Az Egyesült Királyság előtt az egyik legfontosabb kérdés az, hogy mennyire tud ismét közelebb kerülni az Európai Unióhoz, mielőtt a Reform UK hatalomra kerül, és ismét zsákutcába vezeti az országot.

Az olajpiac eheti fejleményei sem megnyugtatók, de a gázolajból jelentős importra szoruló Európa számára jelenleg aggasztóbbnak tűnnek a hormuzi válság és az orosz exporttilalom továbbgyűrűző hatásai.

Az európai országok költenek, és nagy fegyveripari üzletek bejelentésével készültek a NATO-csúcsra, az amerikai elnök ennek ellenére is előszedte Grönland annektálását.

Az új tagokkal szemben komolyabb demokratikus és jogállamisági garanciákat építenének be az Orbán-effektus megelőzésére.

Az EU kereskedelmi deficitje Kínával szemben tíz év alatt csaknem két és félszeresére nőtt, ezért más területeken is felmerült a kereskedelempolitikai szigorítás szükségessége.

A francia-német FCAS projekt biztosította volna a légi fölényt a következő évtizedekre, de nem sikerült összehangolni a politikai ambíciókat, az ipari érdekeket és a katonai követelményeket.

Orvoshiány, várólisták, lyukas kassza – noha a német egészségügy GDP-arányosan is sokkal több pénzből működik, mint a magyar, mégis vannak hasonló válságtünetek. A kormány reformmal próbálkozik.

Nem halad jól a gáztárolók feltöltése az EU-ban, és ha a Hormuzi-szoros további egy-három hónapig zárva marad, akkor a készlethelyzet kritikussá válhat a következő télen.

A klímaváltozás által különösen sújtott országok a jövőben kártérítési igényeket fogalmazhatnak meg azokkal az államokkal szemben, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak a globális felmelegedéshez.