Szép csendben tovább emelték a Robin Hood-adót is a benzin ársapkájának eltörlése után

A magyar állam és a Fidesz mint kormánypárt abban zseniális, hogy generál egy problémát, majd a maga által okozott problémát próbálja kezelni, és jó esetben az állampolgárok mindkét esetben boldogok.

Hiszen úgy szól az üzenet, hogy a Fidesz sikeresen a határokon kívül tartotta az üzemanyagár-emelkedést, majd amikor ellátási zavar keletkezett, akkor „az EU szankciós politikája miatt tarthatatlanná vált” az ársapka, és jön a lakosság újabb megsegítése, az ársapka eltörlése. Mindenki boldog, hogy ugyan többet fizethet, de előbb-utóbb lesz benzin.

Vannak előnyei

Úgy tudjuk, nem könnyen engedte el a kormány az ársapkát, a 480 forintos üzemanyagot, de mivel a Mol termelési és főleg logisztikai vonalon már nem bírta ellátni az országot, meg kellett lépni a piacosítást.

• Elsősorban azért, mert bár úgy tudjuk, a kormány szerette volna kihúzni december 31-ig az ársapkát, azt látta: az tényleg népszerűtlen lesz, ha az emberek nem tudnak tankolni, nem tudnak karácsony előtt bevásárolni vagy eljutni a nagymamához vidékre.
• Másodsorban azért, mert a költségvetés jelenlegi helyzetében nem jön rosszul az intézkedésektől (ársapka eltörlése, adóemelések) remélt, mintegy 500 milliárd forintra becsült 2023-as költségvetési bevétel.
• Harmadsorban azért, mert kezdett reputációs kockázattá válni az a „ciki” kommunikáció, amelyben a kormánypártiak „szankcióztak”, meg a lakosság megsegítéséről beszéltek, miközben mindenki láthatta, hogy Magyarországon gond van, máshol nincsen. Ahhoz pedig már nagyon elvakult fideszesnek kellett lenni, hogy valaki bevegye, hogy az unió miatt nem tud tankolni, miközben az állam olyan szabályozást teremtett, amely mellett már senki nem akart olajterméket behozni a magyar piacra.

Számok

Pletser Tamás, az Erste Bank olajipari elemzője szerint az ársapka eltörlését követő három leglényegesebb adóintézkedés 500 milliárd forint adóbevétel-növekményt jelentene, ha a kereslet nem változna. Ezekről itt írtunk.

A három változás, hogy

• a kormány 95 százalékra emelte a Molnak azt az extraprofitadóját, amit a társaság azon nyert, hogy Magyarország és Szlovákia sokkal olcsóbban tudja Oroszországtól beszerezni az Urál kőolajat, mint a nyugati országok mástól a Brentet (ez az adó előtte 40 százalék volt);
• az ellátókra, kereskedőkre kivetett jövedelemadó (Robin Hood-adó) 31 százalékról 41 százalékra nő;
• illetve régi szintjére ugrik vissza az üzemanyag jövedéki adója is: a 95-ös benzin jövedéki adója ismét nettó 120 forint/liter (áfával 152,4 forint), míg a gázolajé nettó 110,35 forint/liter (ami bruttó 140,1 forintot jelent). Az emelés mértéke áfa nélkül 25 forint literenként.

Ha ugyanezt megnézzük a Mol oldaláról, akkor a cég sem lehet nagyon elégedetlen. Azzal, hogy az állam eltörölte az ársapkát, a Mol szempontjából 200-300 milliárd forinttal nőhet a 2023-as árbevétel és működési eredmény. Az Urál–Brent-adó ugyanakkor nagyjából 200 milliárd forintos pótlólagos adókifizetést jelenthet, a jövedéki adó visszaemelését, illetve általában a magasabb árakat pedig a fogyasztók fizetik.

Robin Hood-adó

Kezdjük az elemzést azzal a változással, amelyről alighanem a legkevesebb szó esett eddig. Vicces eleme ugyanis az adóváltoztatásoknak, hogy megjelent a sajtóban valami, aminek úgy tűnik, köze van a távhőhöz, és ami 31 százalékról, 41 százalékra emelkedett.

Szakértő, iparági segítség nélkül nem is könnyű értelmezni, de ez valójában a Robin Hood-adó megemelése.

Sok köze nincs a távhőhöz, de amikor 2008-ban bevezették ezt az ideiglenes (de aztán velünk maradó) energiaipari különadót, nevezetesen a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvényt, azt még az akkor kormányzó szocialisták fogalmaztak meg. Maga a távhő azért került bele a törvény nevébe, mert a különadó bevételeiből pótolták ki a távhőszektor veszteségeit.

