Évezredekig a nők főzték a sört, mígnem boszorkánynak kiáltották ki őket

A sörivást és különösképpen a sörkészítést alapvetően férfias tevékenységnek tartjuk, a Telex szerkesztőségében is vannak páran, akik hobbiból sört főznek otthon, és mindannyian férfiak. Ha történelmi távlatokban gondolkodunk, valószínűleg mindenkinek a középkori szerzetesek ugranak be először a sörfőzésről.

Ez azonban nem volt mindig így, egészen a 16. századig kifejezetten nőies szakmának számított a sörfőzés.

Az emberiség közel hétezer éve készít sört, az ókori Egyiptomból és a sumér civilizációból is maradtak fenn sörfogyasztásra utaló régészeti leletek, de egyes feltételezések szerint még régebb óta van velünk az alkoholos ital. Európában i.e. 3000 környékén jelenhetett meg a sör, germán és kelta törzsek közvetítésével, bár akkor még nagyon másképp nézett ki az az ital, amit ma sörnek nevezünk: a komló, ami a sör egyik fő alapanyagának számít, csak a 800-as években jelent meg először a receptekben. IV. Vilmos bajor herceg 1516-ban kiadott rendelete rögzíti elsőként, hogy a sör vízből, komlóból és árpamalátából készül.

Több oka is lehetett, hogy évezredeken keresztül elsősorban a nők főzték a sört. Sokáig ugyanúgy a háztartás körüli munkák része volt a sörkészítés, mint például a sütés-főzés, és így alapvetően a nőkre hárult ez a feladat. Az egyiptomi hieroglifák között is találni olyat, ahol nőket ábrázolnak sörfőzés közben. Talán nem véletlen, hogy számos ősi kultúrában női istensége volt a sörnek: az egyiptomiaknál Tjenenetnek, a suméroknál Ninkasinak hívták, utóbbiról egy dicsőíti himnusz is fennmaradt, ami egyben a sörkészítés leírása is. A balti és a szláv mitológiában Raugutiene-nek hívták a söristennőt, a finneknél pedig Kalevatarnak. A sört manapság inkább élvezeti értéke miatt isszuk, a középkori emberek étrendjének viszont szerves része volt magas tápanyagtartalma miatt. Arról nem beszélve, hogy mivel nem volt akkoriban vezetékes víz, egészségügyi szempontból biztonságosabb volt sört inni, mint vizet.

Idővel egyre professzionálisabbá vált a sörfőzés a háztartásoknál, már akkora mennyiséget tudtak előállítani az italból, hogy kereskedni is lehetett vele. Az angol „alewife” kifejezés is azokra a nőkre utalt, akik a sörfőzésből éltek meg: a piacon értékesítették főzetüket, vagy a saját otthonukban nyitott kocsmában mérték az italt. Magas, csúcsos kalapjukról lehetett őket megismerni, amit azért viseltek, hogy kitűnjenek a piaci forgatagban, és megtalálják őket a vevők, portékájukat, a sört pedig nagy üstökben szállították.

Igen, ez a leírás kísértetiesen hasonlít ahhoz, ahogyan a boszorkányokat szokás ábrázolni.

És ha ehhez hozzátesszük, hogy gyakran az otthonuk elé kihelyezett seprűvel jelezték, hogy sört mérnek a háznál, akkor teljessé válik a kép.

A 16. században kibontakozó reformáció nem igazán nézte jó szemmel a sörfőző nők munkásságát, azt tartották, hogy bűnbe viszik az erényes férfiakat, leitatják őket, és elveszik a pénzüket. Férfi versenytársaik ki is használták az egyház rosszallását: azt a pletykát terjesztették róluk, hogy valójában boszorkányok, és üstjeikben nem sört, hanem varázsitalt kotyvasztanak. Akkoriban ez súlyos vád volt, akár halálbüntetéssel is sújthatták, akit boszorkánysággal gyanúsítottak meg. Egyes történészek szerint ebből a korszakból ered a ma is ismert boszorkányábrázolás. Ennek tudományos igazolása még várat magára, bár a korabeli ábrázolásokat látva nehéz nem összekötni a kettőt.

A boszorkányellenes propagandának köszönhetően szép lassan eltűntek a női sörfőzők, bár az sem segített a helyzetükön, hogy a 14. századi nagy pestisjárvány után megugrott a kereslet a sör iránt, egyre többen láttak üzletet a sörfőzésben. A férfiak egy része hitte is, meg nem is ezt a boszorkányság dolgot, arról viszont meg voltak győződve, hogy a nőknek inkább a gyerekneveléssel kellene foglalkozniuk, mintsem a sörfőzéssel. Az angliai Chester városában egyenesen megtiltották a nőknek, hogy sört áruljanak, nehogy hajadonok maradjanak.

Később, az ipari forradalom alatt a sörfőzés nagyüzemivé válása tovább növelte a férfiak dominanciáját ezen a téren. A sört is egyre inkább a férfiak italaként könyvelték el, a nőknek maximum a bárpult másik oldalán jutott hely. A világ legnagyobb sörgyártóit kivétel nélkül férfiak vezetik, de a kisüzemi főzdék világában sem feltétlenül jobb a helyzet, egy 2014-es kutatás szerint az Egyesült Államokban mindössze a főzdék 3 százalékának volt női vezetője, és hasonlóan alacsony volt a a sörfőzés folyamatát felügyelő női sörfőzőmesterek aránya is.