Az idei, szinte példa nélküli aszályhelyzet az egész magyar agráriumnak óriási veszteségeket okoz. Ha rosszabb minőségben is, gabonát még tudtak aratni a gazdák, de vannak olyan térségek az országban, ahol a kukorica és a napraforgó 80-100 százaléka megy veszendőbe. A kaszálók és gyepek is ijesztően gyenge hozamokat produkáltak, és emiatt az állattenyésztők is nehéz helyzetbe kerültek.
Túrkeve határában, az ország legkevesebb csapadékot kapott területén állunk. Az Alföldnek ennek a részén az elmúlt hét hónapban összesen 100 milliméternyi csapadék esett. Ennél még néhány sivatagi területen is több csapadék hullik éves összevetésben. Szőllősi Gábor egy szójaföldön – szóját persze hiába keresnénk, mert az sem került betakarítható állapotba – nyomja le a talajnedvesség-mérőjét. A felszínhez közel nullát mutat a műszer, 15 centiméternél is ugyanez a helyzet, víznek nincs nyoma. Bő harminc centi mélyen már 18-at mutat a mérőszám, de ezzel sem sokra menne egy növény, 25-27-es érték az, ami a növekedéshez szükséges nedvességet jelenti. Átlagos években ugyanitt 50-es telítettséget lehet mérni, mert jó, agyagos talajról van szó, mondja Szőllősi.
„Két hónap aszályt semmilyen növény nem bír ki. Amikor már a természetes vegetáció is kiszárad, a gyökerükkel hét-nyolc méterre lehatoló nyárfák is őszi levélhullásban vannak, akkor egy húszcentis gyökérzettel rendelkező termesztett növénynek zéró esélye van”
– állítja Szőllősi.
A túrkevei gazdálkodó az Agrofutura nevű céget vezeti, filozófiájuk központi eleme a talajkímélő gazdálkodás, de idén a természetes nedvességmegtartó technikáik is szinte teljesen hasztalanok maradtak. A növények nemcsak a csapadékhiánytól szenvedtek, hanem a durva hőstressztől, amelyen az öntözés sem segít.
„Nem tudom, hogy mi a különbség az eső és a »halott«, visszaszivattyúzott víz között, de látszik, hogy eső nélkül nem úgy nőnek a növények, hiába öntözünk. Rossz periódusokat is éltünk meg. Ha esett is eső, utána mindig ütemszerűen jött az intenzív szél, hozzáadódott a forrósághoz, és minden nedvesség elpárolgott” – mondja Szőllősi. Szabadföldi fűszerpaprikával is próbálkozott, körülbelül 150 mm-nyi vizet öntözött ki a negyedhektáros területre, de a hősokk miatt ki sem keltek a növények. Egy közeli földterületen babtermesztők jártak ugyanígy, hiába volt alagcsöves öntözésük, a növények eldobták a virágaikat. A kukoricával is ez történik, nagyon kevés tudott egyáltalán becsövesedni, szinte nulla a termésük az Alföldön. A tartós meleg és vízhiány miatt ugyan a gombák eltűntek, de néhány kártevő még inkább elszaporodott: a kukoricamoly és a földi bolha is rátett egy lapáttal a veszteségekre.
Az idei nyáron emberemlékezet óta nem tapasztalt aszályt élünk meg Magyarországon. Több folyónkon rekordalacsony vízállást mérnek, néhányon már szinte száraz lábbal át lehet kelni, de a mezőgazdaság is nagyon megszenvedi a szárazságot. A gyepek kiégnek, a gabonanövények hozamai alacsonyak, és egyre több pusztító tűzzel is találkozunk. A Telexen cikksorozatban mutatjuk be az aszály hatásait, illetve az alkalmazkodási vagy megelőzési lehetőségeket is. Ez a sorozat negyedik része, az első a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság problémáival, a második a hazai erdőtüzekkel, a harmadik a kiszáradó kutakkal foglalkozott.
A Nagykunságnak ezen a részén egymást érik a sárgálló, teljesen elszáradt kukoricatáblák, egy részüket már le sem fogják aratni, mehet az egész a silóba. Van, aki lelegelteti az állataival, már csak azért is, mert széna sincs, vagy alomnak, takarmánynak takarítja be. Akad, aki szalmaként próbálja eladni erőműveknek, más pedig egyszerűen bezúzza a földjén.
Hogy a napraforgóval mi lesz, még kétséges: ha kapnának valamennyi csapadékot, még megérhetnek a szemek, de így is lehet 60-70 százalékos veszteséggel számolni. Ennél a növénynél a fajtán, hibriden is múlhat, mire képes. Túrkevén láttunk olyan táblát, ahol csak térdmagasságig nőttek meg a növények – ezeket biztosan nem takarítják be – , míg néhány száz méterrel odébb egészen fejlett példányok mutatkoztak.
Szőllősi szerint a térségben duplikálódtak a veszteségek. Ennek a termésszerkezet, illetve a remélt nagyobb haszon az oka. Mivel az elmúlt évben felment a kukorica és a napraforgó ára is, idén a helyi gazdák nagyobb területen vetettek ezekből a növényekből, jellemzően a búza kárára.
Hagyományosan nagyjából mindegyik növényre egyharmad rész jutott, de ez az arány eltolódott, a két kapás növény akár 90 százalékot is elfoglalt. Az agrárminisztérium szerint a búzánál közel 25 százalékos volt a terméskiesés, ami olyan szempontból még kedvezőnek tűnik, hogy az alföldi területeken szinte a teljes kukoricaállomány megsemmisült. A gabonák most biztosabb profitot jelentettek volna, de van, akinek hatalmas terméskiesést is el kellett könyvelnie, 8-9 tonna helyett csak 5 mázsa búzát tudott learatni hektáronként. Hatszáz hektárnál ez már bődületes bukás. Máshol rásült a pelyva a szemre, így csak takarmánynak volt jó a búza, nem kenyérsütésre.
