William S. Burroughs részegen Tell Vilmos-ost játszott a feleségével, de a pohár helyett a nő fejét lőtte szét

Joan Vollmer tökéletesen megfelelt a beat szellemiségének: lázadó volt, intelligens és cinikus, szerette a filozófiát, a káoszt és a szexet. A fiatal nő nagy hatást gyakorolt a beatnemzedék tagjaira, állítólag ő ismertette meg Jack Kerouacot Marcel Prousttal, Jack Kerouac pedig őt a Benzedrin nevű amfetamintartalmú gyógyszerrel, amire Vollmer hamarosan végletesen rá is csúszott. Halálát végül mégis csak közvetett módon okozta a pszichedélia: élettársa, William S. Burroughs író módosult tudatállapotban, szórakozásból véletlenül agyonlőtte.

Joan Vollmer 1923-ban született a New York állambeli Loudonville-ben, majd az 1940-es évek elején New Yorkba költözött, ahol a Barnard College hallgatója lett, és feleségül ment egy jogászhallgatóhoz. Míg a férfit katonai szolgálatra hívták a háborúba, Vollmer belevetette magát a New York-i életbe. Egy manhattani bárban ismerkedett meg Edie Parkerrel, Kerouac későbbi feleségével, akivel közösen vettek ki albérletet az Upper West Side-on, a 118. utcai lakás pedig hamarosan a beatnemzedék egyik legfontosabb találkozóhelyévé vált, ahol Jack Kerouac, Allen Ginsberg, Lucien Carr és William S. Burroughs bonyolított egymással maratoni intellektuális beszélgetéseket, miközben a legváltozatosabb tudatmódosító szereket nyomták magukba.

A háború végén hazatérő férj riadtan szembesült házastársa életvitelével, és bár kislányuk ekkor még csak egyéves volt, gyorsan elváltak. Joan Vollmer 1946 elején jött össze a gazdag, értelmiségi családból származó, Harvardon diplomázott, bizonytalan nemi identitású és ekkor már alaposan heroinfüggő William S. Burroughsszal. Allen Ginsberg boronálta össze őket, aki egyszerre csodálta Burroughs intellektusát, és tartotta Vollmert az ő női megfelelőjének. Kettejük szenvedélyes viszonyát viszont nem nézte jó szemmel a mccarthysta Amerika bűnüldözése: egy alkalommal amiatt tartóztatták le őket, mert egy parkoló járműben szexeltek, Burroughst pedig kábítószerrel való visszaélés és kábítószer-terjesztés miatt vitték be a rendőrségre. A törvény elől először Texasba, majd New Orleansba, végül Mexikóvárosba menekültek.

Mexikói életük már meglehetősen boldogtalanul telt, míg Vollmer továbbra is nagy mennyiségben tolta magába az amfetamint, Burroughs férfiak után hajkurászott. A nő egyre elhagyatottabbnak érezte magát, és erősen inni kezdett.

Aztán 1951. szeptember 6-án egy házibulit rendeztek a barátaikkal, az alkoholmámoros este egy pontján pedig az ekkor már nagyon részeg Burroughs elővette a táskájából a fegyverét, és azt mondta a feleségének: „Eljött az ideje a Tell Vilmos-számunknak!”. A felesége ugyan semmilyen addigi Tell Vilmos-számról nem tudott, mégis a fejére helyezte a vizespoharat. Burroughs elsütötte a fegyvert, és azzal a lendülettel a homlokán keresztül átlőtte a nő agyát. Joan Vollmer azonnal meghalt. Egyes beszámolók szerint Burroughs először azt hitte, hogy a felesége viccel, amikor összeesett, mert túlságosan részeg volt ahhoz, hogy észrevegye, hogy a pohár helyett a fejét találta el.

Az író a mexikói rendőrségnek több, egymással ellentmondó verziót adott elő a történtekről: először azt állította, hogy véletlenül lőtte le a nőt egy Tell Vilmos-kísérlet közben, másnap viszont már azt vallotta, hogy a fegyvert el akarta adni egy barátjának, és amikor megmutatta neki, véletlenül rosszul célzott. Burroughst végül bűnösnek találták emberölés vádjában, de miután két hétig fogva tartották, óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Valószínűleg jómódú és befolyásos szülei fizették le a mexikói hatóságokat.

A börtönt Burroughs tehát megúszta, a haláleset viszont erős nyomot hagyott az életében, és saját bevallása szerint valójában ez az élmény indította el az írói pályán. Később úgy nyilatkozott, hogy felesége halála után találkozott a Gonosz Szellemmel, amit az írás segített magától távol tartani. Az 1953-ban megjelent A narkós, majd az 1959-es Meztelen ebéd a drogszenvedélyről szóló irodalom alapművei lettek.

A huszonnyolc évesen groteszk halált halt Joan Vollmer neve így inkább a szerencsétlen baleset miatt vált ismertté, pedig valóban kulcsfigurája volt a beatgenerációnak. Kerouac később számos, Vollmer lakásán szerzett élményét felhasználta a regényeiben, Ginsberg pedig saját bevallása szerint többek között egy Vollmerrel kapcsolatos álom hatására írta meg az Üvöltést.

Vollmer és Burroughs hivatalosan sosem házasodtak össze, mégis következetesen férjnek és feleségnek nevezték magukat. Közös fiuk is született, William Burroughs Jr. 33 évesen halt meg súlyos drog- és alkoholfogyasztás következtében, két önéletrajzi regényt hagyott hátra.

William S. Burroughs fiatalkori pusztító életvitele ellenére viszont egészen 1997-ig, 83 éves koráig élt. Még utolsó éveiben is jelentős kultfigurának számított, a drog világában szintén járatos Kurt Cobain például egy kollaborációra is felkérte. A grunge zenész, akire középiskolás kora óta nagy hatással voltak Burroughs művei, egy kansasi stúdióban készítette el az íróval közös The Priest They Called Him című számát. Két évvel később Cobain a saját fegyverével fejbe lőtte magát.

(Források: Medium, All Thats Interesting, Wikipédia)