Harminc éve kezdte egy kínai étteremmel Szegeden, ma már ezer embernek ad munkát

Kínai származású szegedi vállalkozó, Cao Cseng Jin (Cao Zheng Yin) kapta az idén a Csongrád-Csanád Vármegye Gazdaságáért Díjat. Ezt az elismerést a Csongrád-Csanádi Kereskedelmi és Iparkamara az indoklás szerint annak ítéli oda, aki a vármegye gazdasági életében és a kamarai munkában is kimagasló eredményeket ért el. Cao Cseng Jin, akit Szegeden sokan Joy bácsi néven ismernek, 1996-ban nyitott Szeged belvárosában egy kínai éttermet, és ma már országszerte majdnem száz vendéglátóhelye működik, ezekben több mint ezer munkatárs dolgozik. Évtizedek óta segíti a kínai–magyar kapcsolatépítést, a Szegedi Tudományegyetem tanácsadója, és jótékonyságért is kapott elismerést.
Joy bácsi nagyon ritkán nyilatkozik a sajtónak, mert nem szeret az eredményeivel dicsekedni, de a Telex kérésére elmondta, hogyan kezdte nálunk a munkát, miként vezeti a cégét, és milyen üzleti tervei vannak.
Cao Cseng Jin közgazdászként végzett az egyetemen 1986-ban a kínai Sanhszi tartományban. A Bank of China dolgozója volt, 1991-ben jött Magyarországra, akkor 26 éves volt, és a kínai állami bank pénzügyi munkatársaként érkezett hozzánk. Szegeden a vendéglátásban jó lehetőséget látott, ezért önálló családi vállalkozásba kezdett, cége első éttermét 1996-ban nyitotta meg egy bérelt épületben a belvárosban. Ebben az évben jött utána Kínából a családja: a felesége Csao Pej Csen (Zhao Pei Zhen) és a lányuk, aki akkor hét és fél éves volt.
Az első étteremben két kínai szakács dolgozott, akik Joy bácsi feleségével, Csao Pej Csennel együtt érkeztek Magyarországra. A következő lépés az volt, hogy 1998-ban, amikor egy nagy bevásárlóközpont nyílt Szegeden, ott új kínai gyorséttermet rendeztek be, majd idővel egy másik szegedi üzletközpontban is nyitottak egyet.
„Eleinte nagyon nehéz volt megismerni és betartani a magyar szabályokat, hogy minden rendben legyen. Nagyon sokat tanultam.”
Azután Hódmezővásárhely, Dunaújváros, Gyöngyös következett: országszerte egymás után újabb kínai éttermeket indítottak be a nagyobb bevásárlóközpontokban. Ezt követően is folyamatos volt a fejlődés: például 2017-ben még 500 munkatársa volt, ma pedig már 1100 fő dolgozik Cao Cseng Jin cégének. A vállalkozás weboldala szerint jelenleg Európa legnagyobb kínai étteremhálózata az övé, a Sherry étteremlánc, amelyhez négyféle étterem tartozik: a Sherry, a WOK' n Go, a HiCook és a Sakura Ramen. Ezek ételkínálata részben különböző. Szegeden most a város központjában, a nagyáruház passzázssorán működik kínai étterem, a WOK'n Go, és franchise-partnerek dolgoznak szegedi üzletközpontokban is.
A majdnem száz étterem közül kilencven már franchise-keretben működik. Cao Cseng Jin a Telexnek elmondta, hogy az övé másféle franchise-rendszer, mint a szokásos. Annak ad ki éttermet franchise-szerződéssel, aki előtte öt-nyolc éven át szorgalmasan és eredményesen dolgozott nála, megbízható munkatárs, így továbbra is biztosítja az elvárt színvonalú vendéglátást.
Évi 30 ezer kilométer utazás Magyarországon
A cégvezetőt Joy bácsinak nevezik, sokan így ismerik őt Szegeden. Ez a név a kínai hagyományok szerint a tisztelet jele, mert Ázsiában a tapasztalt és tekintélyes embereknek jár a „bácsi” megszólítás. Ő manapság már ritkábban, évi két-három alkalommal megy Kínába, viszont gyakran jár Budapestre. Évente 25-30 ezer kilométert utazik egész Magyarországon, mert az éttermeket egymás után, előzetes bejelentés nélkül, váratlanul keresi fel, hogy ellenőrizze, minden rendben folyik-e.

