Az, hogy van élet a Földön, egyes elméletek szerint nagymértékben a Holdnak is köszönhető. Ha megsemmisülne, valószínűleg egy darabig még meglennének az életfeltételeink, de minden sokkal bizonytalanabbá válna. Az éjszakai égbolt sokkal fényesebb lenne ugyan, de ez a csillagászoknak minden bizonnyal örömteli esemény aligha homályosítaná el a többi, katasztrofális jelenséget.
A Föld pár tízmillió évig holdtalanul tengette életét. Asztrofizikusok feltételezései szerint a Hold valamikor 4,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, amikor egy Mars méretű bolygócsíra csapódott a Földbe. Az ütközés érthető módon elementáris erejű volt, és hatalmas mennyiségű kőzettörmeléket lökött ki az űrbe. A Hold alapanyaga lett aztán ez az űrsitt, ami a gravitáció hatására állt össze. (Bár ezt a konszenzusos elméletet egy közelmúltbeli kutatás eredményei némiképp árnyalták.)
Kutatók úgy vélik, hogy a Hold végét csak egy ugyanolyan esemény okozhatja, mint ami létrehozta, egy bolygó becsapódása. Erre elég kicsi az esély, de azért már számtalanszor eljátszottak a gondolattal tudósok is, hogy mi lenne velünk Hold nélkül. Feltéve, hogy nem találják telibe a Földet a szétbombázott Hold darabjai.
Az egyik legjelentősebb hatást az óceánoknál figyelhetnénk meg, jóval kisebb mértékűek lennének a dagályok, az árapályjelenség egyik fő mozgatója ugyanis a Hold gravitációja. Az óceánok visszahúzódnának, így az árapályövezetekben élő ökoszisztémák gyors összeomlásának lehetnénk szemtanúi, ezeket pedig azok követnék, amelyek az árapályövezetekre mint táplálékforrásra tekintenek. Idetartozik az emberiség is, hiszen a világ népességének negyven százaléka az óceánpartok száz kilométeres körzetében él.
Az árapályok hőszabályozási funkcióinak elvesztését is megéreznénk. A hidegebb, mélyről származó víz dagálykor sekélyebb öblökbe kerül, és valamelyest felmelegszik, ez pedig a nagyobb óceáni áramlatokra és a tengeri szélrendszerekre is hatással van. Az árapályt mozgató erő eltűnésével teljesen máshogy oszlana el a hő és az energia a Föld körül, ami szétzilálná a ma ismert éghajlati rendszert.
Az élővilágra nem csak az árapály hiánya hatna, számos faj életciklusa vagy viselkedése függ a Holdtól. Több vonuló madárfaj a holdfény alapján tájékozódik, de például a Nagy-korallzátony koralljai szaporodásukat a holdkeltéhez időzítik. A megváltozott éjszakai fényviszonyok a ragadozók és prédáik viselkedését is felborítanák, a sötétség valószínűleg a ragadozókat hozná nehéz helyzetbe és sodorná a kipusztulás felé. Azt már korábban bebizonyították kutatók, hogy például kisemlősök telihold idején tudatosan korlátozzák éjszakai tevékenységüket, hogy ne váljanak könnyen zsákmánnyá.
A holdnélküliség egyik legdurvább hatása nem jelentkezne azonnal, de alapjaiban befolyásolhatná a Föld élhetőségét az emberiség szempontjából. A Föld tengelye 23,44 fokot zár be a Nap körüli pályájához képest, és ez a tengelyferdeség, valamint a Nap körüli keringésből eredő megvilágítottság teszi lehetővé az évszakok periodikus váltakozását. Ez a tengelyferdeség egy kicsit tud változni, egy 26 ezer éves perióduson belül 22,1 és 24,5 fok közötti a módosulás tartománya, de nagy gondokat ez nem okoz. A becslések szerint azonban a Föld tengelyferdesége a stabilizáló erővel bíró Hold nélkül a 45 fokot is meghaladhatná, ami az éghajlati övek teljes kuszaságát hozná magával, időnként az Egyenlítőnél lennének olyan hidegek, mint most a pólusokon, ahol pedig szokatlanul magas hőmérsékletet mérnének. De könnyen elképzelhető az is, hogy jégkorszak köszöntene ránk, ha nagy a dőlésszög, vagy megszűnnének az évszakok.
A Hold megsemmisülése az űrkutatásoknak is betenne, és lezárhatná, vagy legalábbis jelentősen megnehezítené az emberiség menekülőútját. A Holdra a tudomány egyre inkább ugródeszkaként tekint, ezért is dolgoznak ottani bázisok, termelőegységek létrehozásán. A Holdról startolva jóval kevesebb energia kell a tárgyak mozgatásához, és nagyobb távolságokra el lehet jutni. Valószínűleg a Marsra is innen van a legjobb esély embereket küldeni.
A Földről is kevesebbet tudnánk, ha nem lenne Holdunk. Egykor a Földhöz hasonlóan a Hold is vulkanikusan aktív volt, köpennyel, maggal bírt, és meteoritbecsapódások is megsorozták. Nagyjából ugyanazok a folyamatok játszódtak le a két égitesten, de a Földön a tektonikus mozgások és az erózió már visszafejthetetlenné tette a földtörténet egy részét. A Holdon meglévő nyomok viszont még segíthetnek ennek rekonstrukciójában.
A Hold megsemmisülésének talán egyetlen előnye lenne, már ha életben maradnánk, hogy egy sokkal látványosabb égboltban gyönyörködhetnénk. Az éjszakai égbolton azért nem látunk egy csomó távoli objektumot, mert a Nap fényét visszaverő Hold egyszerűen túlragyogja őket. A Vénusznál, amit jó eséllyel egy laikus is ki tud szúrni, a Hold 14 ezerszer fényesebb. Hold nélkül sokkal halványabb és távolabbi objektumokat láthatnánk a világűrben egész évben anélkül, hogy várnunk kellene a megfelelő fázisra. Nap- vagy holdfogyatkozást várva viszont hiába pásztáznánk az eget, azt örökre elfelejthetjük.
Kutatók azt is feltételezik, hogy ha szétszóródnának a Hold darabjai, azok egy olyan gyűrűt alkotnának a Föld körül, mint amilyen a Szaturnusznak van, csak annál sokkal nagyobbat és látványosabbat – ilyen gyűrűje egyébként a Földnek korábban is lehetett.
(Források: New Scientist | Space.com | Forbes | Royal Museums Greenwich)
