Négyszer többet keres a férjem, én meg rettegve állok a közös bevásárlásnál

Amióta beütött a két számjegyű infláció, ami a jelek szerint idén is velünk marad, egyre több kutatás jelenik meg arról, hogyan kezelik a pénzt a házas és nem házas párok egymás között. A Magyar Bankholding legutóbbi, reprezentatív kutatásából például az derül ki, hogy a párkapcsolatban élők 57 százaléka közösen kezeli a pénzügyeit, mindkét fél egyformán hozzáfér a bevételekhez, és a párok alaposan átbeszélik a költségeiket.

Gerzson és Rebeka (a cikkben néhány szereplő nevét és foglalkozását saját kérésükre megváltoztattuk) az üdítő kivételek közé tartoznak: a férfi keres kevesebbet, szövegíróként dolgozik egy reklámcégnél, havi fix bevétellel, felesége művészeti szabadfoglalkozású, állandó félállással, de szabadúszó munkáiból jobban keres, mint a férje. Alapból is mindig a nő felé billen a mérleg nyelve, de ha bejön egy extra munka, akkor többszörösen is. Ez a felállás viszonylag új náluk, amikor megismerkedtek, csak Gerzsonnak volt fix munkája, de nagyjából a kapcsolatuk elejétől egyenlően fedezték a költségeiket, mostanra ez úgy alakult át, hogy Gerzson fizeti a rezsit, a lakáshitelt és a bevásárlást, minden mást – nagyobb beruházások, ruhák, utazás – Rebeka fizetéséből finanszíroznak.

„Ez is inkább gumiszabály, mert nagyjából negyedévre látunk előre. Előfordul, hogy váratlanul jön egy nagyobb kiadás, ami megbolondítja a szervezést, de az sem ritka, hogy a kiszámlázott nagyobb összeg kifizetését hónapokig elhúzzák. Az alapbevételünk arra jó, hogy pont kényelmesen éldegéljünk, a megtakarított, nagyobb projektekre – például felújításra, bútorokra, utazásra – félretett pénz az ilyen extra munkákból jön” – avat be a részletekbe Gerzson.

„Én nagyon büszke vagyok a feleségemre, nem zavar, hogy többet keres nálam, szerintem meg is érdemli, és meg is dolgozik érte”

– mondja. Gerzsonék sokat beszélnek a pénzről a feleségével, de nem azért, mert feszültséget okozna köztük, hogy az egyikük többet keres, inkább csak azért, mert szeretik tisztázni, milyen pénzeket kell behajtani, vagy mikre lehet számítani.

Nyilvánvaló, hogy válunk, ha külön kasszán vagyunk, nem?

„Orvos vagyok Skandináviában, a férjem pedig félállásban újságíró, így most én keresek többet. Amikor még Magyarországon dolgoztam orvosként, és a férjem teljes állásban volt újságíró, akkor ő keresett többet, és volt olyan is, amikor kezdő orvos voltam, a férjem pedig programozó, akkor pedig sokkal többet hozott haza nálam” – vezet végig 19 éves kapcsolatának pénzügyi fázisain Patrícia. Férjével a mai napig külön kasszán vannak, amiről már a kapcsolatuk elején megállapodtak. „Mindketten megkönnyebbültünk, hogy a másik ezt nem ellenzi. Amikor összeköltöztünk, mindenki a saját lakáshitelét fizette, mert én nem adtam el a lakásomat, csak odaköltöztem az övébe, szóval én fizettem tovább az enyémet, ő az övét. Az összes többi dolgot mindig az fizette, akinek több pénze volt” – avat be a részletekbe Patrícia, de azt mondja, nem igazán téma a pénz a kapcsolatukban. Patríciának a házasságon belüli külön kassza jelentős bonyodalmat és papírmunkát okozott ugyan, amikor fedezetcserét szeretett volna a lakáshitelénél, amit még a házasságkötés előtt vett fel a saját lakására és nem akarta, hogy a férje kezes legyen.

„Rettentően felháborodtam azon, hogy a férj kötelező kezes. Ez az én lakásom, az én hitelem, én egy önálló, szuverén, saját keresettel rendelkező lény vagyok, mi az, hogy a férjem nélkül nem lehet saját hitelem? Hát, kiderült, hogy tényleg nem lehet.