Minőségi problémák is akadtak gabonákkal. Szőllősi tud olyan állattartóról, aki árpával etet, de a szemek annyira összeaszalódtak, hogy a szúrós végük miatt nem eszik az állatok, csak úgy, ha előtte egy napra vízbe áztatják. Több tonnás mennyiségnél ez sem egyszerű feladat.
Kiégtek a gyepek, állattartók dőlnek be a drága takarmány miatt
Az agrárminisztérium július végén az közölte, hogy közel egymillió hektár, a kárenyhítési rendszerbe is bejelentett szántóföldi terület sújtott aszálykár, és az alföldi területek mellett már néhány dunántúli régió termése is veszélybe került. Az állattartás is nehéz helyzetbe került, mert alig adtak kaszálékot, szénát a gyepek, és drága takarmánnyal kell etetni a jószágot, ami a húsáruk és a tejtermékek drágulásához vezethet.
Az Alföldön a májusi kaszálás még a szokott mennyiséget adta, de a második vágás már sovány eredményeket hozott. Túrkeve körül korábban egy hektárról öt körbálányi szénát is be tudtak gyűjteni, most viszont három hektárról jött le egy. Harmadik kaszálás pedig még nem is volt.
A Homokhátságon szarvasmarhákat tartó Lőrincz Tamás azt mondja, tavaly legalább kétszer annyi füvet tudtak kaszálni, mint idén. Van olyan területük, amelyiken meg sem próbálták, inkább ráhajtották az állatokat, hogy hátha tudnak valamennyit még róla legelni.
„Eső nélkül lábon megszáradt a fű, amelyik meg lejött, annak a beltartalma a szokásosnál gyengébb. 2020-ban, ha nem is volt sok eső, nagyjából annyi azért esett, amennyi kellett. 2021 már száraz volt, elmaradtak a nyári záporok, idén pedig még rosszabb a helyzet. Már az első kaszálásnál a lucernánk mennyisége sem olyan volt, mint szokott, a második pedig még kevesebb lett. Legalább 200-300 bála hiányzik most nekünk” – mondja a nagyjából száz tejelő marhát tartó Lőrincz.
A hőség a legeltetett állatokat is megviselte, még ha elég táplálékhoz is jutottak, kevesebb lett a tejük. Nem véletlen, hogy a nagyobb gazdaságok ilyen melegben nem hajtják ki a marhákat, hanem a hűtött istállókban hagyják őket.
Lőrinczék is keresik a menekülő útvonalakat, most éppen vészmegoldásként a lucernásban legeltetik a jószágokat, de mint mondta, egy normális évben erre csak október-novemberben szoktak sort keríteni.
Sok állattartó már most arra kényszerül, hogy takarmánnyal etesse a jószágait, sorra veszik meg a bálákat, de azoknak is jelentősen emelkedett az áruk egy év alatt. Ugyanazért a báláért, amelyik tavaly 8-10 ezer forintba került, most 20 ezret is elkérnek, pedig valószínűleg azok beltartalmi értékei is gyengébbek a megszokottnál. A táplálék-kiegészítők ára is közel duplázódott. Mindezt nem ellensúlyozza a tej felvásárlási ára, mert az alig mozdult, és az élő állatért, például egy üszőborjúért sem lehet sokkal többet elkérni, mint tavaly, 80-90 ezerről körülbelül 100 ezerre emelkedett az áruk.
„Sokan belerokkantak már most ebbe a helyzetbe. Több szarvasmarhás oldalon láttam, hogy tíz-húsz-negyven darab tehéntől válnak meg, mert nem bírják kigazdálkodni a túl magas terményárakat. Már húsmarhák felvásárlási árán is látszik, hogy rengeteg jószágot adtak el, egy hét alatt kilónként körülbelül száz forinttal csökkent az ár” – mondja Lőrincz.
A gazdálkodók némi pénzhez jutnak majd a kárenyhítési alapból – ehhez önrész is kell, és az aszályra való tekintettel most utólag is be lehetett szállni – , de az csak kis részben pótolja veszteségeiket. Lélegzethez sokan csak azért jutnak, mert a kormány elfogadta a hitelmoratóriumot, így marad valamennyi pénzük, hogy nekifussanak a következő évnek. Az aszály és az energiaválság együttesen nem ígér könnyű pályát, a műtrágya ára az egekben van, és a vetőmagé is felment. „Ha még egy ilyen év jön, mint az idei, akkor nem csak a kicsik, hanem nagygazdák is tömegesen mehetnek tönkre” – mondja Szőllősi.
„Most kapkodást látok, sokan csak azért csinálnak valamilyen munkaműveletet, hogy csináljanak valamit, tárcsáznak, talajlazítanak, de ez nagy hiba most, nincsenek szakmai érvei, csak emberiek. A legtöbb tevékenység mozgatórugója a férfiak önigazolása. Ha kint ülök a traktorban, akkor már tettem valamit. A talajmegújítási technikák pedig pont ezzel mennek szembe. Várni kell. Az ügyfeleimnek is azt mondom most, ne menj ki tárcsázni, csak felhozod a nagy rögöket, aztán meg azért mész ki ötször, hogy elboronáld, ne égesd a drága gázolajat.”