Kínát is szorongatja az aszály, ami az akkumulátorgyártástól a mezőgazdaságig gondokat okoz

Ahogy Európa és az Egyesült Államok sok területét, úgy Kína déli és délkeleti részét is példátlan hőség és szárazság sújtja június közepe óta. A kínai meteorológiai szolgálat szerint ez a legsúlyosabb és leghosszabb hőhullám és szárazság Dél-Kínában azóta, hogy a szolgálat 1961-ben megkezdte a meteorológiai adatgyűjtést. A június 13-a óta tartó hőhullám alatt a kínai meteorológiai állomások 37,7 százalékán,

914 helyen jelentettek rendkívüli hőséget, több mint kétszáz megfigyelőponton mértek rekordmeleget, és soha ilyen gyakran nem volt még 40 foknál magasabb mérés.

A hőséggel járó aszály főként a két nagy kínai folyó egyike, a Jangce vízgyűjtő területét érintette, ahol egyes helyeken júliusban és augusztusban 40-80 százalékkal csökkent a csapadékmennyiség a szokásoshoz képest. A Jangce felső részein még nem mértek ilyen alacsony vízállást, mint idén augusztus közepén.

A szárazság a 84 millió lakosú délnyugati Szecsuánt érintette a legsúlyosabban, ahol a tartomány áramellátásának négyötödét vízerőművek adják, ám az ezeket ellátó folyókban 50 százalékkal kevesebb víz volt idén augusztusban, mint tavaly. A szárazság és a párolgást gyorsító hőség miatt a vízenergia-termelés a tavalyi (szintén az átlagosnál gyengébb csapadékot hozó) nyárhoz képest felére, a két évvel ezelőtti nyárhoz képest harmadára csökkent.

A szárazság veszélyezteti a mezőgazdaságot, az energiahiány visszafogja az ipari termelést, a folyók alacsony vízszintje pedig a logisztikai hálózatokat is megkavarhatja. Ezzel együtt a gazdasági károk egyelőre mérsékeltek, amit az magyaráz, hogy a korábbi áramhiányokból tanulva idén sokkal több szenet bányásztak Kínában, mint tavaly.

Ellátási láncok

A vízenergia-hiány miatt Szecsuánban augusztus második felében 16 ezer ipari felhasználó ellátását korlátozták, köztük egyebek mellett a Toyota, a Volkswagen, az Apple kütyüjeit összeszerelő Foxconnét. A leállások sok kevésbé ismert, de a kínai és globális ellátási láncokban fontosnak számító szereplő üzemeit is érintették.

Szecsuán felel a kínai lítiumsó-termelés feléért, a globális lítiumsó-termelés harmadáért, azaz az áramhiány esetleges elhúzódása fennakadásokhoz vezethet az akkumulátorok egyik legfontosabb összetevőjének ellátásában.

Többet között a világ legnagyobb elektromosautóakkumulátor-gyártója, a Debrecenben terjeszkedő CATL is visszafogta termelését Szecsuánban. Egy másik érintett terület a műtrágyagyártás, ahol szintén több tízezer tonnás termeléskiesésről számoltak be a helyi gyártók.

A műtrágyaellátást az ukrajnai háború, az orosz export akadozása (illetve egyes vádak szerint szándékos visszafogása) is hátráltatta az utóbbi időszakban. A leállások számos további olyan szektort is érintenek, ahol a kínai beszállítók globálisan is fontos szereplők, az alumínium- és acélgyártástól a napelemek előállításáig – Szecsuán adja Kína fontos polikristályosszilícium-termelésének 15 százalékát.

A kimaradások azonban egyelőre a világpiaci volumenekhez képest elhanyagolhatóak, és messze elmaradnak a korábbi, a koronavírus-járványhoz köthető lezárások okozta termelési fennakadásoktól, amelyek a mai napig a fertőzöttek számának minimalizálására törekvő, a vírus felbukkanására szigorú karanténintézkedésekkel reagáló Kínában idén is folytatódtak.

Az ipari áramellátás korlátozására részben azért volt szükség, mert az ellátási zavarok közben a hőség miatt a lakossági áramigény nőtt – a melegben több energiát visz el a légkondicionálás. Egyes helyeken emiatt a csúcsidőszakban a lakosság ellátását is korlátozták, helyenként jellemzően egy-két órás, előre tervezett kimaradások vannak.

A logisztikában is gondot okoz

Közben a szecsuáni áramtermelés egy részét Sanghaj, a fontos ipari régiónak számító Csöcsiang, valamint más keleti régiók fogyasztják el, amelyek a vízenergia-termelési gondok ellenére is kérik jussukat. Ebből nemrég kisebb botrány is lett: a szecsuáni lakosság a közösségi oldalakon nehezen viselte, amikor Sanghajból figyelmeztették a tartományi vezetést, hogy a helyi iparnak szüksége van a korábban kialkudott energiára. Sanghajban végül a díszkivilágítás és a mozgólépcsők lekapcsolásával reagáltak az online felháborodásra.

