Egyre erősebb az európai harci kedv Kínával szemben, a Tisza Párt óvatosabb

„A jelenlegi sokkot az jelenti [az EU számára], hogy milyen termékek érkeznek Kínából. Nemcsak alacsony hozzáadott értékű, gagyi cuccok, hanem magas hozzáadott értékű termékek, például elektromos autók” – mondta lapunknak Kollár Kinga, a Tisza Párt európai parlamenti képviselője arról, hogy milyen kihívást jelent Kína manapság.
Az Európai Unió és Kína közötti kereskedelem egyenlege napi egymilliárd euró mínusz uniós szempontból. Egyre erősödő konszenzus az európai vezetők között, hogy kemény lépésekre van szükség annak érdekében, hogy megvédjék a romló kilátásokkal szembenéző európai ipart a Kína-sokk 2.0-tól. Az első Kína-sokk fogalma azt az időszakot írja le, amikor Kína – miután 2001-ben csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) – olcsó termékei tömegesen jelentek meg a nyugati piacokon. Ám jelenleg más a tét: az ország vállalatai a magas hozzáadott értékű ágazatokban szorítják ki a nyugati, köztük az európai cégeket.
Az uniós politika irányát jelentős mértékben meghatározó Németország és Franciaország közül korábban csak az utóbbi támogatta piackorlátozó intézkedések bevezetését Kínával szemben. A német álláspontot az autóipari szereplők érdekei határozták meg, és számukra fontos a kínai piachoz való hozzáférés. Ám most már a protekcionizmust szorgalmazza Németország is, ahol csak tavaly 250 ezer ipari munkahely szűnt meg.
Ebben a cikkben a növekvő kereskedelempolitikai feszültség hátterében meghúzódó folyamatokat mutatjuk be, és megszólaltatjuk Kollár Kingát, a Tisza európai parlamenti képviselőjét, a Kínai Népköztársasággal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagját.
Növekvő kínai dominancia a vezető technológiákban
A kínai cégeknek már vezető szerepük van korunk sok meghatározó ágazatában, például az elektromos járművek, zöld technológiák, például a nap- és szélerőművek, valamint a gépgyártás és a vegyipar terén is. Az alacsony belső fogyasztás miatt stagnáló kínai piac miatt a kínai csúcsvállalatok profitjának jelentős része a globális terjeszkedésüknek köszönhető. Tavaly a kínai kereskedelmi többlet globálisan 1200 milliárd dollár volt, ami minden korábbi mutatónál magasabb. Az EU-val szembeni többlete Kínának 2025-ben 359,8 milliárd euró volt.
Ez egyszerre jelzi az uniós piac jelentőségét Kína számára és a két fél kereskedelmi kapcsolatát jellemző aránytalanságot. Ennél csak 2022-ben volt nagyobb az uniós külkereskedelmi hiány Kínával szemben (397,3 milliárd euró), ám ez akkor még csak ideiglenes kilengésnek bizonyult, miután az EU szigorította az Oroszországgal szembeni szankciókat. Az idei első fél év adatai alapján viszont 2026-ban nagy eséllyel megdőlhet a korábbi rekord. Az Unióba tartó kínai áruk mennyisége azért is növekedett az utóbbi másfél évben, mert a Trump-kormányzat jelentősen csökkentette a kínai hozzáférést az amerikai piachoz. Ráadásul feltételezhetően akkor se változna meg gyökeresen a Kínával szembeni amerikai kereskedelempolitika, ha 2028-ban a Demokrata Párt nyeri az elnökválasztást.
A kínai térnyerés a 2020-as évek végére már jelentős hatással lehet az európai gazdaságra: a Goldman Sachs befektetési bank elemzése szerint a kínai export a teljes uniós bruttó hazai terméket (GDP) 0,5 százalékkal csökkentheti, míg Németországét akár 0,9 százalékkal.
