Hárommilliárdba került az Alföld legszebb kastélyának felújítása, de egy év után vizesednek a falak, mállik a vakolat

Távolról csodaszép, grandiózus rezidencia áll egy békési falu határában, negyedórányi autóútra Békéscsabától és másfél órányira Szegedtől. A Wenckheim-kastély nem magától nőtt ki szinte a semmi közepén az alföldi pusztából, azt az osztrák polgári származású, az elnevezést is adó család emeltette a mai Szabadkígyós mellett, Ybl Miklós tervei alapján, és bár már a szegedi árvíz évében, 1879-ben elkészült, csak 1882-ben adták át beköltözésre.

Annyi ablak, ahány nap egy évben

Wenckheim Krisztina és Wenckheim Frigyes építtették, akik ebben a korban még nem meglepő módon nemcsak unokatestvérek voltak, de házaspár is. Krisztina állítólag azt kérte Ybltől a tervek készítésekor, hogy egyrészt semmi ne legyen egyforma, de mégis harmonikusnak hasson a végeredmény, másrészt, hogy a kastélyba annyi ablakot építsenek, ahány nap van egy évben, legyen annyi szobája, ahány hét, és annyi bejárata, ahány évszak.

Kápolna, télikert, könyvtár, női zeneszalon, férfiszalon pipázóval, nappali dolgozó, hálószobák – a Wenckheim család egészen a második világháború végéig élt a hatalmas kastély falai közt, ekkor kellett elmenniük. Ekkortól kezdve 2011-ig a helyi iskola működött itt, és részben ennek is köszönhető, hogy a helyiek – ellentétben számos magyarországi kastéllyal – nem hordták szét az épületet, hogy az „ingyen” alapanyagokból baromfiólat építsenek a kert végében.

Annak idején tartozott az épülethez – ez látható a lenti archív fotó jobb szélén is – egy vas- és üvegszerkezetű télikert, amelyet még a család bontatott le, mivel az üvegkupola és a kastélyfal közötti részen télen megmaradt hó gyakran okozott beázásokat.

Az évtizedek alatt, amíg minden bizonnyal ez volt Magyarország egyik legmenőbb iskolája, igyekeztek megóvni az épületrészeket. Például hiába lett az egykori ebédlőhelyiségből az Ókígyósi Magyar Állami Mezőgazdasági Középiskola tornaterme, annak eredeti, kazettás, fából készült fal- és mennyezetburkolata megmaradt végig. A 20. században folyt átalakításokat az iskola igazgatója és mezőgazdasági szaktanára irányította.

„A kastély a második otthonunk volt, nagyon rossz érzés most elköszönni innen” – hangzott egy végzős lány búcsúja 2011-ben, amikor a diákokat Gyulára költöztették. A helyiek bíztak benne, hogy nem leépülni fog az épületegyüttes és parkja, hanem felújítják majd. A falu önkormányzata az egészségturizmust célozta meg, de szállodai szobákat és a főúri életet bemutató tárlatot is terveztek.

Talajvíz és felső beázások

Forrás helyben azonban végül nem volt, és nem is lett a hatalmas terület és az épületek méltó rendbehozatalához. Végül a Nemzeti Kastélyprogram kellett ahhoz, hogy a Wenckheim család egykori otthona újra a régihez hasonló képet adhasson: 2014-ben vonták be az állami fejlesztési programba, aminek keretein belül több mint hárommilliárd forintból felújították a központi kastélyépületet 2022-re.

Ekkor a projektet elvállaló tervezőcsapat, a Konkrét Stúdió szakemberei is szembesültek vele, hogy a beázás problémája nemcsak a 20. század első felében okozott gondokat, hanem ma is: a csapatot az éveken át elhagyatva álló kastélyban az ilyenkor felmerülő nehézségek sora fogadta; nemcsak a sokszor problémás talajvízzel néztek szembe, de nagyobb gondnak számítottak a tető felől történő felső beázások okozta károk is.

Tovább nehezítette a felújítási munkákat, hogy a kastélyhoz nem maradtak fenn az eredeti, 1870-es évekbeli tervrajzok, ezért a pesti Operaház – amelynek építése egy évvel később kezdődött meg – terveit vették elő, hogy azok alapján kezdhessék meg a rekonstrukciót.

Hogy meggátolják a falak további vizesedését, a pinceszint alapzatáig körbeásták a kastélyt, amelynek külső felületén teljes értékű habarcsszigetelés készült, a faltesteket pedig vízszigetelő injektálással kezelték. Az Építészfórum a munkálatok idején járt a helyszínen, a lap írt arról még 2020 decemberében, hogy a pinceszinti padló szigetelésével sikerült nemcsak teljes értékű tereket létrehozni, de meggátolni a további tartószerkezeti károsodásokat.

Pergő vakolat, vizesedő pince

Legalábbis ez volt a cél, egy évvel a felújítás átadója után, 2023 tavaszán azonban az Átlátszó írt arról olvasói fotók alapján, hogy a félig hazai, félig európai uniós forrásból felújított Wenckheim-kastély falairól már több helyen is pereg a vakolat. A főbejáratnál, ahol tavaly március végén, kereken két héttel az országgyűlési választás előtt még Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszer is ollót ragadott, mostanra már több helyen sérült a homlokzat.

