Orbán szerint a leggazdagabbak 80 százaléka baloldali. De van ennek értelme, mérhető ilyen?

2021. június 10. – 20:44

frissítve

Orbán szerint a leggazdagabbak 80 százaléka baloldali. De van ennek értelme, mérhető ilyen?
Orbán Viktor a csütörtöki kormányinfón – Fotó: Huszti István / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A leggazdagabbak 80 százaléka baloldali – mondta Orbán Viktor a csütörtöki kormányinfón. Elsőre úgy tűnhet, hogy elég értelmetlen a leggazdagabbakat bemondásra besorolni politikai oldalakra. Pedig valójában tényleg nagyon fontos paraméterről van szó, igaz, nem úgy, mint ahogyan Orbán Viktor érthette.

A leggazdagabbak 80 százaléka baloldali – mondta Orbán Viktor. A miniszterelnök gyakran használ a politikai kommunikációjában vitatható megállapításokat, eszünkbe juthat néhány ilyen vagy tervezetten, vagy csípőből bedobott szóvirág, mint amikor Karikó Katalin tudóst asszonyságnak nevezte, vagy a rezidensekre azt mondta, inasok. Ezeken aztán lehet szörnyülködni, vagy a kijelentéseket meg lehet védeni, mindenesetre lehet rágni és kiköpni, mint a rágógumit.

Politikai oldalakon

A gazdagok politikai beskatulyázása is nyilvánvalóan ilyen mondat, hiszen azért azt mindenki érzi, hogy vagy nem igaz a megállapítás, vagy legalábbis nem tudjuk, hogy igaz-e, hiszen miért lenne köztük négyszer annyi baloldali, főleg, ha 11 éve a gazdagodás egyik fő forrása Magyarországon a politikai közelség.

Mi alapján mondhatjuk, hogy egy gazdag üzletember baloldali? Ahogy ezen elmerengtem, eszembe jutott pár definíció.

  • Például: lehetne azt nevezni baloldali gazdagnak, aki már az átkosban is pozícióban volt, onnan mentette át vagyona csíráit. Kevés ilyen figura van a gazdagember-listákon, talán csak Demján Sándor örököseinek van ilyen eredettörténetük.
  • Esetleg baloldali kormányok idején politikai tisztséget vállaló milliárdosról van szó, mint Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Medgyessy Péter, Kóka János? Ez természetesen jó besorolási támpontnak tűnik, még ha a részletesebb vizsgálatból kiderülhet, hogy Kóka János most is megtalálja a hangot a politikai szereplőkkel, a külgazdasági vezetéssel, esetükben azért a besorolást mégis el lehet fogadni.
  • Talán azokat sorolhatjuk ide, akik baloldali kormányok idején üzleteltek az állammal, mint Veres Tibor vagy Csányi Sándor? De előbbi most is a topon van, utóbbi pedig nagy gazdasági súlya és az általa vezetett piacvezető bank miatt általában is kapcsolatban van a mindenkori hatalommal. Ráadásul Orbán aligha bízná egy nettó baloldali emberre a számára oly fontos foci vezetését. Maga az OTP is mindkét oldalról fogadott korábbi politikai szereplőket.

Mi az, hogy baloldali?

Folytatva ezt a gondolatmenetet, Orbánék is gyakran megkapják azt a vádat, hogy a politika be akar mászni a hálószobánkba vagy az agyunkba, de azért azt talán nem feltételezzük, hogy Orbán Viktor valóban tudná, hogy a leggazdagabb emberek agyában milyen eszmék fordulnak meg, vagy tudná, hogy a választásokon hova teszi az x-et egy-egy gazdag ember.

Valamivel jobb kiindulópont lehetne, hogy az adott szupergazdag ember hogyan nyilatkozik, miként vélekedik nyilvánosan a politikáról. Az Egyesült Államokban ez transzparens, ott egy-egy gazdag ember adományokkal is támogathatja a politikai pártokat, és jellemzően nem lesz abból üzleti bántódása, ha demokratának vagy republikánusnak tartja magát, igaz például Mike Lindell párnagyáros annyira túltolta a trumpizmust, hogy még a párnabiznisze is belebukott abba.

Amúgy az Egyesült Államokban a kérdés meglepően erős ágazati korrelációt is szokott mutatni, a fegyvergyártók, a bankárok, a szállítmányozók, a hagyományos energetikai üzletemberek inkább republikánusok, a filmipar, az informatika, a gyógyszeripar és a megújuló energiaipar nagyvállalkozói inkább demokraták.

A hazai véleményalkotók

A kérdés az, hogy amennyiben Magyarországon egy-egy milliárdos, például Bojár Gábor vagy Bige László nyilvánosan kritizálja a kormányzatot vagy valamilyen szakpolitikát, akkor ő már biztosan baloldali-e.

Természetesen nem, de ez már valóban eléggé összemosódott itthon. Ismerjük ezeket a gyakran használt kliséket, hogy

„én a nemzeti oldalnak szorítok”.

Ez ugye valami olyasmit jelent, hogy az illető fideszes.

A mostani lista

Talán mindezekből látható, hogy egyáltalán nem könnyű megállapítani, hogy mi alapján és milyen körre gondolt Orbán Viktor, hogyan mérhető a baloldaliság.

A kérdés professzionálisabb megértéséhez a magyar gazdaglistákat készítő szakemberekhez, a 100 leggazdagabb magyar listát szerkesztő Szakonyi Péterhez és csapatához, illetve a Forbes stábjához fordultunk.

