Az építőanyagok drágulnak, hiány is van, de a szektor így is hasít

2022. június 09. – 17:03

frissítve

Az építőanyagok drágulnak, hiány is van, de a szektor így is hasít
Munkás dolgozik egy debreceni építőanyag-telepen 2016 áprilisában – Fotó: Oláh Tibor / MTVA Bizományosi

Másolás

Vágólapra másolva

Covid, infláció, energiaárak, logisztikai költségek – ismerünk olyan okokat, amelyek miatt elszálltak az építőanyagok árai is, de még ezeken kívül is volt néhány meglepő árdrágító trend mostanában a szektorban.

Az építőanyag-piacon az elmúlt két évben egy valami maradt változatlan: az instabilitás. A Covid kirobbanása óta jellemző a hiány, a hektikus ármozgás, a kormányzati beavatkozások. Mindjárt végigszaladunk a legfontosabb okokon, talán a legtöbbet ki is lehet találni: infláció, Covid, energiakrízis, orosz–ukrán háború, logisztikai drágulás, az ellátási láncok zavarai, de nagyon érdekes belepillantani az építőanyagosok mindennapjaiba, mert meglepő elemek is vannak.

Különös zavarok

A következő felsorolást Rázsóné Szórády Csilla, az újHÁZ Centrum építőanyag-kereskedő cégcsoport vezérigazgatója mesélte annak kapcsán, hogy megjelent a cég éves építőanyag-piaci trendriportja és kutatása.

  • A gyártási szűk keresztmetszeteket súlyosbítja, hogy az egész láncon mindenhol vannak pánikvásárlások. Vagyis mindenki bezsákol, készletez, puffereket halmoz fel: az ügyfél, a kivitelezők, a kereskedők. Így egy-egy termékből a gyárak már az év első felében lekötötték az éves gyártási mennyiségüket, ez igaz például a gipszkartonra, ahol akár féléves is lehet a várakozás, és a piac szereplői nem is értik, hogy hol lehet szükség ennyi anyagra.
  • Éppen ezért az áremelkedés mellett egy egészen furcsa jelenség is megjelent, a kvóta. Vagyis a gyárak a korábbi évek rendelései szerint biztosítanak mennyiségeket a vevőiknek, mert az igényeknek megfelelő mennyiséget nem tudnák legyártani.
  • Mondunk egy nem túl ismert anyagot: sztirol-monomer. Ez egy benzolszármazék, a gyártása úgy alakult, hogy a mérgező, rákkeltő benzolt Európában már gyakorlatilag nem dolgozzák fel, a ragasztók, gyanták fontos alapanyagát Kínában gyártják. Csakhogy mostanában a Covid és a logisztikai szűkületek miatt az anyag nem nagyon jut el Európába, és emiatt fontos termékek alapvető összetevője hiányzik. Mindenki azt jósolta, hogy az extra drága nyersanyag ára hamarosan normalizálódik, azaz nagyot zuhan, de ehhez képest júniusban még tovább is emelkedett.
  • Az építőanyagok annyira drágák voltak mostanában, hogy mindenki két éven át teljes kapacitással dolgozott, a gyárak csúcsra voltak járatva. Ám, most már muszáj megállni, karbantartani. Ez is csak csökkenti a kínálatot.
  • Hallotta mostanában a Molt nyilatkozni az orosz olajról? Mindig elmondja a cég, hogy azért annyira nem lenne egyszerű más olajból üzemanyagtermékeket finomítani. Ez a jelenség az építőiparban is ismert. A burkolatok gyártásában például meghatározó az Ukrajnából származó fehér agyag. Ha ez az anyag most nem jön, akkor neki kell állni más forrásokat keresni, de máshol meg előírások, bányászati limitek vannak, és a feldolgozási technológiát, vagyis az új receptúrát is át kell alakítani, ez sem megy egyik pillanatról a másikra.
  • Ha a térségünkből most nem indulnak el a gabonával telerakott tankerek, az is drágítja a csempeimportot, mert ha az egyik irányban üres a tanker, akkor többet kér a hajó üzemeltetője a fuvarért.
  • Ráadásul mindenki bezárkózik a saját piacára. Ha egy kiváló osztrák tetőcserépgyártó otthon is el tudja adni a termékeit, a saját piac kiszolgálását majd fontosabbnak tartja, mint azt, hogy Magyarországra is jusson anyag. Magyarország amiatt sem áll túl jól a tülekedésben, mert bármennyire is nagy volt itthon is az áremelkedés, a környező országokban jellemzően magasabb az ár.