Ezeknek a folyamatoknak több strukturális előny ágyaz meg. Ilyen a kínai ipari ellátási láncok és az általuk mobilizált erőforrások páratlan léptéke, a vezető technológiai ágazatokra fókuszáló iparpolitika, a relatíve védett belső piac, ahol kíméletlen versenyben a leginnovatívabb vállalatok maradnak csak talpon, a jüan alulértékeltsége, valamint a világszínvonalú egyetemi rendszer, amely csak mérnökből 1,3-1,4 millió friss diplomást bocsát ki évente. És persze a bőkezű állami támogatások: ezek mértéke a Kínával kapcsolatos kritika egyik legfontosabb eleme. A fejlett országokat tömörítő OECD júniusi jelentése szerint a kínai vállalatok három-nyolcszoros állami támogatásban részesülnek az OECD országokhoz képest.
Az innovációs teljesítményt mutatja, hogy 2024-ben az ENSZ-hez tartozó Szellemi Tulajdon Világszervezete kínai lakosoktól 1,8 millió szabadalmi bejelentést kapott, míg amerikaiaktól félmilliót. Az Ausztrál Stratégiai Szakpolitikai Intézet (ASPI) elemzése szerint Kína élen halad 66 kritikus technológiában az összesen megnevezett 74 közül, ami jelentős átrendeződés, mivel két évtizede még megkérdőjelezhetetlen volt az Egyesült Államok dominanciája.
Erősebb fellépésre készülő EU, visszafogottabb Tisza
Az unió ipari szereplői az európai és a kínai piacon is veszítenek pozícióikból. Válaszként az EU már több piackorlátozó intézkedést vezetett be, valamint újabb intézkedésekkel is készül az Európai Bizottság, miközben folynak a kereskedelmi tárgyalások. Október 9-én a Bizottsággal kötött megállapodásában Kína vállalta, hogy csökkenti a hibrid autók uniós exportját.
A tervben levő ipari gyorsítási jogszabály alapján a jelentős állami támogatásban részesülő kínai vállalatok nem férhetnének hozzá az uniós közbeszerzésekhez. Továbbá egy „vészkapcsolóként” emlegetett mechanizmust is belengetett a Bizottság, ez lehetőséget adna, hogy a jelentős piactorzítást okozó vállalatokat teljesen elvágják az uniós piactól. Kína elutasítóan reagált, és válaszlépésekkel fenyeget, amennyiben életbe lépnek ezek az intézkedések, valamint attól is elzárkózik, hogy kötelezve legyen a tudás- és technológiatranszferre és az európai vállalatok integrálására a beszállítói láncaiba.
„A dömping ellen fel lehet lépni dömpingvámmal” – mondja Kollár Kinga, ám a képviselő szerint sokrétű válaszra van szükség. A védővámok kivetéséhez több kapacitást akarnak adni a Bizottságnak, mivel sok vizsgáló szükséges annak feltárásához, hogy mely esetben lejt a pálya túlságosan a kínai vállalatok irányába. „Kína nyolc-kilencszeres nagyságú állami támogatást ad bizonyos iparágaknak, amivel nem tudunk, és nem is biztos, hogy indokolt versenyezni” – teszi hozzá a képviselő.
Jens Eskelund, az Európai Unió Kínai Kereskedelmi Kamarájának elnöke, egyben a dán Maersk szállítmányozó cég kínai ágának vezetője ezt a véleményt fejezte ki extrémebb formában, amikor a Guardiannek azt nyilatkozta, hogy 2030-ra az európai vállalatok feladhatják a versenyt a kínai riválisokkal. Eskelund e helyett azt szorgalmazza, hogy az európai vállalatok vessék meg a lábukat a kínai piacon akár beszállítóként, ugyanis az így megszerezhető tudás és technológia teszi lehetővé, hogy hosszú távon relevánsak tudjanak maradni globálisan. Eskelund egyébként elutasítja a Kína-sokk kifejezést, ugyanis érvelése szerint az önellátás, az import csökkentése és az export pörgetése már 2016 óta szerepel a kínai ötéves tervekben, vagyis az EU-nak bőven volt ideje készülni.