Az ügyintéző ügyvédhez küldött, hogy foglaljuk okiratba, nem kívánjuk a férjem kezességét, külön kasszán vagyunk, külön háztartást vezetünk, de az lenne a legjobb, ha már el lennénk válva. Hiszen nyilvánvaló, hogy válófélben vagyunk, ha külön kasszán vagyunk, nem igaz? De mivel nem volt biztos, hogy a bank engedélyezi a fedezetcserét, letettünk róla. A férjem egyébként szívesen kezes, inkább engem zavart a dolog, egyrészt elvi kérdésként, másrészt a plusz ügyintézési teher miatt” – meséli a kálváriát.

Azóta született két gyerekük, így vannak közös kiadásaik is. „Ezeket ilyen »figyi, van pénzed most neked fizetni az úszótanfolyamot?« szinten beszéljük meg, de nem sokszor van erre szükség. Nem igazán okoz feszültséget köztünk a pénz, én is furcsállom, mert mindenhol azt olvasom, hogy kéne. Mondjuk, a múltkor pont megmutattam a férjemnek a havi kiadás-bevétel táblázatomat, hátha van valami jó ötlete, min lehetne spórolni” – mondja.

Frusztráló különbségek

A fenti történetek leginkább üdítő kivételek, de a magyar viszonyokat mégis Gergőék példája mutatja meg leginkább, Magyarországon ugyanis a nők átlagosan óránként 17,2 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál, ami több mint kéthavi bérkülönbséget jelent éves szinten az Egyenlítő Alapítvány szerint.

Gergő például majdnem kétszer annyit keres egy piaci cégnél, mint a közszférában dolgozó barátnője, viszont nem nagyon szokott ez téma lenni otthon, organikusan alakult ki, ki mit fizet. „Amikor nagyobb lett a szakadék a fizetésünk között, akkor éreztem úgy, hogy vannak dolgok, amiket inkább viszek én, hogy ő is jobban kijöjjön” – meséli. A lakbért és a rezsit felezik, de a nagyobb bevásárlásokat és jelentősebb költségeket Gergő intézi.

Zsófi közönségszervezőként jóval az átlagkereset alatt keres havonta, férje, Tamás, restaurátorként másfélszer annyit visz haza, és általában épp kijönnek a pénzükből a hónap végére. Közös kasszán vannak, de mindketten a saját bankszámlájukra kapják a fizetésüket, a közös óvodás kislányukkal kapcsolatos költségeket általában Zsófi menedzseli. „Az ovis étkezésre havonta tízezer forintot, az úszásra havi tizenötezret fizetek, ruhára nem költök, mert örököljük, játékokat általában a Marketplace-ről szoktam lőni. A cipő az egyetlen, amit muszáj mindig megvenni szezononként tizenöt-húsz ezerért, mert szupináltat kell hordania” – sorolta a gyerekkel kapcsolatos költségeit Zsófi.

„Albérletre kicsivel több mint kétszázezret költünk rezsivel együtt havonta, de teljesen random, hogy melyikünk fizeti. Általában hetente vásárolunk, ha ügyesek vagyunk, akkor heti negyvenezerből megússzuk, de ilyenkor azért előfordul, hogy ebédet venni kell a hétköznapokon. Vegánok vagyunk, ezért tejtermékre és húsra egyáltalán nem költünk, szerintem ezzel rengeteget spórolunk is” – mondja Zsófi. Félretenni nem tudnak, családi segítségük nincs, és nyaralni sem járnak, mert nem futja rá. „Egyetlen tartalékunk, vagy ha úgy tetszik, megtakarításunk a babaváró hitel, amihez akkor nyúlunk, ha valami nagyobb dolgot kell venni, legutóbb például kanapét az albérletbe.”

A kettőjük között kialakult fizetéskülönbségnek sem Tamás, sem Zsófi nem örül, mindketten úgy gondolják, hogy felezni kellene a költségeket, csak az életük nem úgy alakult, hogy ezt a gyakorlatban is megvalósítsák. „Az egyetem, a gyerek és a különböző szerelemprojektjeim miatt mindig én voltam az, aki kevesebbet keresett, és a párom volt az, aki félretette a saját karriercéljait, és inkább arra fókuszált, hogy olyan állást szerezzen, amiből fenn tudjuk tartani magunkat. Ez neki sok áldozatot jelentett, most például napi tíz órát dolgozik nem álmai munkahelyén. Az én egyetlen eszközöm arra, hogy ezt »kompenzáljam«, az az, hogy itthon főzök-mosok-takarítok, és én maradok itthon, ha beteg a gyerek” – avatott be Zsófi a részletekbe.

