Mindenki emlékszik, mit csinált 1999. augusztus 11-én – 25 éve volt teljes napfogyatkozás Magyarországon

„Balatonalmádiban néztük egy ismerős nyaralójában. Délelőtt 11 körül volt. Nagyon gyorsan besötétedett és kivilágosodott, az egész nem volt több tíz percnél, a teljes takarás pár perc, vagy talán csak egy. A sötétség inkább szürkület volt, de a nyár miatt nagyon nagy volt a kontraszt. Feltűnő volt, hogy egy pillanat alatt elcsendesedtek a madarak, váratlanul lett nagyon nagy csönd. Érzésre a levegő is hűvösebb lett, mintha vihar készülne, és hirtelen lehűl a levegő. Aztán elhúzták a függönyt, és minden újra napos volt” – emlékezik vissza Rátkai Zsófi szerkesztőségi titkárunk az 1999-es teljes napfogyatkozásra.

Hozzá hasonlóan a legtöbben valószínűleg pontosan emlékeznek arra, hogy mit csináltak 25 évvel ezelőtt, augusztus 11-én. Ekkor volt ugyanis legutóbb Magyarországról is látható teljes napfogyatkozás, ami óriási eseménynek számított itthon: előtte utoljára 1842-ben volt hasonló, a következő ilyen pedig 2081-ben jön majd.

Körbekérdeztem a kollégák között, ki hogyan emlékezik vissza erre az eseményre – ahhoz képest, hogy mi a családdal kimentünk a kertbe, megnéztük, és visszamentünk a házba, szinte mindenki nagyobb élményről számolt be: volt, aki vidékre utazott miatta, volt, aki erre felhúzott eseményen, sőt fesztiválon vett részt, olyan is akad, aki csak hároméves volt, mégis vannak emlékei a dologról – de olyan is, akit egyáltalán nem nyűgözött le a jelenség.

„Én akkor a Zed című legendás gamermagazinnál dolgoztam, és az egész szerkesztőség levonult együtt valakinek a nagyszüleihez, akik egy pici bakonyi faluban éltek. Totál katasztrófafilmes hangulata volt az egésznek, ahogy jött a sötét, és elcsendesedett minden, elhallgattak a madarak. Aztán pár perc múlva a falu összes kakasa kukorékolni kezdett, hogy heló, már megint reggel van, és tényleg az lett” – írta Hanula Zsolt, a tech-tudomány rovat vezetője.

Egyperces néma csend és szürkületi sötétség

Többeknek szintén egy miniapokalipszis jutott az eszükbe az eseményről, és az is nagyon megmaradt sok embernél, hogy mennyire elcsendesedett minden abban a néhány percben, amíg a napfogyatkozás tartott. Terray István content marketing manager szerint is ezek voltak a legemlékezetetesebb részei a napfogyatkozásnak: „Én a barátnőmmel (aki később a gyermekem anyja lett) motorra szálltam, hogy tuti helyen nézhessük a nagy eseményt, talán a Balaton volt a terv, ebben már nem vagyok biztos. Vagy az MZ típusú motorkerékpárom nem akarta, hogy odaérjünk, vagy csak simán késve indultunk, de a semmi közepén, egy mezőn álltunk meg, amikor eljött az idő. Az maradt meg a legjobban, hogy még mielőtt elkezdett volna sötétedni, bekussolt a természet – minden madár abbahagyta a csicsergést, se légyzümmögés, se semmi, teljes csend támadt. Amikor visszajött a Nap, mintha mi sem történt volna, újrakezdte mindenki, de előtte megéltünk egy mini világvégét, emlékezetes volt. Ha ez egy film lenne, a gyerekünk kilenc hónapra rá születne, de nem.”

Ostyáni János, a fotórovat rovatvezető-helyettese bográcsolással egybekötött napfogyatkozás-nézést tartott: „Én akkor voltam katona, a sorkatonaság megszüntetése előtt, még a kilenc hónapos szolgálati idővel. Akkor már laza volt az egész, lehetett civilben nyomulni az eltávon, és szabadságra is lehetett menni. Én ezt a szabadságomat arra használtam fel, hogy a szigetszentmiklósi haverokkal, a Duna mentén elbiciklizve, Paks közelében csípjük el a teljes fogyatkozást. Körülbelül így is lett, egy szántóföld melletti fás ligetnél vertünk tanyát, bográcsoltunk, és egy polifoamra vetítettük a Nap képét egy távcsövön keresztül. A jelenség kezdetét is így vettük észre, hogy ki van harapva egy darabka a Nap kör alakú vetített képéből. Elég fura érzés volt, ahogy egyszer csak besötétedett, és síri kuss lett a határban.”

Teljes rendezvényeket húztak fel akkor Magyarországon az eseményre, Pataki Gábor podcast felelős szerkesztő például egy fesztiválon vett részt: „Én az Ozora elődjén voltam, a Solipse 1999-en. Ezt az a banda szervezte, akik járják a világot, és minden teljes napfogyatkozásnál tartanak egy fesztivált – talán még mindig, de ez nem biztos. Durva kulturális sokk volt ez akkor, hatalmas élmény. Amúgy egy szigetet alakítottak ki Magyarországon, valutával lehetetett vásárolni, és nem magyar termékeket árultak. A cigi négyszer annyiba került, mint a helyi boltokban, és a kaja is iszonyú drága volt.”