A terasz mennyezetének vakolása több négyzetméteren látványosan sérült már, de több helyen – a kastély túlsó oldalán is, például a látogatói bejárat fölött – a külső falakról is pereg itt-ott a festék. A gyönyörű torony kilátószintjén is sérültek az oszlopok, itt néhol a felújítás során bekerült, a műemléki összképbe egyáltalán nem illő kék színű műanyag vakolóháló is elő-előbukkan. Ha pedig a pinceszintre ereszkedünk – ahonnan a toronyfeljáró is elérhető, és ahol a mosdók és a ruhatár található –, átvizesedett mennyezettel találkozunk.

Ezekkel az esztétikai problémákkal (az iménti felsorolásba linkeltünk több képet is) a helyszínen mi is szembesültünk, amikor egy hétköznapon meglátogattuk az egyébként valóban impresszív és az Alföldön egyedülálló kastélyt.

Az Átlátszó szerint az egyébként három hónapot csúszó felújítás is ezért tartott ennyi ideig: a közbeszerzési dokumentumban az áll, hogy

„a Műemléki Kastélyépület földszinti falfelületei túlzott mértékben nedvesek, így a szerkezetre nem vihetők fel a felújított műemléki szerkezetek, azaz a helyiségekben nem építhetők be többek között falburkolatok, tapéták, restaurátori festések, beépítendő restaurált és új bútorok, felújított és új parketta, illetve az installáció, mert azok károsodását okozhatja a magas páratartalom”.

A rendelkezésre álló épületfizikai vizsgálatok alapján a kivitelező szerint bizonyítható volt, hogy előre nem látható mennyiségben szorult a szerkezetekbe víz, amely a földszinti falakból és szerkezetekből csak lassabban tudott távozni, mesterséges szárítás mellett.

Oda kell figyelni ezentúl is

A kérdés persze marad: egy évvel az átadás után miért néz ki így egy több mint hárommilliárd forintból rendbe hozott kastélyépület? Megkerestük többek között a fenntartó Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit (NÖF) Kft.-t, hogy arról érdeklődjünk, miért alakult ki ez a helyzet, és mi várható a jövőben, tervezik-e javítani a falakat, és ha igen, mikor. A NÖF cikkünk megjelenéséig, több hét alatt sem válaszolt.

Elértük azonban a Konkrét Stúdió ügyvezetőjét, Balogh Csabát, aki vezető tervezőként tevékenykedett a Wenckheim-kastélynál. Balogh is arról mesélt lapunknak, hogy „a falak erősen átnedvesedett, vízzel telített állapotban voltak, míg a pinceszinten a tégla mállott, erősen sóterhelt volt”. A fölülről ázás miatt az egyes pinceszakaszok falaiból csöpögött a víz.

Említette a hibás tetőlefolyókat, amelyek vonalában a földszinti és emeleti falak is átáztak, egy helyen könnyező házigomba-fertőzés is megállapítható volt. Az egyébként, hogy éveken át nem fűtötték az épületet, Balogh szerint nem okozott pluszkárokat, úgy gondolja, az ilyen jellegű és korú épületeknél önmagában a karbantartás elmaradása okozza a legnagyobb gondokat.

Kérdeztük a vezető tervezőt arról is, miért vannak most ilyen állapotok. Szerinte a körbeásás és szigetelés kivitelezésével nincs gond, maga a pince jelenleg száraz. A falakban lévő nedvesség kipárolgásához még éveknek kell eltelniük, a folyamatot párafaló gépek üzemeltetésével igyekeznek elősegíteni.

„A pinceterekben helyenként látható vakolatkárosodások a falakban lévő nedvesség távozása miatt keletkeztek, melyeket a garanciális idő lejárta előtt javítunk”

– tette hozzá Balogh. A talajból érkező nedvességgel tehát szerinte jelenleg nincs probléma, ha valahol később mégis átjut a nedvesség, ott utólagos helyi injektálással ez könnyen korrigálható, javítható lenne. „Mindez teljesen szokásos eljárás.”

Örökségvédelmi szempontból sincs ok aggodalomra a vezető tervező szerint, ugyanis ezek olyan hibák, amelyek kis beavatkozással javíthatók. A garanciális feladatok keretében a teraszok Balogh szerint is problémás szigetelésének javítása pedig már folyamatban van, a feltárásokat elvégezték, jelenleg a javítások módszertanát dolgozzák ki.

A távolabbi jövőt tekintve, azazhogy hogyan lehetséges a kastély további nedvesedésének kizárása, Balogh Csaba azt írta lapunknak, hogy „a talajnedvességet jó eséllyel hosszú időre kizártuk, ezek jellemzően karbantartásmentes szerkezetek”. Mindenképpen érdemes figyelni azonban a csapadékvíz távol tartására a szerkezetektől, illetve a folyamatos karbantartásra.

Az átadása után egy évvel néhol már csúnyán festő Wenckheim-kastéllyal – ha hihetünk a projekt vezető tervezőjének – csupán látszatproblémák vannak tehát, ezeket a jövőben még garanciálisan kijavítják, a felújítással pedig jó eséllyel sok időre megmentették az Alföld egyik ékkövét.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.