Hat órában kapom meg azt, amit tíz éve a nyolc óráért fizettek

Bogi és Laci tíz évvel ezelőtt havonta még forintra pontosan ugyanannyit keresett, de az első gyerekük születésekor a nő maradt otthon, mert a férj juttatási csomagja miatt jobban jártak így. Laci egy multinál értékesítő, Bogi egy másik multi kommunikációs részlegén dolgozik, harmadik gyerekük születése után oda ment vissza részmunkaidőben.

„Most is annyit keresek, mint tíz éve, amikor elmentem szülési szabadságra, annyi különbséggel, hogy hat órában kapom meg azt, amit tíz éve a nyolc óráért fizettek, de közben a férjem megtriplázta a fizetését. Jelenleg nem látszik, hogy ezt valaha is be fogom tudni hozni, ami csak azért frusztráló, mert egyedül biztosan nem tudnám fenntartani a családunkat. Az én keresetem nagyjából a lakáshitelünkre elég, az összes többi költséget a férjem fizetéséből finanszírozzuk. Közös kasszán vagyunk, de két külön bankszámláról intézzük a fizetnivalókat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a rezsi és a hitel a férjem bankszámlájáról megy, én pedig fizetem a három gyerekünk iskolai étkezését, az edzéseket, a bevásárlásokat, az iskolai és óvodai csoportpénzeket, a ruházkodást és az egyéb felmerülő csip-csup költségeket. Ha nagyobb kiadás adódik, azt a férjem fizetéséből fizetjük” – mondta Bogi.

Ők a negyvenes éveik elején járnak, valamennyi biztonsági tartalékuk is van, de ahhoz nem nyúlnak egyáltalán, és a havi költségekből egészségpénztárba és életbiztosításra is szorítanak ki egy kisebb összeget. „A gyerekek edzésére és az iskolai étkezésre fixen elmegy havi negyvenezer, de mindig beesik valami pluszköltség, mint most, amikor egy újabb szétrúgott cipőt kellene újra cserélnem az egyik gyereknek. Ezzel együtt a legtöbbet egyértelműen a bevásárlásokra költjük el, minden hónapban a bevásárlókocsinál mutatja a leghosszabb csíkot a bank applikációja, pedig általában itthon főzök, étterembe nem járunk.”

Most is független vagyok – és csóró

Zita férje az IT-szektorban dolgozik, elég nagy csapatot vezet egy külföldi cégnél. „Nagyjából négyszer-ötször annyit keres, mint én, pedig a magyar átlagnál nekem is magasabb a fizetésem. A közös költségeinket – albérlet, élelem, rezsi, éttermek – felezzük, a maradékot pedig mindenki saját maga kezeli. Sokáig azt gondoltam, hogy ez rendben is van így, hiszen közösen használjuk a lakást, a harmincas éveink elején vagyunk, még csak most tervezgetjük a gyerekvállalást, ki-ki a szerencséjének, ágazatának köszönhetően keres vagy nem keres jól. A válság óta azonban az addig jól hangzó fizetésem már nem ér annyit, minden hónap végén elfogy a pénzem, sőt előfordul, hogy a tartalékaimhoz kell nyúlnom” – meséli. Zita férje ezzel szemben befektetésként részvényeket vett különböző startupokban.

„Van házassági szerződésünk, így az ő félretett pénze az ő félretett pénze marad, nekem viszont semmilyen megtakarításom sincs, hiszen nincs miből. Ő a hónap végén több mint egymillióból tesz félre, vesz magának százezrekért ruhát, én meg rettegve nézem, ahogy lazán pakolja be a drága húsokat a kosarunkba, amit majd közösen fizetünk – mondja a nő.

„Iszonyú ciki bevallani, de néha, amikor közösen bevásárolunk, azt kívánom, bárcsak kisebb lenne az étvágya. De azt mégsem szabhatom meg neki, hogy mit egyen!

Ami elviekben oké, de furcsán igazságtalannak érzem a helyzetet. Mindig fontosnak tartottam az anyagi függetlenséget, különösen nőként, mert elég sok rossz példát láttam magam körül. Most is független vagyok – és csóró. Fogalmam sincs, mit lehetne ezzel a helyzettel kezdeni.”