Király András szerkesztő-újságíró a teljes napfogyatkozás sávjába nem esett bele ugyan, cserébe arra emlékszik, mennyire kihalt volt Budapest. „A részleges is elég jó volt, és az is izgi volt, hogy tényleg totálisan kihalt, szinte néma volt a város” – idézte fel.

18 havonta van teljes napfogyatkozás, csak nem itthon

A teljes napfogyatkozás valójában nem is olyan ritka: nagyjából másfél évente a Föld valamely részéről biztosan meg lehet figyelni, a napfogyatkozás útja viszont olyan jelentős mértékben változik, hogy egy adott helyszínen nagyon ritkán „fogy el” teljesen a Nap. A 18 havonta kialakuló jelenség jelentős része óceán vagy tenger felett történik, így szárazföldről kifejezetten ritkán lehet megfigyelni.

Napfogyatkozás akkor következik be, amikor a Nap, a Hold és a Föld egy vonalba kerül, akár teljesen, akár csak részlegesen. Ilyenkor a Hold elhalad a Nap és a Föld között, és olyan árnyékot vet a Földre, amely bizonyos területeken teljesen vagy részben blokkolja a Nap fényét. Ez azért csak alkalmanként fordul elő, mert a Hold nem pontosan ugyanabban a síkban kering, mint a Nap és a Föld.

Többféle napfogyatkozást figyelhetünk meg a Földről: a leggyakoribb a részleges napfogyatkozás, ami akkor következik be, amikor a Hold elhalad a Nap és a Föld között, de a három égitest nincs tökéletesen egy vonalban. A Napnak csak egy részét takarja el a Hold, egy sarló alakú részt „váj ki” belőle.

A gyűrűs és a teljes napfogyatkozás ezzel szemben nagyon ritka. Gyűrűs napfogyatkozás akkor következik be, amikor a Hold ugyanígy elhalad a Nap és a Föld között, de a Földtől legtávolabbi pontján vagy annak közelében van. Mivel a Hold távolabb van a Földtől, kisebbnek tűnik, mint a Nap, és nem fedi el teljesen a csillagot. Ennek eredményeként a Hold sötét korongként jelenik meg a Nap nagyobb, fényes korongjának tetején, és úgy tűnik, mintha a Hold árnyéka körül fényes gyűrű ragyogna.

Teljes napfogyatkozás esetében ezzel szemben a Hold teljesen kitakarja a Napot, nincs sarló, nincs gyűrű, csak majdnem teljes sötétség. Ha az időjárás engedi, a teljes napfogyatkozás útjába kerülő emberek láthatják a Nap koronáját, azt a külső atmoszférát, amit egyébként általában eltakar a Nap fénye. A napfogyatkozások nagyjából 23 százaléka teljes és 42 százaléka gyűrűs.

Attól rettegtünk, hogy kiég a szemünk

Lerch Júlia grafikus családjával az egész napot erre a programra szervezte: „a szokásos kéthetes családi balatoni kempingezés idejére esett a napfogyatkozás, és nagyon jó emlékként maradt meg, hogy az egész part tele volt emberekkel, tök izgi volt a strandolást ezzel megszakítani, az egész nap erre az eseményre volt felfűzve. És hát nagyon jól nézett ki.” Péli-Koroknai Gergely főszerkesztő-helyettes épp iskolai táborban volt, aminek szintén a napfogyatkozás volt a középpontjában. „Lejött az összes földrajz- meg fizikatanár, előadások voltak. A semmi közepén voltunk, elég twilight zone volt a fényviszony, az állatok megzavarodtak és teljesen bekussoltak. Addigra persze mindenki azon parázott, hogy ha fél másodpercre belenéz a Napba, megvakul, többeket úgy kellett nyugtatni, hogy nem lesznek vakok életük végéig.”

Az, hogy szabad szemmel nem szabad napfogyatkozást nézni, többeknek maradandó félelmet élményt jelentett: sok kolléga számolt be arról, hogy azon aggódtak, valami baja lesz a szemüknek. Így járt Bánáti Anna gazdasági újságíró is: „Nem egészen 6 voltam, Csopakra mentünk le családilag egy ismerős nyaralójába. Előtte nekem is a lelkemre kötötték, hogy ne nézzek közvetlenül a Napra, úgyhogy a látványra csak kicsit emlékszem, a félelemre, hogy megvakulok, már inkább” – írta.