Drágulás, de visszaesés is

Mindebből látszik, hogy kemény időszakon van túl a hazai építőanyag-piac. Ugyanakkor az is igaz, hogy immár a sokféle kockázati tényező közül nem minden az áremelkedés irányába hat, például a magasabb kamatok (drágább finanszírozás), vagy esetleg a hazai költségvetési hiány miatt a beruházások visszafogása majd apaszthatja is a keresletet.

Ebből azért még sok minden nem látszik, az építőipari szektor teljesítménye 2021-ben közel 5400 milliárd forintos rekordkibocsátást ért el. Az építőipar teljes vertikuma ezzel ma már akkora részt hasít ki a gazdaságból, mint az autóipar. Baj csak akkor van, ha a lendület mögé nem tudunk szakembert, anyagot, kapacitásokat tenni. Ahogyan az is nagy kérdés, hogy az új kormány milyen intézkedéseket vezet majd be, ez bizonyos részleteiben ismert, de minden puzzle-darab azért nem teljesen eldöntött. Kézifékes megállás ugyanakkor itt nem lesz, mert a megkezdett beruházások tehetetlensége (folytatási kényszere) miatt a szektor mindenképpen masírozik tovább.

Globális befolyásoló tényezők

Nézzünk gyorsan pár általánosabb hazai és nemzetközi hatást is, amelyek összességében még mindig inkább a zavarok fennmaradása mellett szólnak:

  • Gyorsabb Covid-felépülést reméltünk, az ellátási láncok azonban még mindig nem tökéletesek.
  • Magas az infláció itthon is, de világszerte is.
  • Megjelent a nemzetközi likviditás visszafogásának hatása is, itthon az uniós támogatások (RRF-források) apadása, hiánya lehet veszélyes.
  • Az ukrán–orosz háborús helyzet elsősorban az energetikai szektorra nyomta rá a bélyegét, de az építőiparban is több alszegmensben is drámai kiesést jelentett.
  • Egész Európában mindenki a „zöld átmenetet” hajtja, ez az amúgy pozitív trend például a szigetelőanyagok piacán jelent hiányt, mert a gyártás nem alkalmazkodott a nagy kereslethez.

Lendületben

A Portfolió nemrég konferenciát is rendezett a szektornak, Építőipar 2022 címen, ahol Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) elnöke azt mondta, hogy

április végén még mintegy 15 százalékkal volt magasabb a hazai építőipar megrendelés-állománya, mint a tavalyi év azonos időszakában.

Pedig az állandósult szakemberhiány továbbra is súlyos probléma, egyre jobban meg kell fizetni a szakmunkásokat és a mérnököket, mert a jelenlegi körülmények között még nagyobb a veszélye, hogy a magyar munkaerő Nyugat-Európa felé induljon.

Ehhez többen is hozzászóltak, Gyutai Csaba kormánybiztos, az ÉMI Nonprofit Kft. vezérigazgatója kiemelte, hogy

az egy főre vetített építőipari hatékonyságunk nem jó, egy nyugati munkás háromszor annyira hatékony, mint egy hazai.

Így a hatékonyságnövelés is a kihívások között szerepel, egyben annak a lehetősége is, hogy a jelenlegi állomány bírja a feladatokat.

A legjobb biztosan az lenne, ha valamiképpen a magyar munkaerő képes lenne ellátni a megnövekedett feladatokat, ahogy Balázs Attila, a Bayer Construct Zrt. vezérigazgatója mondja, ha a

„fiatalok számára is vonzóbbá lehetne tenni ezt az életpályát".

A magánpiac még ott van

Az állam mindenesetre lassíthat, egyedül az RRF (Recovery and Resilience Facility – Helyreállítási és Ellenálló-képességi Eszköz) dinamizálhatná majd a piacot. Illetve a szakma abban is bízhat, hogy mintha a kombinált család- és lakástámogatás kiemelt cél lenne.

„Ha azt szeretnénk, hogy a Kárpát-medence lakossága itt maradjon, olyan támogatási csomag kell, ami az itt maradást segíti, az otthonfelújítási támogatás például valami ilyesmi, mert egy kicsit ellensúlyozza a Nyugat elszívó hatását.