A vita ugyanakkor azt is jelezte, hogy a kínai energiahálózat jellegzetességei miatt a déli és nyugati szárazság keleten is gondokat okozhat: a vízenergia a teljes kínai áramtermelés 15 százalékát adja, és a kapacitások jelentős része azokon a területeken koncentrálódik, amelyeket most szárazság sújt. Szecsuán helyzetét tovább rontja, hogy pont a nagy vízenergia-termelési kapacitásai miatt a más tartományokkal való nagyfeszültségű villamoshálózati kapcsolatai alapvetően az energiaexportra lettek kialakítva.

A Szecsuán tartománnyal szomszédos 30 milliós metropoliszban, Csungkingban 60 százalékkal alacsonyabb volt a csapadék, mint az átlag. A városon átfolyó Csialing, a Jangce egyik fontos mellékfolyója szinte kiszáradt, és a város környékén kiterjedt erdőtüzek is pusztítanak. Egy online terjedő fotó jól jellemzi a kihívásokat: a város mögött a hegyekben ég az erdő, a lakóházak az áramhiány miatt sötétek, miközben lent a téren a Kínában mai napig rutinszerű tömeges Covid-19-tesztelés zajlik.

Egy további probléma, hogy a vízhiány Európához hasonlóan Kínában is hátráltatja a folyami kereskedelmet. Csungkingtól 900 kilométerre keletre, a Covid-19-járvány kiindulópontjaként ismertté vált tízmilliós Vuhanban a városi hatóságok szerint 1865 óta nem mértek olyan alacsony vízállást a Jangcén, mint idén augusztusban, emiatt a teherhajók nem tudnak eljutni az óceánig, illetve az óceánról nem tudnak feljutni a keleti parttól távolabbi kikötőkig.

Nem tesz jót a termésnek

Az ipari termelés megakadása mellett természetesen a mezőgazdaságban is számottevő kártól tartanak. Augusztusban öt déli és délnyugati tartományban és egy tartományi szintű városban – Szecsuán mellett Csungkingban, Hupejben, Hunanban, Csianghsziben és Anhujban – hirdettek aszályvészhelyzetet. Az érintett területek 2021-ben a kínai rizstermelés 30, a gabonatermelés 40 százalékát adták, és a kukorica-, repce-, és mogyorótermesztés tekintetében is fontosak.

Emiatt egyes félelmek szerint a mostani hőség és vízhiány az őszi termést is lehúzhatja. Az aszály árfelhajtó hatása egyes termékeknél már most megjelent:

míg júniusban éves összevetésben 3,7 százalékkal nőttek a zöldségárak, júliusban 12,9 százalékra ugrott az áremelkedés üteme, amit elemzők részben az aszály számlájára írnak.

De kínai médiabeszámolók szerint más élelmiszerek piacán is áremelkedést hozott a szélsőséges időjárás: miután a tyúkok kevesebbet tojtak a melegben, Hofejben, Anhuj tartomány fővárosában 30 százalékkal nőtt a tojás ára. Egyes állattartók ezt látva légkondicionálóval szerelték fel a tyúkólakat. A súlyosabb hatásokat ugyanakkor egyelőre ellensúlyozza, hogy a rizs-, gabona- és kukoricaföldek nagyrészt öntözött területek, ahol kormányzati segítséggel igyekeznek megóvni a földeket.

A világ legnagyobb vízerőműve, a Három-szurdok-gát víztározójából 500 millió köbméter vizet engedtek ki, hogy valamelyest csökkentsék a Jangce vízhiányát, és drónokkal és más mesterséges módszerekkel is próbálnak esőt csiholni, mérsékelt sikerrel.

Miközben délen aszály sújtott, Kína északi részén a túl heves esőzések okoztak problémákat: júliusban északon harminc meteorológiai állomáson mértek rendkívüli egynapos csapadékot. Ez is hátráltatás azonban az energiaellátásban, csak másképpen: Sanhszi tartományban szénbányákat kellett bezárni az esőzések okozta áradások miatt.

Tavaly is volt

A nyári áramhiány nem újkeletű jelenség, már tavaly augusztusban is jelentős kimaradásokat okozott a száraz időjárás miatti gyenge vízhozam. Akkor a szokásosnál alacsonyabb vízenergia-termelés miatt Kanton tartományban, Kína legfőbb iparterületén kéttucatnyi városban kötelezték energiafelhasználásuk csökkentésére a gyárakat.