Orbán megjegyzése arról, hogy a gazdagok 80 százaléka baloldali, éppen Szakonyi Péterék gazdaglistájának megjelenése idején hangzott el, így friss kiindulópontnak tekinthetjük ezt a kiadványt. Szakonyi Péter elmondta a Telexnek, hogy a 2002-es első top 100-as lista és a 2021-es között 16 átfedés van, ezek az emberek biztosan elmondhatják, hogy politikai rezsimektől függetlenül sikeresek maradtak az üzletben. Amúgy Szakonyi Péter sohasem mérlegelte a vagyonos magyar emberek politikai kötődését,

ez egy vagyonról szóló lista, amelyben nem szempont a politika

– mondta.

Tíz ember semmiképpen sem reprezentatív, de játéknak jó megnézni az élboly kötődését. Most így néznek ki a legesleggazdagabbak:

  • Mészáros Lőrinc 455 milliárd
  • Csányi Sándor 420 milliárd
  • Gattyán György 305 milliárd
  • Felcsuti Zsolt 246 milliárd
  • Veres Tibor 230 milliárd
  • Bige László 201 milliárd
  • Széles Gábor 181 milliárd
  • Szíjj László 177 milliárd
  • Jellinek Dániel 170 milliárd
  • Kasza Lajos 121 milliárd forint

Ki a jobbos, ki a balos?

Ha végigszaladunk a sorrenden, Mészáros Lőrinc, aki Orbán Viktor közeli barátja, Felcsuti Zsolt, Széles Gábor vagy Szíjj László aligha baloldali, talán Csányi Sándorra, Jellinek Dánielre vagy Kasza Lajosra sem ezt vágnánk rá, miközben tényleg nehéz bárkiről megmondani, hogy a szíve mélyén mit gondol, vagy kire szavaz, milyen nézeteket vall.

Orbán Viktor, Csányi Sándor és Mészáros Lőrinc 2014-ben Felcsúton – Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Gattyán György, Veres Tibor vagy Bige László életében legalább vannak olyan mozzanatok, amelyek miatt vélelmezhető a politikai kötődés, vagy a szektor nem éppen konzervatív, vagy voltak a baloldalhoz köthető sikerek, esetleg a jobboldallal vívott konfliktusok tetten érhetők. Nem vennénk a bátorságot, hogy rögtönzött körképünk alapján azt mondjuk, hogy inkább fordított a leggazdagabbak között az arány, ezt kijelenteni bátorság lenne, de

a kormányfői megállapítás mindenesetre e körben nem látszik igazoltnak.

Pénzmosás

Végül a politikai kapcsolatok és a gazdagság egyéb kapcsolatairól. A pénzmosás elleni szabályok során a politikai közszereplő (PEP, azaz politically exposed person) valóban fontos meghatározás, egy banknak, hedge fundnak, vagyonkezelőnek, family office-nak fokozott kockázatot jelent az olyan ügyfél, akinek több eséllyel van köze vesztegetéshez, korrupcióhoz.

És, mint azt Zsiborás Gergő, a Forbes listakészítésének frontembere a Telexnek elmesélte, bármennyire is meglepő lehet, igenis ők is nézik a milliárdosok politikai kötődését.

Közbeszerzések, koncessziók

A Forbes nem azt figyeli, hogy valaki jobboldali vagy baloldali-e szerintük, módszertanuk más, azt nézik, hogy az adott üzletember az elmúlt vizsgálati időszakban mennyi közbeszerzést (építőipar, kommunikáció) nyert el a regnáló kormányzat alatt, vagy mennyire származik koncessziókból a bevétele.

Ha valakinek 80 százalékban innen van jövedelme, akkor a cégeit diszkontált értéken, csak az eszközök értékén veszi figyelembe a vagyonbecslő csapat, mert az ilyen társaságoknak a készpénztermelő képessége nagyon a politikától függ.

Ha majd a kapcsolat megszűnik, ők csak olcsóbban tudják eladni az ilyen céget. Ha tartósan magas az állami koncesszióból vagy szerződésből származó bevétel, akkor nem lehet úgy értékelni a vállalatot (például a Közgépet, a Duna Aszfaltot vagy a kommunikációban a Lounge-csoportot), mintha más a piacon sok ügyféltől realizál magas forgalmat.

Végül fontos megjegyezni azt is, hogy sokféle okból sodródik egy üzletember egy adott politikai oldalra, elkötelezettségből, véletlenszerű emberi kapcsolattal (szomszéd, rokon, osztálytárs) onnan kapta az üzletet, ne adj' isten korrupcióval, azt lehetetlen mérni, hogy a NER-lovagok mind jobbosok vagy éppen elkötelezett balosok.

A nagyobb baj az, hogy a magyar leggazdagabbak között nagyon kevés az olyan üzletember, akinek a vagyona valamelyest ne kötődne az állammal kötött üzletekhez, a járadékvadászathoz, pedig ha több lenne az igazán fragmentált ügyfelektől származó gazdagodás, a valóban piaci sikertörténet, akkor kit érdekelne, hogy ezeknek az embereknek még politikai elköteleződésük is van. Ám ha a politikai elköteleződés deklarálása segíti a közösség rovására az egyéni gazdagodást, az már egy szerencsétlenebb logikai sorrend.