Ez a kormány gondolata, amiben lehet valami, ám, akármi is lesz az állami programokkal, a magánpiac még mintha továbbra is fújná a trombitát. A GKI és a Masterplast közös kutatásának eredményei alapján a magánemberek körében változatlanul nagyon népszerű az állami támogatás. 2022 végéig az összes háztartás 7,8 százaléka biztosan, 12,4 százaléka pedig valószínűleg élne a program nyújtotta lehetőségekkel. Ha akarom kis szám (csak ennyien mennek rá az ingyenpénzre?), de ha akarom, óriási szám, hiszen mennyi újabb miniprojektet, munkaerőigényt jelent ez is.

A legnépszerűbb célok a fürdőszoba, a fűtési rendszer korszerűsítése, illetve a tetőfelújítás, de sokan szeretnének külső nyílászárókat cseréltetni, illetve napelemes és -kollektoros rendszereket kiépíttetni.

Mindezekben eléggé pozitív elem, hogy a lakosság ugyan rezsiárral találkozik, de mégis különböző okok folytán, láthatóan ráment az energetikai hatékonyságjavító programokra.

Az állami támogatást felvenni szándékozók 31 százaléka szeretné kihasználni a maximálisan igényelhető keretet (3 millió forintot). Az átlagos igénylési összeg pedig 2,1 millió forint. Mindez tejesen érthető, hiszen a lakásfelújítások eléggé megdrágultak, egyre kevesebb tartalom fér bele a maximális összegbe.

Építőanyag egy fehérgyarmati önkormányzat beruházás területén 2022. március 9-én – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
Építőanyag egy fehérgyarmati önkormányzat beruházás területén 2022. március 9-én – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Árak alakulása

Ebben a nagy-nagy változásban az árak emelkednek, és sokszor hetente (olykor, például a csempepiacon, naponta) változnak az árak, nincs már az a régi, jól kiszámítható világ, amikor évi egy, maximum kettő korrigálás történt.

A Covid indulásánál rögtön megbolondult az acél, a fa, a szigetelőanyagok ármozgása, azóta ez a hangulat, az alapanyaghiány, a szűkösségek egyre több termékkörre kiterjedtek.

A gyártási költségek emelkedése nagyon intenzív maradt, aminek a legerősebb összetevője az energiaár-emelkedés, de például természetesen ebben is számít a munkaerő drágulása.

Az építőiparban is nagy kihívás az orosz–ukrán háború, főleg a fém, az acéltermékek frontján, de még az is begyűrűzött, hogy a magyar építőiparban aktív ukrán acélszerkezeti szakemberek hazamentek harcolni.

Több hazai gyár?

Ilyen helyzetben a magyar építőanyag-gyártást fel kellene gyorsítani – mondja az állam, illetve egyes piaci szereplők, de ez azért egy elég piacidegen gondolat. Ha valamiből csak egy gyár szolgál ki méretgazdaságosan egy országot, akkor piaci alapon, vagy állami nógatásra nem fog ott 5-6 gyár felépülni.

„Olyan ez, mint az oktatás, ha 4 évre kapsz egy jó állásra ígéretet, nem biztos, hogy fogsz érte öt évig tanulni, ha egy életre, akkor már elgondolkodsz. Az építőanyag-piacon is most mindent felszív a piac, de nem marad ez így örökké"

– hallottuk.

Ennyi nehézség ellenére, a geopolitikai krízishelyzet, az ellátási nehézségek és a fékeveszett drágulás ellenére is Magyarország lakosságának még mindig a 48 százaléka tervez egy éven belül valamilyen építkezést vagy felújítást – magyarázza Rázsóné Szórády Csilla.

A cég kutatás alapján a legtöbben azok közül, akik belevágnak egy munkába most attól tartanak, hogy az építéssel vagy felújítással járó anyagárak és munkadíjak még drágábbak lesznek (75 százalék), vagy a munkálatok elhúzódnak (44 százalék).

Valljuk be, elég jogosnak tűnő aggodalom, hiszen ahogy egy burkoló mondatát hallottuk:

„Három éve 3500 forintért burkoltam egy négyzetmétert, most 15 ezret kérek, de így is sorban állnak, versenyeznek értem.”

Ahol ennyire erős a kínálati oldal (szakemberek, anyaggyártók) pozíciója, különösen felértékelődik a megbízható, hosszú távú partner, mert azért abban egyelőre se a magánemberek, se a kivitelezők, se a kereskedők, se a nagy beruházók nem bízhatnak, hogy a sok válságjelenség gyorsan megoldódik. Ahogyan kezdtük is: egyelőre csak egy valami állandó: a változás.

Kövess minket Facebookon is!