Hogyan lehet félretenni a kevésből is?

Tasi Csaba és Gőcze Edit „pénzszerészek”, befektetési és öngondoskodási tanácsadásaik során sokféle párral, számtalan történettel és élethelyzettel találkoztak már, és saját tapasztalataikból is merítve beszéltek arról, hogyan alakulnak a pénzügyi viszonyok egy párkapcsolatban. Ők is megerősítik, hogy nagyjából mindenki valamilyen pénzügyi mintával érkezik a kapcsolatba: van, aki a spórolást látta otthon, és az ellen lázadva inkább költi a pénzt, más fordítva, megint más a tudatos tervezést hozta, de ők vannak kevesebben.

„Általánosságban azt lehet mondani, hogy a legtöbben a napi boldogulásra fordítják a havi fizetést, és nem takarékoskodnak, mivel a jövőbeli kiadások mindig kevésbé fontosak, mint a maiak. Pedig sokkal kevesebb marad, ha úgy gondolkozom, hogy kifizetem a hitelt, a rezsit, a csekkeket, a kaját, a ruhát, a hobbimat, és a maradékból megtakarítok. Mivel minden más fontosabb, nem marad akkor sem, ha nőnek a bevételeink. Ezért a tudatosság jegyében kicsit paradigmaváltón be kell emelni a gondolkodásba a megtakarítást, legyen ez a legfontosabb tétel, amit későbbi önmagunknak teszünk el, és a maradékot éljük fel” – magyarázza Tasi Csaba.

Közös kassza vs. külön kassza

Megkértük őket arra is, hogy definiálják a közös és a külön kassza fogalmát. Tasi Csaba szerint

a közös kassza röviden azt jelenti, hogy átláthatók egymás számára a pénzügyek, lefektetik egymás között a párok a költések és kiadások alapelveit, meghatároznak egyfajta irányt ezzel kapcsolatban.

„Én azt is közös kasszának tartom, ha mindkettőnknek van egy külön bankszámlája és megbeszéljük, hogy a tiedről a tankolásokat fizetjük, az enyémről a vásárlásokat” – mondja. Szerinte a közös pénzügyi tervezés is közös kassza, függetlenül attól, hogy mindenkinek a saját nevén vannak megtakarítások, biztosítások, számlák. Külön kassza szerinte az, amikor az egyik félnek jelentősen nagyobb a vagyona (a bevételei és akár a kiadásai is), mint a másiknak, és nem is enged rálátást, hozzáférést.

Számszerűsítés

Bár a pénzügyi szakértők a legtöbbször válás vagy haláleset kapcsán találkoznak a vagyon megosztásának problémájával, szerintük tudatos tervezéssel több helyzetre is fel lehet készülni. Sokan nem gondolják például azt sem, milyen jól lehet számszerűsíteni, mennyit ér a gyerekkel otthon maradó anya munkája.

„Úgy a legkönnyebb mérlegelni, ha kiszámoljuk, mennyit kellene a kereső félnek – legtöbb esetben az apának – bébiszitterre, takarítónőre, vagy akár sofőrre költenie, ha az anya valamiért nem tudná ezeket megcsinálni. Ezekre az alternatív költségekre félre lehet tenni arra az időszakra, amikor csak az egyik fél keres pénzt, és később ebből a tartalékból adni neki egy kvázi fizetést” – mondja Tasi Csaba. Szerinte ezekkel az ötletekkel sok vitát és feszültséget ki lehet küszöbölni.

„Ezekre konkrét pénzügyi termékek vannak, mint amilyen például az egészségpénztárból kivehető gyes-, gyedkiegészítés, ha tudatosan tervez a pár, akkor a magasabb jövedelemből ide előre be tud tenni pénzt, hogy amíg például anya vagy apa gyesen lesz, innen ki tudják majd egészíteni a bevételüket” – magyarázza Gőcze Edit.

Mikor jó a közös és mikor a külön kassza?