Tavaly 6,8 százalékkal nőtt az áramigény Kínában a tavaly előttihez képest, ami 2011 óta a legerősebb emelkedés volt. (A fogyasztás a 2020-as évben is nőtt, dacára a koronavírus-járványt kísérő súlyos lezárásoknak.)

A tavalyi hiány másik összetevője a szénhiány, illetve a szénárak erős felfutása volt: Kínában a szén a mai napig a primer energiatermelés 55 százalékát, az áramtermelés 62 százalékát adja. A fosszilis energiahordozók részaránya hiába csökkent több mint 15 százalékponttal az elmúlt tíz évben, még mindig 66 százalékon áll az áramtermelésben, amely 5 százalékponttal magasabb az amerikai értéknél is.

És még csak nem is kifejezetten nyári jelenségről van szó: az ipar növekvő energiaigénye, az új energiahatékonysági szabályok és a szokatlanul hideg időjárás már 2020 decemberében is okozott hasonló kieséseket Kína-szerte, akkor a mostaninál jóval súlyosabb áramszünetek voltak. Abban az esetben is fontos elem volt a szénellátás akadályozása.

A Sanhszi tartománybeli bányák bezárása ellenére pont az utóbbi évek hiányainak tanulságai miatt most nincs hiány a szénből, a hatóságok tettek róla, hogy időben betárazzanak: idén eddig a 2019-es (koronavírus-járvány előtti) adatokhoz képest félmillió tonnával – az éves amerikai fogyasztással megfelelő mértékben – növelték a szénbányászatot. Ezért sem lett egyelőre súlyosabb országos hatása a szecsuáni és más déli területeken sújtó aszálynak.

A jelenlegi gazdasági helyzetben ugyanakkor a lokális dél-kínai gondok is kihívást jelentenek. A „dinamikus zéró-Covid-politika”, az ingatlanpiaci visszaesés, valamint a gyenge európai és amerikai gazdasági helyzetből fakadó potenciális keresletcsökkenés miatt már eleve nem volt valami rózsás a gazdasági helyzet.

Ugyan Szijjártó Péter magyar külgazdasági- és külügyminiszter még mindig a világgazdaság keleti szeleiről beszél, piaci elemzők szerint

a jelen tendenciák mellett a Kínai Kommunista Párt által kijelölt korábbi, 5,5 százalékos növekedési célt nem fogják tudni tartani.

A nyáron két mérsékeltebb gazdaságélénkítő csomagot is bejelentettek, de a kommunista párt vezetői szerve, a politikai bizottság központi bizottsága (közismertebb nevén a politbüro) július végi negyedéves gazdaságpolitikai ülésén már nem hivatkozott konkrét növekedési célszámra.

La Niña

A szárazság az Egyesült Államokban és Európában is súlyos károkat okoz a mezőgazdaságban, az energiatermelésben és a folyami kereskedelemben; Indiában a kevés eső miatt 13 százalékkal csökkent a rizstermesztésre felhasználható terület; az ukrán gabonaexport pedig hiába indult be az utóbbi hetekben, nehéz megjósolni, hogy ez tartható lesz-e. Az utóbbi hetekben ugyan jelentősen csökkentek a világpiaci élelmiszerárak, ám a mostani tendenciák miatt számos elemző attól tart, hogy hamarosan ismét visszatér a drágulás, vagy legalábbis marad a mostani, történelmi összevetésben kiemelkedően magas árszint.

Klímakutatók szerint az aszályban fontos szerepet játszik a La Niña nevű jelenség, amely során a Csendes-óceán középső és keleti térségének vize lehűl, aminek légköri hatásai miatt csökken a csapadék Európa, Észak-Amerika és Ázsia egyes részein. Ezen epizódok jellemzően 9-12 hónapig tartanak, ám jelenleg már a második évében van az aktuális La Niña, és a jelenlegi kilátások szerint legalább 2023 februárjáig folytatódik majd.

Ilyen hosszú La Niñára két évtizede nem volt példa, és klímakutatók szerint a jelenség hatásait a globális felmelegedés is nagyban súlyosbítja.

A jövőbeli kilátásokat az sem javítja, hogy a vízenergia szénnel való kiváltása a széndioxid-kibocsátás miatt növeli a jövőbeli szélsőséges időjárási jelenségek esélyét, és ezzel rontja a vízenergia megbízhatóságát. Egyes spekulációk szerint az elhúzódó szárazság és a vízenergia-termelés ehhez köthető megbízhatatlansága miatt a jövőben Kína és más fejlődő országok is leszokhatnak a relatíve olcsó és alacsony kibocsátású vízenergiáról, és – a megfelelően rugalmas hálózat hiányában – fosszilis forrásokból pótolhatják a kilengések okozta energiahiányt.

E téren persze nincs nagy különbség a keleti és nyugati módszerekben: az orosz földgáz elapadására Európában is sok helyen szénégetéssel reagálnak.