Ez volt az első Robin Hood-törvény, ami az energiaellátók jövedelemadója. Termelők, energiakereskedők fizetik. Ha kicsit leegyszerűsítjük, ez a szektor a 9 százalékos nyereségadó mellett még 31 százalékot fizetett (együtt 40 százalék), most 41-et kell majd hozzáadni, azaz 50 százalék lesz az adó. Nagyon vájt fülű olvasóink felé rögzítjük, hogy tudjuk, hogy nem pontosan ugyanaz a 9 százaléknak és a 41 százaléknak az adóalapja, de a lényeg, hogy – természetesen mindenfajta iparági egyeztetés nélkül – megemelték azt az eleve nagyon magas különadót, amit az energiaszektor fizet. Hogy mekkora lesz az ebből származó állami bevétel, ezt aztán tényleg nem lehet tudni. Ki látja előre, hogy a szektor nyeresége milyen lesz a forrongó energiapiacon?

Nem lesz változatlan a piac

A gond csak az, hogy valójában a megbolondított magyar piacon a jövedéki adó változása is nehezen számolható, hiszen a fogyasztás aligha marad változatlan. 2022 eddig eltelt részében Magyarországon 7 százalékkal nőtt a dízel- és 6 százalékkal a benzinfogyasztás. Eközben Németországban 3 százalékkal apadt a kereslet, Lengyelországban 6, Csehországban egyenesen 9 százalék volt a fogyasztás visszaesése.

Mivel a hatósági áras benzin miatt korábban jöttek ide a külföldi benzinturisták, nálunk tankoltak a kamionok, az elmúlt hetekben pedig a mezőgépek pakolták tartályokba is az olcsó üzemanyagot, 2023-ra az extra kereslet után már várhatóan visszaesés lesz. Hogy mekkora, az ugyanúgy megváltoztathatja a számokat, mint az, hogy mekkora különbség lesz az orosz Urál és a nyugati Brent olaj ára között.

De a piac abban bízik, hogy a lefagyó kereslet miatt vissza lehet tölteni a stratégiai készleteket, és lassan a benzinhiány is megoldódik.

Szankciók

Visszatérve az „olajos-benzines” adókra, a kormány a kommunikációban a december 5-ét, vagyis az európai olajembargót is kihasználta, de a baj az, hogy az üzemanyagpiacra inkább február 5-én, az olajtermék-embargó bevezetésénél vár nagyobb probléma.

Mi a különbség a kettő között? December 5-én annyi történt, és erről részletesen is írtunk, hogy az EU embargót és 60 dolláros ársapkát vezetett be az orosz nyersolaj tengeri importjára. A nem vezetékes európai szállítások eleve kiesést jelentenek az orosz exportból, de emellett is sok problémával szembesült Moszkva. Ha az európai biztosítók (ennek a piacnak London, München és Zürich a központja) nem adnak biztosítást egy tankerre, akkor Törökország (Boszporusz), illetve Dánia (Skagerrak) nem engedik á a kulcsfontosságú szorosokon a nem uniós, kínai, maláj, indiai szedett-vedett tankereket, mert ha kiborulna az olaj, nem bíznának a kártalanításban.

Mindez majd a piacra, elsősorban az oroszokra hatni fog. A napi 7 millió hordós eladásuk 1-1,5 millió hordóval apadni fog, aztán persze Oroszország biztosan megtalálja az értékesítési csatornáit, de az orosz–európai szállítás már nem áll vissza. Vagyis nagyon leegyszerűsítve Európa hosszú távon lövi lábon magát, de rövid távon az oroszoknak is okoz kellemetlenséget.

Február 5.

Az igazi európai rémálom azonban február 5-től jön be. Ekkor az úgynevezett olajtermékszankció teljesen szétüti a kelet-közép-európai régió termékpiacát, mindenekelőtt a dízelpiacot.

Ez egy olyan piac, ahol korábban a regionális import 80-90 százalékban volt orosz, most már csak 60 százalékban az, de így is domináns

– meséli Pletser Tamás.

A gond az, hogy a derogációt kapó országoknak (így Szlovákiának) sem engedik meg (igaz, csak fokozatosan), hogy továbbértékesítsék az orosz olaj feldolgozásával készült termékeket. Csakhogy a térségben az egykori csehszlovákiai munkamegosztásból fakadóan a pozsonyi Slovnaft volt a nagy dízelértékesítő. Ugyan erre is van derogáció, vagyis limitált mértékben exportálhat még a Slovnaft, de az fog történni, hogy

• dízel nem lesz,
• aki tudna gyártani, az nem adhat el,
• Triesztből vagy máshonnan kell megpróbálni majd terméket venni,

Vagyis nem igaz, hogy a benzinhiány a szankciók miatt következett be, az elsősorban az ársapka és az import lefagyása miatt következett be. Ezt legalább felszabadította a kormány, amivel sok pénzt is keresett, de hogy február 5-e után mi lesz, azt tényleg csak a jóisten tudja.