Gőcze Edit öngondoskodási szakértő szerint két fontos élethelyzet van, amikor pénzügyi szempontból is jelentősége van annak, hogy egy pár technikailag külön vagy közös kasszát vezet-e: az egyik a gyerekvállalás előtt, a másik a gyerek(ek) kirepülése után. „Amikor csokról, babakötvényről beszélgetünk, akkor szokott felmerülni, hogy még ha külön kasszán vannak is a leendő szülők, jó megoldás lehet, ha egy közös megtakarítást kezdenek például egy egészségpénztárban, arra készülve, amikor megszületik a gyerek, és egyiküknek – legtöbb esetben a nőnek – drasztikusan csökken a bevétele. Ahhoz, hogy egyik fél se kerüljön alárendelt szerepbe, muszáj előre tervezni” – magyarázta.

Szerinte a másik ilyen fordulópont, amikor érdemes elgondolkodni a közös vagy külön kassza kérdésén, a negyvenes évek elején jön el, amikor a nyugdíjjal kapcsolatos tervezés miatt kell egy komoly döntést hozni, Gőcze Edit ezt a saját példáján vezette le. „Amikor a gyerekünk kirepült, a férjemmel kiszámoltuk a várható nyugdíjunkat, és rájöttünk, hogy ha nem kezdünk el félretenni rá, akkor semmi nem lesz.

Megbeszéltük, hogy nem szeretnénk egymást olyan érzelmi helyzetbe hozni, hogy netán az legyen az összekötő erő, hogy a másiknak nem lesz pénze új életet kezdeni, ha az egyikünk meghal. Itt kezdtünk el külön megtakarítást létrehozni arra, hogy külön nyugdíjunk lehessen, mert adójóváírás szempontjából sem mindegy.

Lehet, hogy ez úgy néz ki, hogy külön kasszán vagyunk, de ez igazából egy technikai megoldás” – fogalmaz. Szerinte ha 40 körül nem kezdünk el arról gondolkodni, hogy mi lesz, ha nagyon beteg leszek, ha el kell adni a házat, és a másikkal mi lesz, az probléma.

A család is működhet úgy, mint egy cég

A szakértők szerint sok jó példából is lehet tanulni, Gőcze Edit azt az üzletembert említi, aki a családi pénzügyeket úgy kezeli, mint ahogyan egy cég a pénzügyeit: családi közgyűlést tartanak, éves és hosszú távú célokat határoznak meg, figyelembe veszik a részvényesek elvárásait. Elsőre meghökkentőnek hat, mégis működik. Ha valaki nincs birtokában ennek a tudásnak, ott jó lehet a nagymama példája, aki azt mondja, hogy minden 10 forintból rakj félre egyet. „A tudatosság és a tervezés mindenkinek tud segíteni abban, hogy egy szinttel feljebb lépjen. A hozott minta egy saját realitást eredményez, de sok esetben a párkapcsolat, a másik fél szokta hozni a felismerést, a változást – mondja Tasi Csaba.

– A rekordmagas élelmiszerár-infláció mellett az emberek változtatnak a kosáron, kevesebb Túró Rudit vagy más márkájú vajat vesznek. Mégis azok, akikkel két évvel ezelőtt beszélgettünk, ki tudják fizetni a magasabb áramszámlát, ki tudják szedni a magasabb egészségszámlát, tehát sok esetben döntés és akarat kérdése, hogy mire költjük el a pénzt.”

Csernok Miklós pénzügyi szakértő, a Kiszámoló blog írója szerint is fontos szerepe van a családi mintának abban, ahogyan a párkapcsolatainkban kezeljük a pénzt. Szerinte egy jól működő házasságban vagy párkapcsolatban nincs anyagi kiszolgáltatottság, egyik félnek sem kell kérnie.

„Egy rossz házasságban vagy kapcsolatban általában nem a pénz a fő gond, inkább csak olaj a tűzre” – állítja a szakértő, és a pénzügyi bántalmazás jelenségére is felhívja a figyelmet, ami akkor következik be, amikor az egyik fél anyagi függőségben tartja a másikat. Angolul financially abusive relationshipnek hívják ezt és több országban a családon belüli erőszak egyik formájának minősíti a jog a szexuális, verbális és testi erőszak mellett. Csernok Miklós szerint ilyenkor az elnyomott fél nem költhet szabadon, minden tételről be kell számolnia, gyakran megalázó módon. A szakértő szerint, ahogy telik az idő, az ilyen függések egyre rosszabbak és rosszabbak lesznek, ezért fontos az anyagi függés elkerülése.

Ehhez a cikkhez fizetett együttműködés keretében az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást használtuk.