Kollár Kinga szerint a jüan alulértékeltségével kapcsolatban és a kínai piachoz való európai hozzáférés kapcsán is fontos eredményeket elérni a tárgyalásokon. Egyelőre tapasztalatai szerint Kína is a párbeszéd mellett van, ám a képviselő szerint fontos, hogy
„Kínának meg kell értenie: a napi egymilliárd eurós aránytalanság olyan nagy, hogy nekik is lépniük kell”.
Az aránytalanságok elleni fellépés, valamint a franciák és a németek által támogatott vészkapcsoló mechanizmus kapcsán Kollár úgy fogalmaz, hogy szükség van a gyors reagálás képességére, mivel addig szükséges megvédeni egy iparágat, amíg az érdemben létezik. Ám a képviselő azt is kiemeli, hogy mindig mérlegelni kell, milyen válaszreakciót válthat ki az uniós politika, mivel Kínának olyan ütőkártyái vannak, mint a kritikus nyersanyagok feletti kvázimonopólium.
Ez tavaly az amerikai elnököt is meghátrálásra késztette, és az Unióval szemben is reális eshetőség, hogy Kína korlátozza a hozzáférést a kritikus nyersanyagokhoz. „Ráadásul sok piaci szereplő nem örülne nagyon radikális lépésnek, ugyanis a saját gyártásuk is függ attól, hogy be tudnak-e szerezni termékeket Kínából” – értékeli a helyzetet a képviselő, aki szerint a két gazdaság olyan sok szálon kötődik egymáshoz, hogy a leválás nem opció.
Arról is kérdeztük a politikust, mennyire kényes helyzet, hogy Magyarország két legnagyobb befektetője az egymással egyre ellenségesebb Németország és Kína. Kollár Kinga azt mondta, minden befektetés esetében a magyar emberek érdekeit nézik, és a lényeg, hogy a befektető megfeleljen a környezetvédelmi és munkavédelmi elvárásoknak, valamint hogy alapvetően magyar munkavállalókat alkalmazzon.
Az Európai Parlament október 7-én szavazott meg egy jelentést az EU–Kína viszony kapcsán, amely egyebek között szorgalmazta az erősebb fellépést az igazságtalan kínai gazdasági gyakorlatokkal szemben, amelyek veszélyeztetik az európai gazdaságot. 454 képviselő szavazott igennel, 86 utasította el, 110 tartózkodott (köztük a Fidesz képviselői is), ám a Tisza képviselői egyáltalán nem vettek részt a szavazáson. Ebből az olvasható ki, hogy a Tisza egyelőre kivár a kérdésben, és nem foglal állást Kínával szemben. Kollár Kinga ezt a szavazást nem kívánta kommentálni.
Úton a kereskedelmi háború felé?
Az EU és Kína közötti tárgyalások 2027 márciusában folytatódnak. Bár Kína láthatóan nem akar érdemi kérdésekben engedni az EU-nak, a legrosszabb forgatókönyv talán így is elkerülhető. A Dunham Alapkezelő elemzője amellett érvelt, hogy Kínának sem érdeke Európa földbe döngölése. Erre ugyanis a protekcionizmus erősítése lenne az európai válasz, ami megfosztaná Kínát egy nélkülözhetetlen felvevőpiactól.
Ez viszont nem jelenti, hogy a helyzetnek egyszerű feloldása van, ugyanis a világpiac kínai termékek számára elérhető része nagyot csökkent az amerikai piacvédelmi lépések miatt. Ez rövid távon jelentősen mérsékli az esélyét annak, hogy Kína további korlátozásokat fogadjon el fájó válaszlépések nélkül.