Bolcsó Dániel, a tech-tudomány rovat rovatvezető-helyettese 12 éves volt a napfogyatkozáskor, és ő is leginkább arra emlékszik, mennyire a csapból is az folyt, hogy nem szabad belenézni a fogyó Napba. „Egy egész napos programot csináltunk belőle, apámmal elutaztunk kettesben Szegedre, uszodába is mentünk. Aztán magát a napfogyatkozást talán a Füvészkertből néztük jó sok másik emberrel együtt. Úgy emlékszem, gyerekként eléggé be voltam paráztatva, hogy mennyire vigyázni kell a szemünkre. Az emlékeimben legalábbis úgy él, hogy mindenhol azt mondták: nem szabad puszta szemmel belenézni. Nálunk is volt papírkeretes sötét lencsés szemüveg, és emlékszem, hogy még egy telefonkártyát is kiadtak az eseményre, kis papírtokból lehetett kihúzni, és magába a kártyába bele volt építve egy sötétítő, amin keresztül lehetett napfogyatkozást nézni.”

Somogyi Péter art directorunk is emlékszik a speciális napszemüvegekre, ő viszont volt olyan bátor, hogy anélkül nézte végig az eseményt. „Szombathely pont a közepébe esett, így egy négyemeletes tetejéről néztük végig a többi gyerekkel, ahogy Kőszeg felől közeledik egy nagy árnyék, aztán amikor fölénk ért, valamennyi csillagot lehetett látni. Csodálatos látvány volt. Természetesen semmilyen szemüveget nem használtam.”

A teljes napfogyatkozás az egyetlen olyan típusú napfogyatkozás, ahol a nézők egy pillanatra levehetik az ilyenkor a szem egészségét védő speciális szemüveget: amikor a Hold árnyéka teljesen a Nap elé ér, biztonságos szabad szemmel is ránézni. Máskor azonban nem tanácsos ilyesmivel próbálkozni – érdemes okulni az amerikaiak példáján, akik az áprilisi napfogyatkozás után nem igazán értették, mitől fáj a szemük.

Az 1999-es magyarországi napfogyatkozás szinte az egész országot megmozgatta, és sokan igyekeztek is megörökíteni a ritka jelenséget. Ezen a videón ilyen korabeli felvételekből látható egy gyűjtés:

Volt azért, akit annyira nem nyűgözött le a jelenség: Rácz Attila olvasószerkesztő például a Sziget után, kora reggel vonszolta el magát az Erzsébet térre, és indult el busszal Paksra. „Természetesen ülőhely már nem volt. Közben a szintén Paksra tartó utastársak valami szőlőhegyet emlegettek, meg a Duna-partot, hogy majd onnan érdemes nézni a dolgot. Végül mindebből a buszállomás melletti Penny Market parkolója lett, némi vigasz, hogy ezzel a lúzerséggel nem voltam egyedül. Maga a napfogyatkozás amúgy rendben volt, bár úgy emlékszem, 20 évesen legalább ennyire fontos volt a tudat: nem maradtam le semmiről” – írta.

Pál Tamás újságíró egy Avar utcai sorház hátsó kertjéből nézte végig a történelmet, de azt mondta: „Amúgy nem volt nagy szám, hamar elmúlt, szerintem a 2081-est ki is hagyom.”

A maják előre kiszámolták az 1991-es napfogyatkozást

Az emberiség történetének legkorábbi feljegyzett napfogyatkozása i. e. 3340 novemberében lehetett: kutatók az írországi Loughcrew megalitikus emlékműnél találtak olyan sziklafaragványokat, amelyek erre utalhatnak. A rajzok egymást átfedő, koncentrikus köröket ábrázolnak. I. e. 1200 körül a kínai anyangi írástudók úgynevezett orákulumcsontjaikon is feljegyeztek napfogyatkozásra utaló jeleket: azt írták, hogy valaki vagy valami „megette a Napot”. Az új-mexikói Chaco-kanyonban a korai pueblo indiánok által készített sziklarajz egy 1097. július 11-én bekövetkezett napfogyatkozást ábrázolhat.

A maják komoly feljegyzéseket vezettek a csillagászati eseményekről, többek között napfogyatkozásokról is, és képesek voltak kiszámolni az 1991. júliusi napfogyatkozást, ami a Csendes-óceán felett kezdődött, és Hawaiin áthaladva elérte Mexikót, majd Közép-Amerikán és Dél-Amerikán keresztül Brazíliánál ért véget.

A napfogyatkozások több fontos történelmi eseményhez is hozzájárulhattak: Albert Einstein például 1916-ban hozta nyilvánosságra először általános relativitáselméletét, de a Sir Arthur Eddington által vezetett, napfogyatkozást tanulmányozó expedíció eredményei csak 1919-ben erősítették meg a tudós elképzeléseit.

A teljes napfogyatkozástól több száz millió év múlva azonban el kell majd búcsúznunk (ha még egyáltalán lesz élet, és leszünk mi is a bolygón): az Apollo-program űrhajósai által a Holdra helyezett eszközökből tudjuk, hogy a Hold évente 3,8 centiméterrel távolodik el tőlünk. Ez alapján körülbelül hatszázmillió év múlva következik be az utolsó teljes napfogyatkozás a Földről nézve. Ugyanezekből a számításokból tudjuk, hogy körülbelül egymilliárd évvel ezelőtt kellett megtörténnie az első gyűrűs napfogyatkozásnak.

Magyarországról legközelebb 2081. szeptember 3-án lehet megcsodálni a teljes napfogyatkozást, amely ezúttal 5 perc 33 másodperc alatt zajlik majd le.