nem arra vannak berendezkedve, hogy kastélyokat (is) üzemeltessenek. Hiába látogatnak bizonyos kastélyokat évente akár több tízezren – 2022-ben a legvonzóbb helyszín a nádasdladányi kastély volt 101 ezer látogatóval –, a kastélyok tevékenysége nehezen lehetne nyereséges, hiszen a múzeumokhoz vagy a nemzeti parkokhoz hasonlóan közcélt látnak el, azaz normális, hogy a fenntartásuk pénzbe kerül a költségvetésnek.

Az, hogy a kastélyokat privatizálni kéne, közel tíz éve napirenden van az Orbán-kormányban: L. Simon László, aki akkoriban a kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkári posztot töltötte be, 2015 őszén beszélt arról, hogy a kastélyprogramban nem szereplő állami tulajdonú kastélyok vagyonkezelését magánemberek vegyék át, akár ingyen is, cserébe felújítást és a látogathatóság biztosítását várná a kormány.

Az biztos, hogy a hazai műemlékügy régen látott több tíz milliárd forintot, mellette viszont az is igaz, hogy ennyi kastélyra ennek a pénznek a sokszorosát el lehetne költeni, a legtöbb helyen a ráfordítás csak arra lehetett elég, hogy a korábbi munkálatokat befejezzék, vagy megkezdjenek egy újabb ütemet. A műemlékek hasznosítása ráadásul elég nehézkes terület: ideális esetben az épület hoz anyagi vagy közösségi hasznot, jobb esetben nyereséget is. Itthon azonban ritkán áll elő ez a helyzet: Magyarországon úgy el vagyunk látva kastélyokból, hogy a látogatásukhoz egyszerűen nincs elég külföldi vagy belföldi turista, már csak azért sem, mert a kastélyok jelentős része turizmus szempontjából kifejezetten érdektelen helyen fekszik. A kastélyok száma még konzervatív becslés szerint is sokszorosa annak, amit egy ekkora országban jövedelmezően működtetni lehet a turizmusra alapozva.

Lázár a Telex már említett műsorában a fehérvárcsurgói kastélyt hozta fel példának arra, hogyan lehet kastélyokat jól működtetni. Károlyi Mihály unokaöccse, gróf Károlyi György a rendszerváltás után kapta vissza a kastélyt (a tulajdonos ma is az állam), amit a felújítás után múzeumként, szállodaként és kulturális térként üzemeltet feleségével, illetve ők maguk is itt laknak.

A volt párizsi nagykövet a Telexnek többek között a gazdasági hasznosításról is beszélt, szerinte egy ilyen épület teher, a kulturális, történeti értékek megőrzése csak viszi a pénzt. Az elképzelés szerint a szolgáltatásoknak (konferenciák, esküvők, rendezvények) fedezniük kellene a kastély működtetését, Károlyiéknak azonban eddig még egyetlen évben sem sikerült nullára kihozni a költségeket, az államnak és nekik is évről évre pluszpénzt kell betenniük a fenntartáshoz.