Régóta halott emberek feltámasztása még manapság is csak a horrorfilmek kliséje, nem az orvostudomány kutatási területe, de 1799-ben egy doktor nem igazán zavartatta magát az élettani szabályoktól. William Thornton meg volt róla győződve, hogy vissza tudja hozni az életbe George Washingtont, az Egyesült Államok első elnökét.
Washington 1799. december 14-én halt meg, miután egy vírusfertőzés megtámadta a torkát. A körülötte lévő orvosok érvágással próbáltak rajta segíteni, körülbelül két liter vért csapoltak le belőle, de ezzel nyilvánvalóan csak rontottak az életesélyein. Az akkori tudás szerint az egészségi állapotért négy keringő nedv, a vér, a nyák, a fekete epe és a sárga epe egyensúlya volt a felelős, és ezt érvágással lehetett szabályozni. Washington beöntést és hashajtókat, különféle porokat, tapaszokat is kapott, de egy idő után inkább megkérte az orvosokat, hogy hagyják békén. Jó barátja, a szintén orvos Thornton már a halála után érkezett Mount Vernonba, a családi birtokra, így esélye sem volt rajta segíteni, de mivel még nem temették el a holttestet, támadt egy ötlete.
Az egykori amerikai elnököt a saját kérésére nem temették még el azonnal. Haldoklása közben titkárát, Tobias Leart bízta meg azzal, hogy legfeljebb a halála utáni harmadik napon helyezzék el a sírboltba. A szokatlannak tűnő kérésnek volt is alapja, a középkorban és az újkorban gyakran előfordult ugyanis, hogy halottnak vélt, kómában levő embereket temettek el, akik aztán később a ravatalon, vagy rosszabb esetben a koporsóban tértek magukhoz. Ilyen eshetőségekre készítettek például csengővel ellátott koporsókat is, amiből jelezhetett a föld alól a tévesen halottnak nyilvánított személy. Maga Washington is hallott olyan történetet egy ismerősétől, ami egy fiatal férfi eszméléséről szólt, másfél nappal a halottá nyilvánítása után.
William Thorntont a korszak egyik polihisztor zsenijének tartották. Orvosi tanulmányait Európa legjobb intézményeiben folytatta, de ismerték festőként építészként, feltalálóként, filozófusként és zsokéklub-alapítóként is. A neve viszont alighanem a Capitolium tervezőjeként került be a történelemkönyvekbe.
Az orvos húsz évvel Washington halála után jegyezte le, hogy hogyan tervezte visszahozni az életbe barátját, ha már nem érkezett kellő időben ahhoz, hogy egy légcsőmetszéssel megmentse a fuldoklástól.
A hideg miatt Washington teste szinte megfagyott. Thornton azt találta ki, hogy először vízbe teszi a holttestet, hogy így olvassza fel, majd takarókba bugyolálja, és dörzsölni kezdi. Azt hitte, hogy ezzel újra működésbe tudja hozni a hajszálereket, megindítva keringést. Ezzel együtt azt találta ki, hogy a légcsövet megnyitva felfújja a tüdőt, majd mesterséges lélegeztetés közben egy bárány vérét juttatja a testébe. Thornton szerint a halált a vérveszteség és az oxigénhiány okozta, és úgy vélte, ha ezeket helyreállítja és felmelegíti a vizsgálatai alapján amúgy tökéletes állapotban lévőnek minősített testet, akkor sikerrel járhat. Washington özvegye viszont egyáltalán nem támogatta az újraélesztési kísérletet, így végül Thornton neki sem állt.
Thornton inkább kuruzslónak, mint valódi orvosnak tűnhet a terve alapján, de Jonathan Horn történész szerint hiba lenne Frankensteinnek tekinteni. Könyvében azt írta, „Thornton a felvilágosodás alakja volt, egy Thomas Jefferson-féle figura, aki hitt abban, hogy a tudomány és az ész szinte minden problémát meg tudni oldani”.
Thornton sokat foglalkozott az alvás kutatásával is, és több tucat olyan esetet jegyzett fel, amikor állatok és emberek halottnak tűnő állapotból ébredtek fel. De olvasott olyan esetekről is, amikor megfagyott halak váltak élővé, de népszerűsítette a szájból szájba lélegeztetést is, a 18. század közepén leírt innovatív technikát, amelyet a látszólag vízbe fulladt áldozatoknál használtak a keringés újraindítására. Mindezek az ismeretek, ha tévesen is, valóban önbizalmat adhattak neki Washington esetében is.
A nyughatatlan építész-orvos, ha már nem menthette meg Washingtont, azt próbálta meg elérni, hogy a Capitoliumban temessék el az első elnök holttestét. Ebbe némi vonakodás után és a végrendelet erre vonatkozó passzusa ellenére Washington özvegye, Martha is belement, de végül sosem vitték át az amerikai kongresszus épületébe Washington koporsóját. A Capitolium átépítése pénz- és anyaghiány miatt nagyon lassan haladt, így a sírboltot sem tudták kialakítani, majd 1812-ben brit katonák fel is gyújtották az épületet. 1832-ben, Washington születésének századik évfordulóján megint felerősödtek azok a hangok, hogy az elnököt a Capitoliumban kellene eltemetni, de öntudatos virginiaiak megtorpedózták ezt a tervet, ami lassan el is halt. Washington és családtagjai így továbbra is a Mount Vernon-i családi sírboltban nyugszanak.
Felhasznált források: History.com | Mount Vernon.org |