Az állami szabályok és előírások betartásán túl is nagyon fontosnak tartja a tisztaságot, ezért minden üzletében rendszeresen tartanak takarítási napokat. A beszélgetés közben meg is mutatta a telefonján a fényképeket, amelyek az éttermekben készültek: minden edény és sütő tisztán és fényesen ragyog, csilivili, ahogy egy munkatársa mondta. Rendszeresen tartanak találkozókat a dolgozóknak, minden évben van egy nagy céges gyűlés, amelyen megbeszélik az eredményeket és az új feladatokat.
A fűszerek nagy részét Kínából szerzik be, és ma már kereskednek is velük, így azokat mindenki megveheti, aki szeretne otthon hagyományos kínai fűszereket használni. Az ételekhez való zöldséget, a húst, a lisztet és a többi hozzávalót magyar cégektől vásárolják. Az éttermekben a dolgozók harmada kínai, ők a szakácsok, a többi munkatárs pedig magyar. A szakácsok Kínából érkeztek, ők szakképzett vendéglátósok, és a szegedi cég pekingi irodájában jelentkezhettek erre a munkára, a már itt dolgozó ismerőseik ajánlása révén.
Voltak, akik csak pár évig maradtak, azután hazamentek Kínába, de néhányan hosszabb ideig éltek nálunk, és voltak, akik letelepedtek itt.
A bérek korábban magasabbak voltak Magyarországon, mint Ázsiában, ezért jöttek szívesen ide dolgozni, de mára a kínai bérek utolérték a magyar fizetéseket.
A cég szegedi központjában Joy és a felesége kínai származású, a többiek magyarok, és a munkatársak többsége évek óta velük dolgozik. Ők segítenek eligazodni a vállalkozásokat és a vendéglátást érintő hazai szabályokban. A cégvezető most azt tervezi, hogy élelmiszer-logisztikai központot nyit Kecskemét mellett, ahonnan a reményei szerint nemcsak Magyarországra, hanem a környező országokba is szállíthat majd a vendéglátáshoz szükséges árut, ételeket.
A vállalkozás indulásakor a magyar alkalmazottak többsége nem beszélt jól angolul, ezen a nyelven nem tudott velük szót érteni, ezért Joy megtanult magyarul. Ebben a munkatársai is segítették, majd a lányától is tanult, aki magyar iskolába járt. Itt tanult a fia is, aki 1998-ban, már Magyarországon született. Mindkét gyermeke a Szegedi Tudományegyetemen végzett, a lánya orvos, egy budapesti kórházban gyermek-szívsebész, a fia pedig közgazdász, ő egy nemzetközi üzleti tanácsadó cégnél dolgozik. „Sajnálom, hogy ők a családi cégben nem dolgoznak velem, de másképp szeretnék alakítani a szakmai pályafutásukat” – mondta Joy bácsi.
Közvetítés Kína és Szeged között
Tavaly ősszel 1200 külföldi elsős hallgató kezdte meg a félévet a Szegedi Tudományegyetemen, a többségük Kínából érkezett. Mivel Szegeden évek óta sok kínai hallgató tanul, az SZTE-t a nemzetközi kapcsolatokban tanácsokkal segíti Joy.
A Sanhszi tartományi Vejnan, amely 5,5 millió lakosú kulturális, gazdasági és egyetemi központ, 1999 óta a testvérvárosa Szegednek, ennek a kapcsolatnak a kialakításában és a fenntartásában Joy is részt vett. Emellett segíti kínai és magyar cégek üzleti együttműködését is. A Csongrád-Csanád Vármegye Közgyűlése is jó kapcsolatokat tart fenn Sanhszi tartomány vezetőivel, akik 2019-ben jártak Szegeden. Ebben is szerepe volt Cao Cseng Jin, azaz Joy közvetítésének, aki Sanhszi Tartomány Kereskedelmi Hivatal magyarországi kirendeltségének képviselője.
Joy bácsi tapasztalatai szerint a magyarok kedves, vendégszerető emberek, a Telex kérdésére azt válaszolta, hogy nem találkozott olyan helyzettel, amelyben hátrány érte volna azért, mert kínai származású. Azt is elmondta, hogy fontosnak tartja a hagyományos kínai értékeket, mint a szabályok betartása, a tisztelet, a szorgalom és a folyamatos tanulás. Szerinte ez az üzleti sikereinek a titka.

Gyakran idéz egy kínai közmondást, amely szerint aki a kútból vizet merít, gondoljon arra, aki a kutat kiásta – ez a hála mellett azt jelenti, hogy vissza kell adni a társadalom javára valamit abból, amit a közösségnek köszönhetően elértünk. Az irodájában őrzi az oklevelet, de csak kérésre mutatta meg, amit azért kapott, mert támogatja az állami gondozottakat segítő Ágota Alapítványt, ahogy ő mondta, az árva gyerekeket. A kamarai díjátadón az is elhangzott, hogy tagja a Rotary International Clubnak, amelyben közösségépítő és jótékonysági tevékenységekkel segíti a rászorulókat. Ezenkívül a Magyar Vöröskeresztnek is juttat adományokat.
Joy bácsi elmondta a Telexnek, hogy még rengeteg célja van, amelyek elérése érdekében folytatja a munkáját. Emellett továbbra is segíti a kínai és a magyar közösségek kapcsolatépítését, és ezután is támogatni fog jótékonysági projekteket is.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.