Aranyvérnek is szokták emlegetni a világ legritkább vércsoportját, a kevesebb mint ötven emberben fellelhető Rh-null típust. Mivel ez a vércsoport mindenki számára alkalmas donor, az orvostudomány számára rendkívül értékes – de éppen emiatt a tulajdonsága miatt nehéz helyzetbe is kerülhetnek a vércsoporttal élők.
Hogy megértsük, mi is az az aranyvér – nem összetévesztendő a Harry Potter tiszta vérvonalú varázslócsaládjaival –, mi a jelentősége, miben különbözik a sima „nullás” vértől, miért ennyire ritka, és miért nem szerencsés, ha valaki ezzel a vércsoporttal születik, előbb nézzük át, mit érdemes úgy általánosságban tudni a vércsoportokról.
Véres vér
Jelenleg 38 különböző vércsoportrendszert fogad el a tudomány, amelyek mind az emberi vérben megtalálható antigének alapján sorolják valamilyen rendszerbe a típusokat. Ezek közül az AB0 és az RH a két legismertebb rendszer, ezt a kettőt veszik figyelembe a vérátömlesztéseknél.
Pont a vérátömlesztések vizsgálata szülte az első rendszert, az AB0-t. Ezt Karl Landsteiner osztrák orvos fedezte fel, aki az 1900-as évek legelején azt vizsgálta a bécsi egyetemen, hogy miért van az, hogy valaki simán túléli a vérátömlesztést, míg mások belehalnak. Landsteiner az 1900-1901-ben végzett megfigyelései alapján három csoportot különböztetett meg, ezeknek az A, B és C neveket adta, utóbbiból lett később a 0. Az AB vércsoportot csak pár év múlva fedezte fel, így ez nem játszott közre a névadáskor. Landsteiner felfedezése, amiért Nobel-díjat is kapott, óriási jelentőséggel bírt a gyógyításban, hiszen így sokkal biztonságosabbá vált a vérátömlesztés, több beteg életét lehetett megmenteni.
Az AB0 vércsoport felfedezése után Landsteiner nem dőlt hátra, és az egyik tanítványával, Alexander S. Wienerrel együtt 1937-ben egy, az emberi vér csoportosítására alkalmas újabb antigént fedezett fel, az RhD-t. Eredetileg úgy hitték, hogy a talált antigén azonos a Rhesus-majmok vérében is találhatóval, ezért kapta ez a csoportosítás az Rh-rendszer nevet. Később kiderült, a két antigén valójában nem egyezik, de addigra már elterjedt az Rh név.
Az Rh-rendszerben az alapján történik a csoportosítás, hogy ez az antigén jelen van-e valaki vérében (Rh+), vagy nincs (Rh–). Vagyis a pozitív vagy negatív elnevezés csupán az RhD antigén meglétére vagy hiányára utal az eddig ismert 61 antitest közül.
Na, itt jön képbe a szinte felfoghatatlanul ritka Rh-null vércsoport, aminél a 61 lehetséges antigén közül mindegyik hiányzik. Ez annyira ritka, hogy az elmúlt 60 évben kutatók csak 43 embert találtak, akinek ilyen, a véradás szempontjából univerzális vércsoportja van.
Az Rh-null vércsoportot először 1961-ben, egy ausztrál bennszülött nőnél azonosították. Egészen addig azt hitték az orvosok, hogy az embriók nem is képesek életben maradni abban az esetben, ha minden Rh-antigénjük hiányzik. Nem csoda, hogy nem nagyon voltak ismeretek az Rh-null területén, 2010-ig ugyanis csak 43 ilyen embert találtak a Földön.
Éppen ezért rendkívül ritkán adományoznak ilyen vért, és ha ez meg is történik, csak a legszükségesebb esetben adják oda olyan betegnek, akin egyébként más típusú vér is segíthet. Leginkább azok kapják meg, akik az Rh-rendszer szerint ritka, de az Rh-nullnál gyakoribb vércsoportba tartoznak valamely másik ritka antigén hiánya miatt.
Túl sokkal viszont így sem gazdálkodhatnak. A Mosaic 2014-es cikke szerint a 43 ismert Rh-null vércsoportú ember közül összesen heten voltak rendszeres véradók – Angliában, Brazíliában, Franciaországban, Írországban, Japánban, Kínában, az USA-ban. Az általuk adott vér sok emberen segíthet, de ha nagy baj van, ők szintén csak a szuperritka Rh-null típusút tudják elfogadni, így nincsenek annyira szerencsés helyzetben.