2022. augusztus 25. – 04:57
A legtöbb ember életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, hogy a világ leghosszabb, menetrend szerinti buszjáratán ül, már nem is emlékszik, mikor szállt fel, és még olyan reménytelenül távoli a cél, hogy talán sosem fog odaérni. Mármint ezt most nem metaforikusan értem, hanem egészen konkrétan: egy dugóban rostokoló, elromlott légkondis BKV-busz a kánikulában, egy sárga Volánbusz valahol a puszta közepén egy sorompó előtt végtelen ideje várakozva, sőt, ott voltak a fapados légitársaságok ideje előtt a Görög-, vagy Spanyolországba járó turistabuszok is, ha még emlékszik valaki.
Na, aki tapasztalt már ilyesmit, az most kapaszkodjon meg: a világ leghosszabb, menetrend szerinti buszjárata London és az indiai Kolkata (régi nevén Kalkutta) között járt, a bő 16 ezer kilométeres távot 50 nap alatt leküzdve.
A járatot az Albert Travel nevű ausztrál utazási iroda üzemeltette, és igazából sokkal inkább volt egy extra hosszú, buszos társasutazás, mint valódi menetrend szerinti járat. Az első menet 1957. április 15-én indult Londonból, és június 5-én ért el a végállomásra. A busz útba ejtette Belgiumot, Nyugat-Németországot, Ausztriát, Jugoszláviát, Bulgáriát, Törökországot, majd Iránon, Afganisztánon és Pakisztánon át érkezett meg Indiába. Útközben nagyobb megállókat tett Salzburgban, Bécsben, Isztambulban, Teheránban, illetve útba ejtette a Tádzs Mahalt, és Váránaszit, a hinduk szent városát a Gangesz partján.
A jegy egy útra 85 fontba került, ami a Bank of England inflációkalkulátora szerint mai értéken közel 1500 lenne, ez forintban nagyjából 720 ezres jegyárat jelent. Ezért ellátás is járt a busz saját konyhájáról, illetve aludniuk sem ülve kellett az utasoknak, a buszban mindenkinek elkülönített fekvőhely is jutott.
A járat összesen 15 oda-vissza utat tett meg, amikor egy kisebb baleset után 1968-ban lecserélték a járgányt egy klasszikus brit emeletes buszra. Ezzel párhuzamosan az útvonalat is meghosszabbították, Kolkatából tovább ment Thaiföldön át Malajziába, majd Szingapúrból hajóval folytatta az utat Perthbe, és végül az egész ausztrál kontinenst átvágva Sydney volt a végállomás. Az út így 132 napot, vagyis bő négy hónapot vett igénybe egy irányba, de a 4000 kilométeres hajós szakasz miatt ezt azért már nem nevezhetjük igazán buszjáratnak. Mindenesetre a busz hat alkalommal nyomta le az extra hosszú távot oda-vissza, mielőtt 1976-ban végleg leállították. Nem a kereslet szűnt meg rá: az egyre veszélyesebb iráni helyzet, illetve a pakisztáni–indiai határon sűrűsödő villongások miatt egyszerűen már nem volt elég biztonságos az útvonal.
